Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-07 / 10. szám
Nagybánya, 1915. Március 7. — 10. szám. XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IS/LICTM IDJBTSJ VASÁÉN/ :P j&i&üzatéai árak .* * * Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. =— A vidéki Pénzintézetek reformja. — Részlet Stoll Béla ily cimfi művéből. — Hogy a takarékpénztár működésének biztonságát előmozdíthassuk, vizsgáljuk meg a vélelmezett hibákat, hogy megállapítva a diagnosist, levonhassuk a consecventiákat, megtalálhassuk az orvoslás módját. Emberek vagyunk s hol ember van, gyarlóság is felmerülhet s igy a mai vegyes kereskedelmi eljárás mellett bizony felmerülhetett egyik-másiknál egy kis elcsúszás, de hogy ezt általánositni nem szabad, igazolja az, miszerint a létező 1751 pénzintézet közül alig egy párnál volt büntető eljárásra ok s kevésnél szabálytalanság miatt kár, de hogy az se lehessen, első feltétel: a szabályok pontos betartása. Amely kezelő- és vezetőség eltér, anyagi és büntigyi felelősség alá vonandó. Ha ez meglesz, aligha merül fel szabálytalanság s ha mégis lenne ? megállapítandó, hogy a vezetőség az elbocsátáson felül anyagi és bűnügyi felelősségre vonása mellett azonnal a kárt fizetni tartozik s ha nem teszi az alap- és tartaléktőkéből, a vezetőség anyagi felelősségével fedezendő, sőt esetleg az egész üzem egy másik társintézetnek átadandó s ha átvevő nincs, a felszámolás hivatalból elrendelendő. Az ellenőrzést a felügyelőségen kívül központi számvizsgálók is évenkénti vizsgálattal eszközöljék, mert nem a részvényesek érdekét, hanem a nagyközönség biztonságát kell megkövetelni. Üzenet a múltból . . . — Irta: Törökfalusi Pap Zsigmoml. — Valakit ismét viszontláttam, Aki kivált az emlékek ködéből. Mely koldussorsom átölelte lágyan. A korzón jött. És ragyogott a fényben. Bár öltözve volt sötét gyászruhába, Azt mondta : Meghalt a katona bátyja . . . És mesélt. Fáradt, bús gyevmekmeséket. Én azt mondtam: Már meghalt minden álmom És összetört az Élet . . . Nem hitte el. A szeméből láttam . . .! Átsajgott rajtam késő vágyak gyásza. S mentünk tovább a zugó emberárba. És elbúcsúztunk. Csendben. Kéz a kézben. Ő ment a meleg életragyogásban, Lehajtott fejjel, én csak néztem . . . néztem! . . . Valakit ismét viszontláttam . . . . . . Már csak az emlék tömjénfüstje száll : Elment . . . 1 S a csendes, bús diákszobában A múltnak bágyadt, halk selyme szitál! A honvéd gyermeke. Fekete, székely apjának és erős magyar anyjának sápadt virágszála volt a kis Vilma. Alig érte meg negyedik életévét, mikor a Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: SÉVÉSZ TÁ1TOS. k. *<5séff s kiadóhivatal : utca SO. szám alatt. ZÁM NAGYBÁNYA 18: = Az áttekintés megkönnyítésére, hogy minden complikatio kerültessék, tétessék kötelezővé a kölcsön megszavazásnál alapul szolgáló okmányok köteles megőrzése s a legegyszerűbb kettős könyvvitel napi lezárás s ezt követő napi felülvizsgálattal, mert az ily szigor és egyszerűség a biztonság legfőbb ellenőre. A felügyelő-bizottságok mai működése csak igen kevés helyen felel meg a törvény kívánalmainak s legtöbb helyt az évi mérleg számtételei összegezésén vagy aláírásán túl nem terjed, holott az más, belterjesebb munkát és valódi ellenőrzést kíván s igy a felügyelőség felelőssége, kiterjesztése kívánatos. Ha igy a vezető-, kezelő- és felügyelőség anyagi és erkölcsi felelőssége és ellenőrzése biztosittatik: úgy embertől kitelhető minden biztonság meg van téve a tévedés vagy defraudatio lehetetlenitésére. Oly intézetnél, hol a kölcsön megszavazástól, az eljárás egész során át megvan a kellő ellenőrzés és óvatosság ott megvan a kellő realitás és biztonság. A vezetőség s hozzátartozóik legyenek kizárva az intézeti hitel élvezetéből, ez biztosítja, hogy csak valódi közérdekű alapítások fognak eszközöltetni. A tapasztalat igazolta, hogy bizony sok törpe bank nem a közérdek, hanem a magántörtetés és a cég hitelének az alapítók magánérdekébe^ kihasználása hozta létre kellő garantia nélkül. Sajnálattal lehetett látni ily törpe alakítások vergődését, mig a jóhiszemű