Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-08 / 41. szám
(2) 41. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Október 8. már volt itt, ki a hiányokat felvette s mihelyt a hozzávaló csövezet rendelkezésére áll a cégnek, vízvezetékünk teljes rendbehozását megkezdi, mi minden valószínűséggel még e hó folyamán fog megtörténni. Ezen alkalommal nem mulaszthatjuk el a közönség figyelmét a következőkre felhívni: Tapasztaltuk, hogy számtalan helyen, miután a vízvezetéki csapon a viz nem csorog, a vízvezeték csapját nyitva hagyják azért, hogyha majd a viz ismét csorogni kezd, a csap alatt álló edénybe felfoghassák a vizet; ezen eljárás vezetett vizünknek nemcsak pocsékolására, de immunitását is veszélyezteti; azt mindenki tudja, hogy a levegő szabad szemmel nem látható, megszámlálhatatlan különféle fertőző betegségeket okozó csirákkal van eltelve, ha tehát a vízvezeték csapja nyitva van, a külső levegő érintkezésbe jön vízvezetékünk csőhálózatában különösen most a betolult levegővel, ez alkalmat ad a külső levegőben levő fertőző betegségeket okozó csiráknak a vezetett vízben való megszaporodására (mely percenként megszámlálhatatlan mennyiség) s igy, anélkül, hogy csak gondolnának is ilyenre, vezetett vizünk megfertőződik s különféle ragályos betegségeket zudit a város lakóira. Erkölcsi kötelessége tehát a közönségnek nemcsak a vízvezeték mechanicai szerkezetének épségben való megóvása, de a vezetett viz immunitásának megóvása is és a viz pocsékolásának meggát- lása, mert vezetett vizünk elsősorban is a közegészséget szolgálja, tehát ivásra és a test tisztántartására van a közönség rendelkezésére bocsátva s csak akkor ha vízvezetékünk ismét jól fog működni, használható mosás és öblítésre, hangsúlyozzuk különösen ez utóbbi körülményt, mert tapasztaltuk, hogy a közönség nem tekinti ezen a vis majorból eredő viz szűke körülményeit s a ruhamosás és öblítésnél oly pazarlást visz véghez, mely minden bizonnyal a közegészség kárára történik. vágy, az a sok eltikkadt csók, amelynek elveszett az ura, a lelke. Nem is nézem a filmet. Pedig Nordisk film . . . csodálatos, meleg kompozicióju. De mégis csak játék. Testetlen . . . léleknélküli. Inkább a szemeket nézem. A nézőket, az „őszinte“ Nagybányát, embereket, akiknek lelkében ezer titkos, elsiratott emlék kél életre és pereg le a szemükben a filmnél ezerszer több realitással .. . Egy arc rögződik meg különösen a szemem előtt. Olyan finoman, olyan puhán él rajta minden érzés, minden gondolat, mintha valamelyik festőgenie selyemfinomságu ecsetje alól került volna ki. Lent a páholyok alatt a Pillangókisasszony fészekdalát játsza a cigány. A hegedű hangja szinte reszket, amint végig vonaglik az embersorok között . . . Lepereg az utolsó film is. Künt meleg, elborult csendességben él az éjszaka és lassan átöleli azokat, akik pár pillanattal előbb együtt élvezték ,a lepergő film csillogó illúzióit. Tizenegy óra. És egyedül állok a kihalt, elhagyott főtéren ... A kávéházban csendesen, de mégis föllobban egyszerre a nóta: „Néha-néha visszatérnek a tavaszi álmok I“ És úgy képzelem, hogy a sötét, gyászoló város megreszket álmában és kitárja karjait a hideg házsorokon keresztül a „holnap“ ragyogása felé és száll a sóhajtása azokhoz, akik egy kigyuló, káprázatos éjszakán mégis csak visszajönnek . . . Valahol az éjszakában felsir egy vonat hosszú, elnyújtott füttye . . . A városháza alul fáradt léptekkel jön a polgárőrség . . . Tpzs. Közönségünknek nagyrésze, különösen a közkutakra utaltak semmit nem tekintve, a közkút rugós szerkezetét kövekkel, fadarabokkal úgy állítják be, hogy ezáltal nemcsak a szerkezetet nagy mértékben rongálják, de vizünket is oktalan pazarlásnak teszik ki és valljuk be őszintén igen sok háznál ha megromlik a csapok bőrözése, vagy az ürszékek öblítő szerkezete, azoknak javítását elhanyagolják s vezetett vizünk nem napok, de hónapokon át pazarlásba megy. Számítva tehát, hogy közönségünk ezen figyelmeztetést, saját érdekében megszívleli és igyekezni fog a jövőben azon lenni, hogy mindazt, ami közegészségünket, vízvezetékünk szerkezetének megrongálásával, azok megjavításának elhanyagolásával és a céltalan vízpazarlással okoz, kerülni fogja. Amennyiben pedig tapasztalat szerint, az iskolás gyermekek nagyrésze, nemcsak a közkutak, de utcáink és köztereink ültetvényeit is játékszernek tekintik, igen célszerűnek találnók, ha úgy a főgymn. alsó osztályaiban, mint az elemi iskolákban, a gyermekekkel legalább havonta egyszer megértelmeztetnék, hogy mily nagy horderővel bir közegészségünkre a vízvezeték és nyilvános helyeink ültetvényei; az, mit gyermekeink általában itt követnek el az épületek külrészeivel, ültetvényeikkel és vízvezetékünk földfelszínen levő szerkezetével, az sokszor közmegbotránkozást okoz; bezzeg Németországban ilyet látni nem lehet, mert már az óvodákban beoktatják a csemetéket, hogy szemükkel látható közegészségi intézmények rongálásával, saját egészségük ellen merényletet követnek el s azért ott végig karcolt, vagy színes krétákkal bepiszkolt házoldalakat, megcsonkított, háncsától lenyúzott ültetvényeket, összetaposott pázsitot stb. látni nem lehet; miért éppen nálunk van ez igy? Reméljük tehát, hogy szülők, tanítók, tanárok és éppen adott esetben járókelő megfigyelők, jóindulattal azon lesznek, hogy a jövőben, a fent elmondottak szerint közegészségünk tovább fejlesztését ezáltal is elő fogják segíteni. Külföldi esetek. Aki saját földijének becsületében nem bízik. A párisi boulevardok egyikén sétáló Liszt Ferenctől alamizsnát kért az utcaseprő.