Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

1915. Február 14. ___________________________NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE______________________________7. szám. (3) Emlékeztető. A nagybányai Polgári Olvasó­kör rendes évi közgyűlését és tisztujitását hol­nap, vasárnap dé!u án 5 órai or tar tja meg a kör nagytermében. A nagykárolyi polgármester: Debreczeni Ist­ván édes anyja, özv. Debrrczeni Istvánná meg­halt 84 éves korában. Hétfőn délután temették a város nagy részvéte mellett- Nyugodjék békáben ! A hernyóirtást melegen ajánljuk a gazdák figyelmébe. Még e hóban lehet a gyümölcsfákról irtatni a hernyót, azután késő lesz. Ne hogy a hatóság megbüntesse a gazdákat, igyekezzék min­denki a házi kertekben is szedetni a hernyót. Adakozás. A helyi hadsegélyző céljaira ujab ban adakoztak: Szűcs Károly január-februárra 20 K, Morágyi István 10 K, Thanhoffer D. Pál 6 K, Bernhardt Adolf febr, Lakos Imre febr., Égly Mihály februárra 5—5 koronát. L. Berks Leó februárra 10 koronát. A főgimnázium első sebesült diákja. Petro- ván István VIII. gimn. tanuló, ki a Debreczen- ben állomásozó 39 gyalogezrednél ősszel önként jelentkezett, mint egyéves önkéntes káplár, a kárpáti harcokban többszöri szuronyroham után Sztropkó fölött egy éjjeli rohamnál lábán lövés által megsebesült s ápolás végett a helybeli vö­röskereszt egyesületi kórházba szállították a na­pokban. ő a főgimnázium első sebesülje, aki azonban reméljük, nemsokára meggyógyul. Hősök a Rozsály aljáról, Nagybánya és vidéke a világháborúban. Ily cim alatt óhajtaná Oláh László, lapunk munkatársa, a kitűnő tollú hírlap­író megörökíteni vidékünk bőseit Írásban és kép­ben, egyúttal azonban napvilágra hozni mindazo­kat a leveleket, levelező lapokat, melyeket a világháborúban résztvevő nagybányai és vidéki hősök, harcosok övéiknek a távoli harcmezükről a háború folyama alatt ez ideig küldöttek és ezután is küldeni fognak. Ez okból tisztelettel kéri mindazokat, kiknek birtokában vannak el­esett hősök arcképei, levelei, levelező-lapjai nem­különben mindazokat, kiknek a harcmezőkről, sebesültektől, foglyoktól avagy épségben levőktől leveleik, levelező-lapjaik vannak s azt kegyelettel őrzik, hogy visszaadás s diseretió melleit, hozzá, feldolgozás végett mielőbb bekü'deni szívesked­jenek. Hősök a Rozsály áljáról című mű a be­adandó adatokból lesz megírva és egy vagy két havonként 2, esetleg 2 és féliv terjedelemben, képekkel ellátva fog megjelenni, Egy-egy füzet ára GO fillér leend. Előfizetéseket máris elfogad lapunk kiadóhivatala, úgy nemkülönben Oláh László hírlapíró Nagybánya (Thököly-ut 35. szám). A megírandó mű iránt már is általános az érdek­lődés s nap nap vetélkedve adják be közlésre az arcképeket és minden adatot, levelet stb. ami a hősökre vonatkozik. f Hunteszhagen Ödön. A régi kereskedő vi­lágnak egyik tisztes alakja hunyt el a héten Nagybá­nyán.Hunteszhagen Ödön már hetekkel ezelőtt gyen­gélkedett. Közben azonban jobban is lett, fölment üzletébe, mígnem tegnapelőtt korán reggel várat­lanul szélütés érte és kiszenvedett. A boldogult a visszavonult életet szerette. Családjának, üzle- letének, és a gazdaságnak élt, a társadalom zajos összejövetelei, sokszor szertelen moz­galmai őt nem érdekelték. A becsületes keres­kedőnek volt a mintaképe, aki az