Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
1915. November 21. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE san nézte az ismeretlent, aki észrevette a merev pillantást és mivel bosszantotta Ambourgh viselkedése, felállt és közeledett hozzá. A merev pillantás akkor is tartott, midőn a pillantás képzelt rabja asztalukhoz ért. Az ismeretlen pofonütötte a mereven nézőt, — Második is következik, ha merev nézésével ezután is kellemetlenkedni merészel. Az oroszlánszeliditö pillantásának hatalmát, többé nem merte embereken gyakorolni. Angolosan. Angolország képviselőinek egyike megsértette a parlament alsóházát, miért is arra ítéltetett, hogy térdelve kérjen bocsánatot. Az országgyűlési képviselő eleget tett az ítéletnek. A térdelve történt bocsánatkérés után felállt és látva, hogy nadrágja té.-delás közben piszkos lett, a port kezével verte le és hangosan mondta: — Sohasem voltam iiy piszkos házban. Arról hallgat a krónika, hogy a furcsa megjegyzésért kérdőre vonták-e vagy nem, de elhisz- szük, hogy igazat mondott. A cár őszintesége. I. Pál orosz cár csodálatos ur volt. Híveinek oly intézkedéseit, amelyek tetszését nem nyerték meg, szokatlan módon ócsárolta. Panin gróf, minisztereinek egyike, Kobenz gróf osztrák követ útlevelét kiszolgáltatta mielőtt a cár beleegyezését kikérte volna. A cár ezért haragra lobbant és szárnysegédének parancsolta; — Tüstént menj Paninhoz és mondd meg neki, hogy hülye. Igen, hülye — ismételte, midőn látta, hogy a szárnysegéd meghökkent — megengedem ugyan, hogy több esze van, n int nekem. Ezt is mondd meg neki. A szárnysegéd teljesítette a parancsot és csodálkozott, hogy a miniszter az őszinte meg- toidás dacára határozottan protesíált az ócsár- lás ellen. Olcsó húsnak híg a leve. Hogarth londoni hires festőt Leslie gazdag de nagyon fösvény lordhoz hívták. A lord azzal bízta meg a festőt, hogy oszlopcsarnokában freskót fesseD, mely Izrael fiainak a vörös tengeren való átkelését és Pharao hadserege által történő üldöztetését ábrázolja. A feslő egyszáz guinea dijat kívánt, a lord azonban buszát volt hajlandó fizetni. — Mivel pénzzavarban vagyok, a megbízást úgy is elvállalom, de csak oly feltétel mellett, ha a busz guineat azonnal megkapom. Az egyezség ily feltételek mellett létrejött és a művész a húsz guineát, valamint az oszlop- csarnok kulcsát átvette. Másnap alig virradt, a festő és munkatársa, aki közönséges mázoló volt, megjelentek a munka színhelyén. Téglaszínű vörös festéket tartalmazó dézsát és hatalmas meszelőt hozott magával a mázoló. A lord még nem hsgyta el ágyát és az oszlopcsarnok hátsó fala már is téglapiros szin ben diszlett. Hogarth gondosan megvizsgálta a falat és miután meggyőződött, hogy a befestett falon folt nem mutatkozik, kérette a lordot, hogy a kész munkát szíveskedjék megtekinteni. Midőn a lord belépett a csarnokba, a művész jókedvűen kiáltotta: — Készen van. — Mi van készen — kiél-'olta a belépő lord és a piros falra mulatva kéidezte — mit ábrázol ez ? — A vörös tengert. — A vörös tengert ? — hebegte a nábob, mert érezte a becsapatás tüzét — hát hol van Pharao? és hol vannak katonái? — Mindnyájan a tengerbe fúltak. — Hát Izrael fiai ? — Azok — válaszolta a festő előzékenyen meghajtva magát — szerencsésen átkeltek a tengeren és a túlsó parton vannak. Egyhangú választás. Haicourt Vilmos, az angol hires politikus fiatal korában annyira kiáühatatlan volt, hogy ismerősei közül senki sem kedvelte, sőt mindenki lehetőleg kerülte. Hat excentrikus angol fiatalember lakomát rendezett a londoni előkelő vendéglők egyikében. A vendéglőst utasították, hogy tizenkét teríték legyen, mert