Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-12 / 11. szám
Nagybánya, 1916. Mározius 12. — 11. szám. XXII. évfolyam. A Na TÁRSADALMI HETILAP. * NYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE JVEIJNT ID IBIST VASÁRNAP » Előfizetési áruk : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. —.......—: Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ' RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányái-utca 20. szám alatt. =» TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: * Háborús gyermekkertek. Ma, amikor az egész országot áthatja annak a gondolata, hogy á háború győzelmes befejezésének egyik főfeltétele, hogy az országnak földje megmunkáltassék és biztosíttassák mindannyiunk kenyere, Craus István Nyilramegye főispán-kormánybiztosa, a felvidéki magyar közművelődési egyesület elnöke életre való mozgalmat kezdeményez. Mozgalmának az a vezető gondolata, hogy mivel az ország férfi-közönsége a harctéren teljesiti kötelességét, az asz- szonyra hárul a föld megmunkálásának kötelessége. Az asszony hazafias készséggel teljesiti is ezt, ha viszont a társadalom addig, amig ő verejtékes munkáját végzi, gondoskodik a gyermekek felügyeletéről, hogy azok föl ne gyújtsák a házát s pusztulás veszedelmébe ne ejtsék a községet. A F. M. K. E. elnöksége mindjárt a kérdés megoldásának a kulcsát is megadja, mikor fölveti az eszmét, hogy amig a családanyák mindnyájunk kenyeréért munkában állanak, azokban a községekben, ahol óvóintézetek nincsenek, gyűjtsék össze a gyermekeket (például májustól októberig) szünetet tartó iskolákban és tartsák őket reggeltől estig felügyelet alatt, amig az anyjuk haza nem tér a munkából és át nem veheti ismét a gyermekeit Az iskolát mindenesetre ingyen engedi át erre az istenes czélra az állam, a község vagy a felekezet. A felügyeletet szintén ingyenesen elvállalná a község értelmisége fölváltva, vagy az iskolai szünetet élvező tanító vagy tanítónő, legrosz- szabb esetben pedig a község elöregedett és munkaképtelen lakossága. Az értelmiség végezné a gyermekek szellemi és lelki vezetését, a község öreg és munkaképtelen lakossága pedig a gyermekek személyi (tisztasági stb.) gondozását. Élelmezést pedig szívesen ad a gyermekeknek az anyjuk vagy valamelyik hozzátartozója vagy pedig a község melegszívű lakossága, a melynek mindig lesz egy-egy kanálka levese, főzeléke a szegényebb gyermekek számára. A F. M. K. E. elnöksége már meg is kereste a működési területéhez tartozó vármegyék egyházi és politikai hatóságait, a felvidéki püspököket, főispánokat és alispánokat, hogy hatóságaik területén lehető sürgősen szervezzék ezeket a háborús gyermekkerteket, a melyek a társadalom minden újabb megterheltelése nélkül megadják a családanyáknak a lehetőséget, hogy a harctéren küzdő férfiak helyett családjaiknak és mindnyájunknak a megélhetés főfeltételeit megszerezhessék. A F. M. K. E. elnöksége megtiszteltetésnek venné, ha ezt a tervét a testvérköz- müvelődési egyesületek s a működési területén kívül álló vármegyék egyházi és politikai hatóságai is magukévá tennék. A magyarok a lengyel légiókról. — A Piotokovban (Petrikau) megjelenő napilap Wiadomoscl Polskié 64. számából. — — Fordította; Syntinis Rajraund. — Számtalan esetben alkalmam volt magyarok által a lengyel légiók felől nyilvánitótt véleményeket följegyezni. Szaporodnak a föijegy- sések folytonosan bizonyítva, hogy a mi fiaink nemcsak a homloktérben harezoló magyar csapatok között, d8 a magyar közvéleményben »a kiváló katona« hírnevére tettek szert. És mert a magyar közvélemény szerint a magyar kato- nánái jobb katona nincs, akkor meg kell azt érteni, hogy mennyire értékelik a legionistákat, akiket magukkal egyértékünek tekintenek. Itt a példa: A széles körökben elterjedt »Világ« cimü lapban egy bizonyos magyar tiszt W. 0. aláírással följegyzi emlékei között a le- gionistákról, akikkel Krakkóban ismerkedett meg, a háború elsó hónapjaiban, összegezve a legio- nistákra vonatkozó eredeti jellemző találó észleletéit, a bizalmat, melyet a falusi nép között szereztek, ecseteli: Megszakítás nélkül hat heten keresztül voltam köztük a májusi oífenziva, az erőltetett és véres csaták idejében. Láttam őket akkor, amikor nagyatyjuk vagyis Pilsudzky bri- gadéros vezetése alatt