Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

1915. November 28. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 48. szám^(3) ború, a harctér lelke, hangulata, lélektana érdé j kel és nem a vér ... a puskagolyó . . . # A selymes, bágyadtfehér chrysanfamumok las­san lekerülnek ti katon8sapkáról s helyüket a sötétzöld fenyőág foglalja el. Eszel egy uj világ lobban fel előttünk, ezernyi uj érzéssel, hangu­latával, ezernyi ismert és ismeretlen veszélyével, izgató érdekességgel. Amikor a katonavouat lé- lekzetveszlve robogott át velünk a koromsötét éjszakán, már mindegyikünk szeme előtt felgyűlt ez az uj elkövetkezendő éieí, melynek bizarr ér­dekességét nagy riválisának, az elmúlásnak oly rettenetes közelsége adja. Különös, szavakba alig önthető érzés . . . Tulajdonképen az éleíszeretet dominál benne és ! mégis ... A coupák ajtajában szélben vonagló j zászlók, színes virágbegyek, szallagos katonasap- j kák, ének, zene, tréfa kacag a pályaudvarok kő- J szénfüstös, szomorú világába . . . Mindenki vidám, — igaz — némelyeknek j minlha nagyon is fényes lenne a szeme — da ki | nézi most ezt? És ez a jó kedv, a*nely őszinte ! és jóleső elkísér minket oda is, ahol már kezde- j tét veszi a nagy színjáték, ahol a papirmascheé j kardok, színpadi puskák helyett véres szuronyok, ; sáros, életoltő fegyverek adják a stilszerü, de j rettenetes sts (Tagét. Ködös, elborult reggelen ér­kezünk. A levegőben szinte benne van valami nyomott, szomorú hangulat, hanem s bakákat ez igazán nem izgatja. Csak olyan jó kodvvei har­sog a nótájuk: Megy a gőzös, ripeg-ropog a ke­reke ... Az ének közben azonban min'ha va­lami idegesség futna a jóképű fiukon végig . . . Aminthogy meg is szólal az egyik baka: »Eonyede beste nagy hegy, szinte rossz ránézni,« mondja az alföldi népek önkéntelen ellenszen­vével . . , Mindenki felnéz a csúcsok felé. Gyönyörű, fenséges kép. Mint egy évezredes, az idő vasf < gától tépett piramis, emelkedik fe! az ég felé egy hatalmas, szürke hegytömb. Amint jobban kiemel­kedik a ködből, nagy csudálkozás támad a bakák között. »Az már hó.« adja ki a közvélemény a határozatot és most még ellenszenvesebb a begy­óriás, melynek csúcsán diadalmas, fehér ragyo­gással ég a hó . . , * Az alföldi magyar baka, de még az av.-i román gyerek is elhallgat egy pillanatra s mi­közben letörlik a verítéket — odalent 12 fok Celsius a meleg — lassan megindul a beszélge­tés a legújabban felfedezett ellenségről »Hát hi­szen azt még meg is kell mászni«, mondják, az j bizony nehéz lesz, hanem a taliánnak sem köny- j nyü! Ezzel aztán megvigasztalcdik a társaság. Általában, ha a íalián szó fölvetődik, egy szerre világossá válik a hangulat. A bakák fan­táziáját líohatólag a naraucsszüret foglalkozbiijn, azon mulatnak mindenféle variációban. Amikor megérkezünk a kijelölt falub", az első, ami a szemünkbe ötlik, egy utszélen ái ó, faragott Kriszlus szobor. Kezdetleges, darabos munka. Hanem az arcon oly élethű, oly szív be­rnit rkoló a fájdalom kifejezése, hogy mindenki odanéz. Az őszirózsás, szallagos büszke trikolor rebbenve hajlik meg előtte. Azután még s> kei látnak ilyet. Üzlet, cégér sehol a faluban, c ak szentképek, szobrok az utón . . . »Templom ez, nem falul« mondja egy baka elkeseredve, hanem azért amikor este megkondul a falu harangja, egyszerre lekerülnek a katona­sapkák. A harangzúgás talán az otíhonh igyott fatornyu templomot juttatta az eszükbe, vagy ta­lán a jövőt, amely ott a sötét hegyek mögö t vár rájuk ? Ki tudja ? . . . * Előbbi levelemben szomorú bizonyságát ad lám annak, hogy mire nem képes egy jogászba oltott K. u k. infanterista. Tulajdonképén-valami különös írni valóm nincs is, do most épen vasár­nap délután vtn (Nagybányán most mennek a moziba!) és olyan szépen hull lefele az első bő, hogy lehetetlen elő nem vennem a jegyzeteim,ei, hogy leírjak belőle egy pár sort. * .......................nov. 12. Má r megismerkedtünk a havasokkal. Igaz, nehezen ment, legalább a bakák nagy ellenszen­vet mutattak az ormótlan havas iránt, arvtol> oek