üzletében ül, dol­gozik s a közönség tisztességes kiszolgálását leg­főbb kötelességének tekinti. Halála nagy rokon­ságot borit gyászba, noha gyermekei nem voltak. Temetése ma d. u. 3 órakor volt a város és vidék általános részvétének megnyilatkozása mel­lett. A család által kiadott gyászlap igy hangzik: Hunteszhagen Ödönné Szaitz Irma, mint hánatos neje, úgy a maga, mint nevelt leányai: Szaitz Emma S raub Aníalcé, Szaitz Irén dr. Pap Vik- torné, valamint sógorai: dr. Szaitz László és neje Incze Janka, dr. Szaitz Imre és szerető rokonai Ruprecht Magdolna, Thaisz Péter, Ro- belly Lajosné Thaisz Fanni nevében is fájdalom­tól megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett férje, jó nevelőapa és rokon Hunteszhagen Ödön kereskedő folyó év és hó 11-én reggel fél 5 órakor, az utolsó kenet szentségének felvétele után, élte 70 ik, boldog házasságának 35-ik, keres­kedői pályán töltött 45-ik évében jobblétre szen- derült. Drága halottunk holttestét folyó hó 13-án délután 3 órakor kisérjük utolsó útjára, mig az engesztelő szentmise-áldozatot, folyó hó 15 én d. e. 9 órakor mutatjuk be jő leikéért. Njugod jék békességben 1 A huskérdés. A Házinyultenyésztők Orszá­gos Szövetségének (Budapest, Csillaghegy) választ­mánya ülésén foglalkozott, a német fö'dmivelési miniszternek a mezőgazdasági kamarákhoz inté­zett leiratával, amelyben fölhívja ezek figyelmét a házinyultenyésztés fontosságára. A háború szükségletére ugyanis föláldoztuk marhaállomá­nyunk nagy részét s igy előreláthatólag nagy hiány fog beállani a húspiacon. Mig a marha csak 4 év múlva válik reprodukáló állapotba, a házinyuí már egy nehány hónap alatt szolgál­tathat nagymennyiségű vágó állatot. A házinyul­tenyésztés nagy jelentősége tehát fokozott mér­tékben lép most előtérbe. Felszólítja ezért a Szövetség az összes nyultenyészfőket és gazdá­kat, hogy a nemzeti érdekre való tekintettel fo­kozott mértékben fogjon a tenyésztéshez. A maga részéről minden tekintetben rendelkezésére áll az érdeklődőknek. Köszönettel vette tudomásul ezenkívül a választmány a m. kir. honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatalának leveléből, hogy nemcsak a Szövetség maga át engedte gerez­náit katonáink céljaira, hanem tagjai ezen a téren is áldoztak a haza oltárán. f Csillik György m. kir. bányaigazgatósági kezelési vezető meghalt febr. 7-én. A múlt év végén Felsőbányára, ment, hogy ott ideiglenesen a pénztárnoki teendőket teljesítse, onnan csak nemrégen jött vissza, mondják, hogy betegségét a fel és le utazgatásban szerezte, Rövid szenve­dés után halt meg vasárnap s szerdán temették a részvétnek nagy megnyilatkozása mellett. A kincstár hűséges tisztviselőt veszített benne. A család gyászlapja ez: Alulírottak mély fájdalom­mal tudatjuk, hogy a feledhetlen jó férj, szerető gyermek, drága jó édes apa és após, jó nagyapa, testvér, sógor és rokon Csillik György m. kir. bányaigazgatósági kezelési vezető f. hó 7-én este 7 órakor áldásos életének 55-ik és boldog házas­sága 28 ik évében, rövid szenvedés után, megerő­sítve az utolsó szentségekkel, csendesen az Urban elhunyt. Szeretett kedves halottunkat f, hó 10-én délelőtt 11 órakor fogjuk a róm. kath. vallas szer­tartásai szerint Rák-utca 18. számú gyászos ház­tól örök nyugalomra kikis^rni. Áldott jó lelkének üdvéért a szent