Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-11 / 24. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Junius 11 az ének, a fölséges zsolozsma temploma­inkban, mint mindig, ez évi pünköstünk ünnepén is. Bizony, jövel, szállj alá égi hazádból ez elárvult földre, Istennek Szentlelke! Ihlesd meg erőddel, tanitsad tudomá­nyoddal a földi világ hatalmasait, hogy vessenek immár véget a szörnyű öldök­lésnek s addig is légy velünk, légy vigasz­talónk, légy erősségünk. Taníts minket hitre, hogy visszetérsz te hozzánk; taníts reménységre, hogy újra a mienk leszesz te. Ha minket a te isteni Erőd indít könyörögni, Ihlesd meg szánkat és szivünket. Ha kisértetek közt forgunk, Erőnk csüggedvén tántorgunk, Bátorítsad gyönge hitünket. Lábaink, ha megbotolnak, Erődet kérjük gyámolnak. (2) 24. szám. A Vöröskereszt Egylet Pte-Pil napi gyűjtése. A Magyar Vöröskereszt Egylet, amely a legnagyobb kiegészítő szervezete a hadseregnek, beszámolóval és kérő szóval fordul a közönség­hez. Beszámolóval, mert érzi, hogy számot kell adnia majdnem 2 éves háborús működéséről azoknak, akik oly bőségesen támogatták, de egyúttal kérő szóval is, mert a hosszú háború határtalan feladatok elé állította és hacsak mű­ködését korlátozni nem akarja, kénytelen a kö­zönség újabb áldozatkészségéhez fordulni. A Magyar Vöröskereszt Egylet mintegy 2000 kórházban 100.000 beteget ápol egyszerre és eddig több mint 1.000000 katonát részesített ápolásban. Fenntartja a tudósitó irodát, mely a harctéren levő katonák hollétéről ad értesítést, a hadifoglyokat gyámolitó és tudósitó hivatalt, közvetíti a harctéren levő katonák részére az adományokat, anyagi tekintetben támogatja a se­besült és beteg katonákat, valamint a harcban elesett hátramaradt családtagjait. Sebesült katonákat szállít a hadszíntérről mely célra 9 kórházi vonat áll rendelkezésre. Továbbá szállítja a sebesült és beteg katoná­kat a yasuti és hajóállomásokról a kórházakba. A hadszinhelyre küldött, a vonatokon kí­vül, 165 sebesültszállító kocsit, 23 társzekeret, 300 hordágyat és hordszéket. Egy 200 ágyas tábori kórházat, tábori kápolnával, tábori rak­tárakat és fiókraktárakat állított fel Hivatásos és önkéntes ápolónőket enge­dett át szolgálattételre a kórházaknak. Azonfe­lül kórházat állított fel Szófiában és Konstanti­nápolyban is. A jövő programmjai még nagyobbak, hi­Előre hajlik a vezér Az ifjú kapitány. A hangja könyörögve kér, De szép kék szeme csupa vér: Kék ég nap alkonyán . . . — Halászok nézzetek ide! Itt egy láda arany. Ti gazdagok lesztek vele, Ha irgalomnak Istene A szivetekbe van. ... Kilenc halász mind szemben áll, — S mind hajthatatlanok. Vén kormányosuk hangja száll, Mint a viharban a sirály: — Mi sem leszünk rabok! . . . Szülé ős erővel tele Ezt a két csapatot Észak kemény, zord tengere, Észak kemény két nemzete . . . S a föld vérben forog. . . . Tűz, viz haraggal szertelen Egymásra rátalált . . . Viaskodik a két elem . . . Nincs irgalom, nincs kegyelem! Ott lelnek ők halált. S tovább megy a halászhajó, — De kiséri a gyász . . . Rábukkan egy német hajó, Talál a német torpedó. — S rab a kilenc halász. szén a háború csapásai nem szűntek meg, sőt ellenkezően a hosszú háború fokozta annak a társadalomra gyakorolt hatását. Hogy a Vörös- kereszt Egylet hivatásának jövőben is meg­felelhessen, kéri a közönség áldozatkészségét. Péter és Pál napja, junius 29-ike, a Magyar Vö­röskereszté. Gyűjteni fognak ezen a napon az ország minden részében. Az alföld rónáin, a he­gyek bércein a dombok vidékein, gyűjteni fog­nak