Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-02 / 1. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1. szám. (3) 1916. Január 1, meri azt a szép felfogást, hogy a mennyországban már a gyermek születésekor megmondják, ki lesz az élettársa. A* én éleüársam megnevezésénél velem nagyon különös dolog történt. — Mily érdekes! Nem lenne oly szives, azt a különös esetei elmondani? — Kijelentették, hogy hi<e3íársam testalkata púppal lesz elrutiíva. Jóságos Isten ! Kiáltottam, hiszen a púpos leány nem kerülheti el az elkeseredést. A nő szép kel! hogy legyen, mert csak úgy lehet szeretetreméltó és csak szép nőt lehet imádni. Istenem, add nekem a púpot és engedd meg, hogy nőm szép, szeretetreméltó és bájos legyen. Még nem fejezte be szavait midőn két kar nyaka körül fonódott és könnyező szép arc simult az övéhez. Házas életök olyan szép volt, amilyen csak a mennyországban köttetik. Az 1915. év krónikája. Január 1. Baróthy Edéné halála. » 6. Csausz Gabriella esküvője. » 14. Hadi imnelrecd lép életbe. » 17. Meleg, tavaszi időjárás. » 19. Dr. Kosutány Tamás halála. » 20. Dr. Almer Sándor esküvője. » 24. Dr. Homola Lászlót bírósági jegyzővé nevezték ki. » 25. Dr. Kosu ány Ignác alapítványt tesz a Mensán. » 25. A városi takarékpénztár közgyűlése. » 31. Bajndczy József a vaskeresztet kapja. » 24. A részvénytakarékpőnztár közgyűlése. » 28. Vernóczy István számtanácsos halála. » 29. Dr. Oisavszky Viktor halála. Febr. 7. Alföldy Zoltán és Nernetz János főhadnagyokká lettek. » 7. Papp József kereskedő a vitézségi ezüst érmet kapja. » 14. Dr. Horváth József vezető járásbiró lesz Élesden. » 14. Kovács Gyula az ezüst vitézségi érmet kapja. « 21. Evang. egyház közgyűlése. » 14. Polgári Olvasókör közgyűlése. » 14. Hunteszhagen Ödön halála. » 7. Csillik György bányatisztviselő halála. » 14. Wieszner Richárd hősi halála. » 14. Szánthó Dezső volt r. k. kántor hősi halála. » 9. Mázy Engelbert főigazgató látogatása. » 16. Joó Antal ny. bányamérnök halála. » 25. Madán Ferenc bányakapitány halála. » 25. Dr. Bohatiel Kornél és Tersánszky József kitüntetése a vitézségi éremmel. Márc. 7. Obetkó Bella kinevezése Ungvárra. Márc. 4. Szeőcs Béla erdőmérnök eijegyezle Bálint Idát. » 7. Palmer Tibor hősi halála. » 14 Szabó István kinevezése főreál isk. tanárrá. » 14 Gellért Béla huszárfőhadnagy kitüntetése a Signum laudissal. » 21. Malenszky Károly bányakapüáuyi kinevezése. » 22. Przemysl elesett. » 28. Harácsek László 40 éves jubileuma. » 28 Dr. Heppes közjegyző leteszi az esküt. » Viedzoli József tanár, hadnagy vitézségi érmet kap. » 28. A Vörös Kereszt háborús estélye. Április 4. Helmeczy József képviselő haláia. » 11. Dr. Moldovan Ferencs főhadnagyi kinevezése. » 18. Szentmikióssy József tábiabirói kinevezése. » 18. Boitner Károly járásbiró áthelyezése » 18. C-üdör Gyula kitüntetése a vitézségi éremmel. » 18 Iványi Grünwald és Ferenczy Károly festőművészek a nagy aranyérmet kapták. » 18. Mike Imre erdőtanácsosi, Fischsr Károly főmérnöki kinevezése. » 26. A vacsorapénztár első vacsorát adott a sebesülteknek Máju3 2. Veress József főbányatanácsosi kinevezése. » 2. Csordás József áll. főuök előléptetése. » 2. Marosffy Lajos színművész halála. « 9. Dr. Barna Jenő tü^érhadnagyot a Signum laudissal tüntetik ki. » 16. Dr. Vass Gyula, Pásztor István, dr. Ajtai Nagy Gábor, Boromissza Tibor főhadnagyi kinevezése. » 23. Füiöp András főhadnagy a Signum laudist kapja. » 19. Tűzvész a postaréten. » 23. Olaszország hadüzenete. » 30. Thordai Imrének a király a marosvásárhelyi