Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-15 / 42. szám
Nagybánya, 1916s Október 15. — 42. szám. XLII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS ^ Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. === M:EC3r«TE131aEKrXI5L ÄXXKT J32H3KT T7- Á « 'aÄ A. . s*sa^»mwH»íBa '■^iSwwBV.y.ygg; ■ ?■ Erdélyből futnak a gyáva bitangok! .. . — Irta: Révai Károly. — Miként a tolvaj, — ha az éj leszáll — Úgy álltak ők, hazánk határinál, A magyar vérre szomjas gyilkosok, Hirdetvén, hogy ők „római sasok!“ 0 sas nem jár, csak hiéna csapat Az éj fekete palástja alatt! És farkascsorda, mely a fényt nem állja, A tolvajnak az éj az ő világa! De ime, most már kigyuladt a fény Magyar és germán hősök fegyverén. — Húzzátok meg a diadalharangot, Erdélyből futnak a gyáva bitangok!' Erdély! Koronánk drága ékessége, A múltnak fénye, jövőnk reménysége, Szép Édenkertünk, tündérpalotánk! Hej, mennyi kincset ontottál reánk! Hunyadi, Mátyás, Báthori és Bethlen, A ti nevetek fönmarad időtlen . . . Barázdáidban minden porszemet Megszentelt a nagy hazaszeretet. S most jött egy csorda eme kincsekért, Felé nyújtotta piszkos orvkezét. — Húzzátok meg a diadalharangot, Erdélyből futnak a gyáva bitangok! Sirtunk, szemünkből patakzott a köny, Mikor Erdélybe, mint a vízözön, — A martalócok áradata tört be S testvéreinket pusztította, ölte. Sirtunk, mikor faluk és városok Mind áldozatul estek — annyi sok. Kulcsolt kezekkel fordultunk az éghez És azt kérdeztük: ó Uram, miért ez? De most, hogy Isten egyetért velünk, Ekép kiált fel mámoros Szivünk: — Húzzátok meg a diadalharangot, Erdélyből futnak a gyáva bitangok! Vérzett szivünk, kezünk szorult ökölbe, Panaszos szavunk súlyos átkot ölte; Megvádolánk az Istent is magát: Mért küldte e gaz népeket reánk? Hogy eltapossák s lábuk alá hintsék Székely mezők aranyos buzakincsét? . . . De most, dicsőség a honvéd nevének S a germán hősök vitéz fegyverének ! Erdély fölött már kisütött a nap És bujkálnak a gyilkos dúvadak. — Húzzátok hát meg gyorsan a harangot, Erdélyből futnak a gyáva bitangok! A harangkongás legyen a beszéd, Mely diadalunk viszi szerteszét. Hirdesse büszkén méltó haragunkat Zugó ércnyfelve minden harangunknak. Legyen e kongás — egész világ hallja — A rabló népek temetési dalja; Mámor, öröm a győzelem felett, ítélet arra, aki vétkezett. / Értsék meg a harang kongásiból, Hogy le van győzve az egész pokol. Azt hirdessék világgá a harangok: — Erdélyből futnak a gyáva bitangok! .....----------"■ ' " ' Bú csuzás Neubauer Ferenctől. Csütörtökön délelőtt 11 órakor búcsúzott a bányásztestület Neubauer Ferenc miniszteri tanácsostól, ki azóta már el is utazott Budapestre, hogy uj állását a . pénzügyminisztériumban elfoglalja. A kerület összes tisztviselői — kevés kivétellel - megjelentek a búcsú tisztelgésen; csakis Erzsébetbánya, Kohóvölgy és Óradna nem képviseltethették magukat a háborús idők nehéz közlekedési viszonyai miatt. A tisztikart Martiny István főbányatanácsos, megbízott helyettes igazgató vezette a miniszteri tanácsos elé s meleg szavakkal adott kifejezést eltávozása fölött érzett mély sajná- kozásának. De egyúttal föltétien bizalommal üdvözölte őt, mint uj osztályfőnököt, ki tovább is szivén fogja viselni a nagybányai bányakerületnek és tisztviselőinek s minden alkalmazottjának érdekeit. Martiny István főbányatanácsos mélyen járó és tömör búcsubuszéde igy hangzik: „Bizonyos büszkeséggel és örömmel fogadtuk a pénzügyminiszter ur Öméltóságának azt a rendelkezését, hogy a hazai kincstári bányászat élére Méltóságodat, nagyrabecsült főnökünket állította. Ez a kincstári bányászat életében uj korszakot jelent, melynek ébredéséhez Méltóságodnak általán elismert nagy tudása és hosszú gyakorlattal megedzett ismeretei folytán a legjobb remények fűződnek. Ebbe az általános örömbe minket illetőleg, azonban bánat is vegyül, mert meg kell válnunk Méltóságodtól, akinek több mint 16 évi fáradhatatlan és sikerekben gazdag itteni igazgatói működése nemcsak a művek felvirágoztatásában hagyott