Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-09 / 15. szám

1916. Április 9.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

15. szám. (3)

A hírlapíró szorgalmasan jegyengetvén a birkózás mozzanatait és eredményét, következő napon egész London kacagott az amerikai tábornok esetén.

A nem tetsző bók.

Talleyrand herceg egyik estély alkalmával a szellemességéről hires Staél asszony és egész Párisban legszebb hölgynek ismert Récamier asz- szony között ült és mindkettőnek bókolva mondta:

— Mily szerencse a szépség és szellemesség között helyet foglalni.

Staei asszonyt bosszantotta a megjegyzés, nem követelte ugyan senkitől, hogy szépnek tartsa, de mégsem szerette hallani az ellenkezőt sem.

Récamier asszony is rösszkedvüen fordult ei a hercegtől, mert ő nemcsak szépnek, hanem szellemesnek is tartotta magát.

Staé! asszony látva, hogy a szép asszony hallgat, a herceg feló fordulva mondta:

— Fenséged valóban a szépség és szellemesség között foglalt helyet, mily kár hogy a hókot nem adhatjuk vissza, mert a két tulajdonság egyikével sem rendelkezik.

Nem kellenek . . .

— Irta; Neubauer Margit. —

Nem kellenek a sápadt, úri selymek,

Az összegyürött rózsaszín brokátok;

Nem kell nekem a te fáradt, álmodozó Szőnyeges világod . . .

Nem kell a szád, a keskeny, csókos ajkad, Ábrándos, méla szomorú dalod;

A te kínálkozó, ragyogó világod Én nekem nem ragyog.

Nem kellenek az ősi képes termek, Odakint virágos tavasz int felém S valahol lenn a kertek alján Vár egy legény . . .

Heti krónika.

Ha én még egyszer születnék, csak gazdának mennék Most, hogy akaratlanul is ki kell vennem az oroszlán részt belőle — meri a napszámost csak úgy dédelgetjük, furulyázunk neki, cigarettával, tyúkkal, kaláccsal kínáljuk s a javát mégis a munkának csak magunk csináljuk — most látom én. milyen élvezet végignézni egy megmunkált táblán, egy letisztított, rendbehozott, takaros gyümölcsfán, egy megfésült réten, mely mindennap zöldebb és

tómöttebb, egy kigaraczolt utón. Aztán meg azok a libegő Jancsi bankók, melyek mint a bodzabél golyók a villamos rudacskához úgy röpülnek és ragadnak a gazda kezéhez, azok sem bolondság ha sokba kerül is a munka, de drága a termény.

Bár már olcsóbb lenne. Bár, már a 7 forintos búzaárakhoz térhetnénk vissza, meg a 45 krajcáros napszámhoz! Egyelőre azonban ettől ne rettegjen a nyájas olvasó, sok idő múlik el még a háború után is mikor a kis vendéglőkben koronás ebédeket lehet adni s mikor a háziasszonyok megtakarítást tudnak majd fölmutatni a havi gázsiból.

Amikor igazán fogunk tudni örülni is az életnek, szórakozni, mulatni Ma én azt hiszem hasztalan jönnek ide művészek, próbálkoznak pl. ma este is közönséget toborzani. Bizony csak a háborúval összefüggésben levő dolgokat pártolja a közönség Mint ahogy pl. elment a vasárnapi hangversenybe, noha délelőtt volt, amikor mai napság vasárnap is sokan dolgoznak az irodákban, mikor a háziasszonyok főznek, az egyesületek gyüléseznek stb. Igazi komoly, fekete sereg lepte el mégis a színházi termet s legtöbbről tudta az ember, hogy a i nemes cél érdekében óhajt áldozni, amint hogy j a rendezőség is azt akarta.

Tudom, hogy a keddi nemzeti ünnep sem fog valami nagy hullámokat fölverni, igaz, hogy máskor sem vert, de volna csak összefüggésben a háborúval, milyen lobogódiszt öltene a város.

Ami különben a háborút illeti, a hót legfőbb eseményének a német kancellár beszédet tartom Igaz, hogy az csak beszéd, de annyi erő, önéizet, győzelem, európai szenzáció van [ benne, hogy aki még szóról-szóra el nem ol- I vasta volna, az szíveskedjék előbb azt figyel- | mesen, sorról-sorra megemészteni és csak azután törődjék vele, hogy mit mond

! a krónikás.------j

Va

lami eltűnt,

mikor kezdődött ez a mostani állapot, melyről azt hisszük már, hogy nem is kezdődött. — Valami eltűnt a napi újságokból •— egészen kicsi dolog — mióta az Altábornagy ur irodalmi munkái a népszerűség emelvényére léptek.