harcoltak. Ez egy közép termetű, nyúlánk éles tekintetű, negyven évet meghaladott, barna ember; a varsói erődítésekben megismerkedett az orosz fogház szokásaival és megmentése oly merész körülmények között ment végbe, hogy bátran összehasonlítható a Jókai egyik novellájában fölhozott Zseminszki Káz- mérral. E kiváló lengyelnek van legtöbb oka, hogy a pétervári despotát gyűlölje. Lehet, hogy az átélt szenvedések átváltoztatták arcát kemény szigorúra, mintha egy láthatatlan kéz örökre letörölte volna arról a mosolyt és humort. Katonái között vasfegyelmet tart és habár szereti Csak magyar! . . . — Irta; Révai Károly. — Az én hazám ez! Magyarnak születtem Az ősi vér minden hibáival: A milyen volt az Etelközi párduc : Fajára büszke, vakmerő, szilaj. Az én hazám ez! Ez a véres, gyászos! Ez igahordó az én nemzetem. De ha százszor is jönnék e világra, Csak ide húzna minden idegem. Fogantatásom percén, hogyha Isten így szólana: Nézd, ez a föld sivár; Légy gazdag nemzet tisztelt, büszke tagja, Hol szabadság és kincsek-kincse vár! S ha mondaná, hogy a magyar örökké Rabszolga lesz, mig teljesen kihal: Én alkotómnak akkor is kiáltanám: —- Sohase más! Csakis magyar, magyar! Tarnopoli harcok. A Tarnopolba vezető vasútvonaltól délre, hol a Strypa hat kilométer hosszú tóvá duzzad, mindkét oldalt a tüzérségektől összelövődözött romfalvak terpeszkednek, melyek házai — azaz azoknak falai — mutatják, hogy kemény harcok voltak ott. i Egy gyárkémény megcsonkítva, tetején a I szikrafogó kosár félrecsapva s a volt bádog te- | tőfedél lelapulva a föld sziuéhez, groteszk, nevettető képet mutat, Emberek nem igen laknak ott, csak aki még meg akarja menteni krumpliját a fagyástól, zavartalanul szedi garmadába, majd érte jön számtalanszor s elviszi, elássa, behinti földdel . , . úgy | azt hiszik, elesett hősök sírja, senki sem bántja . . . A hires erdélyi hadosztály e nagy tótól, | melynek partján fekszik Siemikowce tégla-hal- ! maza, mintegy tizenhat kilométerre, egy község- ! ben pihent már pár nap óta s szinte otthonosan | rendezkedett el, mintha már talán a békét ott | várná be . . . A harcoló vonal messze volt, csak nagy | néha, elvétve hallatszott a faluig egy-egy ágyú dörgése, azután csend lett s lassanként kezdtük hinni, hogy már nincs is háború. Ködös, kellemetlen reggelre virradtunk november elsején. Az elesett hősök sírjait készültünk őket megillető pompával földisziteni, mikor délelőtt úgy kilenc óra tájban parancs érkezik, hogy azonnal készüljünk föl s induljunk délkelet felé R . . . községhez, ho! a további parancsokat kapjuk. Fel sem tudtunk, a menet alatt, a meglepetésből ocsúdni s nem vettük észre, hogy az ágyudörgé3 mind erősebb és intenzivebb lesz, mikor elértük R . . . községet anélkül, hogy tudtuk volna, mi történik és mi történt ? Annál meglepőbb volt, mikor tájékoztattak minket, hogy a nagy tó nyugati partját védő csapatot a nagy ködben az oroszok tutajokon és csolnakokon megközelítették, meglepték, lemészárolták s most nagy csoportokban tódulnak be az áttört vonalon. A hadosztály feladata volt e részletsiker kiaknázását meggátolni, az eredeti állásokat bárminő áron visszafoglalni. Ezredünk az áttöréstől északnyugatra, mintegy hét ezer lépésre kapja a parancsot, hogy az előttünk már előnyomuló társezredet kövessük és ahol szükséges, segítsük. Midőn dandárparaacs- nokunk előtt elhaladtunk, csak annyit mondott: «Aztán vigyázzatok fiuk, mindenki előre! estére az állásokat vissza kel foglalni a akkor megyüak vissza pihenni.» Persze teljes lelkesedéssel indultunk meg, gondolva, hogy csak kisebb, vakmerő vállalkozó csapatokkal állunk szemben, azokat • hoavédesen» a tóba söpörjük s aztán megyüak vissza. «Ide jöttünk rendet csinálni» mondtuk — «de aztán máskor jobban vigyázzatok ám, most az egyszer még rendbe hozzuk a dolgot, de máskor baj lesz.» Az előttünk előnyomuló ezred erős ágyu- íüzbe kerül, majd puskalövéseket is kap, mire megállapodik s csak mikor ezredünk P. zászló- alja megsüriti vonalukat, folytatják az előnyomulást. Már benne vagyunk a harcban; ezredünk két zászlóalja még tartalékban, de mi már «gyúrjuk» az ellenséget mindenféle eszközökkel. Arról, hogy a tavon körülbelül mennyi orosz jött át, senkinek fogalma sincs, csak látjuk, hogy vaunak elegen.
