Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-15 / 33. szám
megállapított százalékos aránytól nem szabad eltérni, ez iránt minden kérvényezés és javaslat hiábavaló. Akármit csinálnak a nullás liszttel, ha azt nem a mi közönségünk veszi meg, akkor az az évi búzamennyiségből hiányozni fog s azt Nagybánya sínyli meg. Igen jó keverék-lisztet lehetne azonban a mostani három lisztből csinálni, amikor 54- fillérbe esik egy kg. Ez nagyon szép fehér, könnyű emésztésű, jó kenyeret adna s mivel a régi népszerűtlen hadi keverék 56 fillérbe került, ez az elkülönítetten buzaörlemény, non plus ultra, kenyérliszt pedig csak 54 fillérbe, tehát még mindig nagyon meg lehetne vele közönségünk pénzbelileg is elégedve, mert ami a kenyér minőségét illeti, az meg a debre- czenivel vetekednék! Búzát hoznak eleget hála Istennek Nagybányára, őrölteinek is bőven, azonban már most mutatkozik ez a baj, hogy a nullás és főzőlisztek halmozódnak, azokat a közönség nem keresi, mig a kenyér- liszt kapós, sohasem elég. Ezen az állapoton a közönségnek magának kell segítenie, mert a Nagybánya részére engedélyezett buzaőrlemény- nek több mint felét fehér liszt képezi s ha ez nekünk nem kell, akkor kenyértáplálékunk fele az évi mennyiségből hiányozni fog. (2) 33. szám. _______________ Vá rosi közgyűlés. 1915. aug. 14-én. Tizenhét tárgyas közgyűlése volt ma d. e. 10 órakor a képviseletnek következő tárgyakkal : Elnök: Makray Mihály dr. Jegyző: Egly Mikály főjegyző. Hitelesítők: Csüdör Lajos, Révész János, Fábián Lajos. Hitelesítés ideje: aug. 17. d. e. 11 órakor. Napirend előtt polgármester szép beszédben Székely Mihály hősi halált halt tisztviselőt és Km. Pap Sándor képviselőt parentálta el. Az elhunytak emlékét a képviselet jegyzőkönyben megörökíti és a családokhoz részvétiratot intéz. Székely Mihály elhunytáról külön gyászlapot fognak kiadni. Ezekután következtek a rendes tárgyak: 1. Szatmárvármegye közgyűlése az 1915. évi városi költségvetést jóváhagyta. Tudomásul. És ezt jól látta az anyja. A hosszú estéken most már fokozott mértékben iparkodott a lánya lelkét maga felé hódítani, megnyerni a saját korlátolt eszmevilága számára. Nagyszerű történeteket tudott a boldogtalan szerelmekről, ellenben ezer esetet arra, hogy milyen boldogok lettek azok, akiket »hiúságok szigetéről« a zárda falai közé vitt a hivatásuk. Hivatás. Ezt a szót igen sűrűn használta, bár szemmel láthatóan maga sem éltette, hogy mit is jelenthet. Hanem Magda az apja leánya volt. Amikor egy pillanatra beszökhetett a szerkesztőségbe, odabujt az apjához s mint egy álmodó, csacsi gyermek, kíváncsian, nedvesen rezgő szempillákkal hallgatta az ő nagyon okos, nagyon komoly apját, aki annyit mesélt neki a világról, érzésekről, melyek mint szines, meleg sejtések éltek tovább a kislány fantáziájában. És az apjának elhitte minden szavát. Nyu godtan, fenttartás nélkül, hiszen tudta arról az öreg, őszülő emberről, hogy nagyon, de nagyon szereti az ő kislányát. Váradi talán nem is sejtette, hogy milyen jó tanítványt kapott a lányában. Csak akkor kezdett derengeni előtte a dolog, amikor a Magda kissé gyermekes és mégis megható naplója a kezébe került. — A mama — olvasta — azt mondja, hogy az embernek sohasem szabad kimutatni az érzéseit senkivel szemben, inkább szenvedjen miattuk. Ezt nem értem és nem fogom tenni. És én sohaNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 2. A Léding Sándor által tett alapítványnak helyesbített alapítólevelét a vármegye jóváhagyta. Tudomásul. 3. Stoll Tibor dr. tisztiügyész beterjeszti a Rumpold Gyulával, mint bérlővel kötött ligeti vendéglői szerződést. A közgyűlés azt jóváhagyta. 