- Sajnálom — válaszolta Liszt - de nincs aprópénzem, csakis ötven frankos bankjegy van nálam. — Kedves uram, engedje meg, hogy a bankjegyet valamely üzletben felváltsam, de nagyon kérném, hogy amig visszajövök, söprőmet kegyeskedjék megőrizni.- Adja csak ide! - mondta jókedvűen a nagy művész - kezemben tartom, amig visszajön. Az utcaseprő csakhamar távozott a bank- jegygyel, Liszt pedig a söprőt kezében tartva állott a leglátogatottabb boulevardok egyikén.- Kedves mester! — szólította meg arra- menő ismerőse — hol és mily módon tett szert eme különös hangszerre ? Liszt előadva a helyzetet, magyarázatát azzal végezte, hogy az utcaseprő nehány perc múlva itt lesz. — No azt ugyan akár az Ítéletnapig várhatja, ötven frankjából egyetlenegy fillért sem fog látni. De ime, sietve közeledik az utcaseprő és átadja a felváltott pénzt. — Itt van édes fiam, nagyon örülök, hogy nem csalódtam becsületében. Itt van söprője és fogadja el tőlem ezt a huszonöt frankot. Továbbá huszonöt frankot ez az ur büntetésként fizet önnek, mert a párisi utcaseprő becsületességében kételkedett. A francia úri ember akarva nem akarva szúrta ki a huszonöt frankot, de bosszankodá- sát leplezni akarva, fizetésközben mondta :- Pardon, földi!- A büntetést megérdemli, azért fogadtam el a kirótt pénzösszeget, de megjegyzem, hogy földije nem vagyok. Az én anyanyelvem német. Monroe doctrina. Amerikának legkiválóbb elnökei Washington, Lincoln és Monroe voltak. Monroe nagy tehetségét az is bizonyítja, hogy huszonnégy éves korában már a kongresz- szus tagja, harminc éves korában pedig senator volt. Hazájának mint miniszter, később mint kormányzó, kitűnő szolgálatokat tett. Midőn az elnöki díszes állást elfoglalta és az első időszak letelt, egyhangúlag választották ismét elnökké. De mindez nem volt elég ok arra, hogy Washingtonnal meg Lincolnnal egy sorba állit- tassék. Őt saját tantótele, az úgynevezett „Monroe doctrina“ emelte a legnagyobb elnökök sorába. Az ő eszméje volt, hogy Amerika kizárólag amerikaiaké legyen és az 1823. december 2-án kelt idevágó határozatot, a követségek utján tudatta a hatalmakkal. A törvényes alakban kihirdetett határozat szerint, külhatalom nem tarthat politikailag önálló gyarmatot Amerikában. A „Monroe doctrina“ ma is fönáll. A két öreg sajátságos fogadása. Auber és Rossini, a hires zeneszerzők, Meyerbeer temetéséről együtt ballagtak a város felé.- Három igazi zeneszerző volt eddig Pá- risban - mondta Rossini — Ő és mi ketten. Vájjon melyikünk fogja őt követni ? A már nyolcvan éves korú Auber mosolyogva felelte a hetvenkét éves Rossininek:- Kedves barátom, bármennyire sajnálom, de biztosíthatom, hogy én tovább fogok élni, mint ön. És ugyan miből következteti azt ?- Nos, ha tamáskodik állításomban, fogadjunk ! Mindketten kölcsönösen kikötjük végrendeleteinkben, hogy a túlélőnek egyezer frank fizettessék a másiknak hagyatékából. A fogadás megnyerője köteles lesz lakomát rendezni. Én megfelelő mennyiségű fácánt rendelek, mert a fácánsültet nagyon kedvelem. A fogadás megtörtént. Rossini 1868. évben hetvennyolc éves — Auber pedig 1871. május 13-án, nyolcvankilenc éves korában halt meg. Hogy a lakoma miként folyt le, arról hallgat a krónika. Heti krónika. A napokban egy társas csoport járt itt és képeket vásárolt. Thorma, Réti, Grünvald, Fe- renczi műveit keresték és hallatlan nagy árakat fizettek. Egyik Ferenczi-kép pl. 14500 koronáért kélt el. A dolognak hire járt, hogy itt jó vásárt lehet csinálni s hamarosan akadtak városunkban bátor ajánlkozók, akik szintén eladtak volna, hiszen Nagybányán van eredeti kép elég, több, mint bárhol a vidéken. Igen ám, de másnap a gavallér vevők kámforrá váltak, ill’a berek, nádak, erek, eltűntek, mint a „jotta subscriptum.“ Ennyi a tényálladék. Na, már most megindultak a kombinációk. Egyik szakvélemény szerint ez az egész vásárlás egy boldogabb jövő hajnalát jelenti. Hogy egyes meggazdagodott hadi szállítók már drága eredeti képekkel rendezkednek be, sőt csoportos ügynököket is küldenek ki, (hihetően zsíros napidijak mellett a zsirtalan napokon is): ez azt mutatja, hogy küszöbön a béke, már nem menteni, nem futni kell, hanem berendez-
