Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-28 / 9. szám
1915. Február 28 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 9. szám. (3) Gyümölcsfa ültetés. Nem is keli bizonyítani, bogy a faültetés, különösen pedig a gyümö'csfa ültetés nemes foglalkozás, mely által széppé tesszük kertünket, udvarunkat, kellemesebbé háztájunkat, jövedelmezőbbé kis gazdálkodásunkat avagy nagyobb birtokunkat. No meg egyúttal nemzetgazdaságot is csinálunk, mert minden egyes gyümölcsfának az elültetésével emeljük és gyarapítjuk nemzeti vagyonúnkat. Azonban nálunk Magyarországon ez még elhanyagolt mesterség sok helyt, de nem úgy a németeknél, kik ebben is nagy mesterek, Ök minden legkisebb földrészecskét, ami csak arra alkalmas, gyümö'csfáva! ültetnek be : kertet, udvart, szántóföldet, országutak, dű'őufak széleit, sőt még minden egyes nagy vagy kisbirtoknak a határvonalait is. Ott. egy talpalatnyi fö'd sem marad üresen, haszon nélkül. Ez által nem megvetendő jövedelmet szednek olyan helyekről és területrészekről, amelyek nálunk haszon nélkül parlagon hevernek. Ki gondol itt dűlő utak vagy batármesgyék befásitására ? Inkább megtűrjük a vadul felburjánzott, haszon nélkül való vadfákat, raindenléle bokrokat, szeder-indákat, melyek úgy behálózzák némely birtoknak széleit, hogy ezáltal jókora darab földet vonnak el a művelés alól. Szépérzékünket, nem sérti, nem bántja ez a maradiság? Mintha az másként nem is lehetne. Pedig nem is kell nagy számítás ahoz, hogy ha csak 5 — 10 darab gyümölcsfát ültetünk el évenként, pár év múlva milyen mellékhaszonra tehetünk szert. De megtaláljuk ezt a belterjesebb gazdálkodást szép hazánk alfö’di városaiban is. Így Kecskeméten, Nagykőrösön, Czegléden, ahol nemcsak a gyümölcstermelést űzik, hanem minden gazda, iparos, kereskedő, hivatalnok vagy bármily foglalkozású kis és nagyobb birtokos, terme! sa:át.áf, paradicsomot, ugorkáf, paprikát, hagymát és egyéb terményeket, melyből olyan viiágforgalmat csiná1, hogy ri'kiíja párját. Ezekből okulva mink is ültessünk legalább gyümölcsfát amennyit csak lehet. De ezt továbbra is ápoljuk szeretettel, mert nagyon is meghálálja fáradságunkat. Röviden leirom a faültetést is. Ültetés előtt 6—8 méterre jelöljük ki a távolságot egymástól és a gödröket úgy ássuk ki legalább 1 m. körzetben (50 cm. mélyen), hogy az alsó földet külön, a felső gyepes földet is külön tegyük. Minden fához egy kosár trágyát adjunk. Most a korona megnyesése és a gyökér- végek levágása után az oltoványt úgy állítjuk a gödör közepére, hogy olyan magasan álljon, mint a hogy az isko’ában volt. Ezután az alulról kiásott apró földdel betakarjuk a gyökeret, annak minden hézagját betömjük és csak ezután tesszük reá a trágyát körül elosztva Erre a megmaradt gyepfölddel behúzzuk a gödröt egészen, jól betapossuk és egyenesre állítjuk a fát, ha száraz a föld, jól meglocsoljuk. Az olto- vány biztos megeredésének a feltétele tehát: 1. hogy mélyebben ne legyen téve, mint a hogy azelőtt volt a földbe ; 2. a gyekér közei üresen ne maradjanak; 3. bő táplálékkal (trágya) legyen ellátva és száraz időben bőven locsoljuk; 4. trágyának nem szabad közvetlenül a gyökereket érni, mert a gyökér megpsnészedik. Ilyen eljárás mellett biztos eredményt érünk el. Kertész. Heti krónika. Nagy Mazur volt megint a héten. Hinden- burg, ez a koloszalis világember tangót járatott a muszkákkal, s az az eredeti, hogy az eredmény napról-napra növekedett. Nem