Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-17 / 42. szám
1915. Október 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 42. szám. (3) mény is 1917. évi deczember 31-ig marad érvényben. Az aláírók kívánságára e járadékkőlcsön kötvényeit a szelvények beváltásával megbízott hivatalos beváltóhelyek és az osztrák-magyar bank budapesti főintézete, valamint a magyar szent korona országai, továbbá a Bosznia és Hercegovina területén levő fiókjai 1917. d.czern- ber 31-ig költségmentesen fogják megőrizni és kezelni. A harmadik hadi kölcsön előnyös feltételei, a pénzpiacz kedvező helyzete, az utóbbi hónapoknak a háborút eldöntő fényes győzelmei és ennek folytán annak kétségtelen és világos felismerése, hogy a létünkért folytatott nagy küzdelem győzelmes befejezésére szükséges kölcsön jegyzésében való minél nagyobb részvétel az aláírók magánérdekei mellett a közérdeket is nagy mértékben szolgálja: biztosítékai annak, hegy a harmadik hadikölcsön jegyzésének eredményében az ország lelkes önbizalma és nagy íeherbirásáról ismételten fényes bizonyságot tevő közgazdasági ereje előreláthatólag még impozánsaidban fog megnyilvánulni, mint az első és második hadikölcsön alkalmával. Külföldi esetek. Angol gavallérok. Steele Richard irót szívesen fogadok a londoni hangadó körökben. A lincolnstieri gazdag báró isméiéivé kérte a hires irót, hogy ha esetleg pénzzavarba jutna, forduljon hozzá bizalommal, mert ő bármikor rendelkezésére áll egész vagyonával. Steele megköszönte a felajánlott szívességet, de egyelőre nem vette igénybe, mert szükségleteinek fedezésére elég pénzzel rendelkezett. A szellemes iró azonban minden más dolgára több gondot fordított, mint arra, hogy bevétele és kiadása egyensúlyban álljon és igy nem csoda, hogy hitelezőinek egyikét nem volt képes azonnal kielégíteni, midőn pénzét követelte ; mivel pedig, az illető zaklatta és eszébe jutott, hogy a báró nehány nap előtt megismételte ajánlatát, sietett hozzá. Az angol mágnás addig szóhoz sem engedte vendégét jutni, amig készséges szolgálatát ismét föl nem ajánila. — Nos, uram, megvallom, hogy ez alkalommal ily célból jöttem. Szíveskedjék nekem 100 sterlinget (2400 korona) nehány Dapra kölcsönözni. Ha a házigazdát pisztollyal fenyegeti vendége, akkor sem ijedhet meg jobban, mint a Együtt követtük el Diákcsinjeinket; Mulattunk is aztán, Ha rajta nem csíptek. Most az iskolában Egy üres hely mondja : Elment miközülünk, Üres lett a padja. Bátyám volt ő nékem, Igazi, hű bátya. Hogyha megbotlottam, O emelt föl újra. Testvéri szeretet Fűzött össze minket, Melyet a barátság Még erősebbé tett. A gyermek-álmokat Együtt szövögettük, Diák bajainkat El-el meséigetíük. Vigasztaltuk egymást: Sose busulj, pajtás, Majd eljön sebedre Egyszer a gyógyulás. béró, midőn a kölcsönre vonatkozó szavakat hallotta, mert ajánlatainak előhozakodásánál mindig szentül hitte, hogy Steele ily szívességre sohasem fogja kérni. Ismételt ajánlataival csak az volt a célja, hogy a magasabb körökben oly szívesen fogadott Írónak barátságát megnyerje. Ijedelmének némi legyőzése után hebegte : — Legyen arról meggyőződve, hogy minden készpénzemet örömmel bocsátom rendelkezésére, de éppen most 20 guinea sincs házamná'. Síeelet haragra lobbantotta annak tudata, hogy a báró, valótlan állításával