Eltűnt egy rovat, közönséges ujságrovat. (neked talán, kedves Olvasóm, fel sem tűnt.) ami nem jött vissza, busz hónap múltán sem, a többi apróval és jelentéktelennel. Talán még sokáig nem látom viszont, drága az újságpapír, nem pazarolják ilyesmire: megszűnt, kimúlt, meghalt, ma húsz hónapja, a Különfélék rovata, ahol »vegyes« dolgokról írtak, vagy inkább nem Írtak — amit sohasem írtak: — mindig, mindenütt és feltétlenül ollóval szerkesztették ezt a

Talán márciusban haza megyek két heti szabadságra, ha addig a jó Isten éltet.

A sok szenvedést és nélkülözést majd csak fölváltja a nyugalmas élet.

Oroszország 1916 január 13.

«Tizenhat napig nem tudtam postához jutni, most azonban minden három-négy napban küldönc megy a postára.

Előbbi levelemben említettem, hogy egy küldönc nem tudni mi okból nem jött vissza; rna azonban a fent említett postával megérkezett.

A Turia folyón még nincs hid, most csinálják a pionírok s minthogy zajlott, nem lehetet kompon átmenni és azért késett a postával.

Az ezredes ur küldetett nekem 100 darab finom szivar — különlegességet és két üveg asszuborí. Kedves figyelem tőle.

Magamról Írva hála Istennek megvolnék.

Most ismét hó van és hideg. Lovam Rács- boj nagyon lusta ieíí, sokat kell sarkantyuzni és s ütni; elég sovány, nőm csoda ha nincs kedve, j

Tegnap fogtunk öt malacot és este már malac pörköltet csináltak a fiuk; a hagymát hozzá gondoltuk és igy igen jól bekebeleztük.

A héten kisebb-nagyobb csatározások vol- j tak, de beütött fejjel versük mindenütt vissza az ■ ellenséget. Mi kozákokkal és cserkészekkel állunk ! szemben; csodálatos, hogy mi, mint lovassági tartjuk a frontot itt már három hónap óta és a ; gyalogság, mint tartalék hűm! van

Nem hetvenkedés, de velünk nem mernek | szembe szállani, mert mindig kikapnak az I. !o- vashadosztáiytó!.» |

Oroszország 1916. február 9.

«A tél itt nem olyan erős, mint a Kárpátokban tavaly volt. Van hideg itt is, de nem állandó. Egy 24 óra alatt változik az idő annyit, hogy csuda. Ha isten éltet úgy március végén talán fogok kapni szabadságot, mert akkorra az ezredes ur visszajön szabadságáról, ügy szeretnék sokat írni, de mi érdekelhetne? nincs mit írjak ? Tudom úgyis, hogy ha azt írhatom, hogy jól vagyok, az legalább megnyugtat.

Ma és tegnap szakácskodtam Tyúkokhoz jutottunk és főztem levest és sültet. Á levest úgy készítettem, hogy a csontosabb részeket egy kis paprika, kellő só, egy fokhagyma hozzáadásával főztem. Tojás is volt és rozslisztből halus- kát készítettünk, olyan kemény volt azonban, mint egy igazi acélbomba. A melle húsát szalonna és faggyuzsirbau sütöttük mag. No, da nem lehet mindig ilyen felséges dolgokhoz jutni, mert kutyavásár is csak egyszer volt Budán.

Várjuk-várjuk a tavaszt, hogy vájjon mit hoz számunkra? Remélünk és bízunk a jő Istenben, hogy mint győzők vonulhatunk vissza családi körünkbe. Igaz, sokan fognak hiányozni és soknak lesz osztályrésze a gyász, de a kényekből majd a jólét folyója táplálja a megrnara- dottakat.

Épp elküldeni akartam tegnap a levelet, de a kozákok megtámadták egyik emberemet és azt kellett üldözni. Szegény fiu még él, pedig három golyótól és négy bajouet szúrástól van megsebesülve«.

