Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-28 / 22. szám

1916. Május 28. naqybAn-va és vidéke 22. szám (3 ) E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési terüle­tén pedig a m. kir. államrendörségnek hatáskö­rébe tartozik. Horvát-Szlavon országokban e kihágás miatt az ottani jogszabályok szerint erre hivatott ha­tóságok járnak el. Tengerinek és száraz (érett) babnak, borsó­nak és lencsének vámkülföldről való beszerzé­sére a jelen rendelet nem vonatkozik. Vetőmagra nézve a földmivelésügyi minis­ter, Horvát Szlavonországokban a bán e rende­let alól kivételeket engedhet. Az előző évi termésekből származó tengeri, valamint száraz (érett) bab, borsó és lencse­készletekre vonatkozólag érvényben álló rendel­kezéseket ez a rendelet nem érinti. Az 1,092—1916. M. E szára alatt kiadott rendeletben az 1916. évi termésből várható ten­gerinek és hüvelyeseknek előre eladása és vé­tele tekintetében megállapított tilalmat a jelen rendelet szintén nem érinti. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya kiterjed Horvát-Szlavonországok területére is. Budapest, stb. gróf Tisza István s. k. m. kir. ministerelnök. Mi boldogít? Nem a pénz boldogít, Nem a rang a címer; Szánandó dőre lény, Mást ki el nem ismeri A lelki fenség se Tesz elégedetté: Álom, ige, ábránd Ritkán válik testté. Hatalom, dicsőség Pillanatnyi fény csak, Rövid csillogása Szálló buboréknak. Vágy, szépség eltűnik, Mint a riadt lepke. Céljaink után még Vágyódunk epedve: Midőn a csalódás S az egyenlő vég int. Hát a légbe vesztek Küzdő törekvésink ? I Szól a komoly élet: Változó itt minden; Állandóság még csak Az erőben sincsen I kész. Jean felugrott, kezét esküre emelve szinte kiáltva szólt: — »Esküszöm ! — de mire ? — esküszöm a szemem világára, mellyel magát Madame meg­láttam, mellyel most is szemlélem szépségét, es­küszöm. hogy vallomásom kedve és akarata sze­rint fog elhangzani Esküszöm! Kifáradt. Arcát hideg veríték futotta el. de Pompadour asszony keblére vonta kopasz fe­jét és a sok csipke felitta az izadtságot. Sokáig ültek így, — szótlanul. Majd a már- kinö megtörte a csendet, utasításokat adott a másnapi vallomásra, miket Jean némán vett tu­domásul és csak fejbólintással válaszolt A gyertya kialvófélben volt, A pap fölkelt távozott. — »Adieu, Madame!« — »Ha csüggedés fog el, ha rossz napjaid vannak, csak gyere hozzám, Pompadour mindig el­fogad Csak jöjj bátraa, majd kedvet öntök én beléd IV. * * * 1790. szeptember 3. Nyugtalan, álmatlan éjszakájuk volt a fog­lyoknak. Egész éjjel kongott a vészharag. A vérpára, az ártatlanok vére nehézzé, fojtóssá tette Páris levegőjét. Tudták, hogy mi vár reájuk. Tud­ták mi következik. Tudták, hogy a vértől ittas csőcselék nem ismer kíméletet. Egy szűk cellában ültek vagy húszán A király gyóntatója Lenfant abbé és köztük volt a már közel nyolcvan éves Rastignac is. A sarok­Gazdagság, szegénység Nem átok, nem áldás, Ha nincs kebletekben Irigy nagyravágyás, Gondoljátok hát meg, Mig tart ifjuságtok, Mig érzitek égni Az isteni lángot: Hogy van egy kis fészek A családi otthon, Hol túl lehet adni Minden bajon, gondon; Hova nem hatol be Külveszély, önérdek, Hol egy szívnek élve Örök üdv az élet — S ez az üdv nem száll el, A sírig tart, vezet Az egyedül áldó Hitvesi szeretet. Dura Máté. Heti krónika. A zöldhiteles pénzintézeteket az