e napon a templomokban, a hivatalokban, a városi tereken és utcákon, gyűjteni fognak mindenütt, ahol a magyar szent haza érzése él, és ahol ezért áldozni tudó becsületes emberek vannak, és reméljük, hogy nem fog kitérni a gyűjtés elől senki, mert lehetetlen, hogy egy ember is legyen, aki megtagadja filléreit a se­besült katonák, a háború borzalmai által sújtott esdeklőktől. Már pedig a Péter-Pál napi gyűjtés minden egyes fillérje a sebesülteknek, a nyo­morgóknak jut, mint egy ember fog Magyaror­szág egész népe ezen a napon áldozni és azt amit ad, tulajdonképen nem a Vöröskeresztnek adja, a Vöröskereszt Egylet csak az ut, ame­lyen az adományok a legszentebb célhoz jutnak. A Vöröskereszt Egylet ez utón is kéri a a jólelkü emberbarátokat, és a nagy idők nagy kötelességei elől kitérni nem akaró embereket, tegyék ünneppé a Péter-Pál napot, hogy késő unokák is megemlékezve e napról, azt olyannak lássák, ami dicsőséget és becsületet szerez a mai kornak. Külföldi esetek. Az arany szabadság. Az amerikai egyesült államok hajóhada, a polgárháború alkalmával, ostrom zár alá vette a charlestoni kikötőt, ahol Planter nevű hadi­hajónak az volt a rendeltetése, hogy a charles­toni parancsnokot az ellenség minden mozdula­táról tudósítsa. 1862 évi május hó egyik napján nevezett hadihajón ágyukat szállítottak egyik partról a másikra. A munka befejezése után a tisztek valamennyien a városba mentek és a hajó őr­zését nyolc szerecsen matrózra bízták. Smalls Róbert kormányos volt ugyan, mint­hogy azonban Amerikának eme részében, az akkori szabályok szerint, ily állás ellátásával szerecsent megbízni nem lehetett, a hajókapi­tány, dacára annak, hogy a kormányos teen­dőit vele végeztette, kinevezésére, vagy a kor­mányost illető nagyobb fizetés kiutalványozá­sára nem is gondolt. Smalls fejében régóta motoszkált a terv, Planiert az egyesült államok birtokába juttatni és azt az időt tartotta legalkalmasabbnak vak­merő terve kivitelére, mikor a tisztek távol vannak. Mende-mondák. — Összegyűjtötte R. K. — Rákóczi legendás kincsei. Ki ne hallott volna a székelyek termékeny és élénk képzelő erejéről ? Csak nem minden történeti eseménynek megvan a maga legendája, a Hadak utjától, az ötvenes években a Székely­földön bujdosott elmúlt Petőfiig. És e két ese­mény közötti századok alatt a sok nagy küz­delem és apró csatározás, melyekhez mind fű­ződik valami, amit csak ott tudnak. A győzel­met a székelyvitézségnek tudják be, a sikerte­lenséget pedig addig magyarázzák — addig, amig abból is győzelem lesz ... Ki maradha­tott volna-e hát a nagyságos Fejedelmek leg- nagyságosabbja : II. Rákóczi Ferencz a székelyek legendáiból. Nem! Annál kevésbbé, mivel a mondába egy-egy hiteles, valósággal megtörtént esemény is vegyül. ... A nagyságos fejedelem, mikor el­hagyta az országot, tudvalévőén Erdélyország határán keresztül akart kijutni. Hiv emberei jó és biztos átjáró után kutattak s addig ő a ha­gyomány szerint, az udvarhelyszéki székelylen- gyelfalvi Orbán-kuriában töltötte az időt. A kúria akkori tulajdonosa Orbán Elek volt, aki a fejedelem seregéhez tartozott, most pedig kíséretével együtt két hétig vendégül látta. Rákóczinál ekkor még ott voltak régi műkincsei, családi ereklyéi, sok aranya és ezüstje s mennél inkább közeledett az indulás órája, a Matróztársai tetszését megnyerő szavakkal adta elő tervét, a melvet valamennyien készsé­gesen magukévá tettek, mert nem csak nagyobb fizetésre, hanem a rabszolgaságból való fölsza­badulásra is nyilt kilátásuk, Az utolsó órákban ketten