Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-19 / 47. szám
1 1916. November 19. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ 47. szám. (3) eszmélek és csak akkor veszem észre, hogy katonai uniformisokkal telt kirakatnak adtam ezt a feszes tisztelgést. Ilyen a katonaélet. A belvárosban már hullámzik az élet, nem is fér meg a járdán, hanem a villamosközlekedést is akadályozza. A simára kopott aszfalt csillog a kirakatok lángolásában. A kávéházak nyíló ajtóin kilopódzik egy-két foszlánya a czi- gányunuzsikának. Rácz Pista az erdélyi menekült cigánykirály olyan bánatosan, szomorúan játszik. Minden kávéház zsúfolva van, a Kossuth Lajos,- Koronaherceg- és a Váci utcán pedig nyüzsög a tömeg. A Klotild paloták és az Erzsébet-hid magas kapuja a mindjobban sötétülő homályban némán tekintenek alá a tömegre. Az egyhangú morajt csak a villamoskalauzok csengőjátéka teszi változatossá. Szívom ezt a hangulatot, elfeledkezem arról, hogy katona vagyok. Megállók egy utcasarkon, nem zavarnak gondolatok, csak állok és nézek. A Ferencziek templomában litániára hiv a harang, én is elsietek a Kecskeméti-utcán át a Kálvin-térre. Egy fiatal pap a szépségről beszél. „Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma. Mint a liliom a tövisek közt, olyan lesz az én mátkám a lányok közt“ (Énekek éneke II. 1-2.) Háborús vonatkozású beszédeket tartanak itt mostanában, mit akarhat hát ez a poeta- pap a Theokritos pásztorsiphangu idilljeihez hasonló Énekek énekével. Nem sok reményt fűztem e beszédhez, de Salamon király két versszakának alapján mégis olyan praedikatiót hallottam, mely minden várakozásomat felülmúlta. Miben gyönyörködik az Istentől adott tiszta lélek ? A képzőművészetek érintésével rávezetett a szép fogalmának a poétikából mindenki előtt ismert subiectiv meghatározására. Szépség pedig az, melynek észlelése lelkűnkben visszhangot kelt. Mindenkiben megvan a szép érzékelésének képessége. A rózsafa még alszik, de ha tavasz mosolyg rá és körülöleli a napfény melege, bimbót fakaszt és rózsát szül, ilyen az ember lelke is, ez is meg tudja teremni virágait. A szomorúság is szép, a fehér havas mező és a mesebeli alvó királykisasszony hasonlók, mindkettőnek van reménye, várja lovagját, szabaditóját. Sok a bajunk, keservünk, szenvedésünk, de a béke majd, miként az alvó mező tavasszal, ismét ki fogja adni szépségét, újra fog kacagni és zenélni az élet. — A szenvedés és a hit! Hitét senki sem kapja ingyen, azt szenvedéssel kell kiérdemelni. Mint a tüske közé vetett liliomnak, a hitnek is át kell nőnie az akadályokon. Ha a liliom erős, a gyökerek küzdelme után jóval magasabbra emelkedik a bozót fölé, igy az emberi lélek virágának hitünknek is felül kel! emelkednie kétségen, szomorúságon és a világ bajain. Hivatásunk visszakerülni a szeretet, jóság és igazság Istenéhez, ki megpróbálás végett küldött a földre. A feljutás nagy, tiszta vágyakozása felülkerekedik mindenen és buzdít: Emberek érezzétek meg, hogy szivetek mélyén a szeretet lakozik, tudjátok meg, hogy hivatástok széppé tenni az életet. Ápoljátok a tiszta szív szeretetét és ragaszkodását. Lelhetek bontsa ki szirmait és akkor a föld, a világ nem lesz siralomház és szomorúság tanyája, hanem bimbó és virágzó rózsáskert. Szaladtam haza, szaladtam gyorsan, hogy ne lássam az embereket, akik tíizzel-vassal égetik ki a szív mélyének parányi gyöngyeit és véres kézzel tépik szét a szeretet kötelékét. A holdvilág pedig a már megszokott szomorú képpel kelt föl ezüstös sugarával Pest városa fölé. —íg. Heti krónika. Nem jó nekem a lábamat innen kihúzni, hazaérkeztem és szomorúan látom, hogy nehezebb lett itt a helyzet. Liszthiány van és leszállították a napi mennyiséget is. Próbálom vigasztalgatni, nyugtatgatni az embereket, de az bajosan megy, ma jártam egy pár átutazó német katonával kenyér után, nem kaptak, végre is a magunkéból adtunk nekik. Egyrészről az is igaz, hogy meg kell szoknunk