országban kijelölték. A névsorban nem látom városunk egyik cégjét sem. Vájjon miért? Bizonyára azért, mert nálunk zöldhitelre egyáltalában nincs szükség. Kicsiny a mi mezőgazdaságunk ahoz, hogy zöld búzával, lábon álló zöld gabonával üzérkedjék, aztán meg nem is vagyunk mi olyan nagyon szegények, mint ahogy látszik. Itt a negyedik hadikölcsön, sohasem je­gyeztek Nagybányán annyit, mint most, fölmegy talán egy millióra is. Ám az is igaz, hogy Szat- máron meg 10 milliót jegyeztek, tehát élénken lefőztek minket- Csakhogy nem szabad feled­nünk, hogy Szatmár gazdag földbirtokosainak központjáról van szó, mi pedig csak egészen magunkról beszélünk. A R- T. lobogtatta a zászlót elől s bebi­zonyította, hogy nem merül ki a magyar. Nem igaz az, amit az angol mond. Úgy látszik, hogy még a tizedik kölcsönnél is derekasan megállná hazánk a helyét Erre azonban, hisszük és re­méljük, egyáltalában nem kerül sor soha. Persze parasztpénz ebben mennél kevesebb van. Ők százasokkal és ezresekkel fizetnek ma. De azért a papírokig nem emelkedik föl gon­dolatuk szárnya. Az ő börzéjük a gömötye, a göngyő túró, egy töbölye tejföl, vagy egy csobolyó máslá- son felül nem hat s ez csavarintja vég­telen csavarral a tojásnak vagy a vajnak árát, sőt egy retekért már 4 krajcárt is tud kérni, de papír nem kell a háznál, még a pénzben is ban egy talán még ennél is öregebb, vak udva- rouc gubbasztá le kifáradt, álmos fejét. Rástig- nac abbé a vallás szavaival vigasztalja a halál küszöbén lévőket. Beszél Istenről, a Megváltóról, Ki megkegyelmez a megtért bűnösnek és irgal­mat ad. Az öreg vak hallva az abbé bátorító szavát, térden csúszva hozzáment tapogatódzva; — »Oh atyám! Oldozz föl! Bűnös vagyok. Elárultam rendemet a jezsuitákat . . . sokat bűn­hődtem. Éa vagyok az a szerencsétlen Jean Rude, aki szememvilágára esküdtem . , . , el is vesz­tettem, több mint húsz esztendeje. Oldezz föl!« — »Istenem, szabadíts meg minket bűneink­től, bocsásd meg a mi vétkeinket!» A börtönt kiürítették. A foglyokat Maillard törvényszéke elé vitték, onnan pedig a végzetes Fércé börtönbe, hol már tócsákban állott a vér. Nők, férfiak együtt kezelték a guillotint. A cső­cselék megittasult a vértől és egyre többét kívánt. »Itt jöDnek ezek a szentek, kik Isten szolgái, de a nép millióinak, az egyén szabadságának el­leneivel, a zsarnokokkal társultak. Bátran, rajta, halljatok meg ! Isten bizonyára megsegít.« Egymásután hulltak le a fők a fűrészporos kosárba. Derekasan működött a guillotin. Utol­sónak az öreg vak maradt. Bátran hajtá le ősz fejét a hóhérok keze közé. Lassan mormolta imáját. Ta volonté seit faite sur laterre comme an ci . . . A hatalmas kés villanása félbeszakitá sza­vát, feje oda hullott a két pap véres feje közé, szaporítván a francia forradalom ezernyi áldoza­tának véres tömegét. Incze Gábor. jobb az aprópénz, amit el lehet dugni akár a földbe. De csak türelem ! Majd meghódítja eze­ket is a széles kőiben rohamosan terjedő kultúra. Zajlanak az iskolai vizsgálatok megint. Izzad­nak az aprószentek, még mintha melegebb is volna hozzá, sőt nemsokára kész is lesz a lelki aratás, melynek eiedraénye az idén gazdagabb­nak mondható, mint a tavalyi. így vagyunk minden téren, az egész^ or­szág erősen reméli, hogy a gabona aratás is kedvezőbb lesz, a földek megmunkálása cso­dásán sikerült Talán az ellenség harctéri, gazdasági, pénzbeli sikereinket látva csak beadja már a derekát. Lám Wilson nagyságos ur is lármás ellenségből milyen jó barátunk lett s most még ő huzza a prímet a béke tángóban, csak nehezen alakul meg a bandája, de kontrázik már az anglius is, még csak az olasz cérnaszál- hangra van szükség s mindjárt meglesz az európai koncert. Elébb azonban ma este a Stella-koncertbe óhajt menni a krónikás. Felhívás. Felkérjük a Gyümölcsér- tékesitő r.