Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-28 / 22. szám
(2) 22. szám. 1916. Május 28. NAOYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916 évi december ....................... 27 20 34 50 19 17. évi január............................ 28 05 35 — 1917. évi február ........................... 28 90 35 50 19 17. évi március....................... 29 75 36 — 19 17. évi április........................... 30 60 36 50 19 17. évi május vagy későbbi hónap 31 45 37 — Ha a szállításnak meghatározott időben kell történnie és a kötelezett a szállítással késik, a késedelem idejét a legmagasabb ár megállapításánál nem lehet figyelembe venni. 1916. évi termésből származó száraz (érett) babért, borsóért és lencséért követelhető legmagasabb ár a magyar szent korona országainak egész területére nézve métermázsánként (100 kg.) tiszta súlyra a száraz (érett) babra nézve ... 56 K-ban a » » borsóra » 66 » a » » lencsére » 66 » állapittatik meg. Az 1. bekezdésben megállapított legmagasabb árak az ily nemű hüvelyesekre hántolt, felezett, törött, vagy megőrölt állapotban is irányadók. A jelen rendelettel megállapított legmagasabb árakat, amelyek magukban foglalják a szállítás kikötött idejéig az őrzésnek és a gondozásnak költségét, valamint a rakodó állomáshoz való szállítási költségeket is, zsák nélkül az átvétel helyén és készpénz fizetés mellett történt eladás esetére kell érteni. Az eladó az általa szolgáltatott zsák árát külön felszámíthatja. A zsákért felszámítható legmagasabb árt a kereskedelemügyi minister rendelettel szabályozhatja. A vételár hitelezése esetében a megállapított legmagasabb áron felül követelhelő kamat kamatlába legfeljebb 2°/0-al haladhatja meg az Osztrák Magyar Banknak az ügylet kötésekor érvényben álló váltó leszámítolási kamatlábát. Az 1916. évi termésből származó tengerit, valamint száraz (érett) babot, borsót és lencsét a jelen rendelet hatályának ideje alatt a megállapított legmagasabb árnál drágábban áiusi- tani vagy vásárolni tilos. Ugyancsak tilos az 1916. évi termésből származó tengeri, bab, borsó és lencse készleteket az előző évek terméséből származó hason- nemü terményekkel összekeverve forgalomba hozni. Aki a jelen rendeletben megállapított tilalmak valamelyikét megszegi, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A jelen rendelet második bekezdésében megállapított tilalom ellenére forgalomba hozott termények készletét a kihágási eljárás sórán a törvény értelmében el kell kobozni. Az elkobzott készlet értékének egyötöde a feljelentőt illeti, többi része a fölmerült költség levonásával a rokkant katonák segélyalapját illeti. vánta látni. Kívánalmát előadta a szállótulajdonosnak, aki személyesen és bizonyos önérzettel szokta előkelő vendégeit kalauzolni. A város nevezetességeire büszke honpolgárt bántotta, hogy az elhizakodott Anglius csak Kant szobrát tartotta megtekintésre méltónak. Kant szobra akkor deszkaálványokkal volt körülvéve, mert némi javításokat eszközöltek rajta. A szállodatulajdonos látszólag teljesíteni akarta vendégének kívánalmát. Kant szobra közelében III. ^Frigyes Vilmos szobra voll. A leleményes vezető ezt mutatta be mint Kant szobrát. — Csak azt nem értem, hogy a világhírű bölcsészt miért örökítették meg katonai egyenruhában — jegyezte meg az Anglius. — Nálunk mindenki katona, és a szobrot éppen akkór készítették, amikor Kant katona volt. Albion fia örült, hogy utazásközben gyűjtött tudományát nevezetes adattal gazdagította. A tengeri, borsó, lencse ára. A m. kir. ministeriumnak 1.251/1016. M. E. számú rendelete. Az 1916. évi termésből származó tengeriért, valamint száraz (éreti) babért borsóért és lencséért követelhető legmagasabb árra nézve a m. kir. ministerium a következőket rendeli: Az 1916. évi termésből származó tengeriért követelhető legmagasabb ár a magyar szent korona országainak egész területére nézve méter- mázsánként (100 kg.) tiszta sú'yra a következőkben állapittatik meg. a) közönséges (lófogu stb.) és kevert tengerire nézve csöve* «olt ha a szállítás ideje állapotban K f K f 1916. évi augusztus—szeptember . 