Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-30 / 18. szám

(4) 18. szám. NAOYBAnya és vidéke 1916. Április 30. adja a környékbeli termelő esze nélkül és sok­kal olcsóbban. Hiszen most például r legeltetés, az állatok élelmezése már könnyű, hiszen a fű rohamosan nő a a tejet drágán adni, egy az uzsoráskodással. Ma láttam egy két hónapos bor,ut, amelyet 200 koronáért akartak eladni s a mészáros urak még igy is szóba állottak vele. Én a mészáro­sok helyében azt tenném, hogy összebeszélnék a társaimmal és sem borjut, sem disznót nem ven­nék. Három eset állana elő: Vagy tenyésztési célra venné meg valaki, vagy esetleg; maga az illető, aki a piacra hozza, megtartja, vagy olcsób­ban adja. Ha 2—3 hét alatt nem vösjí meg senki az állatokat, hát olcsóbb lesz az ára a borjúnak, a báránynak, a sertésnek. Mert igaz az, hogy az államsególyezés s a felcsigázott magas árak mellett bőven van pénze a termelőnek, de azért keli neki a pénz, hogy adósságot fizessen, hogy birtokot vegyen1 Ha pe­dig az élelmiszerekkel kereskedők, iparosok s a fogyasztók igy szövetkeznek, az uzsora árakat, melyek minden elképzelhető tisztességes határon fetül vannak ma, letörjük s olcsóbban juthatunk hozzá egy s máshoz. Van olyan város, ahol ezeket a hatóság belehozásával a társadalom, vagy a társadalom belehozásával a hatóság megteszi s ahol a tej olcsóbb, a piaci élelmicikkek olcsóbbak, a hús is olcsóbb. De hát, ha nálunk semmi sem történik, ha mi engedjük magunkat kiszipolyozni, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Siculus. Heti krónika. Búcsúzzunk el kelettől. Holnaptól kezdve nyugatosak leszünk. Mire önök e sorokat olvas­sák, megszűnik a régi zóna-óra, mely vagy 20 esztendeig boldogított Lóinkét s kezdődik az új­fajta háborus-óra, amely mindig egy órával ro­han a nap előtt, mint valami megvadult hadi biplán. Ez sokakra nézve jó lesz, sokakra rósz. A cigánynak itt is nagy a szerencséje, mint minde­nütt. Május elseje 11 órakor kezdődik és nem 12-kor, vagyis egy órával előbb kezdi a zenélést Jóska és mégis csak hajnalban fejezi be, de már a diákok veszítenek, mert nekik csak 23 órából fog állani a hétfői szünidő. Sokféle hatása lesz ennek. Én pl. ilyenkor már 7 órakor kezdtem az óráimat, most azonban 6-ra nem tehetem át, hisz akkor 5-kor kellene fölkelni, ez pedig mégis nehéz egy városi em­bernek. Azt mondja egy igen előkelő úri ember, hogy szoktassuk magunkat az uj rendszerhez, minden nap egy negyed órával igazítsuk előbbre a mutatót s igy egyszerre nem lesz olyan zök­kenés. Igaza van, tisztelettel hajolok meg előtte, de én, ennél jobbat tudok. Lumpoljunk egy nagyot az újonnan kifestett István királyban, fizessünk zárórát és viliámvilágitást s akkor ha virradatkor lefekszünk, teijesen mindegy reánk nézve, hogy hány óra volt. — Ha már enni nem lehet, legalább igyunk, mondja Czipár. Az árak folyton emelkednek. A hús, még a bárányhus ára is, a hé en lázasan szökkent föl­felé. Ki bírja ezt ? Olyanok leszünk, mint az ócska találós mese, mely azt mondja: — Fut, fut fi cere, úgy tölti horpaszát. Futni fogunk — már elég közel vagyunk hozzá — s azzal lakunk jól. Azt már megtanul­tuk, hogy mi a káposzta hús nélkül (A komám pl. mindig kolozsvári káposztát eszik hús nélkül). Elég közel vagyunk hozzá, hogy megesszük a »babaguzsalyte is diós patkó helyett. De hát ez minden tavasszal igy szokott lenni. Épp azért ajánlom az evés helyett a jó itókát, hiszen a borárak még mindig Dagyon messze vannak a pezsgőtől Képzeld, hogy pezs­gőzöl s akkor a vinkó most is botrányosan olcsó lesz neked. Ha szép május elseje következik, várjuk meg a reggelt s menjünk egyenesen a kárpáti ünnepségekre, az iskolákba és ha föllelkesedünk a jövő nemzedék hazafias szereplésén, jegyezzünk egy porció hadiköicsönt a nagy nap örök emlé­kezetére, ez is komoly és dicséretreméitó meg- tisztelése lesz az emlékezetes évfordulónak, melyre a nyájas olvasó figyelmét e helyütt is bátorko­dik fölhívni a krónikás. Ma este tizenegy óra előtt, édes Olvasóm, minek- ! utána végignézted a moziban