Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
kát és kötelezi a Földgáz r-t.-ot, hogy csak magyar műszaki és egyéb tisztviselőket, valamint munkásokat alkalmazzon és csak átmenetileg engedi meg a külföldiek szolgálatának igénybevételét. A szerződés egyik legnagyobb előnye az, hogy a földgáz értékesítésében érdekelve lévén nemcsak a legnagyobb magyar ős osztrák pénzintézetek, hanem a vezető német pénzintézet, a Deutsche Bank is olyan tőkék felett rendelkezik, hogy a vállalkozás jövedelmezővé tétele érdekében is bizonyára a leghathatósahban elő fogja mozdítani a földgázra, mint j,üzemerőre alapított nagyobb és kisebb iparvállalatok olyan tömeges alakulása, amilyenre a földgáz-akció kilátást nyújt, A szerződés értelmében a részes vállalatoknak eminens érdeke, hogy a nagyarányú industriálizá- lást elősegítsék, mert csak abban az esetben lehet a földgáz értékesítése igazán jövedelmező üzlet, ha a rendelkezésre álló gázmennyiséget lehetőleg teljesen ki tudják használni; de még a szerződésnek az a pontja, hogy tartamát csak abban az esetben lehet meghosszabbítani, ha a részes pénzcsoporí legalább 100 millió K-t fektet be ipari üzemekbe, iparunk fellendülésének egészen uj, szélesebb látókörét nyitja meg. (2) 50. szám. ___ Kü lföldi esetek. Ki a becsületes? India hatalmas fejedelmének székhelyén tolvajt fogtak és a törvények értelmében halálra ítélték. A kivégeztetést megelőző napon a tolvaj előadta a börtönőrnek, hogy fontos titkot kiván a fejedelemnek leleplezni, ha lelkiismeretét igy megkönnyíti, megnyugvással fog meghalni. Vasra verve vezették az elítéltet a fejedelem trónja elé. Ott jelentette, hogy neki oly titka van, melynek alkalmazásával aranygyünaölcsöt termő fákat képes ültetni. — Nem hiszem — mondta a fejedelem, — Tegyünk kísérletet, vezessetek a városnak várfalára, ott varázsszavammal bebizonyítom, hogy igazat mondtam. A hadügyminiszter, a pénzügyminiszter és az ország főpapja tanácsolták a fejedelemnek, hogy engedje meg a kísérletet. A fejedelem kíséretében a kormány tagjai, a főpap és fegyverrel ellátott katonák mentek a tolvaj által, a várfalon kijelölt helyre, hol egy pontra mutatva és a varázsszavakat elmondva, kérte, bogy ássanak. Az ásásnak néhány perc múlva volt is síkéi e. UgyaniS idomtalan aranydarab került elő, melyet bizonyára a tolvaj rejtett el, annak idejében. Az aranyat a fejedelemnek nyújtva mondta a tolvaj: — Ezt ültesd el és látni fogod, hogy nehány nap múlva nőlni fog a fa, mely arany gyümölcsöt terem. Hanem az ültetést csak oly ember kezének szabad végezni, aki soha sem tett rosszat, aki a becsület ellen soha sem vétett. Te hatalmas fejedelem bizonyára olyan vagy\ A fejedelem kezébe vette az aranyat, hosz- szasan gondolkodott, azután mondta: — Emlékezem, hogy apám fiatal koromban nagyon szigorúan tartott és nagyon kevés pénzt bocsátott rendelkezésemre. Azért egy alkalommal, az ő tudta és beleegyezése nélkül vettem pénzéből. De ezt is megbántam és később bevallottam apámnak. MiudazonáStal félek, hogy a varázsigének nem lesz hatása. Az aranydarabot a pénzügyminiszternek nyújtotta. A pénzügyminiszter is zavarba jött. — Azt nem tudom, hogy szántszándékkal vétettem volna, de az adót, vámot és egyéb jövedelmeket én vételezem ba s igy nagy kisértésnek vagyok kitéve. Munkával tűi vagyok halmozva, azért nem lehetetlen, bogy a törvényesnél többet vettem át, nem rósz szándékkal, hanem véletlenül, valószínű tehál, hogy a varázsige nálam is hatástalan lenne, Most a hadügyminiszterre került a sor, aki zavarának okát következőleg magyarázta. