Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-27 / 9. szám

(4) 9. szám.

szalmaszálak benne elvannak korhadva és színe fekete vagy sötétbarna.

Gyümölcsfáink trágyázását is végezhetjük, ha az ősszel vagy a tél folyamán nem tettük. Az egyes fáknak adandó trágyamennyiség függ a fa nagyságától, korától, fajtájától és a talaj termő- erejétől. Csak az esetben trágyázzunk, ha a fa növekedésével avagy terméshozamával sem volnánk megelégedve és olyan-gyümölcsösben, melyben a fák alja füvet terem, mig a koDyhakert- ben álló fák és a kapásnövényekkel kihasznált gyümölcsösök fái nem kapnak külön trágyát. A fa csurgója alá — nem pedig a fa tövére — terített érett portrágyát azonnal ássuk be, ügyelve a sekélyen fekvő gyökerek épségére.

Tegyünk meg mindent gyümölcstermésünk érdekében, mert más élelmiszerek hiányában nagy kelendősége lesz a gyümölcsnek.

Várady József.

Heti krónika.

Már hiába fehérük a hó a hegyek oldalán s itt-ott az utcákon is hasztalan erőlködik, csak itt a tavasz.

Azt mondja a paraszt, hogy mikor eljő annak az ideje, akkor kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe.

A virágzás ismét megindult. Az idén már harmadszor. Kökörcsinek és hegyi primulák díszelegnek az asztalomon s a kis vizes tálban olyan jól élnek, hogy teljesen kinyitottak már. Sőt mi több, egy tiszteletremóltóan kifejlett nagy prémes — tehát divatos — róka-lepke is jelentkezett ma a szerkesztőségben s itt táncol az ablakban a kis virágon. Némely bokrok pedig földerítő szolgálatra már kifelé küldözgetik a rügyeiket.

Tavaszi napfény, tavaszi meleg, tavaszi hangulat! Milyen öröm volna most, ha az öblöstorku szörtyönpörtyök nem pömpögnónek már ott a drótsövényes határokon !

így azonban elmúlt a fekete farsang s a tavasz is csak amolyan fagyos tavasz lesz

Kobozzák a búzát, gabonát, tengerit, járnak házról-házra és találnak üres kamarákat. Nálunk kobozni igazán gúny. Épp olyan, mintha pl. Kunmadarason Bell flört almát, hecsepecset vagy naspolyát rekvirálnának.

Nincs nekünk se húsúnk, se zsírunk, se búzánk, semmink, még pénzünk sincs annyi se, mint a körmöm feketéje. (Kérem a köröm fekete csak nagyapánk idejében dívott, ma már az nem Z^tezik. Szedő.)

Minap egy vadász barátom medvét lőtt s mit gondolnak, mit csinált vele ? Kisütötte a zsírját s a felesége szappant főzött belőle. Ettől fognak aztán erősödni a gyermekek. Az ilyen hajdani vitézségi trofeumok is a köz-ellátás szolgálatába állnak tehát.

Nincs semmink, talán még létjogunk sem. Annyival borzasztóbb a körülöttünk zsongó hölgyvilág viselkedése, különösen az öltözködése. A napokban Budapesten jártam. Borzadva láttam, hogy mivei már nincs posztó, (Neuman is pamutot árul) tehát bő ruhát hordanak, mivel nincs bőr, tehát igen magas szárú cipőt vagy csizmát viselnek, mivel a katonáknak kell a melegítő, akiket megfagyva hoznak be a harctérről, tehát tetőtől talpig prémbe öltöznek, prémmel köritik a szoknyák alját és a karjukon is átalvetőnek egy-egy egész rókabőrt viselnek fejestül-farkastul. Ilyen a Váczi-utca női képe.

Megérdemelnénk, hogy pusztuljunk el, ha ennyi az érzékünk a rettenetes embergyilkolás, halálorditás, ropogó puskatűz, megőrjítő ágyudörgés, álmatlan lövészárok, vérben fet- j rengő, kínosan vergődő fiaink iránt!

Ok mehetnek mészárszékre, csak a szép . nem pucca, az ne maradjon el, mert a divat ' elsőbb a hazánál is !

Iladseregszállitóknak való állapotok ezek, de mi legyünk olyan másféle hadseregszáliitók, mint a derék Teleki grófok, akiknek családjából tixennyoloan küzdenek odakint a csatatéren. Ilyen dolgokkal ékeskedjünk!

Közeledik március tizenötödike. Ne bő műsorokkal, az unalomig elcsépelt szavalásokkal ünnepeljünk, hanem igazi, őszinte hazafias mély érzéssel s adjunk ennek kifejezést cselekedeteinkben is.

Itt a tavasz, küszöbön az uj élet, ó bár igazán uj élet volna, gyökeres megújulással, a

NAOYBÁNYA ÉS VIDÉKE

szeretet győzelmével, békességgel; ez mindnyájunk óhaja, aki netalán másképp gondolkozik, az iránt élénk részvéttel van koszorúk nélkül

a krónikás.

