Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1915. December 25. (4) 52. szám földhöz vágta a nagyhajas babát, a babaszobát, foszlányokká tépte a mesés könyveket. Maga is megrémült a finom porcelándarabok, festett fadarabok különös keverékétől. Gyorsan hozzálátott, parányi kezeivel fölszedte s a kandalóba dobta. Kicsi szivének első fájdalmából megköny- nyebbülve imádkozni kezdett, imádkozni apukáért, ki ott van messze a harctéren. Igaz, nem küldött neki semmit, de bizonyára reá gondol és kéri Jézuskát, hogy nagyon boldog karácsona legyen az ő Mancikájának. Szilánkok. Súlyosan sebesült fekszik egy vidéki város kórházában. Hossza-vége nincs a látogatásoknak, kérdezősködéseknek. — Aztán mondja csak — kérdi egy kiváncsi — fájt mikor meglőtték? — — Dehogy, nem is éreztem. — Akkor honnan tudta hogy megsebesült? — Onnan instálom, hogy cugot kapott a fejem, mert a golyó utján ki-s bejárt a szél. * A szolgálónk nagyon gyűlöli a szerbeket. Hogyne, hisz áz ő Miskájával is ott lent esett baj. Csúnya, sáros az idő. Meg a cipőm is. Persze ez nem tetszik a szolgálónak, csak épen le- kefélt. Az meg nekem nem tetszik. Egy reggel megkérdeztem tőle: Mikor kapok már tiszta cipőt? De mikor olyan sár van, s nehéz takarítani — volt a mentegetőzés. Gondolja, hogy Petár »képit« puccolja, sakkor könnyebben fog menni. S azóta mindig ragyog a cipőm. * A háborúról beszélgetnek a leányok. — Mégis csak borzasztó ez a felfordulás, mind elviszik a férjjelölteket. — Nem baj, majd elmeséljük az unnkáink- nak, látjátok édeseim azért nem ment a nayy- mama férjhez, mert akkor réges-régen, mikor a nagymama kisleány volt a fiatal embereket mind elvitték katonának. * Régen nem adott jelt magáról a falu esze a »tanító ur«. Mi lehet vele, gondolkozik a kupaktanács. Talán fogságba esett, talán súlyos sebesült, vagy talán . • . Igen — mondja Nagy András talán elesett, de szégyellj megírni, mivelhogy igen vitézkedő volt. * Képzeld barátom, a fiam a hidászokhoz kérte az áttételét — önként. No és ? Hisz olt van a legtöbb veszélynek kitéve, az ellenséges ágyutüz között kell hidat verni, mindig ők vannak elől. Ne busulj, fiad mindig a hátulsó pillért fogja leverni. * Hallotta, a bolgárok Nisben vannak? Régi dolog I De mit énekeltek mikor bevonultak ? ??? Hát azt, hogy Nis-d ki babám az ajtót. * Keveseknek adatott meg az a szerencse, hogy disznót öljenek. De ha mégis sikerült fil- lérnyi pontossággal számítják, mibe került kilója. Lám, a tanácsos urnák csak 3 koronába jött kilója, mert az ő disznója nagyon szép volt, A hadiliszttől lett szép. Mi is megettük a kukoricás lisztet s még sem vagyunk szépek. Dimand József. Karácson estéjén. — Irta: Révai Károly. — Mikor még béke-angyal járt a földön S nem ördög, hogy a házunkba betörjön: Sok karácsonfa gyűlt ki mindenütt. Karácsonfa most alig itt-ott járja, Tengernyi sok az özvegy és az árva, Kiknek gyásztól könyes a szemük. «Apuka nincs itt, apukának vége! Sok ezer háznak ez a jeligéje, Ki aranyozzon most almát, diót? Örömtüzet ki gyújtson a fenyőkön? Az angyal ott jár a lengyel mezőkön, Vagy tán nem is jár, szive megfagyott. Ó, nagy munkája van most az angyalnak : Lelkét ragadják fényes diadalmak, A haza sorsán dolgozik keze. A fiókáknak — kik az angyalt várják, Most építi föl a palota szárnyát, Mit el nem vehet soha senki se’! Jó gyermekek! Azért hát ez ne fájjon! Egy gyönyörű fa lesz Magyarországon, Amelynél szebbet e