úgy, mint odaát, hogy a győzelmekből mindig vissza kell szívni egy kicsit, végre semmi se marad belőle, hanem Höfer előbb 40 ezert, 75 ágyút, aztán záradékul 110 ezer foglyot és 150 ágyút hirdet. Sok helyt kivilágítottak a »téli mazuri csata« emlékére s Németországban egy napi szünetet kaptak az iskolás gyermekek. Lobogódiszt öltött Szatmár is meg Dés, Zsibó stb. igy aztán elterjedt a hire, hogy | bevették Varsót. Ezt persze csak a »Kékliliom« kávéházi ; vezérkar hiresztelte, egyelőre azonban nem volt igaza. De mit is csináljanak az emberek ? Érdeklődnek szörnyen a háború iránt s ez érdeklődésükből kifolyóan friss híreket gyártanak. Egyik szerint Przemysl nagyon jól él, mulatnak a katonák s csak kacagják a didergő muszkát a kívüli lövészárkokban. Másik szerint j éheznek. Hát persze, hegy éheznek. Éa is éhezem, hála Istennek, mindennap háromszor is. Reggeli előtt, ebéd előtt, meg vacsora előtt Ne is adjon másféle éhséget az Isten a mi katonáinknak sem. De nem is ád, mert az Ur is azokat segíti, akik maguk is segítenek magukon. már pedig a mieink jól kezelik az élelmet. A nagyszerű háborús hírek a kisgyermekek érdeklődését is fölkeltik. Két iskolás tegnapelőtt ilyen beszédet folytatott iskolába menet az utcán : — Te, ma az orosz cárral álmodtam, igy szól az egyik. — Igazán? Aztán meglőtted? Mondja a másik. Nyolc éves gyermekektől valóban elég értelmes felfogás. Ugyebár? Félő azonban, hogy a humor a mai általános drágaság mellett csakis a gyermekszobába szorul, mert a folytonos áremelkedés megviseli a legtelhetetlenebb zsebeket is különösen igy hónap végén. Igaz, hogy most már a német pénz is beözönlik áldott hazánkba s igy még több lesz a picula, de a tallért, meg a bankót nem ehetjük meg, azért szívesen látnánk egy két vaggonnal abból a finom bácskai búzából. Az se volna baj, ha még aratás előtt jönne, vagy a legközelebbi vásárkor, ami már nincs is olyan nagyon messze, lévén egy hét múlva Oculi vasárnap, mely szokásos, tavaszi népünnepélyhez sok szerencsét kíván a nagy közönségnek a krónikás. Katonai kitüntetések, őfelsége Bohatiel Kornél dr. hadnagyot,az eüenég előtt tanúsított vitéz magatartásáért a II. oszt. hadiékiiménnyel díszített ezüst vitézségi éremmel tüntette ki.— Ugyancsak vitézségi éremmel tüntették ki Tersánszky József irót is. A Városi költségvetés. Meglepett mindenkit a közelmúltban a város számvevői hivatalának ama javaslata, hogy a város 1915 ik évre 96 százalékos pótadót vessen ki. Ä költségvetést a pénzügyi bizottság letárgyalván, a póíadét a tanács javaslata alapján 52 százalékban állapította meg, tehát a számvevőség által előirányzott százaléknak csaknem felére redukálta. Ha igy haladunk — mondja valaki — akkor még meg- ! érjük azt. hogy a közgyűlés is törül a költség- | vetésből nehány tételt s talán leszállítja a bizottság által megállapítottat még vagy 25 százalékkal s akkor körülbelül 25—30 százalék lesz a városi pótadó. Hát ettől ne féljünk, mert mo3t most már nem sok redukálást kövei hat e! a közgyűlés. Annyit még meglehet tenni, hogy őtven százalékra menjen le a pótadó, de többet, véleményünk szerint nem. Pedig ez is nagy emelkedést mutat a tavalyihoz képest, noha a drága Sággal teljesen egyenes arányban áll és stilszerü is, hogy ha már minden drága, legyen drága a városi pótadó is. A csendes városról irtunk lapunk egyik közeli szamában. És ime a cikknek jóiékony hatása már is mutatkozik, a város éled, s