Kinevezés. Burján Ernő honvádhadnagyot őfelsége a király főhadnagygyá nevezte ki.

If]. Szokol Pál miskolczi ref. főgimnáziumi helyettes tanár vasárnap egy hete Miskolczon tudományos előadást (arfolt, melyről az ottani »Reggel« cián ü lap 31-ik száma igy emlékszik meg: »Szokol Pál előadása, a Szabadegyetemen. A Szabadegyetem vasárnapi előadásán Szokol Pál ref. főgimnáziumi tanár tilt a felolvasó asztal mellett s nagyértékü előadást tartott a villamos gyújtás és fényvetés alkalmazásáról a háborúban. Ismertette a harctereknek fényszórókkal és világitő bombákkal való megvilágítását, továbbá a tengeralattjáróknál és lövészárkokban használatos periszkópról, amely műszer által tudja meg a tengeralattjáró parancsnoka, hogy felette az előtte levő területen mi történik. Az előadást nagyban emelte, hogy bemutatott egy zsákmányolt Bernhard-féle szikrsgyujíó gépet és szemléltette azzal a robbantás módját. A megjelent nagy és előkelő közönség megéljenezte a felolvasót.«

A sebesültek a hát elején már csak 29-en voltak, hétfőn este azonban mintegy 100 katona érkezett Szatmár felől s igy kedden 122 adag özsoDnát adott nekik a hölgyek vacsorapénztára. A kitűnő, friss ementhali sajt 55 koronába került s ezzel a kiadás 1283 korona 69 fillérre növekedett. A bevétel eddig 1472 korona 28 f. volt, amennyiben a héten újabb adományok is érkeztek. Ezek a következők: Glück Izidorné, Kiss Kosztolányi Aranka 5—5 K, Papp Gábor Amerikából 150 K A szives adakozóknak hálás köszönetét mondunk, de különösen Papp Gábor nemeslelkü honfitársunknak, aki a tengeren túlról is gondol szülőföldjére s gazdag adományával elismerését akarja kifejezni azok iránt, akik vérük ontásávai védelmezik a magyar hazát.

Kitüntetés. Rosenberg Miksa soffört, az olasz harctéren bátor és vitéz magatartásáért a vitézségi éremmel tüntették ki.

Mai számunk ÜÍrcáróvaíában Juda Leon Perez nagy költőnek egyik szép művét hozzuk Szabolcsi fordításában.,

Egyházi adókivetés. Az evang. egyházközség elnöksége értesíti a híveket, hogy az 1910. évi egyházi adókivetés teljesen az eddigi adókulcs szerint készült s a lelkészi hivatalban megtekinthető. A felszólamlás határideje márc. 20.

Nagybánya város takarékpénztára február 29-én délután 4 órakor, az intézet helyiségében tartja választmányi gyűlését. Tárgyai: A muH évi zárószámadások.Ja tisztviselők háborús segélye.

Jótékonyság. Kiss Kosztolányi Aranka őnagy- sóga a rokkant katonák helyi alapjára 6 koronát adományozott. Fogadja köszönettinket.

A kaszinóban ma, 26-án zeneestély lesz. Kezdete 9 órakor. Heppés Béla dr. szabad előadást fog tartani a Mont Bianc-ról, személyes tapasztalatairól. Ezenkívül Szőke Béla éneke! és lesz zongoraszám is. A legközelebbi estélyt márc. 11 én tartják, amikor nagy quintette is lesz, Kovács Lajos dr., Kovács Adrikó, Lakatosné, Homola László dr., Németh Béla is fognak szerepelni.

Harctéri levél.

— Dnla Jani hegedűje és a trónörökös. — Tekintetes Szerkesztő ur l

Talán nem érdektelen az otthonnmaradt nagybányaiaknak az, ha a harctéren lévő nagybányaiakról valamit közvetlen hallanak. Ez indít arra, hogy a jelen alkalommal a tek. Szerkesztő urat megkeressem sóraimmal. Mikor a háború forgószele végig rohant a mi szeretett városunkon s én is, mint sok más kevés búcsúszó után ragadtattam ide-oda általa. Egy pillanatra kábul- tan még a közelmúlt mámorától szinte megfeledkeztem mindenről Egy ízben, mint szokás is let!, a mellettüuk elhaladóktól megkérdeztem, van-e köztük nagybányai. »Én is, én is«, volt a felelet. Milyen jól esett ez ! Azóta soha el nem mulasztom azt megkérdezni. Nagybánya I. . . Mint egy szép ereklye fekszik szivünk legmélyén a mi hazánk, otthonunk képe. A sok keserves hányattatásban a nagybányaiakkal való találkozás mint egy ezüst szál húzódik át élményeimen. Szabad legyen egy momentumot a legfrissebből elmondanom.