4. A tanács beterjeszti a borpataki sava- nyuviz forrás és borkúti rétre vonatkozó árverési feltételeket (kikiáltási ár a forrásra nézve 250 K, a rétre 150 K.) Közgyűlés a feltételeket elfogadta. 5. István Király VIII. sz. boltjának bérbeadására nézve a polgármester felhatalmazást kér, hogy azt szabadon, az eddiginél csekélyebb összegért bérbe adhassa. Képviselet a felhatalmazást megadta. 6. A Szendy-tér rendezése érdekében a fő- erdőhivatallal csereszerződést készített a tanács, hogy a tér keleti vonala teljesen egyenes legyen, a város épp annyit ad a földmivelési tárcának, mint ő a városnak. A vonal teljesen megfelelő lévén, a közgyűlés az egyességet a maga részéről elfogadta, illetve jóváhagyta. 7. Az erdei iparvasutnak Lupsa Jánossal kötött ingatlan szerződését jóváhagyták. 8. A verezvizi állami óvóintézet telekkönyvi rendezésére kiadott nyilatkozatot szintén jóváhagyták. 9. Az esküdtképes egyének összeírására az eddigi 12 tagú bizottságot küldték ki. 10. Petrován János helybeli lakosnak 20 K dij ellenében a bányatér-feladást megadták. 11. A hordójelző hivatal módosított szabály- rendeletét a képviselet elfogadta. 12. A szikviz, pezsgőviz, szénsavval telitett ásványvizek után szedendő fogyasztási illetékek szabályrendeletét a belügyminiszter kívánalmainak megfelelően módositották. Ezt a közgyűlés elfogadta. 13. Tanács a városi alkalmazottak betegség esetére való biztosítása ügyében azt javasolja, hogy a tisztviselők nemcsak 20 hétig kapják az illetményt, de 20 héten belül betegség okából a szolgálatból nem bocsáthatók el. A képviselet ezt magáévá tette. 14. 15. Szerencsés Orbán és Oncse György leányai illetőségét a közgyűlés nem ismerte el. 16. A belügyminiszter a nagybányai »Népotthon« egyesület működését felfüggesztette s ellene a vizsgálatot megindította Ez ellen Szabad Károly fellebbezéssel élvén, Makray Mihály polgármestert megsértette. Makray emiatt rágalma- zási pert indított Szabad Károly ellen, a ügyészség most azt kívánja, hogy a képviselet hatalmazza föl Makrayt a rágalmazási per megindítására. A képviselet erre a felhatalmazást megadta. (E pontnál Thordai Imre h. polgármester elnökölt) 1515. Augusztus 15 17. Kraemer József budapesti lakos az általa indított perben egyezséget ajánl föl. Közgyűlés az ajánlatot méltányossági okokból elfogadta. Érdekes levélváltás. A reformátusok egyetemes konvcntjének folyó évi jegyzőkönyvében olvassuk a 106 szám alatt: *A közigazgatási bizottság előadója jelenti, hogy a Presbyteri Világszövetség főtitkárától, dr. R. Dykes Shawtól 1914. november 23-iki kelettel — Olaszországon át, a -velenczei angol lelkész közvetítésével — levél érkezett gróf Dö- genfeld Józsefhez, konventünk világi elnökéhez, mely magyar fordításban következőleg szól; »Méitóságos Uram! Most az Európa nemzetei közt dúló saj- nálatraméltó ellenségeskedés idején, amikor olyan sok ref. egyház tagjait szólították fegyverbe földi uralkodóiknak a harczmezőn való szo'gálalára, a Presbyteri Világszövetség keleti ágának végrehajtó bizottsága megbízott azzal, hogy írjak Méltóságodnak, mint a magyar ref. egyház konvenlje elnökének és tolmácsoljam mind Önnek, mind egyházának őszinte testvéri üdvözletünket és biztosítsam mindnyájukat arról, hogy azokhoz az imákhoz csatoljuk mi is a mieinket, amelyek minden igaz keresztyén szivéből fölszárnyalnak most az Istenhez, hogy az ő kegyelme engedje megérnünk ennek a szomorú ellenségeskedésnek a gyors végét, hogy értékes életek őriztessenek meg és az emberek legyenek újból szabadok, hogy energiáikat a béke és a jólét medreibe