Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-09 / 2. szám

1916, Január 9.

NAOYBÁNYA ÉS VIDÉKE

2. szám. (3)

Szivhüdés

16

Szervi szivbaj

14

Agybüdés

14

Veselob

9

Rák

8

Rángások

8

Hősi halál

8

Agyhártyálob

6

Vizkór

5

Csontgümőkőr

4

Gyomorgörcs

4

Agylágyulás

4

Angolkór

3

Hashártyalob

3

Hólyagos himlő

3 (idegen)

Vizbefulá3

3

Alkohol mérgezés

2

Rólfekély

2

Májzsugor

2

Vérhas

2

Hólyagdaganat

2

Anémia

1

Bélcsavarodás

l

Diftéria

1

Gerincsorvadás

1

Hörghurut

1

Hastífusz

1 (idegen)

Agygümőkőr

1

Vérmérgezés

1

Villámcsapás

1

Ázsiai kolera

1 (idegen)

Skorbut

1

Talált hulla

1

Baleset elvérzés

1

Baleset zuződás

1

Baleset lórugás

1

összesen: 335

Ezek a számok világosan beszélnek, semmit hozzájok fűzni nem szükséges.

Az utóbbi tiz év átlaga volt 113 házasság, 447 születés, 356 halálozás, 91 szaporodás. Az átlagon alul volt tehát az 1915 év a házasságnál 54, a halálozásnál 21, a születésnél 157 esettel. A születések száma évtizedek óta nem volt ily csekély, halálozás 1911-ben volt több mint most (423).

Az adatok földolgozását Makray polgármester ur nsmcsak megengedte, de maga is szives volt segédkezni azok csoportosításában, miért is fogadja köszönetemet.

Révész János szerkesztő.

Karácson a harctéren.

— Irta : Dimaiid József. —

Kelt Oroszország, 1915. dec. 26.

(Német tábor.)

Kedves jó Szüleim /

Elérkezett a várva várt nap, december 24. Egy évvel ezelőtt mily boldog voltam s most . . . most is örült a szivem ezen a Dapon, akárcsak tavaly otthon, a kedves kis szobában.

örült, mert kedvessé tették azt. Nemcsak tulajdon fiaikról, hanem mi rólunk, magyarokról is gondoskodtak a németek, hogy legyen meg az örömünk.

A mi csapatunk karácsonát megpróbálom leírni. Bár ágyudörgés, fegyverropogás közt a szabad ég alatt telt el, mégis örökké kedves emlékezetű nap lesz.

Elérkezett a szent este, a béka isteni mestere születésének emléke. Vájjon az ágyudörgés, fegyvercsörgés közepette ellátogat-e még a földre, hol megcsufolták, honnan kiűzték? . .

Ellátogatott.

Amint esteledett, amint kigyultak az égen a csillagok — a mi karácsoni gyertyácskáink — fölhangzott a szent ének:

Menyből az angyal Eljött hozzátok Pásztorok , . .

Még nem fejeztük be, szalad hozzánk hadnagyunk :

— Fiuk a parancsnokságra — kiáltja már messziről

Körei az orosz, talán nem lett volna szabad énekelni — gondoltuk. Majd meglátjuk. Menjünk 1

Mire a parancsnoki sátorhoz értünk, tudtuk miről van szó.

Eljött az angyal is.

Csomagot kaptunk. Nem hazulról, nem szeretteinktől, hanem ismeretlen emberektől — Németországból. Kik csak azt tudják, hogy szövetségesek vagyunk s ez elég nekik arra, hogy csomagokat indítsanak útnak, a — szövetségeseknek . . .

Mindenki kapott. Szivüuk örült, nevetett, íme a karácsont nem vehették el tőlünk. Mi nem Űztük el az Ur Jézust, itt van, járkál közöttünk . . . Haza gondoltunk. A messze, messze levő kis faluba, egy csöndes házba. Mit csinálnak most ott? Bizonyosan imádkoznak. Imádkoznak értünk a — katonákért. S nem imádkoznak hiába.