misét f. hó 11 én délelőtt 9 óra­kor fogjuk a Mindenhatónak bemutaltatni. Nagybá­nya, 1915. február 8. Legyen áldott emléke! Az örök világosság fényeskedjék neki! Karácsonyi Auguszta neje. özv. id. Csillik Györgyné édes anyja. Ernő, György. Mária gyermekei. Vajay Imre veje. Csillik Róza, Csillik Sándor és neje, Csillik Lajos és családja, Csillik Kiára férj. Voith Jőzsefné test­vérei. Vajay Mariska unokája. Tóth Kálmán és és családja, Schmidt György és családja, Veiíh József éa családja, özv; Ogonovszky Ferencné és gyermekei, id, Vajay Sándor és ueje sógorai és sógornői A »Vasárnapi Újság< február 7 iki száma ismét tele van szép és érdekes képekkel, a harc­téren levő munkatársak felvételeivel. A harcok­nak egész uj mozzanatai Iái hatók itt, melyek minden leírásnál jobb megvilágositását adják a történő eseményeknek A nyugati harctér érde­kességeit több kép mutatja be. Szépirodalmi ol­vasmányok: Szemere György regénye, Binder- Kriegelstein elbeszélése, Szöiiősi Zsigmond tár- czája, czik a Nemzeti színház megnyitásáról. Egyéb köz'emények: Madarász József és Szebeny Antal arczkípe, a háború napjai s a rendes heti rovatok : Irodalom és művészet, sakkjáték, halá­lozás stb. A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre öt korona, a »Viiágkrónikác-val egyült hat korona Megrendelhető a »Vasárnapi Újság« kiadóhivatalában (Budapest IV., Egyetem ufcza 4.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap«, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, fél­évre 2 korona 40 fillér. Levelek a harcztórről. Lapunk szerkesztő­ségéhez jött ez a három első levél. »Köszönöm a meglepetést, amivel megtetszett ajándékozni. Izgatott voltam, amig át nem olvas­hattam. Hiszem és remélem, hogy a magyarok Istene megsegít! Nekünk hangzik a vezényszó. Eszembe jut valamikor régen, mikor a fülünkről hullt a por, akkor hangzottak iiyeu parancsok. Régen volt az, 20 év előtt. És most újra fiata'ok lettünk mi öregek i<. Éjen a hazai« M. P. T. ez. »Kivánom, hogy soraim a legjobban találják ktdves családjával együtt. Tudatom, hogy szerencsésen bejártain Szerbiát és Isten segítsé­gével megszabadultam, pedig hej, de sokat vol­tunk srapnel és golyózáporban De less még neked kutya Szerbia!« M. L. »Kedves Barátom! Köszönettel értesitíek, hogy lapod két példányát, t. i. a Nagybánya és Vidékét s azok közzü! az utolsót tegnap megkap­tam. Örömmel forgatom lapjait, sok érdekes dol­got olvasok benne, többek között H.-ék örömét. Amint olvasom lapodból, az élet zökkenő nélkül halad otthon a maga rendes utján, sőt még há­borús estét is rendeztetek. Még megérem, hogy a ref. bált is megtartjátok. Ha hírét veszem, itt a Srapnell-utcában rendezek egy hasonló bátyus összejövetelt, hogy némileg kivegyem belőle a részem. Őszintén szólva, jobb lenne a bányi batyu- bálon részt venni, de ezt. a kis ügyet még el kell itt intéznünk. Bízva a jobb jövőben, remélem, viszontlátjuk egymást.