föld nem terem ; Tele lesz kinccsel, hírrel, dicsőséggel, A békességnek gyémántos füzével S rubintokból egy szó lesz : Győzelem I Heti krónika. Az egyszeri koldus a gazdát, aki semmit sem adott neki, keményen összeszidta, így szólván : — Szégyelje magát nyomorult vén ember. Még nem ad egy fillért sem, amikor tulajdonkép hálával és elismeréssel kellene tartoznia irántunk, akik módot nyújtunk önnek, hogy a jótékonyságot gyakorolhassa. Valóban bölcs dolog az, hogy ilyenkor kopogó téli hidegben esik a karácson, amikor szívesen fogadja a segélyt a didergő, éhező szegény ember. Nyáron, hiába akarna a társadalom hasonlóan nagy jótékonyságot kifejteni, nem volnának médiumok hozzá, olyan könnyű a lakás (Isten szabadege) és olyan könnyű a táplálkozás (sáska és erdei méz) olyan egyszerű a ruházkodás (len, kender, vagy csalán vászon.) Pedig a karácsont valóban a szeretet, ez a nagy jótékonykodás teszi igazán széppé, nem a csillogó fa, meg a mákos bobájka. Na, most volt olyan Istennek tetsző áldozat ezekben a napokban, amilyet rég nem tapasztaltunk. Telt mindenre, adakozott mindenki. Legmeghatóbb volt mégis a nőegyesület karácsoni kiosztása. Száz teríték a városháza tanácstermében 1 Pénzt nem adtak senkinek. Egy kis paszuly, egy kis liszt, zsir, hús, alma, lekvár, szép cipó mindenkinek, no meg egy kis ruha is jutott a nélkülözőknek s az áldott lelkű nők ezt annyi szeretettel, annyi Ízléssel tudják csinálni, hogy még a leggyaíázatosabb ánglius is megkönnyezné, ha volna szeme. Nagy tatyalingónak kell annak lennie, papaláptyénak, vagy tonga-longának, aki még most sem tudott adományhoz jutni. Hát a sebesültek karácsona ? Az is méltó lesz ehez, de ott egészen más a kép, nem öregek, hanem ifjak ülik körül a terített asztalt, ám ezek is munkaképtelenek. Nagyban készülnek erre is Kik ? Megint csak a nők. Ami rosszat tesz a férfi a harctéren, azt simogatja el, azt teszi jóvá idehaza a nő Jézus előtt, akitől nem bánnák, ha üres kézzel jönne is, csak egyet hozna: a békét, amit a mieink már kivívtak, csak a hályogos szemű ellenség nem vette még észre, hogy mi a tenni valója. Az éheztetés, láthatja, hogy nem sikerült, hisz még másoknak is tudunk adni, legfelebb — Mák nem termeti! mint az a bizonyos gazda mondá, ez hiányzik az ünnepen az ennivalók közül. Azért csak szomorú lesz biz ez s élénkséget csupán csak a hétfői koncert hoz belé. Az újévi nyüzsgés-mozgás meg egészen elmarad. Az újévi gratulációkat jóizlésü ember most elhagyja. Háború előtt ilyenkor annyi levelet irtunk, mint egy öngyilkos jelölt, most már nincs többé »buék,« nem is merjük hát hangoztatni, csak úgy titokban a szivünkben, pedig több krónikát már nem is ir ebben a megvénült kimerült, összerogyó, kegyetlen, garázda esztendőben a krónikás. If]. Moldován László huszárhadnagynak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért őfelsége a »Signum laudis«-t adományozta. Lapunk a negyvenkettedik évfolyamba lép. Régi, kipróbált harcosa a magyar köz- művelődésnek. Az uj évbe megerősödve lépünk át, lapunk munkatársainak élére ugyanis Révai Károly főmunkatárs áll, aki mint iró már régóta bírja nemcsak a nagybányai, de általában a magyar közönség rokonszenvét. Igyekezni fogunk, a kivánalmaknak ezután is eleget tenni s a már megszokott és olvasóink által helyeselt mesgyén haladni. A midőn tehát megköszönjük az eddigi támogatást s jó ünneplést kívánunk,egyszersmind kérünk is: kérjük