Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-28 / 13. szám
(2) 13. szám. _________NAGYBÁNYA ÉS V IDE KE bő öntözést kíván. — Vannak sárga, zöld és pettyes fajták. A saláta főzeléknek is kitűnő. A spenótot nálunk igen helyesen a szabadban vadon termő más füvekkel helyettesítik ; ezek a napi piacon állandóan és olcsó árban kaphatók. Az utszéli lapukat nem kedvelők részére azonban közlöm, hogy nagyon kövér földben 30 cm. sortávolra, barázdába, ritkásan vetjük többszőr megismételve. Nyáron nem termeljük, mert száraz meleg időben hamar felmagzik. Van sárga és zöld fajtája. — Legjobb főzelékeink egyike. A borsót sokan a hóra vetik. Mivel ettől elkéstünk, vessük olyan földbe, mely ez előtt 1—2 évvel volt trágyázva. A frissen javított földben nagy lombot nevel, melyen kevés termés van. Korai használatra a törpe borsót vetjük 35 cm. távolságra húzott barázdába, a magvakat 10 cm- nyíre egymástól. 3 hét múlva a vetést ismételjük. A futó borsó később használatra való, de már most vetjük 60 cm. sor- és 30 cm. főtávolságra fészkekbe 3 szemenként és kikelés után két. bokor közé galyas ágat szúrunk. Tápláló értéke nagy. Fajták szerint fogyaszthatjuk hüvelyével és kifejtve. A vöröshagyma meleg fekvést és tápdus földet kiván. Frissen trágyázni alája nem szabad. Leginkább apró hagymáról szoktuk szaporitni, de mert dughagvma az idén drága pénzért sem kapható, magról kell szaporitnunk. A megbízható helyről vett és két napig vízben áztatott magot melegágyba vagy védett helyre porhanyó földbe sűrűn vetjük, gyakran öntözzük és éjjelre betakarjuk deszka vagy szalmaíakaróval. Április végén aztán a palántákat szétültetjük 25 cm. sor- és 10 cm. főtávolságra oly sekélyen, hogy csak a kis hagyma legyen a földben. Ültetés után gyakran öntözendő, később, nem szükséges. Gyakran kell gyomlálni és kapálni. Jő fajták a makói és zittaui. II Melegágyba vagy védett helyre veten- dők és április végén szabad földbe kiültethetek : A fejeskáposzta, vörös- is kelkáposzta is kalarábé Ezeknek termesztési módja teljesen megegyező. Földjük jól megmunkált, nedves és kövér legyen. A napot szeretik, de jó földön kellő gondozással félárnyékos helyen is megteremnek. A káposztafélék palántjaií április végén ültetjük állandó helyükre és pedig a fejes káposztát fél méter sor- és tőtávolságra (közé köztes véleményül salátát vagy .korai hagymát teszünk, mire a káposzta teljes nagyságát eléri, ezek kikerültek), a vörös- és olaszkáposztát valamivel kisebb távolságra és a nyári kalarábot 25 cm. sor- és főtávolságra ültetjük. Állandóan bő öntözésben és többszöri kapálásban részesítjük. — A földi bolhák ellen úgy védjük meg káposztáinkat, hogy a palántákat hamuval, korommal vagy mészporral hintjük be. A levéltetveket 2%-ős dohányiugkivonatal permetezzük. Korai termelésre bevált fajták káposztából a korai erfurti, jánosnapi és express, vöröskáposzlából és olaszkáposztából az erfurti korai, kalarábéból a a fehér és kék bécsi üveg. Most vetjük melegágyba vagy ládákba ablak közé a paradicsom és paprika magját is, ezek azonban májusban ülíethetők ki, mert a hideg iránt érzékenyebbek, mint az előbb felsoroltak. Tenyésztésükről később lesz szó. A tavaszi földmunkáról általánosságban tudnunk kell, hogy egyszerre annyit ásunk, ameny- nyit aznap bevetünk, nehogy a föld kiszáradjon. Gyökérfélék alá mélyebben, mag- és levélnövó- nyek alá sekélyebben ásunk. Ásáskor a káros rovarokat, évelő gyomok gyökereit, követ és minden haszontalan dolgot ki kell szednünk. A gereblyézés célja a még benmaradt gyomok ki szedése, a talaj egyengetése és porhanyitása. Tökéletes ásás és gereblyézés megkönnyíti a vetést s később a kapálást. Várady József. Przemysl . . . — Irta: »Ilonka néni«. — Hónapok, hetek óta halk sóhajok, megértő nagy érzések szálltak messze-messze. Ezer