Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-30 / 5. szám

1916. Január 30. pel), erősen figyelni kell, máskülömben eltűnik az éji homályban, észre se veszi az ember. A fekete tömeg percről percre, nő, a türe­lem drótja pattanásig feszül, várja a minden­napi szellemi tápszert, jobban, mint a lisztet a nép asszonyai. Az emberek fejvesztettek, türel­metlenkednek: keresik az Estet. Egyesek gukkert vesznek elő, mások három vasat. — Estamai, — rikkan a távolból, halkan, és ritkán, miközben a bekötözött ujságcsomók&t élénken megrohanják a türelmes Várók — és eltakarják. Találkozom a Szerkesztő úrral. — Itt csak kenyérjeggyel lehet újságot kapni, — mondja a nála megszokott humorral. — Vagy két könyökkel. — Vájjon becses lspunkat mikor fogják igy megrohanni ? — Azt hiszem, ha az »Előfizetési árak« cimü rovat egyszer hiányozni fog, — biztosan. A rikkancs jobbra el. Teheti, aztmondja ő egyed árusító, járjon utána, aki újságot akar venni. Vagy ne vegyen. Hát hiszen igaza van neki, — rohanok tehát, ambícióval: — Azest . . . azest ...!... (Megáll.) — Nincs visszaadni, — szól némi fölény­ei (akkor is ha nőkről van szó, persze akkor ti zet nélkül), — miközben átnyújtott ötvasamat hJ -.an elteszi. Tovább szalad : — Estamai . . . Eeestamai! . . * (Eltűnik ) Most már kijártam — szoros értelemben magamnak az aznapi szellemi táplálékot Ugyan, — ezzel a fáradsággal főszerkesztő Í3 lehettem volna. Vagy államtitkár. Sejted — talán, soraim ny Olvasója, hogy a legközelebbi alkalommal — természetesen — csak hat órakor mutatkozom a korzónak neve­zett görbületen. Rikkancsok sehol se rikkannak. Ellenben mindenki újságot olvas a zárt boltajtókban : ez olyan eresz alatti politika. Mondják, az Estes moziba ment, Szép cse­lekedet tőle. Utána küldök egy gyereket, de a mozi roppant érdekes. Jegyet váltok hát, noha este jövök a moziba, mégis az a friss lap megéri. Belépek. A cigány rázendít a »Mikor Az Est mesélni kezd«-etü dalra, majd — tekintettel »A libapásztor« cimü filmre — »Száz liba egy sorba« (gyermekkori emlék) következik a húro­kon. Aztán kiderül, hogy a libapásztort Zsuzsi­nak hívják, — zene: »Jaj Zsuzsikám . . .« Felderíti az embert ez a kedves együttmü ködés. El is felejtem az élet gondjait s hogy új­ságot akartam venni. Az Estes Közben meglép a másik ajtón. Szerencsére kellő időbe megragadom (sőt az al­kalmat is és a menet férfijegyet) — és újságot veszek, ő árusít nekem egyet. Egyet. Közben a jegyszedő is hoz egy újságot, a balfenékről, látta, hogy kerestem az előbb. A gyerek is átnyújt egyet, szívességből. Nem uta­síthatom vissza, — most már három is van. Nem is szólva arról, hogy este a moziban egy rikkancsnő, azaz riknőcs »Estujság« szólam­mal rám oktrojálja utolsó példányát. (Most már van négy) Másnap többen panaszkodtak, hogy nem kaptak újságot. Jó, hogy máskülömben egész­ségesek. Bálint László. (4) 5. szám Hetikrónika. Nincsen számomra hely.« Ezt mondják a nyomdászok nekem, a krónikásnak, aki min­dig utolsó vagyok. Ha ily körülmények között nemcsak a fészek, de a kritika is üres lesz, az egészen természetes. Pedig annyi megírni valóm volna, hogyne mikor még a föld is megrázta a héten vén hátát, igy akarván figyelmeztetni a hadakozó embertelen embereket, hogy elég rnár az ön- megfeledkezósből, kapjanak már észbe. És lehet, hogy lesz valami foganatja, i ..ért hire jár, hogy a franciák már az orosz ós az angol ellen fognak menni és nem elle­nünk. Igaz, hogy ez egyelőre a Szamosban jelent meg, de nincs kizárva, hogy holnap más lapban is meg fog jelenni. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Annyi megírni valóm volna. A postások­ról minap hozott tréfás ártatlan czikkecskénk pl. nagy fölzúdulást keltett különösen a hiva­talos hölgyi körökben, pedig a nőket igazán senki sem akarta sérteni, akik bizony, nehéz föladatra vállalkoztak, hogy eleget tegyenek a háborús postai követelményeknek, sokat fárad­nak, szorgalmatoskodnak s akik iránt mind­nyájan őszinte elismeréssel vagyunk, de ennek a kérdésnek tisztázása nem fér be a krónika keretébe. Még köszönettel is tartozom Hegedűs Sándor szilágysági kedves kartársamnak meg a Nagybányának, sőt újabban a Nagykároly és Vidékének is Ezek a jó laptársak észrevették engem az én 25 éves fordulómmal s noha az a nézetem, hogy az egyes ember, semmi, fő a haza sorsa, azért hallgattam is a szerkesztői katona-porcióval, de már ezt a kartársi jóindu­latot nem i;lik mégsem elhallgatnom. Mivel azonban nincs hely, mind elfoglal­ták a munkatársak egy takaró szálig, azért eme rövid lélegzetű bevezetés után kénytelen magát lefejezni a krónikás. Személyi hirek; Hullán János bányataná esős Csernovitzba utazott, súlyos beteg katona fia látogatására. Útjára elkísérte Váry Lajos fernezelyi r. k. plébános is, kinek ígéretét bír­juk, hogy az ottani hateztéri eseményekről la púnkat ér'esiteni fogja. Katonai kitüntetés. Szirti Vilmos 32. hon­véd gyalogezredbeli főhadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért Vilmos német császár a II. oszt vaskeresztet adomá­nyozta. Szirtinek ez már a harmadik kitünte­tése, A sebesültek kedden, január 25 én burgo­nya galuskát (krumpli nudlit) kaptak vacsorára, ami nagyon Ízlett a derék hadfiaknak. A pénz­tár hozzávalóra (zsír, morzsa búzadara, só,) 19 K 01 fillért költött. A burgonyát és lisztet a vörös kereszt, a tojást a vacsora pénztár ka­marája szolgáltatta. Az .elkészítést a következő hölgyek voltak szívesek teljesíteni: Bozsenik Béláné 20, Fülep Imréné 15, Wienerberger Ká- rolyné 15, Pásztor Istvánnp 10 személyre. Pénz­készlet 32 K 21 f AdUrháhy x héten nem ér­kezett. Tanítói kinevezések. A miniszter Kende Ilonát Alsófernezelyre, Pap Gedeon kiskunnaajs ai tanítót Nagysomku'ra, Mátéffy József nagysora- kuti tanítót Viczére, Miskolozy Jolánt Remete­mezőre nevezte ki Esküvő. Dr. Schück Armand helybeli ügy­véd e ho elején tartotta esküvőjét Kolozsváron Kiss Irénnel, Kiss József kucsói jegyző leányá­val. Az ifjú pár két heli nászutra ment s a múlt héten érkezett haza városunkba. Révai Károly költő, lapunk jeles főmuuka- társa alig érkezett Kolozsvárra, rögtön körülvet­ték az erdélyi irodalmi társaság emberei s föl- léptették 22-én egy estélyen, ahol Révai, mint az irodalmi társaság tagja felolvasta egyik újabb költeményét nagy hatást keltve. Az estélyen je­len volt Révai Károlyné is, valamint a szellemi részt követő lakomán a Ntw-Yorkban, ahol Lovasy Andor Tordaaranyosmegye alispánja ig9n szép köszöntőben éltette Révait. Meghívó. A nagybányai ág. h. ev. egyház- község jogosult helybeli és vidéki tagjait február hó 6 án, d. e. 11 órakor, közvetlenül az isten- tisztelet után tartandó közgyűlésre ezúton hív­juk meg. Tárgy: Egyházmegyei elnökség választása. Nagybányán, 1916 jan. 29 én. Szabó Adolf Révész János felügyelő. lelkész. Katonai kitüntetés. Dumbrovicsán György tüzérőrmester, ki az olasz harctéren van, az ellen­séggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a koronás ezüstérdemkaresztet kapta a vitézségi éremszalaggal. Harctéri levelek. Török Antal azt tudatja, hogy Öt és Magyar Gézát kinevezték zászlóssá. Berinde Gusztáv őrvezető az olasz harctéren van. »Másfél századunk három zászlóalj olaszt vert vissza legutóbb, pedig csak éppen, hogy cse- répbombákba rejtett mérges kígyókkal nem har­colnak ellenünk« igy ir Berinde, akinek levelére még visszatérünk. — Lévay Ferenoz huszárfő­hadnagy, báró Maasburg századában van. Dr. Lovrich Sándorné. | Lovrich Sándor I budapesti irgal­mas kórházi főorvost mély gyászszal sújtotta a sors; kedves, szép, ifjú nejét, a 27 éves Sél- i ley Ilonát vesztette el. aki dr. Sél ley Sándor nyug. belügyi államtitkár leánya. Mindössze