Simon Judit szó- j moru nótáját, — ha ma is olyan kellemesen csiklandozó lesz az est és csillagosán tiszta, 1 mint az elmúlt napos tavaszi napoké, mint Má- j jus éjjele a képzeletünkben, — talán leülsz majd a Cinterem vén padjára, megnézni egy­szer, mint ugrik minden percben, az öreg István- j tornyon, három kivilágított villamos órán a ; piroshegyü. fehérfarku mutató, — a negyedik j órát nem fogod látni, mert az nincs kivilágítva gordolkozol majd rajta, vájjon miért, de nem találod ki, kedves Olvasóra. Kiváncsi leszel talán, miként hajtják végre, szoros értelemben, a miniszteri rendeletet a nyári időről. Vájjon a tizenegyet üti el a to­ronyóra harangkalapácsa, vagy mind a tizen­kettőt. vagy mind a kettőt, még a közbeeső negyedeket is, — jólesik talán ilyen aprósá­gokkal törődni. Neked is egy kevéssé, elbúj­tatni mögéjük a mostani sok szomorúságot, — vájjon mint lopják el azt az egy órát a május­éjszakából, amit mégse lopnak el. Azután karkötő órádat is előre igazítod szépen, a zsebórádat a vekkeredet, mintha késne. — Azután lesznek majd; akik nem tud­nak az egész heccről, vagy nem akarnak tudni róla. Mégis megigazítják majd, ha van, az órá­jukat, Az órások meg egész nap nem fognak egyebet csinálni. Éjfél után kerülsz haza, drága Olvasóm, ma este és érezni fogod, hogy egy órával rö- videbb lett a nap . . . dehogy a nap, az éj­szaka. Holnap már nem lesz rövidebb. Elgondolkozol maid ezen az átmeneten és különösnek tűnik, hogy ezután mindent ko­rábban teszel egy órával De ne gondolkozz mindezekről, csak ma este. Felejtsd el az egé- ! szét holnap reggelre, mintha álmodtad volna, i vagy legalább ne akarj róla tudomást venni, mert csődöt mond ez a józan rendszer, ha az i emberek csak azért nem fekszenek majd le tizenegykor, mert hiszen, tulajdonképpen, csak | tiz óra van és nem kelnek hétkor, mert még csak hat óra lenne. Vájjon megértők lesznek-e az emberek, belátják-e, hogy ha korábban kezdik, korábban végzik is a munkájukat és hosszabban élvezhe­tik a napfényes természetet, legalább az eddig átaludott egy órával hosszabban. Mél t ne lehetne megszokni szépen ezt a legtermészetesebb élet­módot — az Úristen nyáron is ad legalább nyolc órai sötétséget a pihenésre Fel lehet ezt természetesen is használni, hiszen nem vesztünk vele semmit. Csak nem kell majd világítanunk este s nem kell reggel elfüggönyöznünk a nap fényét. Nehéz szívvel fájlaltam mindig az átaludott hajnali napos, csillogó levegőt, de a városi élet alkalmazkodóvá tett mégis. Nem tartoztam a tyú­kokkal lefekvők közé, ahova, tréfásan, a Szer­kesztő ur is sorozta magát a krónikában, a záró­óráról szólván. Most Európa államai, hivatalosan, a tyú­kokkal akarnak fölkelni. Vájjon nem fogják-e kijátszani az emberek ezt az okos rendszert? Vájjon el tudják-e felejteni május elsején reggel, hogy előreigazitották az órákat? (—int) Személyi hir. Lovag Kiszling Ottó vezér­őrnagy a héten a helybeli vöröskereszt kórházat meglátogatta. Elseje alkalmából ismételve kérjük a lap­hátralékok szives megküldését. Nehez Helyzetün­ket, lelkiismeretes es odaadó munkánkat, kérjük, kegyeskedjenek méltányolni és lehetővé tenni, hogy a lapot most, mikor kétszeres szükség van reá fönntarthassuk. Tisztelettel a Kiadóhivatal. A sebesültek ünnepi ellátásáról bő tájékoz­tatót nyújt az a közlemény, melyben a vörös kereszt nyugtatja a magyaros bőkezűséggel be­érkezett étel- ital és pénzbeli adományokat. Éhez még csak annyit akarunk hozzátenni, hogy a höl­gyek vacsorapénztárátói báránypaprikást burgonyá­val kaptak elsőünnepen vacsorára a sebesültek. A 120 adag vacsorához Virág Istvánná, teljesen a maga költségén 20 adagot küldött. A 100 adagra a pénztár 124 koronát költött s az egészet Gyalay Gyuláué volt szives, nagy fáradsággal és áldo­zattal elkészíteni, sőt fűszerrel is ellátni. Ugyan­csak a pénztár minden sebesültnek egy szép nagy almaízes kiflit is készíttetett, melyhez a lisztet, tojást, tejet a vörös kereszt kórház, az ízet, vajat, cukrot stb, a pénztár (15 K) adta. A 120 drb izes kiflit Kunay Edéné