a takarékosságot, mert ezután kevesebb jut, de másrészről az is igaz, hogy a semmit nem lehet megszokni. Az igazság érdekében azonban kénytelen vagyok megjegyezni, a fővárosban is szenvednek, nélkülöznek, zsírnak valóért, cukorért, dohányért, fáért, szénért stb. stb. várnak párosával hosszú kettős rendek. Többnyire asszonyok, csak a dohánynál csupa férfiak. A várakozók nem egyszer zsámolyt visznek magukkal, úgy, hogy minden ötödik asszony ül, sőt élelmesebb vállalkozók 10 fillérért már bérbe is adnak ilyen zsámojyokat. Én úgy látom, hogy a mi állapotunk még cukor ahoz képest, ahogy a fővárosban vannak. Ott tessék a gyümölcsárakat megnézni. Egy kg. alma 4 — 5 K. Égy kg. másodrendű körte 4 K. Egy mázsa dió 680 K. Lekvár 7 K. Egy bécsi- ! tök 7 K. Egy vendéglőben egyetlen töltelék minden nélkül 4 korona. Sör nincs, bor nincs, de azért egy fröcs 80 f, sőt 1 korona is. A várakozók sokszor azért várnak egy fél napig, hogy megtudják, hogy nincs liszt, nincs kenyér, nincs zsir s azután szomorúan mennek haza a gyermekekhez. Persze még vigasztalásnak is gyarló az, hogy más is szenved. Ezekről mind tenni kellene s az uj élelmezési vezetés fog is tenni, már meg is kezdte azzal, hogy az utasokat kéri, hogy ne utazzanak. Inkább hozzon egy-egy kéjutazó helyett a vonat ugyanakkora darab kenyeret. Meglátjuk a kérelemmel mennyire fognak menni. Még a villamosok is zsúfolva vannak kora reggeltől éjfélig, soha nincs hely. Sokszor visz- szafelé kénytelen indulni az ember és ott bent maradni, hogy helyet kaphasson. Ebben a zűrzavaros időben, valóban korszerű volt egy picike kis pénznek, a vas két fillérnek a megjelenése. Kicsi és értéktelen, ez keli a magyarnak, ezt talán csak nem fogja meggyűjteni. S a paraszt nem sokat fog érte adni, amint hogy nem is adhat ma két fillérért semmit. Ma a piacon ügyesebb asszonyok különben is szivarért, dohányért veszik a tojást, tejfölt, kukoricát. Szóval fejlődünk, haladunk mi is. A háborús hirek nagyszerűek, teljesek dicsőséggel és gazdag reménységgel, csak itthoni! vagyunk szegények, nemsokára mi fogunk ,.Hőfereket“ küldeni a kintlevő hadseregnek. Azok fogják várni izgatottan, nyugtalanul, mig mi irántuk egészen nyugodtan lehetünk. Különben lehet, hogy ez a rósz hét csak egy epizód volt, bár úgy volna s az uj élelmezési éra alatt hétről-hétre jobb hírekkel számolhatna be a krónikás. Kitüntetés, ő felsége elrendelte, hogy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül Veress József az 51. honvéd tábori tarackos ezrednél beosztott 5. honvéd tábori ágyús ezredbeli főhadnagy-ütegparancsnoknak a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag tudtul adassák. Gróf Teleki Pál pribékfalvi nagybirtokost Keszthelyen, alkotmánypárti programmal egyhangúan orsz. képviselővé választották. A sebesültek nov. 14-én a hölgyek pénztárából száraz füstölt kolbászt kaptak ozsonnára. A 105 adag kolbász 72 koronába került. Újabb adományok: Kiss Kosztolányi Aranka 6 K, Szent- pétery járásbiró által egy perből kifolyóan 20 K. Á bevétel eddig összesen 2951 K 77 f. A kiadás 2823 K 54 f. Készpénz 128 K 23 f. A szives adakozóknak köszönetét mondunk. Majláth püspök újabb levele Révaihoz. Az erdélyiek nagy szivü püspöke ismételten levelet irt Révainak és Erzsiké leányának. A két levél szószerint igy szól: „Kedves Révai! Köszönöm szives figyelmét, hogy legújabb kötetét nekem megküldötte. Mindig jól esik tiszta költészetének nemes hangjaiban gyönyörködnöm s melegen óhajtom, hogy annak forrása: a hivő és hite szerint élő ember idealizmusa még évtizedeken át ki ne apadjon. „Aranyos Erzsiké“ pedig hozzon az O jó szüleinek a jövőben is sok bensőséges, igaz örömet. A kis családra Istentől áldást kér Majláth, erdélyi püspök. Budapest, 1916. XI.“ Erzsikének egy képes lapra a következőket irta: „Aranyos Erzsikének áldását küldi Gusztáv Károly erdélyi püspök. Budapest, 1916. XI/14. Városi közgyűlés volt 15-én szerdán d. u. 11 órakor 1. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának véghatározatát özv. Kosztróber Jánosné nyugdíj és nevelési pótlék megállapítása ügyében tudomásul vették. 2. A gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatát a lejárt kölcsönök rendezése és egy konverzió keresztülvitele iránt elfogadták s az előleges előkészítéssel Bay Lajost bízták meg 3. Nagybánya város takarék- pénztárának az 1916. év I-ső feléről számadását a választmány jegyzőkönyvével együtt jóváhagyatták. 4. A város tanácsa a Lapos-erdő 1917. és 1918. évi vágásai fatömegének eladására Rosner Soma budapesti bejegyzett fakereskedő céggel kötött szerződést elfogadás és jóváhagyás végett beterjesztette s azt jóváhagyták. 5. A vízvezeték és közcsatornák használata és kezelése tárgyában alkotott szabályrendeletet módosítva elfogadták. 6. Az 1917-re érvényes legtöbb adót fizetők névjegyzékének kiigazítására bizottságot küldtek ki. 7. A városi közigazgatási alkalmazottaknak adandó háborús segélyről szerkesztett kimutatást megállapítják és jóváhagyják. 8. A lóm. kath. egyház 1915. évi felülvizsgált számadását jóváhagyták. 9. Özv. Nyirő Sándorné volt városi tiszti ügyész özvegyének 42 m3 bükk-tüzifa segélyt kiutaltak. 10-12. Özv. Hal- may Józsefné, Huszthy Mátyás és Rosenstein József nagybányai lakosokat a községi kötelékbe fölvették. 13. Müllmann Antal illetőségét el nem ismerték. Gyűlés elején, napirend előtt Thorma János és Sólyom Ferenc interpelláltak a liszt- mizériák tárgyában. A közgyűlés tudomásul vette egyhangúan a polgármester részletes válaszát, de azért felír a közélelmezési hivatalhoz és az alispánhoz. Színészet. Sajó Vilmos igazgatót kérelmével a tanács elutasította sigy dec. 1-től nem lesz színészet. Azt mondjuk rá, a mit az egyszeri csizmadia, hogy igy is jó, de mi mozi helyett, 3 év után, már egy kisszinészetet szivesebbenvettünkvolna. Gyiimölcscseinetékre igényeiket a gazdák nov. 20-ig jelentsék be Molnár Antal gazdasági egyesületi pénztárosnál. Adakozás. Smaregla János alapítványára dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, főhadnagy 20 koronát küldött. Köszönettel nyugtatja a ref. lel/cészi hivatal. Helyreigazítás. Lapunk 45-ik számába sajtóhiba csúszott be, amennyiben a 3 ik lap, 3-ik hasábjának utolsó sorából Muzsnay Ferenc,né 10 koronás adománya sirvilágitás címén teljesen kimaradt a közlésből, holott ugyanabban a lapban a sebesültekről szóló hir 4-ik sorában az 52 K-ban az a 10 K valósággal benne van. Ezt tehát helyesbitjük és a kegyes adakozó iránt hálás köszönetünket fejezzük ki. Ugyancsak az előbb jelzett hirben Halmay Józsefné helyett Halma,y Imréné olvasandó. Gyászhir. Kassa sz. kir. város erdőmérnökét, Langhammer Jánost súlyos veszteség érte. Édesatyja Langhammer Józef uradalmi íőer- dész, aki Károlyi Lajos gróf erdődi uradalmában 43 éven át hűséges szolgálatot teljesített, nov. 5-én elhunyt. Általános részvét mellett temették. Nyugodjék békében! A hólyagos himlő hire nagy port vert föl. Tény az, hogy szórványosan 5 eset fordult elő városunkban, ezek közül 3 gyógyult, 2 ápolás alatt van. Többnyire a barakk kórházban kezelték őket. Járványról tehát nem lehet szó, legföljebb ragályról. Mindenesetre legyünk óvatosak s aki az utolsó években nem volt beoltva, az oltássá be magát. A vak katonák számára küldött s a múlt számban jelzett 26 koronát „Az Est“-hez küldtük, az erdélyi hadi árvák 3 koronáját a helybeli takarékba tettük. Elveszett egy orrcsipíető szemüveg (double evikker keretes tokkal, Iring I. felirattal) a Szent Miklós-tértől a felsőbányái utcabeli hídig. A becsületes megtaláló jelentkezzék e lapkiadóhivatalánál, hol illő jutalomban részesül. Beregszászy Kálmán családját rövid idő alatt másodszor éri súlyos veszteség. Ugyanis fia már a nyáron eltűnt egyik galíciai nagy ütközetben; most pedig kapta a hivatalos értesítést, hogy sógora Strinovich István, az 52-ik gyalogezre századosa, folyó évi augusztus hó 31-én,