Nagyon magas vendéget vártunk e hó 6-án. Édes hazánk jövendő királyát. A hadosztály a lehető legjobb fogadtatást készítette elő. Eljött a nagy nap. Megérkezett a Fenség. Valóban igaz, hogy kedves fiatal ember. Szépen csendül ajkán a magyar szó. Öröm hallani. Kedélyesen — mintha nem is állna a nehéz üteg mögöttünk — beszélget a kitüntetettekkel. Majd bejön a parancsnoksági épületbe. Ebéd várja. Ebéd és cigányzene. S kit látok játszani, mint a mi kitűnő Duk Jancsinkat. Talán még sohasem hallottam ennél szebben. Rögtönzött kis bandájával szinte csodát müveit. Bizony, moudanom sem kell, általános nagy tetszésükre a jelen levő magasságoknak. Olyan jól érezte magát a kir. Fenség, hogy a szigorúan megszabott időn is túl maradi fél órával a H. o.~ nái. Szivesen hiszem s talán nem is tévedek ha azt állítom, hogy ezt a késést — ha kis részben is — Dula Jancsi száraz fája okozta. Igen, itt a Du!a. Most itt sir a húr az ujjei alatt, bent úgy, mint kint a lövészárok legszélsőbb vonalán. Áldja meg az Isten a huros ujjait. Itt pergeti le egy-egy pillanatra most a harctéren a nagy-nagv fájdalmat a szivekről, de felfakasztja a beszáradt köny- nyeket is, ha akarja. Ezt már annál is inkább szívesen teszi, mert hisz neki is fáj még az édes otthon emléke . .. Egy-egy szép emlékezetes nótája végén könnyes a szeme a mieinkkel. A nagybányaiak meg joggal lehetnek rá büszkék. — Tegye ki kedves Szerkesztő ur Í3 becses lapjába, hadd tudják meg a nagybányaiak mind.

Előre is köszönöm szívességét s vagyok mindig igaz tisztelő hive :

Orosz harctér: Erdélyi tizedes.

A selyem gyűjtést gyarapították szives adományaikkal : Teleki Margit grófnő (Költő) ős Mándy Zoltánná (Szinérváralja): A kabátok varrásának költségéhez hozzájárultak Mándy Zoltánná 10 koronával, Révész Jánosnő 5 koronával. Eddig 50 drb selyemkabát készült el. Az adományokat hálásan köszöni a katonák nevében Neubauer Hermin.

Ne küldjünk élelmiszert a tábori postacsomagokban. A postaigazgatóság figyelmeztet mindenkit, hogy tábori postacsomagokban élelmiszert küldeni nem szabad. Az ilyen csomagot föl nem veszik,tvagy visszaküldik a feladó költségére.

Gyászhlr. Vettük a következő gyászlapot: Csausz Katalin, mint az elhunyt leánya, úgy a maga, valamint az alulírottak és nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen édesanyja, a legjobb testvér, nagynéne és rokon özv. Csausz Jánosnó szül. ófalvi Kosztka Gabriella folyó hó 17-én, életének 70-ik évében hosszas szenvedés után az urban csendesen elhunyt. A drága halott földi maradványai folyó hó 19-én d. u. 3 órakor fognak a Kerepesi-ut melletti temető halottasházában a róni. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és ugyanazon temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 21 én reggel 8 órakor fog az erzsébetvárosi plébániatemplomban az egek Urának bemutatíatni Budapest, 1916 febr. 17-én. Áldás és béke poraira! Kosztka Viktória mint nővére. Kosztka Árpád mint unokaöccse.

Beküidetett. Az országút mellett a csendőr- laktanyával szemben áll 10 akáczfa. Becsületes, | közönséges akáczok. De egy kifürkészhetetlen I akarat elrendeli óvről-évre, hogy ezek, — ha törik, ha szakad, — gömbákáczokká neveltessenek és azért ilyenkor, a tál végén, megjelenik pontosan valaki, aki leszedi a tavaly nagy keservesen kihajtott ágakat. Kertész nem lehet, mert az, azt hiszem, nem volna kapható ilyen barbár munkára. Valóságos szörnyetegei a növényvilágnak ezek a szegény nyomorék fák. És sohasem szépek. Ilyenkor rútul hatnak a vékony, vézna ágak a tulerős törzsek meiiett. Legszomorubban festenek az ágaknak, nem fűrésszel, talán életlen baltával való lehasitása után. Pdire ezek a százféle görbülő csonkok uj ágakat hajtanak és ezek kileveleznek, már júniust írunk, szeptemberben meg már lehullatják leveleiket. Évek óta figyelem ezeknek a szegény fáknak a martirom- fiágát. Nincs vájjon mód arra, hogy ez megszűnjék? Kérjük az intéző köröket, hagyják meg őket becsületes, közönséges akácsoknak, mert még legjobb napjaikban sem nézi őket senki előkelő gömbákáczoknak. Még egy fölösleges napszámot is lehetne törölni a város költségvetéséből.

1916. Február 27.