volt szives elkészíteni. A múlt hét óta a jótékony söröző 14 K adománya érke­zett be. Ezzel a bevétel 1820 K 28 f. A kiadá­sok főösszege: 1725 K 98 fillér. Katonai kitüntetés Pap József kereskedőt, aki mint őrmester jelenben üdülő beteg az itteni kórházban újból kitüntették. És pedig ezúttal másodszor az ezüst vitézségi éremmel. Ezenkívül egyéb kitüntetései is vannak. Eljegyzés. Kompász Béla vasúti mozdony- vezető husvét első napján jegyezte el Virág István polgártársunk leáoyát: Veronkát. Taniay Alajos zeneakadémiai tanár hang­versenye a nagybányai rokkant katonák javára május 5-én, pénteken este 8 órakor. Emlékeztető. A gyUmölcsértékesitö r. t. köz­gyűlése a Részvénytakarékpénztár tanácstermé­ben, holnap, április 30-án d. e. II órakor. A főgimnázium segélyző egyesülete április | 30-án, tartja d. e. 11 Órakor évi rendes közgyű­lését a rajzteremben. A kárpáti falvak fölsegélyezésére a helybeli iskolák gyűjtést indítottak s az elemi és polgári iskolák május elsején műsoros ünnepélyeket tar­tanak. Múlt számunkban említettük, hogy ifj. Be- regszászy Károly hősi halált halt. A boldogult a 33 ezrednél szolgált s fia annak a Beregszászy Károly iparosnak, aki évekkel ezelőtt innen köl­tözött Szatmárhegyre, Hadi kölcsön jegyzése érdekében a pénz­intézetek pénztárai junius hó 3-ikáig vasárnap is nyitva tarthatók. Hivatalos Órák. A nagykárolyi pénzügyigaz- j gatóságnál és a melló rendelt számvevőségnél a hivatalos órák a nyári félévben reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnapokon és ünnepeken 9-től 11-ig tartanak. A vöröskereszt kórház sebesült- és beteg katonai részére húsvéti ajándékokat a követke­zők voltak szívesek küldeni: Dégenfeld Sándor gróf 100 K, Teleki Jánosné grófnő 25 K, Teleki Margit és Ella grófnők 25 K, Neubauer Ferenczné sütemény, dr. Kádár Antalné 1 fonatos és 2 kifli, dr. Makray Mihályné 2 sima kalács és 2 diós kifli, Fülep Imróné 2 drb nagy kalács, 1 túrós lepény, 1 lekváros lepény és 50 drb diós kifli, Balezer Györgyné 1 fonatos és 1 túrós bélés, L Bay Lajos 100 drb szivar és 15 liter bor, Soltész Elemórnó 3 sima kalács és 3 kifli, György Gusztávné 3 sima kalács és 3 töltött kalács, Hanzulovits Kris- tófné 8 liter bor, Szakái) Jánosné 20 drb tojás, Weszelyi János 10 K, Lakos Imre 50 drb szivar és 6 liter bor, Boda Gyula 3 liter bor és 500 drb cigaretta, Barna Mariska 1 sima kalács és 1 diós kifli, Steinfeid Lajosné 8 liter vörösbor, Salamon Hermannó 10 liter tej és 10 drb húsvéti pászka, Incze Józsefnó 50 drb sütemény, Cháh Lászlóné 1 nagy kalács és 2 liter bor, Bernhardt Adolfné 3 liter bor, 1 kalács és 1 kifli, Virág Bálintné 1 nagy sima kalács és 19 drb sütemény, Jancsovits Józsefné 35 drb sütemény, Színesén Lászlóné 100 drb cigaretta, Szilágyi Mihályné 1 kalács és V* kg. tea, Virág Istvánná 64 drb túrós patkó, Szűcs Margit 400 drb szivarka, Kupás Gyuláné 1 kuglóf és 1 diós patkó, Pretori Jakab 4 évi vallásos fo­lyóirat, Síilvássy József 15 drb »Szalézi Értesítő« vallásos folyóirat, mely adományokért úgy a se­besült beteg katonák, mint a kórház vezetősége hálás köszönetét mondanak. Eljegyzés. Waldner Zoltán abrudbányai kir. s. kohouiernök ápr. 22-én jegyezte el Fernezelyen Hullán Erzsikét, Hullán János kir. bányatanácsos leányát. Kárpáti ünnepség. A minisztérium rendelete szerint az ország Összes iskoláiban május 1-én uj időbeosztás szerint, délelőtt 11 órakor ünne­pélyt tartanak a tanítók és tanárok az ország j tanulóifjúságának, melyben a Kárpátok jelentősé­gét méltatják az 1914—15. év nehéz küzdelmei­ben. Ugyan abban az órában röppen hálaadó ! fohász a haza összes ifjúságának ajkáról anera- ! zet sorsát intéző isteni kegyelemhez, hogy meg- | adta, hogy hazánkat övező bérckoszorun törjön meg elleneink ereje. Az ünnep jelentőségéhez méltó, hogy szülők együtt ünnepeljenek gyerme­keikkel, a felnőttek imája egybeolvadjon az if­júság hálaadó fohászával s fillérjeikkel hozzájá­ruljanak a tanulók gyűjtéséhez a kárpáti harcok­ban elpusztult falvak felépítésére, mire a város

Next

/
Thumbnails
Contents