terelhessék ismét. Még ha lehetetlenség is jelenleg, hogy a különböző nemzetek körében egységes fölfogás uralkodjék a háborru emberi vonatkozásai és a háborúval szemben való felelősségünk tekintetében, mégis lehetséges, hogy jó emberek, bármely egyházhoz tartoznak is, a tisztelet és rokonszenv érzéseit táplálják egymással szemben; ezeket az érzelmeket, amelyek egyedül méltók őhozzá, ki mindnyájunknak Ura : hogy amikor a béke várva-várt ideje eljő, minél hajlandóbbak legyünk testvérek gyanánt közelíteni egymáshoz mindnyájan, kiket a háború fellegei sem tudtak elszakítani egymástól és egyesítsük munkánkat az Isten országa érdekében, melyet szivünk mélyén őszintén vágyakozunk mindnyájan szolgálni. Remélem, hogy ez a levél eljut Méltóságodhoz és megtisztel minket azzal, hogy a keresztyén testvériségnek ugyanolyan érzésével fogadja, mint amilyennel mi küldjük. Méltóságodnak igaz tisztelője: R Dykes Shaw « A konvent elnöksége erre a levélre a múlt évi deczember hó 14-én ugyancsak a velenczei sem fogom eltitkolni, ha szeretni fogok valakit. Apa is így tenne. Ez az utolsó mondat erős, határozott vonással volt a fehér lapra Írva. Váradi egy pillanatra úgy érezte magát, mint az a pepita nadrágos, félig éhenhalt iskolamester, aki megtudja, hogy valamelyik roszcsont tanítványából államtitkár lett 1 . . . Büszke volt a leányára és igy nemcsoda, hogy szokása ellenére vacsoránál ismét szóba hozta a nevelési elveit. Erre azután végérvényesen kitört a vihar, ami elöl kénytelen volt a közeli kávéházba menekülni. Csak a lányát sajnálta. Magda ott ült az asztal végén, s tágranyilott fájdalmas nagy gyer- mekszeméböl titokban le-letörült egy áruló könnyet. Az ajtóból még hallotta Váradi az asszony épen nem kenetteljes rikácsolását: — Ha az apád színésznőt akar belőled csinálni, tegye, de csak az én halálom után. Engem becsületesen neveltek, az én családomban nem volt modern lány, csak istenfélő és tisztességes!... Ennyit hallott még a férfi, de ez, épen elég volt, hogy az egész estéje el legyen rontva — Különben arról te úgy sem tehetsz, hogy az apád ilyen rettenetes elveket vall, fejezte be asszony a tirádáit. Igaza volt. Erről Magda épen úgy nem te- hetett, mint arról sem, hogy rövidesen főhadnagy j ur Pető felesége kellett, hogy legyen Történt pedig az eset a szokásos módon. Ezer apró bolondság, ezer semmiség, egy melegebb késszoritás és nem tudom én mi és Magda ezt irta a naplójába: — Szeretem. És meg fogom neki mondani. De hogyan ? Még csak azt mondom el, hogy mi történt másnap. Főhadnagy ur Pető éppen akkor jött, amikor senki sem volt otthonn. Váradi moziba vitte a feleségét, Magda azonban nem vette igénybe a felajánlott szórakozást, mert fáj a feje. (Éz is modernség, mondta dühösen az anyja, a moziimádó !) Tehát Magda fogadta a főhadnagy urat. Közönyös beszélgetés. Varsó, Molnár Ferenc, Ásta Nielsen. Ezekután főhadnagy ur Pető megfogta Magda kezét, ránézett azzal a szigorú katonatekintetével, mely kért is, követelt is egyszerre, de mondani nem mondott hallhatólag semmit. A kislány szivén végigbizsergett valami ismeretlen melegség. Fiatal gyermektestét lázasan ujjongta át a láz, a félelem, mert hiszen most el kellett árulnia azt, ami már régen elvette az ő arannyal átszőtt, gondatlan gyermekálmait. És ekkor eszébe jutott az anyja. A kezét lassan kivonta a férfiéból, de nem mert ránézni. Érezte, hogy rosszat tett, hogy fájdalmat okozott valakinek, aki pedig nem érdemelte meg Egy percre azután tisztán állott előtte, hogy mit kell tennie. Érezte, hogy megcsalták, hogy hazudtak neki, megcsalta a tulajdon anyja, aki azt