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE _ 1S15. December 12. — A katonák zsoldjára, a hadiköltségekre, mindennemű felszerelésekre, élelmiszerekre szükséges pénzt én kezelem. Rendkívül sok elszámolásaim között véletlen hiba csúszhatott be, azért én sem merem elvállalni az ültetést. A fejedelem most a főpaphoz fordult. — No az ország főpapja bizonyára tiszta- kezű. De a főpap is mentegeíődzött: — Az én jövedelmem, a hivek által szolgáltatott tized, továbbá a vallási célokra ajándékozott összegek elszámolásánál alantasaim közreműködését lsei! igénybe vennem és nem leheteten, hogy azok valamelyike egyszer-másszor nem egészen becsületesen járt el, igy nem az én hibám, hanem alantasom ballépése megakadályozhatná az ültetés sikeres eredményét. A fejedelem mosolyogva fordult a tolvajhoz: — Mi mondani valód van ezek után ? — Felséges uram I igazság szerint valamennyiünket föl kellene akasztani; ebből látszik, mily nehéz becsületesnek lenni. — Azt látom — válaszolta a fejedelem — de azt is látom, hogy te nemcsak gonosz, hanem okos fickó vagy. Azért vegyétek le bilincseit és bocsóssátok szabadon De tanácslom neked, hogy országomat hagyd el — azután legfőbb tisztviselőihez fordulva mondta : — Valóban nem könnyű dolog becsületesnek lenni, miért is ezentúl szelidebben Ítéljünk a bűnösök fölött. Angol urhölgy legnemesebb érzelmei. Holtéi Károly német költő, nagyobb számú társaság előtt saját költeményét olvasta föl. A költemény végén elhangzott, bánatos szavakra a jelenlevő angol urhölgy hangosan kezdett zokogni. — Miért sir ? — Hogyne sírnék, ba oly szomorú dolgot hallok. — De hiszen nem tud németül s igy nem ismerheti a költemény tartalmát. — Igaz, hogy szószerint nem ismerem, de Holttinek panaszos hangja elárulja, hogy megtört j szív fájdalmáról varr szó és meleg részvétem könnyeit nem bírom elnyomni. — Akarja ismerni a költemény tartalmát ? — 0, igenl — A kender értékesítéséről van szó és pedig az áztatás, szárifás, tilolás, fésülés, fonás, szövés, valamint a vászonfeldarabolás, a varrás tűszurásainak tragikuma adatik elő. — Ez mégis szörnyűség! Ezek a német költők kigunyolják a legnemesebb érzelmeket. Az angol urhölgy bosszankodva távozott, de Holtéi meg volt elégedve a hatással, melyet a kender tragédiájának felolvasása idézett elő. Lakadalom a világ vége után. Scherman methodista hitszónok 1854. év junius hatodikán tartott beszédében annyira elragadtatta magát, hogy szónoklása hevében ugyanazon év augusztus elsejére a világ végét jövendölte és hiveit bünbánatra, vezeklésre intette. Minthogy a metbodistáknál bárkinek szabad szónokolni, a Scherman által elhagyott szószékre fiatalember sietett és köve’kező beszédet tartotta: Kedves Barátaim 1 Hogy ez év augusztus elsején vége lesz-e a világnak, azt nem tudom, mivel azonban Scherman hitszónok ur állítja, hajlandó vagyok elhinni, feltéve, hogy ő maga is hiszi. A hitszónok urnák módot akarok nyújtani annak bebizonyítására, hogy azt, amit velünk akar elhitetni valóban ő maga is hiszi. Kedves Barátaim! Én teiepitvényes vagyok. Távol legyen tőlem azzal dicsekedni, hogy gazdag vagyok, de az szent igaz, hogy van annyim, hogy leendő nőmet és családomat eltarthatom. Az, akit nőül kívánok és aki hajlandó is nőmmé ienni, Scherman Jeszie, leánya a nagyon tisztelt hitszónok urnák, aki egybekelésünket azért akadályoztatja, mert nem elég gazdagnak tart. Ha valóban hiszi, hogy augusztus elsején vége a világnak, bizonyára beleegyezik, hogy egybekelésünket augusztus másodikén tartsuk meg. A hallgatók nagy örömmel üdvözölték a szószékről jövő fiatalembert és a hitszónok, híveinek kivánatára, akarva, nem akarva, kénytelen volt beleegyezését megígérni. Mivel pedig aug elsején nem volt vége a világnak, aug. másodikén a fiatal