« F. A. B sy Károly felsőbányái rendőrkapitányhoz F. K. felsőbányái iparos a következő két levelet intézte: Mélyen t, kap. Ur! Én jelenleg Szerbiában harcolók. Ezeket a gyilkosokat akarjuk tisztes­ségre tanítani. Eddig megőrzött az Isten, minden bajtól. Ezután is bízunk benne Jelszavunk: csak előre! Eddig szépen haladtunk és tovább is ezt reméljük. Harctéri üdvözletemet a kapitány ur­nák és az összes városi tisztviselő uraknak « Ugyancsak ő, három hét múlva, azt írja ro­konainak : »Kedves Bátyám! Itt még a ezukor is keserű, ma és tegnap több, mint kétszáz ember esett el a harcban. A harc még most is folyik erősen. Pusztít a halál. A jó Isten megmentett engem Az élelmet szállítottam ki a legénységnek és éppen akkor estem közzéjök, mikor úgy jöttek a golyók, mint a záporeső, beleestem a vízbe és ott ültem benne, amig a lövés megszűnt. Csókol mindnyájatokat stb.« W. M. pedig, akit a felsőbányái kapitány ezelőtt tréfásan mindig csak »falu rosszá«-nak nevezett jan. 1-én igy ir: »Boldog újévet és jó szerencsét és jó egészséget kíván az a roppant gazember és verekedő és tulbátor W M , mert itt az a jó katona, aki tulbátor, merész és ügyes, mert legtovább bir harcolni a hazáért. Akiben ez nincs meg, az már rég el van veszve. Mióta az 5. ezred tűzben van, 5 hónapja elmúlt és én minden ütközetben és rohamban részt vettem. Már nem lesz kit büntessen az Ngs. Kapilány Ur olyan szigorúan, mert lelkűket sokan feláldozták a hazajárt. De én harcra mindig készen leszek, félre teszek minden gyávaságot, úgy védem meg hazánk urát. Jó egészséget! jó szerencsét.« (Akié levelet irta, az január 12-én — fájdalom — elesett, meghalt s két kis fia maradt Felsőbányán) Kornreich Mariska VI. oszt. tanulónak pedig egy sebesült: W. B. ezeket irta febr. 1. keletttel: »Kedves kis ajándéka egy budapesti kórházban mint sebesült katonának jutott kezembe. Megtudtam belőle, hogy reánk, akik Galicziában küzdünk, szenvedünk, otthon is szeretettel gondolnak. Nem­sokára visszamehetek a harctérre. Galicziában, Kárpátokban és Oroszországban voltam. Harminc- három ütközetben vetlein részt. Sebesülésem Oroszországban Novo-Radomszk városánál történt, azonkívül tüdőcsucshurutot is kaptam.« Minden jót kivan stb. Lapunk zártakor vettük a hirt, hogy Pchá- lek Antalné szül. Szendrey Julia, ma reggel meg­halt 78 éves korában. A boldogultban Janovszky Imre kezelőtisztviselő anyósát gyászolja. Teme­tése hétfőn, 15 éo, délu'án 3 órakor lesz. Etessük a madarakat. Egy szivardohoz, vagy egy ládíka oldalára egy nyílást vágunk — a nyí­lás délfelé legyeo, — a ládikába kendermagot, napraforgót teszünk, a ládikát a kertben kiakaszt­juk a faira, vagy rátesszük a fára. A cinkék ezt megtalálják. Eleséget gyakran teszünk a ládikába. Vagy eresz alá — fedett — de nyitott félszer alá szórjunk naponként eleséget. Az etetés foly­tonos legyen, hogy a már megszokott helyen mindig találjanak ennivalót A bécsi állatvédő egyesület 5000 koronát juttatott a belügyminisztériumhoz azzal, hogy a háborúban sebesült katona-lovak számára mentő­állomások állíttassanak. A hadügyminisztérium kijelentette, hogy az adományt csak gyógysze­rekre és felszerelésekre használhatja föl, mert kórházak már vannak a lovak számára. Háborús est Misztótfaiuban Január hó 31-én Misztólfaluban másodízben tartottak »háborús estélyt« harcképtelen katonáink segélyezésére. Különösen az utóbbi úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben igen szépen sikerül). Tiszta jövede­lem volt a mostani estélyen 114 korona, amely összeget a Hadsegélyző Hivatalhoz küldték be. Az' estély kitűnő sikeréért nagy elismerés i le!i különösen Hajnal Rózsika, Gavallér Károlyné és

Next

/
Thumbnails
Contents