Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-13 / 7. szám

(2) 7. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Február 13. téren vannak, többet áldoznak, mint mi, de ke­vesebbet panaszkodnak. És azt is gondoljuk meg, mielőtt panaszra nyílna ajkunk, hogy mindez tuiajdonképen a vég­leges, döntő győzelem érdekében történik, mely annál biztosabban fog bekövetkezni, minél inkább fegyelmezzük magunkat és minél kevesebbet pa­naszkodunk. Tanuljunk valamit abból a rengeteg önbizalomból, mellyel dicső szövetségesünk viszi győzelemröl'győzelemre a német lobogót és abból az ősi vitézségből, amelylyel a mi derék kato­náink e győzelmüket elősegítették. S ha majd a végső győzelmet kivívtuk, akkor gondolhatunk a saját kényelmünkre, ak­korra hagyjuk azonban minden panaszunkat is! Pétru: Ki tudja ? ez az 6 dolga, de itt az eső, ez meg az én dolgom, nem lesz kereset ma se. Mitru: Ni ott jönnek a nagy gazdák To- gyerika és Mitrofán, kérj valamelyiktől előre egy napszámot, majd ledolgozod nekie. Togyerika és Mitrofán hangosan veszekedve, pityókosan, dülöngözve közelednek. Juon: Ezek már megint jól a pohár fene­kére néztek. Pétru: Hát, hiszen tehetni tehetik, de ad­dig perlekednek, isznak és mulatnak, míg egy­szer csak a dob huzza majd el a nótájukat. Mitru: Csak már verekednének, akkor mi is hozzá jutnánk egy kis jó keresethez, mint tanuk. Juon: Figyeljünk fertatyek, már ráncigálják egymást. Pétru (a már közel levő czivakodókhoz) I Csak hajba kumetrék, mert a ruha pénzért van! Mitru: Lássuk hát melyik lesz a nagyobb fi csór. Verekednek, ütlegelik egymást. Togyerika megbotlik valamibe, a földre esik, mire Mitrofán dühösen üti, fojtogatja, karmolja. Juon : No ez már aztán igen komolyan megy. Pétru: Még megöli, siessünk, válasszuk egy­mástól szét őket. Többen odaszaladnak s szétválasztják a ve­rekedőket. Togyerika cafatokba tépett ruháival, véresen feltápászkodik a földről s dühösen kiált Mitrofánhoz: »No várj csak te blesztemát, majd megtanít a fiskárus meg a lezsa, rá megy mosiád erre a legénykedésre. Mitru: Menjünk a városba ügyvédhez! Sza­ladok szekeredért! végezni akarva, a látogató belépése után hirte- lenül mondta: — Szíveskedjék helyet foglalni rögtön állok rendelkezésére. A gróf megsértődve adta elő: — Waldbott-Baszenheim, friedbergi várgróf, birodalmi báró, birodalmi gróf, bajor országgyű­lési képviselő, poroszországi würlenbergi és na- szaui főrend----------­A minister a végnélküii felsorolást meg­szakítva és a közelében álló széket feléje tolva, kedélyesen mondta: — Kérem, csak foglaljon helyet, sajnos de a többi felsorolt urnák nem szolgálhatok ülő­hellyel. Togyerika : Csak minél gyorsabban, átadom Fejes ügyvédnek, majd megtanítja ö. Juon: Úgy kell, jól teszed. Én is tanúd le­szek, mindent láttam Mind: Én is leszek, én is leszek. Togyerika : Annál jobb, mindnyájatokat ta­núnak adlak fel, hadd legyen minél nagyobb a költség. Togyerika felül a már megérkezett szeke­rére, Mitru a lovak közé csap az ostorral, mire ezek kényszeredett ügetéssel indulnak a város felé. * Dr. Fejes köz és váltó ügyvéd ur, kényel­mes karosszékében ül, nagyúri fénnyel berende­zett fogadó szobájában elmélyedve olvassa lap­ját s közben illatos, bodor füstfelhöket ereget fi­nom, vastag szivarjából. Egyszerre csak hangosan kopogtatnak ajtaján s még mielőtt a szokásos »szabad«-ot odakiáltná, már uyilik is s a város­ban lakó egyetlen kartársa, Kepes dr. lép szobá­jába s vígan újságolja: — No öregem, gratulálok, mint uj földes- urnák, — Hát ily hamar már meg is történt ? de foglalj helyet kedves barátom, igy ni, ide mel­lém gyújts rá s most kérem a részleteket. — A