teiepitvényes nőül vette Scherman Jesziet. Bajusz nélkül paróka, paróka nélkül bajusz. A tizenkilencedik század első negyedének vége felé Francziaországban az a fontos kérdés merült föl, hogy az ügyvédek bajuszosan megjelenhetnek-e a törvényszéki tárgyalásokon. A klermonti ügyvédek közül hárman már egynéhányszor bajuszosan tárgyaltak. Az ottani törvényszék elnöke körrendelettel figyelmeztette az ügyvédeket, hogy azontúl nem engedi meg párbeszédet bajuszosan tartani. Az ügyvédek, ignorálva a figyelmeztetést, azután is bajusszal jöttek a törvényszéki tárgyalásokra. Az elnök ur érzékeny pénzbüntetéssel akarta sújtani a makacskodó ügyvédeket. Az ügyvédi kar hosszas tanácskozás után a leghíresebb jogtudósok véleményét kérte. A jogtudósok válaszaiból kitűnt, hogy valóban létezik évtizedek előtt kelt rendelet, melynek értelmében az ügyvédek simára borotvált arccal kötelesek a törvényszéki tárgyalásokon megjelenni. De ugyan abban a rendeletben az is ki volt mondva, hogy bíráknak parókát kell viselni a tárgyalásokon. A biró urakat megdöbbentette a paróka-rendelet és hallgatólag létre jött megegyezés folytán, azu'án az ügyvédek bajuszosan, a bírák pedig paróka nélkül tárgyaltak. Nem kevés munka-, idő-. papir- és tenta- áidozatba került a franczia bajusz megmentése. jNa^Györ^jj Csütörtökön este 10 és 1/s órakor jobblétre szenderült egy tisztes, öreg alakja nagybányai társadalmunknak, amely típusokban valóban mindig szegényebb lesz. A kedves, müveit lelkű »Gyuri bácsi« volt az, aki nekünk ezután annyira fog hiányozni. Aki visszajött hozzánk Nagybányára, hogy ahova annyi kedves emlék fűzte, oü élje le utolsó esztendőit is. Nemes Nagy György Szatmáron született 1831 ben, ahol edesatyja városi főbíró volt. Iskolái! elvégezvén, mint egészen fiatal gyerek lépett be 1848-ban a honvédek közzé s részt vett a szabadságharcban. Teleki Sándor ezredesnek adjutánsa volt; mint lüzérhadnagy kinevezését itt kapta meg Nagybányán, itt adták át azt neki. Bem hadvezér több kitüntetésben részesítette. A szabadságharc lezajlása után Bécsbe ment a politechnikumra, ahol »Kossuth kalapot« viselvén, elfogták és becsukták. Ezután az érdekes kis incidens után még sok kitüntetést nyert. Herczeg Lichtenstein vil- ! laszerü építkezésénél segédkezeit Morvaországban. Az alkotmányosság helyreálltával a magyar állam szolgálatába lépett. Nagyváradon a Bach korszakbeli kormányzó, Dobránszky nagyon meg volt vele elégedve és egy Ízben kitüntetése alkalmával ezt mondta neki: »Lieber Freund! Ich bin sehr zufrieden mit Ihnen, Sie werden noch einmal in Ungvár Oberingenieur sein, aber dann werden sie nicht mehr Nagy György sein, sondern Weliky Djuró. Persze ez nem következett be, mert Nagy György, a negyvennyolcas honvéd, minden körülmények közölt puritán magyar hazafi volt, aki a magyar kormány alatt műszaki tanácsos lett és Máramarosszigeten szolgált. Államépitészeti érdemeiért a Ferencz József rend lovagkereszljét kapta. Majd az 1898-ban meghalt Matolcsy Lajos városi mérnök helyébe jóit, mint nyugdíjas, ide Nagybányára, leginkább azért, mert ide vonzotta leiké és meri tétlenül öreg napjaiban sem akart élni. S itt is szolgált egy cikluson át 1899-től 1907 ig. 'Általánosan kedvelt, köztiszteletben áiloil egvéniség volt, aki nemes jó szivével, humoros kedélyével első találkozásra meghódította az embert. Sokat olvasott, ismerte az irodalmat, a magyar történetet s neki mindig volt egy kötetre való adomája raktáron. Máramarosszigeten nagy gyümölcsész is volt, aki különösen a legfinomabb körtefájuk tenyésztésével szeretet foglalkozni. ő épített«, mint állami mérnök évtizedekkel ezelőtt a felsőbánya - máramarosszigeli or-