öt évig éltek boldog házasságban s a váratlan csapás kegyetlenül szétrombolta a legszentebb kötelékeket Lovrich Sándor a nagynevű Lov­rich Gyulának a fia. a mi fiunk s igy mi nagy­bányaiak is mindnyájan őszintén osztozunk az ő nagy'- fájdalmában. Adjon az ég erőt neki annak elviselésére! A család gyászlapja igy hangzik: Dr. Lovrich Sándor szivében össze­törve jelenti a maga, gyermekei; Lili, Mariska és Gizella, valamint a rokonság nevében, hogy imádott felesége született Séiley Ilona, a fele ség, az anya, gyermek, testvér és unoka pél­daképe, életének 27-ik, zavartalan, boldog házasságának 6 ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek felvétele után f. hó 24-én éjjel meghalt. A megboldogultat a róm kath. egyház szertartása szerint f. hó 23 ik napján, d. u. 4 órakor temetjük a kerepesi-ut melletti temető halottasházából. Az engesztelő szentmise f hó 24 ik napján, d. e. 10 órakor a terézvá­rosi plébánia tenpíomban fog a mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1916 évi január hó 22. j napján. Dr. Séiley Sándor és felesége Setnsey ! Mária szülők. Német Zoltánná, sz. Séiley Mar­git testvér. Özv Lovrich Gyuláné nagyanya. ; ozv. Séiley Sándorné nagyanya. Csüdör Lajos i és családja sógor Németh Zóltán sógor. Földrengés. A napilapokban részletesen is­mertetett szerdai földrengés nálunk is érezhető volt. Jan. 26-án reggel 8 óra 35 perckor a poétán egyes órák megállották, a telefon felmondta a szolgálatot, ugyancsak megállt az óra a járás­bíróságnál, a főtéri házakban az emeleten a kály­hák, takaréktüzhelyek táncoltak. Oly kicsi mérvű volt a földrengés, hogy kevesen vették észre. Szerkesztőségünkben szintén felmondta a szolgá­latot 5—10 másodpercre az éppen működésben levő távbeszélő. Emlékeztető. D e. 11 órakor a részvény­takarékpénztár, d. u. 6 orakor a polgári kör köz­gyűlése. Barna Sándor mérnökről, ki mint kadett a harctéren van, az a hir terjedt el, hogy egy galíciai kórházban meghalt. A dolog valószí­nűen tévedésen alapul, mivel a szülék és a helybeli kapitányi hivatal eddig sem a parancs­nokságtól, sem a kórházakból semmi határo­zott adatot nem tudtak kapni. Sok hadba vo­nult »Barna« nevű katona van s mivel a Barna név keresztnév is, a posta bizonyosan össze­tévesztette valakivel Barna S. mérnököt. Őszin­tőn óhajtjuk, hogy teljesedjék be rajta is a közmondás igazsága: »akinek holt hírét keltik, sokáig él.« A felsőbányái takarékpénztár, febr. 2-án d. e. 11 órakor tartja közgyűlését. Évi nyeresége 15.111 K 18 f. 20 K-át szándékozik részvényen­ként osztani. Tartalékalapra 5566 K-át, nyugdíj­alapra 1128 K 57 f, jótékonycélra 422 K 61 f-t ad. A forgalom 2800000 K volt. Melegítőt a katonáknak. Kötőanyagra újab­ban adakoztak: A nagybányai áll. főgymnssium tanári testületé januári adománya 16 K, Dam- jén Lajos 5 K, Mladeiovszky Lajos 10 K. A jövő hét folyamán a kötő anyag feldoldolgozása be lesz fejezve. Nópfoglalkoztató tanfolyam iránt teljes ér­dektelenség mutatkozott városunkon s igy az ipar­testület átiratot intézett a kamarához, hogy az anyagok, szerszámok stb. tovább szállítása iránt intézkedjék. Gyászhir. Gaál Lajos történettanár, ki vá­rosunkban is hosszabb ideig tanított, Besztercze- bányán elhunyt. Jótékonyság. Haurik Károly alsófernezelyi kohómérnök 20 koronát adományozott a vak ka­tonák Kisegítésére. Az összeget rendeltetési he­lyére juttattuk. Zoltán László hősi halált halt. A rettenetes világmérkőzés nagy áldozatot követelt Zoltán Ákos állami főkertésztől is, akinek vitéz zászlós fia akkor esett el az orosz harctéren, mikor rettenthetetlen bátorságával a győzelmet kierő­szakolta. A tiszteletreméltó derék család iránt általános a részvét városunkban, itt ahol a bős fiút mindenki ismerte és szerette. Bajtársai gyö­nyörű gyászjelentést adtak ki az ő hősi halálá-

Next

/
Thumbnails
Contents