bámulatosan megmozdult.. Ugyanis e hó 18 án a helybeli Vöröskereszt kórháza maga nemescéljaira nagyobb szabású háborus-esléiyt rendez, az Ipartestület pedig népies előadások keretében kezdi meg a Polgári Körben a böjti vasárnapokat. Ez előadáson febr. 27 án vasárnap délután 4 és 1/2 órakor Stoll Bála a hite;ügyekrül fog beszólni tekintettel a helyi viszonyra Reméljük, hogy társadalmunk a kezdetet folytatni fogja. Revolverem után nyúltam, de ez eltűnt az éjjeli szekrényemtől. Valaki ellopta. Védtelen voltam, mégis felugrottam, hogy életem lehető legdrágábban adjam el. A szoba közepén összetalálkoztunk. Halálfélelmemben szorosan átkaroltam a komitácsi nyakát és birkózni kezdtünk. De annak szörnyű ereje volt, csakhamar visszanyomott, nyakát el kellett engednem és mindketten elestünk, ő került felül. Láttam, hogy el vagyok veszve, mert már vaskemény ujjaival fojtogatni kezdett. Ekkor fölnyilt az ajtó. A pópa húga rohant be a szobába, kezében revolveremmel, nyakon- ragadía a megrémült komitácsit és visszahúzta. — Kosztat kiáltotta a fickónak, hogy vetemedhettél ilyesmire? — Az osztrák meggyalázta a szentélyünket, dörmögte a komitácsi. — Az osztrák oltalmunk alatt áll és határozottan megtiltunk nektek e szent falak közt minden támadást. — Most háború van — csikorgatta fogát — nem türjük, hogy bármit is megtiltsanak nekünk. Most már rám kei ült a sor. Kiragadtam megmenföm kezéből a fegyvert és rásütöttem a vérszomjazóra. Eltaláltam, de mégsem tántorgott A leány az ablakhoz vonszolta és igy szólt: — Koszta. ha kedves az életed, távozzál Erélyesen tiltakoztam ez ellen, megakartam fogni a fickót, de az gyorsan kiugrott az ablakon. — Ezért meglakol a klastrom — lihegtem égve a dühtől — tüstént felrobbantatom. Most gyorsan megragadta a nő kezem és németül kért: — Hal’gasson meg, ne bántsa ezt a házat. Esküszöm, hogy ez ártatlan. Isten megjutalmazza ezért. Ez a fickó megesküdött, hogy minden osztrákot megöl, aki e szerb szentély területére belép. Nagybátyám feloldotta az eskü alól, hogy ne tegye ezt, hogy hagy on fel fogadalmával. Csak én, értsen meg jól, csak én nem hittem neki és őrködtem a maga ajtajánál. Etveítem revolverét, hogy jobban megvédhessen^. Én mentettem meg . . . higyjen nekem . . . higyje el szavaimat . . . — Miért engedte elszökni a fickót, talán rokona? kérdém izgatottan. — Ez a komitácsi szereti hazáját, akárcsak én, vagy maga. Nem rosszak ők, higyje el. Most Isten önnel . . . aludjék csendesen . . , vigyázni fogok magára . . . Gyorsan elhagyta a szobát, ón pedig lefeküdtem és elaludtam. Reggel parancsot kaptam, hogy csapatommal vonuljak vissza. Egy szó sem esett az éjjeli eseményről. Jő kedvem volt, hogy könnyelműségemért nem lakoitam halállal. A búcsúnál kezet fogtunk és aztán lóra szálltam. Később visszafordultam mégegyszer a klastrom felé, honnan szép ellenségem nekem éppen utolsó Istenhozzádot intett . . . SS EB ESS RH SS BS £53 ESS ESS BE SSS HS iSiä ES SE EB EB BE BE ES EB ß!iS BE BE EB EB HS EB NS ED BE KB EB EB EB BE ESS EB EB B3S 883 BE BE SS HE EB ©» BE ■» JHB BB BE ES EB EB EB EB KB EB BE EB ESS EH EB B8 8B B588 EB Säi BH BE EB A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyú ———------—- uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. -—--------------Ár j cgyzóket kívánatra küld a 1IHSZAI! Mjjüfi MIÉÜíl ▼▼ ▼ Kapható mindenhol, aa — ---- »-J55 ti® S8S EH SRI ££& BE BE BE SIS BE SE BE s£«S BE bt! Ki EB EH HE