22 50 30 — 1916. évi október ....................... 23 30 30 50 19 16. évi november....................... 2410 31 — 19 16. évf d'éceniuer w. ..... 24 90 3150 1917. évi január............................. 25 70 31 — 19 17. évi február............................. 26 50 32 50 19 17. évi március........................ 27 30 33 — 19 17 évi április....................... . 2810 33 50 19 17. évi május vagy későbbi hónap 28 90 34 — b) fajtengerire (cicquantin, florentini, putyi és fehér gömbölyű) nézve c*öve* Zsolt ha a szállítás ideje állapotban K f K f 1916. évi augusztus—szeptember . 24 75 33 — 1916. évi október........................ 25 55 33 50 19 16. évi november ........................ 26 35 34 — ott marad az elesett hősök fájó emléke, szivünkbe zárjuk lelkűnkkel átöleljük örök-emléküket. Az emlékek nemcsak szivünkben élnek, maradandóvá kell tenni az emléket, hogy mint örök- mementók hirdessék évszázadokon át máryányba vésve a hősök nevét és dicső tetteit. A kedvezményező lépés már megtörtént; egy a haza védelmében elesett hősök emlékét megörökítő vállalat a hősök emlékét márványban megörökíti és elhelyezi középületeken szerte az országban. A márványtáblák egy-egy hős dicsőségének maradandó emlékei. Örök mécses diszili a táblákat . . . és kigyuinak a tüzek az emlékezés lángjai, bíborra festve az eget és fennen hirdetik örökkön-örökkő: a dicsőség, a bátorság, a győzelem fiainak emlékét. Külföldi esetek. Angol- francia szédelgés. Dover legelőkelőbb szállójába magasrangu katonatiszt érkezett és az étkezőleremben történt grog megrendelése után, a többi vendégek felé tekintve kiáltotta: — Döntő ütközet volt; a francia hadsereg megsemmisítve; Napóleont menekülése közben lőtték agyon. Innen Pöley tengernagyhoz sietett, ahol Charteart lord segédtisztjeként de Bourgb név alatt mutatta be magát. A tengernagy lakásáról négy lovas kocsin folytatta útját London félé. A tőzsdén legnagyobb hullámzást szenvedtek az »omnium« név alatt ismert állampapírok amelyek a kedvező hir folytán 1674-ről húszra emelkedtek. Mivel azonban eddig megerősítés nem érkezett, értékük ismét tizennyolcra csökkent. Délben két katona, vágtató lovakkal robogó kocsi ablakából papirszeleteket dobált. A papirszeleteken olvasható volt: »Nagy győzelem, Napoleon halotti« Az »Omnium« értéké harminckettőre emelkedett. D. u. két órakor hivatalosan kihirdették, hogy a harctérről tudósítás nem érkezett. Csakhamar kitűnt, hogy a hamis hirt tőss- deszédelgés céljából terjesztették. A vizsgálat kiderítette, hogy Cochran lord de Beranger francia iparlovag segélyével koholta és terjesztette a hirt, valamint azt is, hogy milliókat nyert nehány óra alatt. Cochran lord a parlamentből kitiltatott, de egy néhány esztendő letelte után nem csak a parlamentbe, hanem ottani nagy befolyásával magas állásba jutott. Nevezetes adat Angliában. Poroszországhoz tartozó Königsberg város nevezetességeiből, az angol utazók egyike csupán csak Kant a világhírű bölcsész szobrát kitem volna, de azt gondoltam, hogy jobb taián ha magam adom át « Közelebb húzódott a márkiadhoz és egy csók kíséretében ragyogó mellűt tűzött kebelére. — Merci I — De miért olyan szomorú maga galambom ? Mi bántja? Mondja csak, hátha segíthetek.? — »Mi bánt ? Felséged