így gondolatainkba merülve értünk a tá- bortüzhöz. Körülálltuk, körülültük, szótlanul, néma mcgilletődéssel. E percekben csak léleknélkül való testek, élettelen — élő valamik voltunk. Egy karácsoni ének dallamát hozta az enyhe szellő s ez hozta vissza lelkünket is.

A németek énekeltek. Oda mentünk mi is. Gyönyörűség volt nézni, hallani a szabad ég alatt álló éneklő tömeget. Szent tűz a szemekben, az ajkakon szent cnek s a szivekben szent szeretet. Mily fenséges kép.

Istentiszteletre gyülekeztünk. A tábori lelkész ott sebtiben összeállított oltáron mondott misét. Katholikus pap misézett, református prédikált. Egy autó volt a szószék. Majd a főparancsnok beszélt s aztán elmondtuk a Miatyánkot.

Oly buzgón imádkoztam, mint talán soha életemben. Jól esett imádkozni.

Istentisztelet után gyűjtés volt az elesettek özvegyeinek. Minket, akik legjobban érezzük, hogy: ma nekem, holnap neked; úgy meghatott a szeretetnek ez a gondoskodása, mit leírni nem lehet. Koll-e ennél méltóbb befejezése az ünnepnek ?

Ezután csoportokba verődve elszéledtünk. Magyarok, németek együtt. Igyekeztünk egymást mulattatni. A »Wacht am Rein«-nal a Hymnusz s a szép magyar nóták versenyeztek.

S míg itt ezek történtek, a fedezékekben dörgött az ágyú, a lövészárokban ropogott a sortüz, kattogott a géppuska. Az oroszok irtózatosan működtek, mintha csak minket is zavarni akartak volna. Hisz ma annak örömét üljük, hogy megszületett az ő legrettenesebb itélőbirájuk, az Ur Jézus.

Boldog újévet kívánok, kezeiket csókolom szerető fiuk István.

Dalok a frontról.

i.

Infanteriszt Kovács István a levelét irja,

Arcán ül a vágyakozás égő tüzü pirja,

Lövészárka zord ölét most zordabbnak találja,

Siró párját, piciny fiát bus magányban látja.

»Édes párom, gyöngyvirágom, ne keseregj értem. Lásd, baj nélkül idekünn már mily sok napot értem, Megleszek én ezután is, osztán nemsokára Újra elmék ti közétek hosszú szabadságra.«

»Hogy karácson szent ünnepét az árokban várom,

Ne aggasszon, no rikasson téged édes párom.

Nem egyedül vagyok én itt s a katona sorja Akként fordul, amiként az ellenség sodorja.«

»Édes párom, piciny fiam nektek azt kívánom,

A karácson benneteket örömben találjon.

Én miattam ne is legyen semmi aggódástok. Hazamegyek nemsokára bizton meglássátok.

*

igyu bődül, gránát robban, szörnyületes fénye Fénycsóvát fest véreset a karácsoni égre.

Infanteriszt Kovács István lelke szállt fel rajta S odafent a levélírást még talán folytatja.

II.

Kinek nincsen künn ugató kutyája.

Menjen el a muszka cárhoz Moszkvába,

Mondja meg a muszka cárnak magának,.

Adja ide Sándor fiát künn ugató kutyának.

III.

Galíciában hull a magyar rakásra,

Odahaza foly a sírás javába.

Sir az anya, sir a testvér, szerető Mikor telik be már ez a temető?

Ne sírjatok sokáig szép leányok,

Felderül még az ég napja lírátok,

De felettem borúsak a csillagok,

Egy golyólól talán én is meghalok.

Heti krónika.

A cárnak ma van a karácsona. Vájjon milyen lehet a lelkülete a béke szelíd apostolának, aki milliókat vitt kegyetlenül mészárszékre? Meg- gyujtja a karácsonfa gyertyáit idéthn gyermekének és idétlenül mosolyog maga is hozzá szélesen, laposan, mintha ünnepelne.

