Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-22 / 4. szám
1916. január 22. A legközelebbi játszma szokásos módon folyt, de a király annyira ügyetlenül játszott, hogy dl Espinolánzk lehetetlen volt nem győzni. A játszma elvesztése után legrosszabb hangulatban távozott a király és a másik adón belépő Granveila Kardinálisnak mondta d'E^pinola: — E pillanatban nyertem egy sakkjátszmát és miniszteri tárcámat elvesztettem. Igaza volt, már következő napon értesítették elbocsáttafáeáról. Rég elavult, időszerű rendelet. I. Frigyes Vilmos a cselédek fényűzése ellen következő rendeletet adta ki: — Minthogy nem tetszésünkre azt tapasztaltuk, hogy a cselédleányok, úgy a városokban, valamint a falvakon, selyemblúzt, bársonyszok- nyát és mellényt viselnek, ez által pedig az országra nézve annyira hasznos gyapjufeldoigozási vállalatok kárt szenvednek, de iiy viselet az előbbi rendeletekkel sem egyeztethető össze, szükségesnek tartjuk az említett visszaélések megszűntetése céljából következőket elrendelni és megparancsolni: Mai naplói száradandó hat hónap múlva, selyemből vagy bársonyból készült blúzt, szoknyát és mellényt, továbbá virágokkal, selyem- szaliagokkid, vagy toilakkai díszített kalapokat cselédeknek viselni nem szabad, ha valamelyiken a kitűzött határidőn iűi ily öítönydsrab látható lenne, az nyilvánosan elkobozandó. Majdnem kétszáz esztendő mult e! a rendelet életbeléptetésétől, náiunk most lenne időszerű, némely hadsegélyes asszonyságok meg- rendezabályozásának pótlásával. Gazdálkodás. — Rovatvezető : Várady József. — A gyümölcsfák metszésének ideje most, a iák nyugalmi időszakában kezdődik és tart egész rügyfakadásig. A metszést ajánlatos a hó elmúltával azonnal megkezdeni, amíg más munka elé nem adja magát. Van nyári metszés is, 6z alkalommal azonban a téli metszésről lesz szó, mint olyan műveletről, amelynek célja a gyümölcsfát termő erőben tartani és koronájának megadni a megfelelő alakot. A metszést lehetőleg maga végezze & gazda, vagy ha munkással, vincellérrel végezteti, úgy oktassa ki azt, esetleg néhány fát együtt metszenek, mert sehol annyi fudatlan- ság nem tapasztalható, mint épen & metszésnél. Figyelembe veendő elsősorban a fa természetes növekedési hajlama, mely függ a fajtától, aztán a talaj kövérebb vagy soványabb voltától. Ahány fa, annyi metszésmódot kíván; ami jó az egyiknek, megölője az a másiknak. Vegyük figyelembe a műit évi metszés eredményét és állapítsuk meg, elértük-e az eredményt, amit elérni célunk volt. ban, az elmúlt napok izgalmai és ez a rettenetes idő teljesen kimerítették. Lassan-lassan elült mieden más kábító forgás a lelkében, kaleidoszkópszerüen vonulnak föl előtte az elmúlt napok eseményei — valahogy nem tud hinni nekik . . . Vádolj* önmagát, hogy talán igaztalanul érzékeny — bántja a leikéből önkénytolenü! előtörő kételkedés . . . Behunyja a szemét — újból átéli asszonyi finom érzékkel megérzett vesztett boldogságát — az ajtó halkan nyiiik. Nea, meghitt szobalánya lép be — tálczán levelet hoz — Konstantinovits kapitány urnák ide címzett express levele vau, itt nem létében kérik a közelebbi címét — Anna Pavlovna szép szemének tekintete riadttá válik Mária Fedorovna gyönyörű vonásai kárör- vendőleg merednek reá a boriték címzésén — — pillanat alatt tisztában van a megkésett levél körülményeivel . . . megfordítja, nézi, feladó: »Mária Fedorovna« — megjegyzés: »Ott nem léte esetén, kérem, utána küldeni« — elsáppad — szépmetszésü ajkát kissé beharapja, büszke fejét hátraszegi, rózsás orreimpái megtágulnak — aztán — kevés vártatva — mig lelkében az élet a halál és a temetés pár pillanat alatt lezajlik — feltörő könnyeit befelé elsírja — á. világ leg- közömbösebb hangján szól; Nea, kérek