Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-27 / 35. szám
1916. Augusztus 27. A jegyesek aggódva jelentek meg és kellemesen voltak meglepve, midőn az angol üzleti szelemmel megáldott apa, szívesen adta re- ájok áldását. A lakadalom napján már nem állott a kerteket elválasztó kerítés, a két kert és az almafa közös tulajdon lett. Az esküvői lakomán jókedvűen éltették a rendőrségi szabályrendelet 111 -ik c/ikkének 16-ik §-át. Városi közgyűlés. A képviselőtestületet Makray polgármester hétfőre közgyűlésre hívta össze. A gyűlésnek 17 tárgya lesz, melyek közül több általános érdeklődésre számíthat. A meghívó következően hangzik: Meghívó Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének 1916. évi augusztus hó 28-án d. e. 10 órakor tartandó rendes havi közgyűlésére. Tárgyai: 1. Szatm'rvármegye törvényhatósági bizottsága a mód itott nyugdijszabáiy- zatot újabb közgyűlési haíározathozatal végett megküldi. 2. Ugyanaz a rendőrségi 1915. évi pót- államsegély felhasználása ügyében hozott közgyűlési határozatot jóváhagyja. 3. Ugyanaz a rendőrségi 1916. évi államsegély felhasználása ügyében hozott i özgyülési határozatot jóváhagyja. 4. Szatmár vm. közig, bizottsága lí'os Voin és Társa telepedési ügyében hozott he gy. határozat ellen beadott felebbezést újabb határozat hozatala végett megküldi. 5. Szatmár vm. alispánja a fogadó, vendéglő, kávéház stb. üzlet gyakorlásáról alkotott és módosított szabályrendeletet miniszteri jóváhagyás után megküldi. 6. A város tanácsa a Lapos-erdő tölgyfa eladásáról kötött szerződést jóváhagyás végett beterjeszti. 7. Ugyanaz az István király szálló alatt levő III. sz. üzlethelyiség bérletére vonatkozó s Kardos Jenőné Kálmán Margit nagybányai lakossal megkötött szerződést jóváhagyás végett beterjeszti. 8. Ugyanaz a Zrínyi Ilona-téri 1. számú házasteleknek megvétele tárgyában BraAi Simon által tett ajánlatot érdemleges tárgyalás végett beterjeszti. 9. Ugyanannak javaslata a pisztrángosi vágásban 1915., 1916. és 1917. évekre előirt vágások bükkfa állományának kitermelése eladásából folyólag szükségessé vált erdei iparvasut- vonal meghosszabitása ügyében. 10. Ugyanannak jelentése az István Király Szálló alatti II. sz. üzlethelyiségre megtartott árverés eredménytelenségéről. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE __________________________35. szám. (3) 11 . Ugyanaz az István Király Szálló alatti IV. sz. üzlethelyiség bérbeadására vonatkozó árverési feltételek tervezetét elfogadás és jóváhagyás végett bemutatja. 12. Ugyanannak a javaslata a borital és husfogyasztási adók beszedési jogának biztosítása ügyében kötendő szerződésekre vonatkozólag. 13. Ugyanennek javaslata egy számlairó — összeadógép megvétele iránt. 14 A nagybányai m. kir. csendőrszakasz átirata kedvezményes tűzifa ügyében; ezzel kapcsolatosan polgármester előterjesztése a város területén lakó állami s egyéb köztisztviselőknek kedvezményes fakiadása tárgyában. 15. Soltész Elemér ref. lelkész kérelme tűzifa járandóságának rendezése iránt. 18.-17. Érdemleges határozathozatal Lupsa György és Mészáros Irma, illetősége ügyében. Nagybánya. 