előnevet adományozza. » 29. Érettségi vizsgálatok a főgimnáziumban. Junius 3. Przemysl bevétele. » 13. Szeőt8 Béla erdőmérnök hadnagyi kinevezése. » 13. Brebán Sándor főesperesi kinevezése. » 15 Gróf Májláth püspök ide érkezett. » 15. Őtötnös8y Zoltán hadnagy a Signum laudist kapja. » 22. Lemberg bevétele. Julius 4. Malenszky Károly bányakapitányt áthelyezték Zalatnára. » 4 Váry Lajost r. k. plébánossá nevez< ték ki Fernezelyre. Kultur nemzetek. Mikor ez a világháború megindult s olvastuk a hírlapok tudósításait a francia, belga és angol kormányok drákói intézkedéseiről, melyekkel internáltjainkat majd a halálba üldözték; hallottuk a künnrekedt nők, gyermekek és aggokkal szemben elkövetett becstelenségeiket: azt irtuk ezekről a nemzetekről, hogy »kultur bestiák.* Ma sem vonjuk vissza szavunkat I Sőt oda sorozzuk negyediknek az olaszokat is, kik Görz békés városát, templomait, kórházait, műkincseit romhalmazzá lőtték a kultúra nevében. Ezek a nagy kuiíur nemzetek irtó háborút folytatnak ellenünk s hűséges szövetségesünk, a »német barbárok* ellen. A világ sajtója hallgat e bestiális cselekedetekről s egyetlen kárhoztató szót nem ejt ellenük. A mi repülőink egyike a ködös időben célt tévesztett s ahelyett, hogy a velencei pályaudvaron veszteglő katonai vonatra dobta volna bombáját, az kissé odább, a szomszéd templomra esett s egy oltárképet rombolt szét. S akiket egy virágzó város jólétének, békés tűzhelyeinek szétrombolja nem érdekelt, azok telelármázták Európát a kultúra nevében. így cselekedtek a franciák is Reims bombázásáért I De azt már elhallgatták, hogy a reim'si dómot ágvutelepnek és megfigyelő állásnak rendezték be. Szerbiában, múlt évi hadjáratunk idején Valjevóban virággal, mosolygó vendégszeretettel fogadták csapatainkat a szerb lakósok; de amint az utcán elszéledtek, a bájosan mosolygó asszonyok, lányok és gyermekek az ablakokból, padlásokról, pincékből bombával, puskatüzzel támadtak orvul csapatainkra. Katonáink — természetesen — a bájos hölgyeket ártalmatlanná tették, mire ismét föl- zugott az európai kultúra zászlóvivő hadserege s bennünket orgyilkosoknak nevezett. Párisból, Londonból fizetett tollak által gyártott röpiratok szállnak szerteszét, melyekben a legenyhébb titulus a »barbár,« de a leggyakoribb az »orgyilkos « Normális körülmények között komoly jelentőséget tulajdonítanánk annak és a rólunk külföldön terjesztett hazugságokat megcáfolnánk a a birterjesztőkkel leszámolnánk. De most igazán nincs miért felháborodni, zokon venni ellenségeink rágalmait. Hogy mi is ellenröpiratokat adjunk ki? Igaz, hogy az ilyen megnyilatkozások, ha közvetlenül nem is módosítják minden esetben az események alakulását, de némi nyomot mégis hagynak a lelkekben s hatásuk majd annak idején érvényesül, ha igazukat fegyverrel megvédve Az ajtó felpattant, egy erős, széles vállu tiszt lépett be Névszerint Vladimov Petrovics Aadrej kozák kapitány, a kis vidéki tartaiékkór- ház egyetlen muszka foglya. Valamikor hat hónap előtt került ide súlyos betegen, szinte eszméletlenül. Csak átszállításban volt erre, de mivel félig halottan nem lehetett itaztatni, hát itt hagyták egy kis időre Aztán a kis időből hat hónap lett. A muszka szívós szervezete győzött a betegségen és lassankint megerősödött, meghízott és sebe is begyógyult. Arcbőre rózsás lett, egészséges életkedv lüktetett ereiben. A kórházban is megszerették, és agyba főbe kényeztették. Meg is érdemelte. Mert Petrovics Andrej nem volt valami gonosz muszka; jószivü, intelligens fiú volt, heves, inkább