nyomot, hanem nyomot hagyott a szivekben is. Emberséges gondolkodásával, mely itteni hosszú igazgatói működésének egyik kimagasló pontját képezte, mindnyájunkat maradandó hálára kötelezett. Ilyen körülmények között természetes, hogy a válás nehéz és vigasztaló ennél csupán az, hogy Méltóságodat végleg nem veszítjük el, hanem továbbra is mienknek mondhatjuk, mert hiszen a magas helyen elfoglalandó állás működési köréhez az itteni bányászat godozása is tartozik. A midőn biztosítjuk Méltóságodat, miszerint minden igyekezetünk oda fog irányulni, hogy odaadó munkálkodásunkkal magas állásában helyzetét megkönnyítsük, egyben arra kérjük, hogy jó indulatát irántunk továbbra is tartsa meg és minket atyai gondoskodására ezentúl is méltasson. A jövőbe vetett bizakodással mondunk Méltóságodnak Isten aozzádot és szívből kívánunk az uj állásához jó szerencsét!“ Neubauer meghatottan válaszolt az elhangzott búcsúszavakra s föltétlenül biztosította a tisztviselői kart soha meg nem szűnő jóindulatáról s megköszönte azt az önzetlen támogatást, melyben őt 16 évi igazgatói működése alatt részesítették. Dr. Kádár Antal kerületi főorvos az orvosok nevében mondott búcsúszavakat, kiemelvén különösen azt, hogy a távozó miniszteri tanácsos mindig szivén viselte az egészségügyi szolgálat érdekeit s kérte jövőre is annak támogatását. A beszédek elhangzása után Neubauer még szívélyesen elbeszélgetett a tisztviselőkkel. Este 8 órakor 100 teritékü banket volt az István-szálló nagy éttermében, hol a város előkelő társadalma jelent meg búcsút venni Neu- bauertől, ki rövid megszakítással 38 évig szolgált e bányakerületben. Az első feiköszöntőt Martiny István főbányatanácsos tartotta s szívélyes „Isten hozzád“-ot mondott a távozónak. Utána dr. Kádár a Kaszinó és a Vörös- kereszt nevében üdvözölte és búcsúztatta el meleg szavakkal a kiváló társadalmi embert. Thordai Imre városi tanácsos Nagybánya városa nevében búcsúzott tőle. Farkas Jenő felsőbányái polgármester a bányaegyesület és Felsőbánya város közönsége nevében vett szívélyes búcsút. Pohárköszöntőket mondtak még: Oblatek Béla főbányatanácsos a miniszteri tanácsos családjára, mely alkalomszerűen véletlenül ép akkor lépett a terembe. Szőke Béla róm. kath. plébános a lelkészek nevében üdvözölte az ünnepeltet s mint a kegyur képviselőjének gondoskodásába ajánlotta a bányavidék egyházait. Mike Imre erdő tanácsos az erdészet nevében mondott köszönetét eddigi támogatásáért. Végül Neubauer állott föl s egyenként válaszolt az elhangzott beszédekre s meghaló szavakkal vett búcsút a város közönségétől. Majd fölhangzott a cigány zenéje s fölcsendültek a bányászok selmeczi nótái. Az István-szálló étlapja kifogástalan volt, valamint a kiszolgálás is elsőrangú. Külföldi esetek. A szentiíonai tündér. I. Napoleon száműzött francia császárnak ottani tartózkodásáról nevezetes, Szent Iiona- sziget szegényes házikói egyikének előkertjében fiatal leány virágjait öntözgette. A száműzött császár sétája közben megpillantotta a szép leányt, szóba állott vele és kérde- zősködése folytán megtudta, hogy árva és hogy kicsi kertjének jövedelméből tartja fönn magát. Uralkodása idejében milliók sorsával leg- kevésbbé sem törődő kemény embert megindította a leány szegénysége és elhagyatottsága; nehány aranyat nyújtva neki, utasította, hogy minden nap kössön számára egy-egy csokrot. Napoleon, környezetében is érdeklődést ébresztett a virágárus leány sorsa iránt, akinek anyagi helyzete csakhamar alaposan megjavult. A szép leány „szentiíonai tündér“ név alatt vált ismeretessé. A száműzött császár utolsó mosolya is a virágárus leány csokráé volt. A szentiíonai tündért nemcsak Francia-, hanem Angorország előkelő köreiben is emlegették. Az angol gazdag lordok egyike a több száz mértföldnyire fekvő szigetre utazott és nőül vette a szentiíonai tündért. Felelős szerkesztő és lapíulajdonos KÉMÉSZ JÁNOS Főmunkatérs és h. s? RÉMM ICÁK S.íerkec^Sí és kiüli áirivaf ai : = Felsőbányai-\*tca 20. szám alatt TELEFON SZÁM: 18, NAGYBÁNYA.
