Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-21 / 8. szám

Nagybánya, 1915. * Február 21. — 8. szám. XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ■&£ MiisriDEXsr Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. -------— Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész crAnsros. Szerkesztősé ff s kiadóhivatal * Eelaőbányai-utca £?ö. szám alatt. =r-r—.....- TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Az alispán a háborúról. — Ilosvay Aladár alispán jelentése a febr. 18-iki vármegyei közgyűlésen. — A trónörököspár megrendítő tragédiája után gyors egymásutánban fejlődött bonyo­dalmak a történelem eddig legnagyobb mé­retű világháborújára vezettek, szintere 3 világrész, küzdőfelei az Ó-világnak majdnem összes népe. A helyzet kényszerűsége monarchiánkat is belesodorfa a nagy há- i borúba, nemzetünknek juttatva a döntő szerepet. A magyar nép ezredéves mulljából meritett bizalommal és önérzettel küzd összes erőinek megfeszítésével. Vitézsége, áldozatkészsége, kitartása és ereje, ki­apadhatatlan hazaszeretete megmutatták a világnak, hogy nem az a kimerült, veszni indult faj, amilyennek feltüntetni és elhi­tetni igyekeztek és kezdték, akik azt ér­dekükben állónak hiszik, megmutatta állam­alkotó és fentartó erejét, megmutatta, hogy a monarchia legerősebb legmegbízhatóbb támasza. Annyi vér, annyi áldozat, oly hősies erőkifejtés, oly önérzetes elszántság és vi­tézség egy nemzettől csakis egy jobb jövő­nek lehet záloga, melynek tudatában pilla­natig nem hanyatló törhetetlen bizalommal néz fajunk a végkifejlés felé, a legszentebb hazafias kötelesség teljesítésének tudatában, nem szűnő lelkesedéssel vonul hadba, küzd, vérzik, szenved emberfölötti erőkifejtéssel j minden katonánk, érez, áldoz, tűr és büszke önérzettel tekint hozzátartozóira minden itthon maradt. Mintha a megifjodott magyar genius phőnixszárny csattogása volna e szellem, mely áthalja magyar hazánk minden zugát, „Mindent a hazáért“ lett az erkölcsnevelő jelszó, egy zászló alatt testvérekké forrasztva mindent, ami még nem rothadó. Hinnünk kell, hogy uj hosszú századok sorának szól a ma, mert annyi dicsőséges életért, annyi kiömlő hősi vérért háládatlant nem táplál­hat a magyarok földje. A létért folyó e szünetet nem engedő harcban másként nem is lehet, mint hogy minden köztevékenységet leköt a háború országszerte és igy vármegyénkben is. Kö­zönségünknek minden tényezője, minden még oly szerényen kis tagja is érzi a kö­telességet, amit a nehéz idők rónak reá, megadással (űr, áldoz, nemesebb közszellem hatja át különösen polgárságunkat és né­pünket, általános az. igyekezet használni és tenni. Az 1914. julius hó 31-én elrendelt általános mozgósítás a vármegye egész lakossága által osztatlan lelkesedéssel fogad­tatott. Ezen lelkesedés, támogatva a ható­ságok és elöljáróságok körültekintető tapin­tatos intézkedésével a mozgósításnak za­vartalan és gyors lebonyolítását ered­ményezte. A mozgósítás lezajlása után a hadba- vonultak családtagjainak segélyezése, a se­besültek ápolása és gondozása, a hadsegé- i i Apám halálán. — Irta: Dara Máté. — I. Koporsódhoz jöttem, kiterítve fekszel, Mozdulatlan, némán, lecsukott szemekkel. Rósz álomnak hinném, mit szemeim látnak : Anyám zokogása mondja valóságnak. Anyám zokogása mondja, hogy meghaltál, Minket, szerettidet, árvaságra hagytál. Hosszú, örök útra keltél bucsuzatian, Áldás nélkül hagytál a világi harcban. S hogy tőlünk igy vált el szótlanul a lelked, Velünk fájdalmában még a föld is reszket II. j Simítom homlokod, halovány arcodat, Könyeim patakja mindjobban megárad; Az tehát a vége világnak, életnek : Hideg földbe tesznek, hant alá temetnek ? Itt hagysz, itt kell hagynod minket mindörök- Átváltozol porrá, meg se ujulsz többé ? [ké? Lelked égi szikra, égbe szállt e vissza ? Lesz-e őrző gondod földön hagyottidra ? És vájjon az emlék szelíd esti fénye Vet-e csak egy sugárt gyászunk éjjelébe ? Siratunk mindnyájan: apánk többé nincsen! Reménykedve mondom: ott vau a jó Isten ! III. Csillag égett nyugaton Fényesen ragyogva — Benned az én csillagom Leesett a porba ! Szép. hatalmas büszke cser, Kímélték az évek — Gyenge szélből nagy vihar Éppen ezt tőré meg! Hegy tetején tiszta tó, Szívnek is javulás: Hát csak ezt eltörleni Jött a földindulás ? Megnyugvás és bizalom Segítsetek engem : Félek, összeroskadok Kétségtört hitemben! IV. Nem is messze vittünk, csak a temetőbe, Abba a rád váró, nyirkos sirgödörbe, lyezés különböző módjai foglalták el a ha­tóságok vezetése alatt vármegyénk lakos­ságát, amely akciók a lakosság minden réte­gében a legmelegebb pártolásra találva, a legszebb eredményeket érlék el. Úgy a pénzbeli gyűjtések eredménye, mint a Vörös Kereszt kórházak részére összeadott ter­mészetbeni adományok, valamint a hadba- vonuló katonák és a harctérről visszatérő sebesültek ellátására szolgáló élelmiszerek felajánlása, legfényesebb jeleit mutatták a lakosság — hazafias érzelmektől hevített — áldozatkészségének. A mindvégig megtartott lelkes hangu­latnak, valamint a háború eseményei kö­zött állandóan megőrzött nyugalomnak és fegyelmezettségnek tulajdoniíhaló a szep­tember és október havában az 1894., 1893., 1892. évben született, majd később az 1878 ---1890. évben született népfelkelők soro­zásának a legnagyobb rendben való lebo­nyolítása, de különösen a hadiszolgállatá- sok által a legnagyobb mérvben igénybe vett lakosságnak példásan türelmes maga­tartása. A vármegye területéről a rendes béke­létszámon felül a háború kitörésétől kezdve hadbavonult, a hadsereg részéről 6000, a honvédség részéről 3497, a népfelkelők ré­széről 2600 egyén, ezen számokban nin­csenek benne a november óta besorozottak és behivottak, ezekről biztos számadatok még nem állanak rendelkezésre, de körül­belül a fenti számok *A része és igy a ren­des létszámon felül 15—16 ezer ember A hol az életnek útja ketté válik — S nem érkezel vissza soha mihozzánkig! De mi azért várunk, minden órán várunk, Oh, heh kedves vendég lennél te minálunk! Hátha lehető lesz egyszer a lehetlen ? Hátha még az élet fölpezseg szivedben? V. Nehéz-e már a föld, Mi koporsód nyomja? Ép csak mostan rakták Fölötted halomba. Nehéz-e már a föld ? Meghajolva kérdem S mintha engem nyomna: Megtörik a térdem. Átölelem fejfád, Nevedet kiáltom: Föllellek-e még itt, Vagy a túlvilágon? S kérdésimre válasz Kél az égből, földből: Föl lelj ük még egymást: Föltámadunk, föl, föl! VI. Mint a szikla, hitben Voltál rendületlen;

Next

/
Thumbnails
Contents