egy tollat! és formás kis kezének karakterisztikus vonásaival írja reá a boriték hátlapjára. — továbbította Anna Pavlovna . . , NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A fa koronája ne legyen sürü, a napfénynek és levegőnek bejutását az ágak ritkításával legyük lehetővé. A sürü fa esetieg többet terem, de silányabbat és végeredményben kisebb jövedelmei ad. Minden ág, mely a koronát sűrűvé teszi, vagy lefelé nő, vagy egymást keresztezi, 'öböl eltávoüfandó. A levágást nagyobb ágaknál ágfürászszel, kisebbeknél késsel végezzük ; csonknak nem szabad marödnia. Célszerű a metszés helyét oltóviaszszal, nagyobb ágaknál agyaggal bekenni. Ami a korona nevelését illeti, az említett általános szempontokon kívül tudnunk kell, hogy fiatal fáknál az erősebb vesszőket hosszabbra, a gyengébbeket rövidebhre vágjuk. Fiafal fáinkat állandóan kés alatt tartsuk, azaz ha rendellenes növést látunk valamelyiknél, azt helyes, céltudatos metszéssel azonnal, még a íenyészidő alatt is hozzuk hziyra. így adjuk meg a fának a helyes alakot, igy erősödnek meg az ágak; mig ha szabadjára engedjük, felkopaszod na k, felnyurgulnak és termő gaiyakat nem neveinek, A terrnő- galyakon átló gyümölcs közel esik az ághoz s ezért fejlettebb lesz, mint a hosszú gályák végein lévő és a szél sem veri le oly könnyen. Ez általános kívánalmak minden gvürnö'cs- fára, de főleg az almára és köriére vonatkoznak. A fa sűrűségének és az ágak feinyurgu'ásának káros voltát illetőleg az elmondottak a többi gyümölcsnemeknél is irányadók, csupán a metszésnél ven némi különbség. A szilvafát is kés alatt tartjuk az első 4—5 évben, amíg szép szabályos alakot nem nyer. Később csak a száraz ágak eltávolítására szorítkozunk. A cseresznyét is csak az első 4—5 évben kell metszeni, mert különben nagy növésénél fogva hamar felnyurgul és ágai kopaszok lesznek. A rövidre való metszést azonban kerüljük, mivel túlsürü koronát nevel, amit később megritkulni veszélyes, amennyiben az erősebb metszések mézgásodást okoznak. A dió a metszést nem tűri. Természeténél fogva szép koronát neve! és csak a koronát sűrűvé fevő vagy rendellenesen uövő ágat vágjuk ki nyár közepén. Foglalkozzunk szeretettel gyümölcsfáinkkal és adjuk msg nekik a szükséges munkákat, mert egy évi mulasztás is helyrehozhatatlan károkat okozhat Kalandjaim a postán. Várj egy kicsit spicsek, jó, hogy eszembe- jufott, egy pillanatra beszaladok ide a postára, feladom ezt az öt koronát az írói Véna Kölcsönző Vállalat Részvénytársaságnak, már kilencszer megpróbáltam, de sokan voltak mindig . . . légy szives, — szóltam röviden és hanyagul barátomnak, miután az emkir területre léptem, északkeleti irányban, jobbra. Három dr. Szárnyas-féle szab. ajtót s egy nehéz színpadi pokrócot ballábammal halkan föl- retolva, nyomban hivatalos meleg, helyesebben: hő, mélyebben félhivatalos, de intenzív bűz fogadott és sötétség. A t. m. közönségnek fenntartott és »Tilos a Röpködés« feliratú helyen többen verejtékezve várakoznak (a verejtékezés u i nincs megtiltva.) ieglöbben annál a nyílásnál, ahol bonyolult p. ü. műveleteket bonyolítanak papírra, és a csekkeket vágják ollóval, azaz, a többi lyuknál senki se vár, persze, pénz körül kering a világ és a posta, megmondták a bölcsek. Veszek egy »Ür« lapot egy koronáért, melyből 98 fillért a Hadbavonult özvegyek és Árvák Újraépítése javára fordítanak. Toll persze nincs a felek rendelkezésére fennálló asztalon, egyesek úgyis birtokukba vennék, mint a színházi kalapakasztókaf, vagy a fogpiszkálót az étteremből és egyéb közcélt szolgáló apróságokat. (A fentebb tárgyalt pokróc sarkaiból is kihasítottak pár darabot lábtörlőnek.) — Nágysád, kérnék egy tollat . . . egy pillanatra ... — De aztán hozza vissza ! (Átnyújtja rosz- szabbik tollát) — Köszönöm. (Közben rájövök, hogy a közcélú tinta is magántulajdonba ment át) — Nagysád kérem, bocsánat, szíveskedjék bemártani . . . talán kissé mélyebben . . . köszönöm . . . (lecseppen ) Ráutalom az öt koronát az űrlapra, a rósz tollai, melyre rá vagyok utalva, közben egy aszszony megkér, címezzem meg az övét, ő nem tud írni. Most jut eszembe, hogy melegem van, ott a fogas ugyan, de arra még sohse akasztottak kabátot, nehogy rosszakaratú egyének tollszárnak vagy fogpiszkáiónak nézzék, — oda csak türelmetlen emberek szokták felakasztani magukat, hogy a »Hősök gallérja« cirnü rovatban aktiv részt vehessensk. Biíolongok a nép közé, a szélső baloldalon. (Derültség.) Közbekiáltások: Maga is ide akar jönni ? Két kocsis körülvesz halvány aikohoigőzzsl. Cselédek, családok, gubák, hivatalszolgák, gyerekek bankókat lobogtatnák. Hivatalos közeg nem látható. Rövid félóra rauiya leül mégis, írásait rendezgeti, pénzét olvassa, majd egyéb hivatalos ügyek-, t intéz. A gyerekek türelmetlenkednek. Félóra. — Mit hoztál, fiam, ez nem jól van megcímezve. (A tömeg öiü1, de nem engedi ki a szerencsétlent.) Szoritnak. Kabátom minden gombján ba- jusznyi gubaszőr rakódott la. Kétségbeesetten szívom a romlott levegőt, amit már többen basziv- tak, aztán ismét kileheltek. Ö'abslületem elhagy, úgy érzem, mindjárt kilehelem telkemet — hadd szijják be mások. Hirtelen rápillantok az órára, eszembe jut szegény barátom, aki önfeiáldozőan vár és nézi a Futurista Meteorológiai Intézet jelentését, amely tudvalévőén mindig megjósolja, milyen idő lesz tegnap. Barátom talán csodálkozik, ö nem is tudta, hogy csapadék volt tegnap várható, elvétve Tovább nézem az órát. A toronyóra jut eszembe, lánccal s elgondolkozom azon, hogy ha egy torony három óráját kivilágítják, mért nem világítják ki a negyediket is, meg hogy mért nem hívják a levelezőlapot posta kártyának, mikor más nyelvek úgy mondják, postkarte, carte postale, post card . . . aztán eszembe jut, hogy nem tettem bélyeget az utalványomra. Félórával később, heves küzdelmek után, átnyújtom az öt koronáról szóló töltött űrlapot s négy koronát papírban, kettőt törvényes ércpénzben, összesen tehát hatot. — Van egy koronája? — Nincs — mondom. (Nyilván kevés az aprópénz.) — Akkor nem vehetjük fel I — Miért? — mondom. — Hát az utalvány öt koronáról szól 1 ? — Hatot adtam — mondom. — Pardon, azt hittem, csak négy. (Az órára néz.) Többet nem veszek föl, háromnegyed öt. (Nálam csak negyed muíí.) Igaz, barátom megkért, értesíteném kíméletesen szegény édesanyját, hogy a sorozáson ál- ! talános szellemi gyengeség miatt kidobták. Egy szót akartam távirni: »Alkalmatlan.« — Kérek egy táviratlapot. — Tessék arcképes személyleirást mutatni vagy két fillért, népfelkelési igazolvány nem jó. — Ilyen okrajzolatom nincs. De hát másutt ez nem kell I ? Mesebeszéd. Nekem mondja? —Személyes arcképleirást vsgy négy fülért tessék hozni (Becsukja az ablakot) Szerencsére belép a város Polgármestere és kérésemre igazol. — Szabad kérnem azt a táviratot, tetszik tudni, oz olyan hadirendelet most, tetszik tudni . . . mindenesetre kellemetlen . . . nekünk is, kérem . . . hatvankét fillér . . . hetven, nyolcvan, száz, kettő . . . Barátomnak természetesen hűtött helyét se találtam. Bálint László. 4. szám. (3) Katonáink Szibériában. — A Budapesti Hírlap nyomán. — Most jelent meg az amerikai misszió beszámolója az oroszországi fogolytáborokban szerzett tapasztalatairól, mely bizonyára mindnyájunkat érdekelni fog. Kinek ne lenne most valakije ? Atyja, testvére, férje, rokona, jóbarátja, ismerőse ... A jelentés teljesen megbízható és hiteles leirása az orosz fogolytáborok életének. — Mig egyrészt örömmel vesszük tudomásul