^serrovatot, — azt mondták rá a könyvolvasó emberek : «LapfÖltelők». Ö volt — szegény — a lehetetlenségek, a világcsodák, nagy emberek és nehéz sajtóhibák közé bujtatott érdekességek eleven és kifogyhatatlan tárháza, amit mégis többen olvastak el, mint a vezetőcikket, vagy a regénycsarnokot, amiből a rendes emberek kivágták, megint csak ollóval, a hasznosnak vélt tudnivalókat és eltették gondosan (hogy soha ne kapják meg), ami egyedül nem volt aktuális az újságban és mindig aktuális volt, ahol megírták; hogy a világ legmagasabb-«felhőkarcolója* ötvenöt emeletes, hogy édes hazánk a világ legdrágább országa, hogy a világ legnagyobb szőnyege hatvan méter hosszú és negyven méter széles, hogy a világ legöregebb alligátora kétezer éves, hógv a világ legnagyobb üveglencséje négyezer ötszáz kiló, hogy a világ legnagyobb toronyóráján negyvenegy centimétert tesz meg percenkint a mutató, hógy a világ legnagyobb kígyója tizenhét méter hosszú, hogy a világ legnagyobb fénykép lemeze két és fél méter széles (mekkora lehet a gép hozzá), hogy a világ legnagyobb pályaudvarán ötvenkét sinpár van (tehát huszonhat vágáDy a másik lap szerint). — hogy egy rendes ember bolti ára, harmincöt korona hatvanhárom fillér, (eszerint Napoleon csak huszonnégy koronát ért), hogy Európa ösz- S288 vagyona ezerszázhussonnyoic milliárd (vaj^ jón most mennyi?), hogy a kínaiak mindent fordítva csinálnak (reggel mennek színházba s hátulról kezdik a könyveket), hogy egy mű-orr tízezer koronába kerül, hogy egy családnak hat női nemzedéke él (a legöregebb meghalt, szegény, mikor a legifjabb született), hogy egy csepp tengervízben ötven millió arany — atóm van (de csak egy tonnába van egy miligramnyi), hogy a mesterséges gummit japán ember találta fel, hogy gyorsírással ötszáz szótagot lehet percenkint leírni, hogy egy közönséges szivar elszívásának rekordja kettő és negyed perc, hogy az amerikai Unióban húszezer mozi van, hogy a dohányzó emberek két csoportra oszthatók (t. i. dohányzókra és nem dohányzókra), hogy a legtöbb telefon Stockholmban van és legtöbb levelezőlapot Németországban Írnak, — hogy a világháborút ezerkilencszázháromra jósolták első Vilmosnak.

S még sok mindent megírtak, azaz — nem írtak meg, amivel talán te is szórakoztál újság- lapozás közben, kedves olvasó, ami gondolataid egy rekeszét megnyitotta kissé, hiszen úgysem értél rá, hogy nehéz könyveket tanulmányozz. Ne nevess ki, kérlek szépen, nekem hiányoznak most ezek a tudományos kivonat — cseppek. Azt is meg tudtam nekik bocsátani, ha többször bevettem őket, úgyis elfelejti az ember az ilyesmit. Nem nélkülözöm, világért sem, nélkülözünk most sokkal fontosabb dolgokat, teszom fel, a békét. Azért, ugye nsm veszed rósz néven, ksdves olvasóm, bogy itt most egy kis különfélék-rovatot nyitottam, úgyis talán neked nincs hova menekülnöd, mikor üresek számodra az újságok.

Pár év előtt felírtam magamnak sok ilyen apróságot, aem^tudom miért, talán passzióból, vagy időtöltésből, — a jegyzőkönyvembe tegnap nézegettem, nem tudom miért, — talán szórakozásból. Megtaláltam például, ceruzává! feljegyezve, mik a dőí szépség kellékei: Fehér bőr, fogak, kezek, fekete szemek, szemöldök, szempillák, piros arc, ajkak, körmök, hosszú test, haj, kezek, rövid áll, fogak, fülek, széles mell, homlok és szemtávolság, keskeny száj, csípő, lábikra, finom derék, haj, ajkak, kicsiny fej, orr, láb.

Megtaláltam, hogy az emberek három dolgot nem tudnak eltitkolni: a szegénységet, szerelmet és a butaságót, — aztán, hogy nem igaz, »miszerint» semmi se tökéletes e földön, mert a sakkjáték, az angol parlamentarizmus, a milói Vénusz, a pápaság és a zsidó kalabriász tovább már nem tökéletesíthető.

Magtaláltam a hazugság tiz faját: mesél és, dicsekvés (gyermekeknél), védekezési hazugság, aztán hősi (más hibájának elvállalása), jámbor (kétértelmű), társadalmi, üzleti, hivatásszerű (orvosok, ügyvédek), művészeti (értéktelen műtárgyaknak nagy értéket tulajdonit), végül a csalás. (A többi tisztességes hazugság, mely a közmondás szerint »se nem szégyen, se nem vétek».

Megtaláltam a nőt és az órát: hogy a bak- fislány a régi órához hasonlít: mindig siet, a kacér leány a toronyórához: mindenki megnézi, de senki se veszi meg. A szép de csacska