kérdi ? Mindig olyan rossz érzések környeznek : félek. Felségedet féltem. Eszembe jut az a gonosz Péter, hogy is hívják . . . Igen az a Damier Péter. — Legyen nyugodt Madame 1 ellátjuk a baját. Holnap lesz a vallatás. Nagyszerű eszközökkel rendelkezünk, melyek mindent kiszednek belőle, mindent, amit csak akarunk. Olyan lesz, min egy kezes bárány. — Jaj. de szeretném, ha nem látnám már ezeket a csuhás barátokat. Felség, Ígérje meg, hogy elteszi őket láb alul. Milyen jó volna, ha nem kongana napjában kétszer háromszor az a harang ott abban a kis kápolnában, ha nem látnám már ezeket a barna csuhás frátereket. Lejárt már az 6 idejük, nem illenek a mai korba. — Jó, jó, szivecském. Az a gazember bizonyára ellenük fog vallani, ha mi úgy akarjuk, és akkor nem lesz nehéz megsemmisíteni őket, hisz Szent Lajos unokájára emelték vértsóvárgó tőrüket. Ne is beszéljünk róla. Biztos a siker. Pompadour elégedetten mosolygott és másról kezdtek beszélgetni. A király széket tolt az asztalhoz és innen birálgatták a kertben sétálókat. Mindenkire tudtak valamit mondani. Lassan elmúlt a délután; esteledett. A király elbúcsúzott és visszakocsizott Choisy-ba. Hl. A marqiuse visszatérve meggyujtotta a gyertyákat, és a ropogó, nehéz selyemfüggönyöket ösz- szehuzta az ablakon. Aztán átszólt a másik szobába : — Gyere be Jeanl Elment már Louis. Most nyugodtan beszélhetünk. Hát mit határoztál. — Nem tudom, hogy mit tegyek. — No, ülj csak ide mellém, megmondom én, mit . . Egy pap lépett be. Fiatal. Minden volt arcán, csak papi vonást nem lehetett látni rajta Úgy hiányzott róla az a szilárdság és rendíthetetlen kifejezés, bátor tekintet, mely Loyola Ignác rendjének tulajdona Odaült Pompadour mellé. — De márkinö! Én tanultam valaha, hogy nincs szebb erény, emberi tulajdon, mintha állhatatosak maradunk elveinkhez és azokhoz, kiket hozzánk nézetek és érdekrokonság kapcsolnak. Nagyon sokat küzdők . . , igen, nagyon sokat, mint a háborgó tenger olyan a lelkem. — Lélek!? Hahaha! Te még hiszel ilyesmiben ? Mi a lélek ? Én sohasem láttam. Hahaha! Ilyenben is hisz még valaki! — De . . . — Mit de? Mi a lélek? Semmi! — Ha semmi is, engem mégis leköt szent esküm, sohasem szabad megszegnem rendem s a szerzetesség parancsait. — »Esküd? . . , Mire esküvél? Istenre, pápára? Haha, a pápa nagyon ügyes csaló, legügyesebb a világon.« — «Jaj, jaj ! mit tegyek ? . . . Nem tudom !« — »Amit én mondok. Holnap kedves társaim, a jezsuiták ellen vallasz. vagy pedig . . . Tudod, hogy mennyire gyűlölöm őket. Elöbb- utóbb úgyis gyűlöletem áldozataivá lennének, és ha most nem segítesz, úgy fogok rád nézni, mint társaidra, nem pedig mint igaz barátomra. Jean 1 te barátom vagy, boldoggá teszlek, gazdaggá gróffá is ha akarod. A király mindent megtesz értem. — Úgy utálom társaidat, de úgy 1 nem is képzeled, kogy mennyire. Mértéktelenül. Jean segíts nekem.« Hangja kérővé, könyörgővé emelkedett. Bűbájos, varázsló szemével kérő tekintetet vetett a papra, kinek arcán külömböző érzések és gondolatok nyomai mutatkoztak. — »Nem szeretsz te engem. Nem is szerettél soha. így hiszek én ezután a férfiakban. Szép ! most látom, hngy milyen tettetés volt az évek óta mutatott szerelmed. Tettetés ámítás, semmi más! Jean én többet néztem volna ki belőled.« Ezek a szavak hatottak, a ravasz marquise jól számított. Mert az ember sajátságos teremtés 1 sokszor visz véghez oly dolgokat, mikre csak sértett büszkesége, gyanúba hozott magaviseleté sarkalja, olyan tetteket, a melyek ellenkeznek jellemével, vérmérsékletével, kész lesz arra, miről később meggyőződik, vagy már előbb is tapasztalta, hogy helytelen, de mégis megteszi mert ember és él benne a büszkeség. Mindenre