»Minden csepp vér az égbe kiált« ezt mondta Magyaroszág miniszterelnöke. Kinek nehezedik átokként a fejére ? Bizonyára nem nekünk, hanem az antant dicrő vezetőinek.

Megjött az uj év is. Az ilyen dátumok máskor erősen hatni szoktak n kedélyre, az emberi leiekre. Úgy, hogy képesek nagy, figyelemre méltó változásokat létre hozni. Most nem következett be semmi uj, az esztendő nam uj, hanem régi, tovább is folyik az embertelen fondorlatos mészárlás ellenünk, akik semmiképp sem vagyunk okai annak, hogy lángba borult egész Európa, sőt kihat a rázkódás mind az öt földrészre.

Most már senki sem reméli a békét s csodálatos én épp ezért hiszem, hogy hamar meglesz. Okoskodásom következő:

Eddig mindenki hitte, remélte és nem jött el. Világos, hogy akkor érkezik meg, amikor nem reméli senki. Ugyebár van benne logika?

Már másfélesztendővel közelebb vagyunk hozzá és ez sok idő még a nemzetek életében is

Majd csak eljön megint a közpóigári élet.

Most vizkersszt volt ; hol a polgári köri lakoma? Ezelőtt hosszú sorokban, békás vacsorázó ér, koccintgató társaság ülte körül nz asztalokat a kör helyiségében és versenyre kélt 6—7 száz méteres tősztokkal.

Ma ünnepük a g. kathoükusok Jézus születését. Hol az ünnepi hangulat? A betlehemesak még tavaly itt szaladgáltak a fehér ruhákkal, a piros pántlikákkal, a »Mosuj« ijesztgette a vihán- czoló gyermekeket. Most Tarnopolnál vadászik medvére, vagy Szalonikinél rókára.

Ma kezdődik a farsang. Hol van ? Szépen kezdődik!? Hisz farsang ez, bál nélkül, mulatozás, fiatalság nélkül. Bizony csak gúnynak van kiírva a kalendáriumokban s még jó hósszu hozzá, egész március közepéig tart.

Mikor lesz az európai országoknak igazi far- sangjok? Majd évek múlva, ha előbb átszenvedjük a fekete böjtöt, a gyászt a sok elhullott hősért.

Előbb prőbasorozást tartanak az angolok. Ó bár hozták volna be két év előtt az általános védkötelezettséget, akkor nem rángatnák háborúra a zsinórpadlást, mert sajnálták volna a tulajdon véröket, igy azonban holmi »hinduk«-okkal csak sportjáték volt nekik eddig az egész.

Én az angolok helyzetéből is békét jósolok. Ha nem hozzák be az általánost, akkor bukik a kormány, a háború, minden; ha behozzák, akkor sajnálni fogják a fajtájokat az angliusok s inkább békét kötnek.

Csak azzal nem vagyok tisztában, mi lesz előbb: tavas* vagy béke? talán mégis a tavasz. Hozzászólásokat szívesen fogad a krónikás.

Katonai kinevezések. A király Szeőts Béla m. kir. erdőmérnök, tart. hadnagyot soronkivül főhadnaggyá nevezte ki. — őfelsége dr. Thurzó György zászlóst, a 3-ik honvéd gyalogezredhez hadnaggyá nevezte ki — Ugyancsak hadnaggyá lett kinevezve Török Árpád zászlós, kiről már a múlt számunkban megemlékeztünk vitézi kitüntetéseiről.

Balajthy Béla m. k. postatisztei a miniszter

főtisztté nevezte ki.

Kinevezés, őfelsége a király Schwänzer Gussláv kir. erdőmérnök zászlóst hadnaggyá nevezte ki.

A sebesültek vacsora pénztárától szóló múlt beli jelentésünkbe sajtóhiba csúszott be, Gailért Bélánéuak ott közlőit adományát ugyanis 5 K-ra