1916. augusztus 25. Dr. Makray Mihály polgármester. Heti krónika. Gyümölcstermelő vidékünkön elég szomorú eredménynyel kezdődött a hét. Kivágtak két almafát karhatalommal, mert vértetü mutatkozott rajta. A gyümölcsösre nézve ez a bogár azt a veszedelmet jelenti, ami az emberre pl. a pestis. Más védekezés alig lehetséges, mint a fakivágás és elégetés. Persze a nép ezt bajosan tudja megérteni, azt hiszi, hogy az urak dolga, mint ahogy ugyanazt tartja a liszt elárusító uj rendszerről is, lévén neki szokatlan, hogy a várostól vegyen lisztet. Pedig szegény város, annyira örvend ő is ennek, mint a tót a csizmaszárának, csak nyűg, csak baj, csak alkalmatlanság az egész, de a mai rendszer mellett más menekvés igazán nem volt. Mindenáron azt akarnók, hogy ne legyen drágaság legalább a lisztre nézve s ezért a nagy hivatalos szervezkedés az egész országban. Láthattuk különben ezt most az országos vásáron is. A legtöbb árura nézve képtelenül magas árak uralkodnak. Nemcsak a szalámi, meg rizskása, de a gyümölcs, a zöldség, a paradicsom is drága, sőt az erdő termékeit is úgy adják, mintha automobilon szállítanák oda a trágyát s mintha a málna és szeder bokrokat közmunkával kapálnák a jó hadsegélyes falusiak. Pedig most nem is sok a munka, nem is drága a napszám, de nemsokára jő az őszi betakarítás. Mondják, hogy akkor megint drágulni fog minden. Talán nem, mert a miniszter igen helyesen elhalasztotta az iskolai év megnyitását, hadd dolgozzanak a gyermekek is. Az már bizonyos, hogy a gimnázium csak 15-én nyílik, (sőt lehet, hogy okt. 1-én!) a polgári ugyan még 6-ikára hirdette délelőtt az évnyitást, de csak azért, mert a rendelet nem érkezett le a postán, mivel azonban délután megérkezett, most már teljesen bizonyos, azért, hogy a polgári sem nyílik meg 15-ike előtt. Megnyílt azonban már a héten egy uj kulturális intézmény, az állandó képkiállitás. Mily nagyszerű gondolat! Szinte csodálkozik rajta az ember, hogy eddig nem létesítették. Ismerősünkké, barátunkká válik igy az iskola s a jövő-menő idegenek is lassanként meg tanulják becsülni a nagybányai úttörő fes- j tőket, akiknek oly sokat köszönhet az egész j ország művészete s kiknek ezt a zseniális ötletét melegen üdvözli a krónikás. ECössösiq sorok. Nagybánya, 1916. aug. 18. A Vörös-Kereszt kórház fényesen sikerült esti ünnepély keretében ünnepelte meg felséges királyunk 86-ik születésnapját, alkalmat és módot nyújtván a kórházban levő sebesült katonáknak arra, hogy szeretett királyuk és legfelsőbb haduruk e magas korának elérése fölött érzett hálájuknak loyális ragaszkodásuknak s hódoló szerete- tüknek a rajongó lelkesedésben kifejezést adhassanak. Az intenció, hogy a katonák e nagy nap tiszteletére megkülömböztető s ünnepies ellátásban részesüljenek, a legnagyobb mértékben vált be. A harcosok kitűnő s gazdag vacsorát kaptak, a sör, szivar, sütemény stb. sem hiányzott s ez teljessé tette az estélyt, mely mindvégig emelt hangulatban zajlott le. A buffet élelmiszerének elárusitását Szaitz Elemér ur a fogyasztási szövetkezet személyzetével végezte nagy ügyességgel, miért is hálás köszönetét mondunk. A felolvasott magas színvonalú költemény s bajtársunk lelkes harci beszéde kétségtelenül hangos tetszést váltott ki a katonák leikéből. De érdemes talán egy pillanatig amellett is időznünk, hogy katonáink soraiban általában miiyen vélemények alakultak ki az egész ünnepséget illetően. E sorok írója nem kért ugyan előzőén en- gedelmet arra, hogy a nézeteket nyilvánosságra hozhassa, de áthatva attól a sok-sok tetszés nyilvánítástól, melyek katonáink ajakairól egymásután elhangzottak, kedves kötelességet vélek teljesíteni avval, ha mindnyájunk nevében mély, hálás köszönetét mondok ezúton az i. t. közreműködő hölgyeknek és uraknak fáradozásukért s remélem, bajtársaim is szivesen fogják tudomásul venni, hogy az ő soraikból is kifejezésre juttatták azt, amit mindegyikük külön-külön szeretett volna megmondani. - A csodálat és nagyrabecsülés ily lélekemelő megnyilatkozása előtt kár volna szó nélkül elhaladni. ről fogalmam sem volt, mindazonáltal vigyáztam arra, hogy ne nagjmn sokat hazudjak; de ez nagyon nehéz volt, olyanokat is kérdeztek, hogy ablaktáblái jól csukódnak-e és hogy vájjon milyen szinti szobájának a tapétája.