részleteket? Azt hiszem, ezen hamar túl leszünk; — ej de jó ez a szivar, hol veszed őket ? — Hozatom. Nem is drága, mindössze száz­hatvan korona száza, tessék a cim. — Köszönöm, hozatok én is pár dobozzal, futja hál Istennek, csak maga a Togyerika contra Mitrofán per is egy kis domíniumot hozott nekem. téneti szempontból nőzve az esetet, megállapít­hatjuk, hogy a Kárpátok gyűrűje által övesett két nagy medencében — a Nagy Magyar Alföld és a Délkeleti, illetve erdélyi medence, valamint azoknak kisebb melléköbleiben a földrengések épen elég gyakori tünemények. Ezt az állítást a hazai földrengések statisztikája eléggé meg­erősíti u. i. Kr. u. 455-től 1912-ig terjedő időből 1422 hazai eredésü földrengéséről van tudomásunk, amelynek 350 külömbőzö eredő helyük van. Nem szándékom Magyarország földrengési viszo­nyait tárgyalni, hanem a legújabb erdélyi föld­rengés esete kapcsán bizonyos éraklődésre tarthat számot az, hogy; 1. mikor voltak Erdélyben hasonló erősségű és kiterjedésű földrengések és 2. melyek Erdélynek főbb rengési középpontjai. A Kárpátoknak Csik vármegyében még dél felé irányuló hegyvonulafa hirtelen nyugativá fordul Háromszékben, ahol két kisebb beékeít medence — a háromszéki és a barcasági — rend­kívül élénk földrengési tevékenységet fejtenek ki. A Baromságban fekszik Brassó, hazánk egyik legszeizooikusabb helye, ahol jóformán állandó a földrengési tevékenység, amenyiben nincsen évtized, amelyikben ez a hely egy két számottevő földrengés nélkül elmúlna. A Brassótól nyugatnak vonuló hegység maga földrengésmentes, azonban annak belső oldalán az erdélyi medence déli peremén az Olt völgyé­ben több rengési fészket találunk a Kőhalom — Fogaras — Nagyszebeni földrengési törésvo­nalon. Ez a vonai valamint a Kárpátok külső Olábországi o'dala gyakran színhelye igen erős földrengéseknek. Ismételten előfordult az, hogy a Kárpátok vonulatán belül lévő medencében olyan erős földrengés pattant ki, hogy az érez- hetőség elterjedt egész Magyarországra, Ausztria keleti tartományaira, megrengette Oláhországot, Bulgáriát, részben Török- és Oroszországot is. Ilyen volt a közelmúltban az 1908 évi október 6-iki földrengés. Erdélynek további reugési övei a Zsil völgye, Bánffihunysd — Kolozsvár — Szá- kelykocsárd — Gyulafehérvári őv, a Küküilő- menete, a Szamos-kanyarulat vidéke: Zsibó és Szurduk között. A medencének belsőrészei és különösen a sármási gázkutak öve jóformán rengésmentes területnek tekinthető. A január 26-iki földrengés időpontja reg­geli 8 óra 38 perc. Károkat a vöröstoronyi szorosban, Nagyszeben, Fogaras Brassó vonalon, részint a Gibin. Olt és Nagyküküllö völgyében, továbbá részben, a Maros mentén Déva és Marosvásárhely között okozott. Leginkább Nagy­szeben, Vöröstorony és Fogaras vidékén viselte meg az épületeket és igy az eddigi jelentések szerint a földrengés középponti ereje a IXo — X0 körűt lehetett. A rengési terület hazánkban az erdélyi medencén túl terjed, mert még a Nagy Magyar Aiföidön is érezhető volt. Az emberileg Külföldi esetek. A föidmives lovagkeresztje. Károly főherceg, a hires fővezér Francia- országnak mindkét hadseregét megverte. A franciák rendetlen csapatokban menekül­tek több irányban s igy a Rajna mentén is. A francia betörés következtében sokat szen­vedett községek lakói a visszavonuló csapatokat üldözték. Egész községek vadászfegyverekkel, kaszák­kal, vasvillákkal, cséplőkkel ellátva véres boszut álltak szenvedéseikért. Bernadotte francia tábornok Í3 egyedül té- velygett ismeretlen gyalogösvényeken és ha a fel­bőszült néppel találkozik, menthetetlenül a hálái fia. Szerencséjére azonban vallásos