kijelentették, hogy nem hagyják el a kikötőt s igy csak öt ember állt a kormányos rendelkezésére. A kikötőben levő hajót a tengerparti erő­dök ágyúi őrzik, de Smalls és társai elhatároz­ták, hogy a legnagyobb veszedelemtől sem ri­adnak vissza. Nagyobb mennyiségű tűzifáról gondos­kodva a kazánt azzal fütötték, hogy lehetőleg kevés füst támadjon. Planter éjfél aitán két órakor hagyta el rendes helyét és a legközelebbi tengerpartré­szen kikötött, ahol Smalls nején és két gyer­mekén kívül négy asszony és három férfi szál­lott a hajóra, a tengerparttól a kikötő kijárata felé indultak. Midőn Johnson erődhöz közeledtek, Smalls az ismert és szokásos gőzfüttyel igazolta átha­ladását, az erőd megfelelő válasza után folytat­ták útjukat. Eddig minden jól ment és a gép minden mozdulatával növekedett Smalls és társainak re­ménye, hogy vállalkozásuk sikerül. A kijáratot őrző Szumter erőd mellett, most kellett elhaladniok. Smalls, a hajókapitány nagy szalmakalap­ját fejére téve hajolt ki a kormányos helyisé­gének ablakán és olyan jelt adott mint ha a helyőrségi parancsnok lenne a hajón. Sumter erőd szabályszerű válasza után tel­jes gőzerővel haladott előre a hajó. Midőn Smalls az egyesült államok hajó­hadát megpillantotta, fehér lobogóval jelezte, hogy nem ellenség. Szerencsére idejekorán vették észre a fe­hér lobogót s igy a Planter felé irányított ágyuk nem okoztak bajt. Smalls a hajót átadva, az egyesült államok szolgálatába lépett és a további hadjáratokban annyira kitüntette magát, hogy fokozatosan ha­jókapitányi rangra emelkedett és Planternek parancsnoka volt. Természetes, hogy egykori matróztársainak reményei is teljesültek. Heti krónika. A nagyok, a hatalmasak, a vezetők közül, akik rendelkeznek milliók legdrágább kincsével: az élettel, akik szinte embertelen ridegséggel és „angol fegmával“ csinálják egymásután a sakkhuzásokat, mig végre elérkezik a „matt“, ezek közül egyik egy kicsit befult az angol po- csétába. Ott meredezik a kék vizű tenger fene­kén s azóta, mikor szárított tengeri halat látok, mindjárt eszembe jut, hogy Kitchener is ilyet hagyomány szerint annál többet gondolkozott azon, hogy magával vigye-e Törökországba a rengeteg vagyont. Váltig tanakodtak ezen Or­bán Elekkel. — Hiszen úgyis vissza kellene hoznom ! — döntött végül Rákóczi, aki minden erdély- országiakkal szentül hitte, hogy visszakerül Erdélyország fejedelmének. Nem is vitte magával a kincseket. A sok drágaságot a hagyomány szerint tehénbőrbe varrták s az Orbán-kuria kertjében elásták. Egy napon lapos követ tettek fölébe, hogy köny- nyebben ráakadjanak, mikor hazakerülnek. A bujdosni indulók mind tudtak a kincs hollétéről s a ház gazdája Orbán Elek is, akire az a nagy feladat várt, hogy vigyázzon az elásott va­gyonra. Orbán Elek régi hű embere volt Rá­kóczinak, mindenki bízott benne. De mikor az indulásra került a sor, Orbán Elek kijelentette a Fejedelemnek, hogy ő is elmegy Törökor­szágba. Semmiképen sem akart otthonn ma­radni, nem akart elmaradni Rákóczitól. Orbán Elek együtt is ment a bujdosókkal, akik hiába várták, hogy vissza, Erdélyország felé induljanak. Ott halt meg ő is Rodostóban . . . későre, csak ő tudta, hol van elásva a kincs. De nem baj, ha nem is tudja senki. Rákóczi úgyis azt a rengeteg vagyont — mert sok kincs fér bele egy tehénbőrbe — felhasználta volna akkor, ha visszatér Erdélybe. Magától értetődik hát, ha akármikor olyan mozgalom kerekedik Erdélyben, amely azonos lesz a Fejedelem küz­delmével, magától előkerül a vagyon, Rákóczi

Next

/
Thumbnails
Contents