s a benfentesség körén kívül álló közönség kárán összeropp. — Láttuk azt is, hogy foglalásokkal az intézet felemésztette a menthető alapot .s s igy leghelyesebb lenne azon intézetet, melynél foglalás kiegyenlítés nélkül történt, az összes hitelezők érdekében felszámoltatni, hogy foglalásokkal ne lehessen a kielégítésre előjogot szerezni s ilyenekkel lassú sorvadásba engedni. Összefoglalva az előadottakat szükséges az, hogy: a vidéki banküzlet, mint iparszerü vállalkozás, kü- lönittessék el a takarékpénztári üzlettől. A vidéki banküzlet a kereskedelmi törvény alá tartozzék és alakulása, működése és ellenőrzése az eddigi szabadságot élvezze továbbra is, hogy az üzleti viszonyoknak csak kárára lehető nehézkes eljárás semmiképen se feszélyezze üzleti működésében; — ellenben a vidéki takarékpénztári vállalat külön törvényben szabályoztassék s a maga autonom jogkörében legyen független, minden közhatalomtól, de álljon kezdete, működése és minden eljárásában szigorú felügyelet alatt; tartsa be szorosan a kihitelezés szabályait, hogy az általa kezelt tőke, minden eshetőség ellen megóva maradjon. Ezekből önként következik, hogy az élet viszonyai szerint fog alakulni az egész uj, egészséges hitelélet. Ä gyors, rövid, mintegy átmeneti hitel megmarad valószínűleg a vállalkozási eljárás mellett, a bank keretében, ellenben a nyugodt s hosszabb lejáratú kölcsönök a takarékpénztárakat fogják igénybe venni. Helyes is lenne ez igy, hiszen Wekerle Sándor oly szépen fejtette ki egyik beszénagy számum, az orgyilkos halál s utána a meggyalázott Haza jajszava, mint rettentő álom végigfutott az országon . . . Egy reggel könnyezve csókolta meg az apja, a jó szivü, erős karú székely földmives, öt is, meg a pólyás Mártonkát is, aztán felült tized- magávai a szekérre, amely előtt apró macskalovak poroszkáltak. Muskátli virág ékeskedett a lovák füle mögött és háromszin pántlika a honvédek, kicsi, pörge kalapján. Az emberek énekeltek, az asszonyok sírtak s a kicsi Vilma szájába dugta vékony kis ujját és úgy nézett utánuk. — Miért sir édes anyám ? — kérdé csodálkozó nagy szemét anyjára emelve. — Azért sírok leánykám, mert elment éd’s apád a háborúba. — Rossz az a háború édes anyám? — kérdé komolyan. — Bizony rossz — felelte az anyja — ott meg is lehet halni, verekednek ott, lövöldöznek egymásra puskával. Csendesen elgondolkozva bólogatott a gyér mek s még este is töprengett a nagy verekedésen, szórakozottan ringatva bábuját kicsi, vékony karjain, akárcsak anyja Mártonkát, erős, gömbölyű két karján. Lassan összegyűltek a szomszédasszonyok is, maguk is sirva vigasztalták egymást. — Magának jó Julis néni, köt gyerek után is kép segélyt, meg íörökbuzája is lesz jócskán, meg 6! még István bá’ hazajön, de velem mi lesz? — sopánkodott egy fiatal menyecske, talán inkább napokat, mint hónapokat tett ki házas élete. — Én csak megleszek — szólott az asszony — de a lelkem uram ott az idegen országban, jaj azzal mi lesz ? Csöndesen sirdogáltak, mignem a hiricelő Elek bá’ oda nem totyogott és közzé nem zsém- beit az asszonynépnek. — Hé mi az ? Csak nem rítok ? Hát hogyne mentek vóna ? Csak nem fog a rácz velünk kukoriczázni ? Osztég meg én is vótam háborúba, Boszniába, oszt mégis itt vagyok ! Igaz egy kicsit hiricel a mellem attól a golyóbistól, ami benne van, de azért mégis megvagyok I — kihúzta magát és megpederte őszes bajuszát, kacsintott is a fiatal menyecskére — no ne busulj Zsussika, haza jön az urad ganajhordásra addig vége lesz a csetepaténak . . . * Mártonka egy reggel nem nyitotta fel többet fekete szemecskéjét; gyenge volt az Istenadta, talán az anyja is többet busult a kolleténél, elment angyalszárnyon, megnézni édes apát, hogy mit is csinál Grácban, a kórházban, srapnellel a lábában. Üres maradt a bölcső, üres a pelyhes dun- Dácska s a temető egy fejfácskával gazdagabb ... A török búzát megélték az egerek . . . A kis Vi'ma korán érett eszével, parányi agyában mind felfogta ennek a jelentőségét. Csöndesen motyogott bábujának. — Vicuska lelkem nem lesz puliszka és Mártonka után sem kapja éd’s anyám a 19 kraj-