és ezer agynak minden féltő gondolata — oda — szállt . . . Ezer és ezer szívnek minden dobbanása értetek vert. Értetek I Érted! ki egy kicsiny világ, egy parányi fészek szemefénye, büszkessge voltál . . . És, jött egy nap, melyen eltűntek az égről a szürke, nehéz fellegek. Az isteni nap tüzesen, forrón tűzött szomorú megfáradt földünkre, mintha könnyebbé akarta volna tenni nekünk a következő órában reánk zuduló óriási csapást . . . Március huszonkettő! . . . március huszonkettő . . . lélegzetem meghalkul — szivem verése nevetve — én is a többivel szaladtam volna s nem kaptam volna havonként 15 koronát (az éremmel járó illetmény), hanem 25-öt, de azt csak egyszer, remélem. * A rajvonalak előtti drótakadalyokat járom be, megnézendő, milyen állapotban vannak. A hideg téli éjben megfázbm a lassú bujkálás közben — ahogy az ilyen revideálás történhetik — s tűz után nézek. Balra tőlem, a mi rajvonalaink felé erdő van, benne bizonytalan világosságot fedezek föl. No hát oda kell jutni. Közelebb, a raj- vonalak földalatti üregeiben is van tűz, sőt tábori kályhák is, ide azonban nem bátorságos bemenni olyan szerencsés halandónak, akinek aránylag kevés »marhája« vau — mely marhákat a Csínom Palkó szerzője szerint sck ezer számban keblében legeltetett az akkori idők katonája is — mert a meleg üregeket nemcsak a legények, de a »marhák« is módfelett kedvelik. Hátrább tehát, be az erdőbe, ahol valami emelkedés védelme alatt szabad tüzek is rakhatók már. Pár ezer lépés múlva oda is jutok, árkok tömkelegén keresztül. S mit Iátok ! Világos éjben tisztán kivehető a széles, nyílegyenes erdei uf, jóbbról-balrói gyergyaszálként álló gondozott fenyők, az ui tisztára seperve, két oldalán pompás földalatti lakások sora; egész falu. Előttük hangtalan lépésekkel jár föi-alá a szuronyos őr. A tartalékok, zászlóaljparancsnok- ságok tanyája van itt. A »palo ák« fedelei a fö'dbe sülyesztve, a bejáratnál magas, kétszárnyu festett ajtók, tőle jobbra-balra fönt ferdén beillesztett, modern, nagy ablakok, bent padlózás, sőt fehér falkárpilozás, karosszékek, melyekben kényelmesen, pipázva ül infanteriszt Furduj, vagy gfrájier ur Joneszku — lábainál a jól befütött tábori kályha — amott egy dekkungban függőíámpa csillárostul ; egy állótükörben infanteriszt Urde nézegeti némileg rendezetlen, szakállas ábrázatját. Künn roosdóasztalok állanak, a be nem fért »ordi- náré« nádszékek stb. Bemegyek egy biztatóan elegáns, üvegajtós »palotába* (az ajtó gyanúsan úgy néz ki, mintha üvegszekrényt szolgált, volna azelőtt) s ámulva kérdem a bentlevő bajtársaktól, miféle keleti pompa ez itt? — Hja, ez került I — Megértem aztán a tényállást. Itt, a remekül gondozott cári erdők között állott egy szép kiä kastély, egy mesebeli kis tündérvár. Valamelyik cári erdöinspektornak modern kényelemmel berendezett lakása, szép gazdasági udvarral, virágos kerttel. Az oroszok visszavonulásukkor csodálatosképpen teljes rendben hagyták vissza. A gazda fogadta a mi tisztjeinket ba- , rátságos hajlongással s szállást adott nekik. A ház úrnője a nehéz időkben biztosahb helyre költö- | zött. A cselédség ottmaradt. Meni a dolog szépen : néhány napig, a mieink elhelyezkedtek, a gyalogság, tüzérség állásokban volt s az aránylag gyenge orosz tüzérség csodálatosképpen pontosan bele- letalált a mi pozícióinkba, holott a kastélyt, melyről biztos tudomásuk volt — hiszen kitűnő térképükben is pontosan benne van — nem érte kár. Egy szép éjjelen rajtacsipik a mieink a házigazdái, amint a pince egyik rejtett zugában vígan telefonál odaátra az oroszoknak. Nosza lön gyászos vége a beszélgetésnek. A gazda rövidesen 1915. Március 28. csak itt-ott dobban egyet — várok —- talán haliucinálok — — nem, »Przemysl elesett« — a vérfagyasztó érzés, mely egy pillanatra megbénított, az