-társaság tisztelt részvényeseit, hogy részvényeiket Molnár Antal felszá­moló biz. tag irodájában (Lakatos-utca Mándy-ház) 14 nap alatt, azaz 1916. jú­nius hó 8. napjáig, elismervény ellenében, heszolgáltatni szíveskedjenek. Nagy­bánya, 1916. május hó 24. A felszámoló­bizottság: Dergáts Sándor, Fábián Lajos, Molnár Antal. Elseje alkalmából a hátralékok szives beküldését kéri a kiadóhivatal. A sebesültek kedden, május 23-án pompás gömölyét (fiatal juh-sajt) kaptak a vacsora-pénz­tártól és pedig 118 adagot, ami 44 K 14 fillérbe került. Ezzel egvütt a kiadás 1896 K volt, a be­vétel eddig 1950 K 28 f. A készpénz tehát je­lenben csak 54 K 28 f. Még a múlt hét végén, de már lapunk zártakor adományozott a pénz­tárnak Koiwentz Géza m kir. bányaesküdt, egy ügyletből kifolyóan 10 K-át. Más újabb adomány nem érkezett. Mennél nehezebbek az élelmezési viszonyok, annál nagyobb a szükség a hazáért már szenvedett katonák istápolására, miért is a közeledő ünnepek alkalmából is további szives pártfogást kérünk. Stella Gyuláné művész-estje ma zajlott le a Lendvay-szinhazban. Részletes értesítéssel csak jövő számunkban szolgálhatunk. Hadi kölcsön jegyzés a Részvénytakarák- pénztárban. A helybeli Részvénytakarékpénztár- nál a IV-ik hadi kü!csönre 300.400 K-át, az I—III. hadi kölcsönre 452 500 K-át jegyeztek. Vagyis öszzesen 752 900 K át. A hazafias intézet méltán elismerést és köszönetét érdemel buzgólkodásáért. Drágos Theofll drt. az »Aurora« vezérigaz­gatóját a szinérváraljai »Salmareana« az igaz­gatóság alelnökóvé választotta. Kinevezések. A pénzügyminiszter Trieber Elek mérnököt főmérnökké, Hegedűs Zoltán segédmérnököt mérnökké nevezte ki. Az uj Kálmándi plébános. A szatmári püs­pök Körösi Károly szakaszi r. k. lelkészt, Gróf Károlyi Lajos kegyur bemutatása alapján Kál­mándi plébánosá nevezte ki. Előfizetési felhívás. Lapunk helyettes szer­kesztője és főmunkatársa Révai Károly * *ALko- nyat•> cim alatt most rendezte sajtó alá az utóbbi tiz év alatt irt költeményeit. Nem szükséges őt lapunk olvasó közönségének ajánlanunk, hiszen ismeri őt mindenki hangulatos munkáiról s ed- digelő megjelent versköteteiről, melyeket az országos sajtó is kedvezően fogadott Most meg­jelenő kötete mintegy 15 Ívnyi terjedelemben magában foglalja az Erzsikéről iit meleg dalo­kat, elbeszélő költeményeket és a nagy világ­háború nyomán fakadt hazafias költemények egész sorozatát, melyek annak idején feltűnést keltettek A kiadás munkáját a »Hermes« nyom­dai műintézet vállalta magára, mely méltó disz­szel jelenti meg azt a könyvpiacon. Ára a dí­szes kiállítású kötetnek 3 korona. Megrendel­hető lapunk kiadóhivatalában (Nagybánya, fel­sőbányái utca 20 sz. a ) és Kovács Gyula könyv- kereskedésében (Nagybánya, Rákóczi tér) Nagy­bánya, 1916. május hóban A » Nagybánya, és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala.

Next

/
Thumbnails
Contents