abban állapodtak meg, hogy mindegyik legkellemetlenebb ismerősét vendégül fogja hívni, de annak nevét nem volt szabad előzetesen elárulni. A lakoma rendezői a kitűzött időben megjelentek és mindegyik kiváncsi volt megtudni, hogy kik lesznek a meghívottak. Nagy volt a csodálkozás, midőn a tizenkét terítékhez csak heten jelentkeztek A lakomát rendező hat fiatalember mindegyike ugyanis Harcourt Vilmost tartotta legkellemetlenebb ismerősének s igy mind a hatan egyhangúlag őt választották vendégül. A tisztviselők megsegítése. Az országgyűlésnek legközelebbi ülésezése alkalmával előterjesztendő indemnity törvényjavaslat keretében, mint hivatalosan jelentik, a kormány 87 millió koronának a rendelkezésre bocsátását szándékozik kérni a törvényhozástól a közszolgálati alkalmazottaknak a háború hosszú tartama folytán szükséges segítésére. Az említett összegből a kormány által egyes, erre különösen ráutalt alkalmazottaknak már engedelmezett és be nem tudandó rendkívüli segítésén fölül, segítségben fognak részesülni az összes tényleges közszolgálati alkalmazottak, a kik az államtól vagy az állam hozzájárulásával kapják illetményüket. A nyújtandó segítséget, az állami és velük egy tekintet alá eső rendszeresített alkalmazottakat, illetően általában az alkalmazottat 1916. január 1-én megillető fizetés természetével biró illetmények egy évi összegének 20 százalékában állapítják meg. Az igy számított segítség azonban a tisztviselőknél, tanároknál, és a velük egy tekintet alá eső alkalmazottaknál 400 koronánál, az az altiszteknél és szolgáknál és a hozzájuk hasonló mértékű illetmények élvezetében álló alkalmazottaknál pedig 200 koronánál kevesebb nem lehet. Az óvónők, a kezelők (kezelőnők) és dij- nokok egyformán 300 korona egyszeri segitség- ségben részesittetnének. Ugyancsak az élvezett illetmények mértékére való tekintet nélkül 400 korona lesz enge delmez8ndő a községi és körorvosoknak, az 1913. évi XVI. törványezikk hat&rozmányai alá tartozó községi és hitfeletkezeti elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, továbbá a községi és körjegyzőknek, 300 korona a segédjegyzőknek és 200 korona a rendszeresített állandó állásokat betöltő egyéb községi, közigazgatási alkalmazottaknak. Az engedelmezendő egyszeri segítséget 1916. évi január l-étől kezdve egyenlő tiz hónapi előzetes részletben fogják a tényleges szolgálat kötelékében álló alkalmazottak részére kifizetni. E segítségek a mellett, hogy minden állami, és törvényhatósági és községi adó alól mentesittetuének, sem lefoglalhatók, sem átruházhatók vagy elzálogosithatók nem lesznek. Ezen fölül gondoskodni kíván a kormány arról is, hogy az 1912 évi LVIII. t.-c. alapján államsegitségben részesülő törvényhatósági és rendezett tanácsú városok ugyanolyan egyszeri segítségben részesíthessék az alkalmazottaikat, mint a minő a fentiek szerint az állam által en- gedelmezendő lesz s a városoknak e célból leendő támogatására a 87 millió koronán fölül megfelelő további összeg rendelkezésére bocsátását szándékozik a kormány a törvényhozástól kérni. Heti krónika. Lapunk szerkesztője még a múlt hét elején Budapestre utazott egyházi ügyben, onnan ezen a héten csak két napra jött vissza Nagybányára, azután újból a fővárosba ment. Itthonléte alkalmával meginterjuholtam őt, hogy nem hallott e a háborúról, vagy a békekötésről olyan híreket, a miket a lapok nem közöltek ugyan, de a melyek mélyebb belepillantást engednek a kulisszák mögött ltbonyolodó diplomáciai tárgyalásokba. Erre lapunk szerkesztője rendkívül érdekes dolgokról tudott beszámolni. Igen tekintélyes vezető emberek kijelentéseit közölte, a