én erős lelkemen nem tud úrrá lenni . . . Arcom komor, szememet behunyom, elszoruló szívvel látom hazámnak drága fiait hiában elvérezve. Lelkemben hittel, szeretettel temetem őket — a Dicsőket! Az élőket pádig, fájó lélekkel könnyes szemem kiséri a szomorú fogságba ... a szomorú fogságba . . . Tehát, tárgytalanná váltak a Przemyslbe apróhirdetés utján küldött imádságos üzenetek ... aki ez üzeneteket a leikével-szivével olvasta, az Élet nagy drámájának hatásos jelenetét láthatta mindenikben . . . és ne hidd, hogy ez a halvány gyönge reménysugár, ami, ezekben az apró szavakban az Életet, a hatalmas, igaz életet adta vissza — ne hidd, hogy a grodeki utón talán kettészakadt . . . nem! eddig a przemysii várig ért — de ma hosszabb, erősebb, mint valaha — hátha — ne add fel a reményt — hátha — Mandzsúriáig ér és onnan van visszatérés . . . Az élet a maga közvetlenségében lakik ez apró üzenetekben. Mennyi minden van kifejezve e pár szavas üzenetben »Magdusk-a már jár és beszél« ezt csak az érti meg igazán, akinek »Magduskája« van... Te gyönge, sápadt arcú fiatal anya nem üzened többé, hogy »Magduska jár és beszél« szorítsd a szivedhez »Mngduskál« és neveld sok — sok okos szeretettel ... és Te boldog édesanya, ki »Január 22-én fiad született« szavakat küldted imádságos üzenetedben . . . hajolj kicsiny drága fiad fölé, nézz, menyországot mutató, tiszta ártatlan, gyönyörű szemébe — kit e nagy időkben vigasztaló angyalként kaptál a Te Istenedtől. Fogd szorosan kézen — beszélj az édes apjáról sokat Neki — mert felnő s az életben hatalmas hajtókereke lesz az édesapja halhatatlan, dicső, hősi halála . . . Igen, a Magduskák, Pistukák és a piciny Pá- lok formás puha teste, gömbölyű kacsói meg acélozlák a przemysii fegyverek pengéjét — — és azt a sok csodálatos erős magyar szivet . . . A kis Pólók és Pisták nőni fognak — s a przemysii édes&pak drága emléke élni fog bennük a késő századokig. Ti pedig fiatal hitvesek, anyák, gyönge nők, most mutassátok meg, hogy erősek vagytok . . . mert ne feledjétek, hogy e nehéz napokban reá- íok a szenvedések nagyobb fele jut . . . Akik meghaltak, azok már boldogok — de Nektek élni kell tudni tovább — küzdened, mert jön a Béke, jön a Jövő — őrizned a kincset szétszakított szerelmed zálogát, a »Magduskát«. lógott; a cselédséget internálták valahová hátra, a többi gyanuä elemek közé, s ime, amint egy napig szünetelt a telefonálás, odaát megsejtették a dolgot s nem éppen váratlan órában búgott az orosz gránát a csinos fészek felé; egy az oromfalat, közfalat átütve, a belső szobában állapodott meg, okozva némely felfordulást benn, másik a tetőt csapta át, a harmadik a virágos kertbe repült, dúdolva közben, hogy »magamat is bevetem virágnak«, ami azonban nem sikerűit neki, mert a bevetett otromba magból csak egy hatalmas, kerek gödör lett. Szóval a hely nem volt többé bátorságos, a mieink kihúzódtak belőle s az elnéptelenedett, gazdátlan épület berendezését, melynek úgyis puszlulás volt a sorsa, a fö'dalatti falu kisíaffi- rozásánál alkalmazták — mint látni volt alkalmam — igen sok gyakorlati és stilérzékkel, kis merészséggel mondhatnám, hogy művészi ihlettel, melyen méltán csodálkozhatik egykor a visszatérő személyzet. * A rajvonai lőárkaiban az érkezett postát osztják s egyidőben szedik be a hazairí leveleket, levelezőlapokat. Behozzák a századparancsnoksághoz, ahol azok az első cenzúrán mennek át. — Nézd milyen előkelő személyekkel leveleznek az ón bakáim, — mondja a leveleket átvevő tiszt, s mutat egy tábori lapot. A cim tökéletesen helyes és szól ekkép: Se iné Durchiau- ligste Prinzessin Eleonora Lobkowitz, in X Túloldalán aláírva: Molnár Antal káplár, a 3í. gyalogezredben. Tartalma nem kevésbbé érdekes; igy hangzik: »Liba Princaasin! Kisztihand! Kein Cigaren,