-- Szobája tapétája!? . . . kék anyókám, világos kék, szép guirlandos. — Hogyne! ? - monda elézékenyülve és férje felé fordult — mégis csak derék gyerek ez. — Persze, persze, hát hogyne volna az! — tette hozzá lelkesedéssel a másik. Mikor én beszéltem, fejcsóválással, gyenge mosollyal, egymást megértő tekintettel, szem- hunyoritással néztek egymásra és egyszer csak az apó felém hajolt: — Beszéljen kérem hangosabban ... Az anyjukom nagyot hall. Pár pillanat múlva az apó: — Egy kissé erősebben kérem! . . . 0 nem hall jól. Emelkedettebb hangon kezdtem beszélni és ?zt mindkettő mosollyal köszönte meg. V. Az apó egyszerre felugrott: — De azt gondolom anyjukom, hog^ az ur még nem reggelizett. Az anyóka rémülten, karjait égnek emelve kiáltott föl: „Nem reggelizett! . . . Jésszus!“ Azt hittem, hogy Móricról fogunk tovább is beszélgetni és el akartam mondani, hogy ez a derék gyerek délnél hamarább soh’ sem ül asztalhoz. De nem! magam voltam a beszélgetés tárgya és látni kellett volna, hogy milyen sürgésforgás támadt, mikor bevallottam, hogy éhgyomorral tettem meg az utat. — Gyorsan egy terítéket kis leánykák! Szoba közepére az asztallal, a vasárnapi terítéket, a virágos tányért. Ne vegye rósz néven kérem! Siessetek! Képzelem, mennyire siettek a kis leánykák. Alig telt el annyi idő, amennyi elegendő három tányér eltűrésére, a reggeli készen volt. — , Egy kis szerény reggeli! — mondá az anyóka, engem az asztalhoz vezetve. - Egyedül Ön fogja elkölteni, mert mi már ettünk, még a reggel. VI. Megettem a harapnivalót és fölkeltem, hogy elbúcsúzzam a szives háziaktól. Bizonyára szivesen vették volna, ha még beszélek valamit arról a derék gyerekről, de alkonyodott, a malom messze volt, tehát indulnom kellett. Mikor felálltam, az apó is felkelt székéről. — Anyjukom, add csak a kabátomat! . . . A piacig elkísérem az urat. Az anyó szivében bizonyára lakott némi félelem, féltette az öreget ilyen nagy úttól, de mégse szólt semmit. Csak mikor a szép spanyol gyöngyház-gombos dohányzó kabátot segítette feladni, szólalt meg a kedves teremtés: — Ugye nem ülsz sokáig ? És az öreg pajzán mosollyal felelt: — Talán ... talán ... nem tudom ... lehet... Nevetve néztek egymásra és a kis kékruhás árvák is mosolyogtak sajátságos szokásuk szerint. . . . Este lett, mire kiléptünk, a nagyapó és én. Az egyik kis kékruhás messziről követte, hogy az öreget hazavigye, de ő nem látta ezt és nagyon büszke volt, hogy velem jöhetett, engem karonfogva, mint egy ember. Az anyóka örömtől sugárzó arccal nézett utánunk a küszöbről és fejének bicentgetésével mintha mondta volna: — Mégis csak megy még . . . tud még jSimi 3.Z Gn UF3.ro. Franciából fordította: Incze Gábor. Valaki vár . . . Valaki vár És hullanak a percek, Libbenő szárnyon száll a délután Valaki vár . . . Valaki nagyon vár reám. Valaki vár, Ma álmodott az éjjel Lázas álmában fényeset, nagyot. Valaki vár . . . Valaki rólam álmodott. Valaki vár Sápadtan lép az este Ajtó csapódik, hosszan meg dörög. Valaki vár . . . Valaki tudja, hogy jövök. Neubauer Margit.