aljában az első havasi gyakorlatunk lefolyt. La is kerültek a zöldgalyas hósapkak egymá-u^án a fejekről, mikor a gyakorlat után a hadnagyunk pihenőt vezényelt. A csapat egyszerre hozzálá­tott a pihenéshez, miközben egy öreg cagybaju- szos infanterista a következőket mondta nekem. «Hát csak azt mondom önkéntes ur, hogy tíz percig meg sam mozdulok, ha mindjárt az olasz király jön is utánam I« És ezzel már végig is heveredett az anyaföidön, erőgyakorlatokat tartva a szürkére festett aeráris kulaccsal. Közben a hadnagyunk, felhasználva a rövid pihenőt, felfele indult a hegyoldalon, hogy meg­szemlélje a terepet Bot és csákány nélkül megy felfele s az omlós szikla törmelékeken pár percig szédületes tempót diktál. Az én nagybajuszos infanieiist&m csak nézi nézi . . . »Remélem — mondom néki, hogy maga nem akar most fölkapaszkodói«. A baka erre ha­ragosan kihúzza magát. »Már mint hogy én? — kérdi indignálódva, — de bizony megyek én a hadnagy urunk után« s már indul is felfele . . . Egy kicsit ügyetlenül, egy kicsit a harmincnyolc év súlyától görnyedve, de ment rendületlenül a »hadnagy urunk« után. Most már nem fáradt, a szeme sunyi büszkeség­gel siklik a hadnagy arcára, hogy látja-e az 6 igyekezetét ... Ez a magyar baka . ,, * Olyan különösek ezek a havasi éjszakák. Fent a hegytetőn rebbenve omlik, foszlik ezer csillogó szilánkra a hófelhő, itt a völgyben villám villámot ér, az ég akkorát dörron, hogy szinte rasgrezzen bele a körülöttünk levő hegyko- szoru. Zuhogó zajjal omlik az eső , . . Szolgálatba vagyok, villanylámpám fehér fénye kíméletlenül vágódik bele sz éjszakába, a sáros, agyagos utón négy felfűzött szuronyu baka jön utánam. A lámpát is eloltom, szemem ku­tatva próbál áthatolni a sötétségen. Hazagondo­lok. Régi, fakult emlékek, arcok, melegségek lob­bannak fel egymásután. Lányok, gyermekes, ezer­szer megvágyott boldogságok . . . »Haiti« rikolt ki az éjszakából egy rekedt, durva hing . . . Adieu otthon ... A lámpám fénye a hang felé rebben. Az őr csillogó szuronya zöregve vágódik le a mellemhez, igazolom ma­gam. Az őr egyenletes lépése lassan elhal . . . Megyünk tovább az éjszakában. Az »István Király«-ban most talán a zene szól, az étterem nagy térképénél érdeklődve olvassák a legújabb sürgöayjelentést s utánam meg-megcsörrenő szu­ronnyal a kezében jön négy baka, beleveszve a fel-fel-lobbanó havasi éjszakába— — — — Heti krónika. A szállingózó békehírek nagy népszerűség­nek örvendettek a héten az egész vonalon, nem csak azért, mert a drága fiukat már mindenki itthon szeretné látni, hanem némi önzésből is, hogy szűnnék már meg ez a háborús drágaság. Hol vannak a régi jó idők, mikor a taiyi- gás vak koldus is azt mondta a tojásra a vezető fiúnak: — Vágd a kerék ágyához. Ma annyi a tojás ára, a mennyiért száz év előtt egy véka búzát adtak. A hússal meg sokan úgy vannak, hogy megbetegszenek a nagy öröm­től, ha bust esznek, annyira elszoktak már tőle. Mondják, hogy a sertés megócsult, most már nem 600, hanem 500 koronáért lehet egy fürgébb fajta ugrálós malacot venni, hát ez is valami. Végre is nem okvetlenül kell mindenkinek ser­téshúst, vagy féiementhalit enni (t. i. az ernen- thali sajtnak a fele, félementhali), fcöznfipokon jó a burgonya is, vasárnap meg a puliszka luró- vai vagy túró nélkül nekünk, akik hadi adót nem fizetünk. Éhező körökben nagy örömet okozott a »Szamosnak« az a híre is, hogy Nagybányára pár vaggon rizskását készülnek hozni tekintett el a disznóölő évadra. Már csak annak a hire is, hogy készülnek, izgalmai okoz. Szóval a régmúlt háborús időit meghalad­tuk, lefőztük. Mily sokat emlegették pl. a László- szekerét, Kun László idejéből, pedig az semmi, láttam a héten egy szánkát, a melyikbe 4 szamár volt fogva. Sohasem láttam szamár-négyest, de most belátom a létjogosultságát, nem vagyok olyan szamár, mikor tudom, hogy lóhoz nem lehet jutni. Hozzá járul a háborús idő terheihez az is, hogy a tél beköszöntött. A budfalusi asszony megjósolta, bottv id r. t, = év elejen barom or vö t va- ) c *mí.. usy