jámbor föld - mívessel Wankel Mátyással találkozott, aki az egyedül tévelygőt megsajnálta, paraszfruhába öl­töztette és kivezette a veszedelmes területről. Bernadotte húsz évvel később Vili. Károly utóda volt a svéd trónon. Mint király sem feled­kezett meg életének megmentőjéről. Wenkel Mátyást sajátkezüleg irt levélben tudósította, hogy svéd rendjellel akarja húsz év előtt tanúsított nagylelkűségét viszonozni, de ha kellemesebb neki rendjei helyett megfelelő pénz­összeg, azt is felajánlja. A jómódú német föidmives a rendjelt vá­lasztotta. Ez volt magyarázata annak, hogy a hammel- burgi egyszerű föidmives minden üunepélyes al­kalommal a Wasa Gusztáv-rend lovagkereszfjével feldíszítve jelent meg. A sok című látogató. Stein porosz ministert meglátogatta Wald­bott-Baszenheim gróf. A minister megkezdett munkáját gyorsan A legjobb és legbefolyásosabb ajánló. Halberg-Broich báró utazása közben Kons- tantinápolyba érkezett. A Fényes kapuba való bebocsátást akarván kieszközölni, a szolgálattevő pasánál jelentkezett. — Van-e ajánló levele? Kérdezte a pasa. — Az egész világra szóló — válaszolta bát­ran a báró és a zsebéből kivett maroknyi ara­nyat nyújtva kérdezte: — Kielégiiő? — Tökéletesen — válaszolta a pasa, a báró pedig megkapta a kívánt engedélyt. Az irodalom pártolása. Gutzkov egyik regényének megjelenése után bérmentetlen levelet kapott. A levél tartalma : Tisztelt doktor ur! — A képzelhető legnagyobb érdeklődéssel váriam uj müvének megjelenését, de az itteni könyvkereskedőknél nem tudom megszerezni. Azért kérem szíveskedjék uj regényét rövid időre kölcsön adni és alábbi cim alatt elküldeni. A levélíró dúsgazdag úrasszonnyal nemrég ismerkedett meg Gutzkov, akinek válasza követ­kező volt: Nagyságos Asszony! A lakóhelyéül szolgáló városban sok min­denféle kapható, írassak kérdéses művem a könyvkereskedőknél, hanem a levelek bérmen­tesítéséhez szükséges postabélyeg is. A könyv, melyet olvasni kiván, birtokom­ban van ugyan, de a csomagoláshoz szükséges munkaerővel nem rendelkezem. Az 1916 évi jan. 26-iki földrengés. A lenyűgözött földalatti erők hazánknak keleti részeben ismét felszabadultak és heiyenkint romboló földrengés alakjában jelentkezve Magyar- ország tekintélyes darabját megrázták. Földtör­— Hát biz ez zsíros falat volt, ezelőtt há­rom évvel, mikor Togyerika megbízott ügyével, még magam se gondoltam, hogy ennyire jól fog sikerülni. — Hja, minden per jó, csak érteni kell hozzá. — És még ő biztatott, hogy csak húzzam az ügyet, hogy mentül nagyobb legyen ellenfelé­nek a költsége. — Engem meg Mitrofán kért ugyan erre s mi igyekeztünk is a megbízatásnak eleget tenni, nem lehet ránk panaszuk, eléggé huztuk az időt három évig perükkel, ami pedig a költséget illeti, hát evvel is meglehetnek elégedve. — Bizony, egy kis veszekedésért három évig húzódó pereskedés, tizenöt tárgyalás, két­száz tanú, felebbezés a kúriáig, mondhatom ezzel rekordot csináltunk. — Ez már igaz, bármelyik kollegánk iri­gyelhet érte; de miért dühösködtél vélem szem­ben a végtárgyaláson? — De édesem, hisz csak kellett mutatni ügyfelemnek, hogy teszek is valamit érte. — Hja vagy úgy, no tettünk is értök ele­get, fényes bizonyíték erre, a mindkettőjüknél ma tartott árverés. — És hogy végződött? mondd el már; csak úgy égek a türelmetlenségtől. — Csak mint rendesen, a te jelölted az én kliensemtől vásárolta meg 45 holdayi földjét részedre potom áron, én meg a te kliensedtől ugyanígy részemre 40 holdnyi mosiáját. — Szegények, hidd el, azért sajnálom őket. — Nevetve: Elhiszem, sőt még azt is el­hiszem kedvedért, hogy a krokodil sir, különben

Next

/
Thumbnails
Contents