melyek alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a békekötés ideje sokkal közelebb van, mint a menynyíre gondolnánk. Töbhek között fő.olvasott egy-két levelet is. 47. szám (3) Ezen a héfen több ismerősem is járt a fővárosban és a külföldön. Ezeket is kikérdeztem és ezek is az általános békekötés reményének hangulatáról számoltak be. Emberileg tökéletesen érthető, ha a háborús viszonyban álló össses nemzetek megelégelték a sok vérontást, a sok anyagi áldozatot és valamennyien megfontolás tárgyává teszik, hogy a békekötés idejének halogatása és egy újabb téli háború lezajlása pótolhatatlanul fogja DÖvelni azokat a veszteséget, a melyek emberéletben és anyagiakban az összes hadakozó államokat egyaránt érik. Ha majd újból haza fog jönni a jövő hét elején lapunk szerkesztője, újból meg fogom őt interjuholni és lehet, hogy akkorára már a fővárosi lapok is közelebbi részleteket fognak közölni a nemzetközi béketörekvésekről. Hogy mikor fog a szerkesztő hazaérkezni, azt egyelőre bajos kiszámítani, mert a nagy hó roppantul akadályozza a vasúti forgalmat. A megyei közgyűlésről például Nagybányára visszautazó bizottsági tagok a polgármesterrel együtt csütörtökön délután elindullak Nagykárolyból és csak pénteken délelőtt 9 órakor érkeztek Nagybányára. Ekkor sült ki, hogy a szatmár-nagybányai vasút, tulajdonképen nagyon olcsó. Tizenkét és fél óra hosszat tartott az utazás és ennek dacára a II. osztályú egész jegy ára csak 4 korona, Ilyen olcsón talán sehol az egész világon nem lehet utazni. Ez az olcsóság épín olyan karakterű, mint a régi jó világban a foghúzás. Emlékszem arra, hogy gyermekkoromban egy magántisztviselő egyúttal borbély is volt és mint ilyen, foghúzással Í3 foglalkozott. Egy alkalommal én is huzat- tam vele egy hátulsó fogat és legalább Í3 egy fél óráig dolgozott azzal az egy foggal. Közben vagy háromszor letört a fog koronájából és még segítségül alkalmazta a segédet is, aki őt hátulról átölelve húzta, mikor a mester a fog kihúzásával birkózott, mind a ketten jól beleizzadtak a munkába és mindezért összesen csak 30 krajcárt kellett fizetni. Ezzel szemben a fogorvos egy másfél percig tartó foghúzásért egy egész forintot követelt. Hát ilyen értelemben lett olcsóbb a mostani utazás is. Legalább van valami, amit a mai világban olcsónak mondhatunk. Mert egyéb minden rémesen drága. így például az országos vásáron egy-egy kövér disznóért vagy egy sovány riska tehénért annyi sok pénzt kívántak, amennyiért egy külvárosi házasteiket is meg lehetett volna V8nni. Nem is volt valami kapós az eladó jószág. Sok háznál hiányozni fog a sertés, ritkán lesznek disznóölések, pedig az ilyen aprólékfélék vegyítenének egy ki3 örömet a mai nehéz megélhetés nyomasztó gondjai közé. A ropogós hideg beálltával a tűzifa is rohamosabban fog fogyni, pedig a fa ára is feljebb ment. Hamarosan megnyílik a korcsolyapálya is, a honnan azonban az ifjúság jelentékeny része egyelőre hiányozni fog. Reméljük azonban, hogy nemsokára ők is előjönnek a harctérről és valamelyik legközelebbi számunkban a krónikás a háború befejezésével kapcsolatban már erről is meg fog emlékezni. Ebből a célból nagyon szívesen átadja a pennát neki a viczekrónikás. Uj királyi tanácsos. A mai hivatalos lapban örömmel olvastak azt a hirt, hogy őfelsége a király a személye körüli m. kir. miniszter előterjesztésére Farkas Jenőnek, Felsőbánya rend. tan. város polgármesterének, buzgó és sikeres hivatali működése elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. Gratulálunk ! Személyi hírek. Dr. firdődy Igaácz nyug. m. kir. honvédfőtörzsorvos családjával hosszabb időre Bécsbe utazott.