további szives pártfogásukat. A sebesültek száma az ünnepek alatt az itteni kórházban százon felül van. Szóba volt ugyan, hogy nagy része el megy a kórház lakóinak, mivel a teljes felgyógyulás felé közeledik, de éppen az ünnep miatt a felsőbbaég nem akarta a hadfiakat bolygatni s igy ma 107-en lesznek a szent estén a vacsoránál. Pap Gábor nagybányai származású, amerikai vendéglős 100 koronája erre a vactorára megérkezett e hó 21-én s igy a vacsorapánztár ma vagdalt szelet pecsenyét ád a sebasülteknsk tejfölös lével és burgonyával, amihez egy kis bort is kapnak, meg sa- vanyuvizet is. Almer Károly, Bernhard Adolf, Füiep Imre, Lázár Bertalan, Molcsány Gábor, Révész Jáno3 10—10 liter bort voltak szívesek ajándékozni erre a célra. (A karácsonfa ünnepélyt a vöröskereszt kórház hölgybizottsága rendezi Waigandl igazgató vezetése mellett.) A vacsora- pénztár mintegy 150 K-át költ a mai vacsorára, a melyet Gyalay Gyuláné volt szives elkészíteni. Azonkívül a készletből 33 tojást kellett fölhasználni s két véka burgonya a vöröskereszt élelmiszer kamrájából került ki. A pénztárba héten következő újabb adományok érkeztek: Gsiky Lajos 5 K, Mladeiovszky Lajos 20 K, Zoltán László dr. 20 K, Brebán Sándor 10 K. Az eddigi összes bevétel 1099 K 28 f, összes kiadás 1050 K 40 f. A hölgybizottság vacsora előtt külön ajándékokkal és rengeteg mennyiségű szivarkákka! is kedveskedett a katonáknak. Mint értesülünk, az ünnepek alatt tésztát is fognak kapni a sebesültek, amennyiben többen készülnek a helybeli nők közül, hogy ilyesmivel megvendégelhessék őket. Emlékeztető Ág. h evang. egyház közgyűlése karácson másodnapján d. e. 11 órakor. Igazgató választás. A számos völgyi vasút igazgatósága tegnap tartott ülésében választotta meg uj igazgatóját, mintán Maiéter Zoltán eddigi igazgató egészségi okokból állásáról lemondott. Új igazgató lett Sterba Dezső h. igazgató, ki 1890. óla áll a vasút szolgálatában. A rokkant katonák és a nöegyesület javára lesz a karácson harmadnapi hangverseny, melynek gazdag műsora maga is annyira vonzó, hogy a terem bizonyára nem fog üresen maradni. Ezúttal a helyek ára is méltányosabb, pl. a földszinten a legjobb hely csak 2 korona. Az érdeklődés igen nagy, a szünidőkre hazajött fiatalság is színesebbé fogja tenni az est képét. Mulatni úgy se mulathatnak, legalább pártolják az ilyen nemes célú művészesteket. Az „Erzsébet“ övé karácsoni háborús délutánjai. Sok tudás, gyöngédség, tapiniat és meleg szeretet kellett ahhoz, hogy azokat az apró emberkéket oda lehessen nevelni, hogy játékaikban, szavalatukban elragadtatással gyönyörködni lehessen. Az »Erzsébet« óvó háborús karácsoni délutánjain kedves emlékek maradnak mindazoknak lelkében, kik megjelentek e délutánon. Hiszen azok az édes apróságok, nyalka huszárok, fess bakák, pru&zlis magyar leánykák, vereskereszles ápoló höigyikék s ezeknek a kedves kis aranyosoknak legaranyosabb- jai: a szárnyas angyalkák mindnyájan lebilin- cselően kedvesek voltak. Az ünnepély iránt igen nagy volt az érdeklődés, nagyszámú volt a közönség és kicsi a terem, de mind a mellett az óvó fáradságot nem ismerő, buzgó vezetője : Papp Izabella, a fényes erkölcsi siker mellett az anyagiakkal is meg lehet elégedve, mert a jótékony czélra 180 koronát juttatott. A részletes elszámolást jövő számunkban közöljük. Érdekes, hogy Papp Izabella óvónőt karácsoni ünnepély rendezésére Maildh grófnő is meghívta Perbeuikre,