indul, most valóságos mu-z«a-klimat e e- zünk, d8 karácsonkor még szakerezni fogunk. Persze ilyenkor a jó cipő többet ér, mint 8 legjobb barát, sokan azonban csak most vet ték észre, hogy az övék talmi-barát, mert papi­ros taipu. Látnivaló ebből, hogy n világtól mi sem maradunk el, hozzánk is csak elérkezik mindet) lassanként, csak türelem ! még e papiros- taip is, sőt ez talán -gyorsabban szalad, mm! maga a háború, amely pedig százezer fogoly szerbet produkált hamarosan s ott áll, hogy Szerbiában már nincs kit elfogni. Milyen nagyszerű ellentét ilyen viszonyok közölt a koncert, a haugveraeny, a művészet, meiy nem zavartatja a maga akkordjait semmi­féle agyudörgássel, érdekes mozzanat volt nálunk is Bendin«rek szereplése kedden. A nivó az felséges volt, de a kárpáti fal­vaknak egy kilincsre való se igen jut belőle. Miiyen máskép lett volna, ha a terem csupa páholyokból állna. Ha meg lesz a béke, bizony jó is lesz átalakítani az ülőhelyeket s egy sor páholyt a legelső ilyen koncertre mindjárt le is foglal _____ a króniká*. Elseje alkalmából kérjük a hátra­lékok szivea megküldését Személyi hír. Bay Lajos orsz. képviselő és Soltész Elemér kerületi jegyző a héten Deb- reczenben részt vettek a tiszántúli ref. egyház­kerületi közgyűlésen. Dr. Lovrich Sándor kórházi igazgató főorvost a király ezredorvossá nevezte ki. Slgnum laudls A király dr. Varga Sándor főgimn. tanár hadnagyot az ellenseg előtt tanú­sított vitéz magatartásáért a signum laudis-sal tüntette ki. A sebesültek, kedden, nov. 23 án 120 «dag disznófősajrot kap'ak uzsonnára 48 K értékben a vacsorapónztártól. melynek eddigi bevétele 896 K 28 f, kiadása 849 K 66 f volt. LVnivsIó, hogy a mostani pénzkészlete csak 46 K 62 f, vagyis a pénztár föivirágzása a sebesültek szá­ménak növekedésével fordított arányban áll. A héten csak Mórágyi Istvánné adományozott 10 koronát és Takács Tus egy általa szedett füzér gomba árából 5 koronát, amit köszön a vacsora­pénztár s melegen kéri Nagybánya hölgyeit, hogy ezt az intézményt adományaikkal és szives készségükkel erősén támogatni kegyeskedjenek, különösen most, amikor karácson ünnepe köze­ledik. A katonák téli időben, bizony sokszor nagyon kiéhezve érkeznek ide s ha látnák a de­rék magyar fiukat, mikor jóízűen, szint* vers e- nyezve fogyasztják a disznósajtot vagy a pótlékul adott szalonnát, bizony nem mondanák, hogy a vacsorapénztár luxus intézmény, különösen most, mikor « vendéglősnek is nehéz a szűkre szabott díjból valamit produkálni. Emlékeztető. A jótékony nőegylet folyó ho 28-án vasárnap délután 3 órakor a városháza tanácstermében gyűlést, tart. Tárgya: Karácsoni osztás megbeszélése. Kérjük a tagoknak szives részvételét. Elnökség. Gyászhir. Múlt számunkban már megemlé­keztünk Váradi Stoll Lajos haláláról, most kö­zöljük a család által nekünk megküldött gyász­lapot, mely következő: Váradi Stoll Lajosnő szül. Novotny Emma mint az elhunyt neje, oro32 fog­ságban levő fi» Kálmán és fia Géza mint gyer­mekei, Szabó Adolfné szül. váradi Stoll Mária, váradi Stoll Béla mint testvérei, Szabó Adolf, váradi Stoli Bélánó szül. Gellórt Ida, özv váradi Stoll Gáborné szül. Girsik Erzsébet, özv. Simonils Béláné szül. Novotny Paula mint sógora és só­gornői úgy a maguk, valamint az összes rokon­ságuk nevében is mély fájdalommal jelentik, hogy forrón szeretett jő férje, a legjobb apa, sógor és rokon váradi Stoll Lajos nyug. miniszteri szám­tanácsos folyó hó 18 án délelőtt 9 órakor, életé­nek 70 ik és boldog házasságának 26 ik évében, hosszas betegség után az Urban csendesen el­hunyt. Drága halottunk földi maradványa folyó hó 20-án délután ’/»4 órakor fog a kerepesi ut meletti temető halottasházában & róna. kath. egy­ház szertartása szerint beszeníeltelni és ugyan­azon temetőben levő családi sir oltba örök nyu­galomra helyeztetni. Az enges elő szent mise­áldozat folyó hó 23-án délelőtt 9 órakor lesz a terézvárosi plébánia-templomban az egek Urának bemutatva. Budapest, 1915. november hó 18-án, Áldás és béke poraira!

Next

/
Thumbnails
Contents