lengyeles vérmérséklettel. Szerette a magyarokat és elismerte óriási előnyünket fölöttük. A háborúért az oroszokat okolta és csodálta a német és magyar műveltséget. De azért, nehogy valaki azt gondolja, hogy aféle »magát megadó* orosz volt! Szó sinc3 róla; hisz erős mellét érdemkeresztek díszítették. Nem volt szép férfi, inkább csúnya: Kiálló, szlávos pofacsonttal, markáns orral, da széles, túlságosan magas homlokát göndör fürtök borították. Húsos, érzéki száján egy öntelt, szemtelen vonás húzódott keresztül. Csak az alakja volt kifogástalan ; erős, mint egy fiatal állaté és nagy zöldes barna, beszédes szemei hódítottak meg mindenkit. Hosszú selymes szempillái alul csodálatos melegséggel tudott mosolyogni. Mikor bejött, nagyot szippantott cigarettájából. Elza és Béla megfordultak. A lány elsápadt, lehajtotta fejét és egy ibolya szirmait tépdeste. A fiú arca megrándult. Nnm szerette a kozák tisztet, még mindig ellenségét látta benne és csak udvariasságból szólalt meg: — Ah! Petrovics Andrej, no mi az újság ? — Semmi, semmi! Nem van újság. Csak akarja ma nagyon fájni, kinozol ma izé . . . izé der doktor. Rekedten nevetett. — Ah igen I A doktor raegkiuozta a karját. Nemde százados ur? A fiatal tiszt furcsa arcot vágott, ugylát- szik nem értette a dolgot. Elkezdett hevesen, gyorsan beszélni tört magyarsággal. Elmondta, hogy megkinozta az orvo3, kivett egy csontot az ujjából. Aztán a háborúról beszélt, meg az otthonáról. Nagyon vágyott volna már haza menni, csak ezt a kis kórházat sajnálja. Itt nagyon szeret lenni . . . Béla unottan, kelletlenül válaszolt neki. De a százados nem törődött vele, úgy látszik Elzát figyelte. Lassan gyufát keresett elő a zsebéből, rágyújtott és kifelé indult. Az ajtóból mégegy- szer visza fordult és a lányra nézett. Szemeik találkoztak és mindakettő elmosolyodott. Béla nem vette észre . . . Mikor egyedül maradtak felvetette fejét. — Utálom ezt a pökhendi oroszt. Ugyan miért? Oly érdekes! — Érdekes? No, hallod, hisz kegyetlen rut. — Rut ? Inkább szép. Nézd meg a szemét, milyen gyönyörű.-- Elment az eszed Elza? Ez a ronda, közönséges orosz neked gyönyörül — Nem ő, de a szeme. Aztán meg nagyon érdekes ember. Képzeld, egy szegény moszkvai munkás fia é3 önerejéből küzdötte fel magát. Még csak huszonhat éves és máris százados. No nem mese? — Nem találok benne semmi meséset, közönséges paraszt. — Mióta lettél ilyen arisztokratikus érzelmű Béla. — Nem arisztokratikus, de utálom, gyűlölöm ! — — Ugyan, mit vétett neked az az ember? Még rosszat sem mondott soha rólad. Mindig azt mondja, hogy nagyon bájos, finom gyerek vagy, — Finom gyerek . .! Köszönöm, hogy !e- ereszkedutt hozzám a . . . muszka . . .! A fiú teljesen elvesztette önuralmát. Feje lehanyatlott és ajkai görcsösen vonaglottak. A leány hozzá hajolt, simogatta. Meleg, kényeztető szavakat mondott neki hogy kibékítse. — Bélus! Tán csak nem akarsz ezért sírni ? Hát érdemes ezért ennyire elérzékenyedni ? Hagyjuk már az egész dolgot Beszéljünk a jövőnkről, ami mesébe illő gyönyörű jövőnkről. Majd ha nem lesz háború, szenvedés, nem lesz muszka tiszt, nagyou boldogan fogunk élűi . . . Ez hatott. A fiú fölemelte fejét, hátra si- mitotia fürtjeit és mosolyogni próbált Lassan eloszlott körűié a gond és megint a régi, boldog kis hadnagy lett. A lány is mosolygott, de unottan erőltetve. — Látod, látod Béla, milyen gyerek vagy te! Hát akkor is igy fogsz csinálni, ha már a feleséged leszek ? — Nem, nem Elzus, akkor egészen más világ lesz! Oh milyen más világ is lesz az Istenem!