ürügyet keres a többször felajánlott kölcsön megtagadására. — Ismételt, ajánlataival, mostani helyzetem elárulására csábított, most pedig kínált barátságának és az illő tiszteletnek jelét is megtagadja. A tagadó választ elviselhetném ugyan, hanem gúnnyal járó elutasítást nem tűrök. Nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy orromnál fogva engedem magam vezettetni. Inkább én teszem ezt önnel. S'.eole utolsó szavának kiejtésénél villámgyorsan megragadta a báró hosszú orrát és ujjaival erősen szorítva, ellenfelét maga után vonszolta a szoba egyik sarkától a másikig, a báró nyögve tipegett utána. Végre mintha e pillanatban jutott volna eszébe, kiáltotta a háziúr: — Éd es kedves jó barátöm, ezer bocsánatot kérek, megfeledkeztem a tárcámban levő 100-as bankjegyről, legnagyobb örömmel bocsátom rsndelkesésére. Steele szabadon bocsátotta a megkinzoíiat és a 100-así. zsebre vágva barátságtalanul mondta : — O'y gyalázatos embertől, amilyennek most mutatta magát, szívességet elfogadni szégyen, de inkább elviselem azt, semhogy bolondnak tarthasson. Miheiyest tehetőm, a 100 sterlinget visszafizetem. Remélem, hogy a mai lecke megtanította, mi a tisztességes eljárás. Az utolsó szivar. Gomez Jjccinío, Mexiko egyes részeiben mint rabló, annyira és mindaddig garázdálkodott, amig elfogatását katonaságra bízták. Herrera hadnagy vezetése alatt álló katonacsapat találkozott először a rablóbandával. Heves ütközetre került a dolog. A rablóbanda győzött. Az életben maradt, de lefegyverezeü katonáktól kérdezték, hogy hajlandók-e csatlakozni a bandához, vagy pedig a főbeiövetést választják ? A katonák kivétel néiküi csatlakoztak a bandához. Gomez a hadnagyhoz fordulva kérdezte : — Ön is velünk tart? — Nem. — Nagyon sajnálom, hogy ellenkezik, mert igy akarva, nem akarva, főbe keli lövetnem. — Amint tetszik. — Ha én lennék vesztes, velem is igy bánnának. ■— Az valószínű — mondta a hadnagy — És most elment tőlem; Beállt katonának. A király akarta, Sorsa a hazának. Fegyvert fogott ő is Igaz, szent ügyünkéit, Amely megérdemli A drága ifjú vért. Eredj. Követlek majd Hisz’ rám kerül a sor. Segítek majd én is Hazát védni akkor. És hogyha levertük Ellenségeinket, Folytatjuk tovább is A boldog időket. Elment . . . Hogy kicsoda ? Azt ne kérdezzétek. Csak ejtsétek érte Legforróbb könnyetek’ 1 Hiszen szerettétek Őt ti mindannyian, Mégis én szerettem Azért a legjobban. r. k. de ha az én feladatom lenne, önt főbeiöveíni, a mexikói előzékenységet szemmeitartv?, kérdést intéznék önhöz. — Mily kérdést ? — Azt, hogy életének utolsó órájában nincs-e valami kívánsága? — Köszönöm a figyelmeztetést, a mexikói előzékenységet magam is gyakorolni szoktam s ennélfogva tisztelettel kérdem, hogy életének utolsó órájában mi a kívánsága ? — Szivar'árcámbnn van egyetlen egy pa- naíela szivarom, azt szeretném elszívni. — Magam is szenvedélyes dohányos vagyok, azért nagyon jói értem utolsó kívánságát, melynek teljesítését készségesen megengedem. — Nagyon köszönöm szívességét. Herrera ezután rágyújtott a hosszú szivarra és a képzelhető leglsssubb tempóban szívta u/olsó panateláját. — Időnyeréssel nyerni lehet mindent — gondolta magában a hadnagy, aki remélte, hogy a vele egyszerre, de más irányban indult százados í—2 óra rnu’va itt lehet csapatával. A szivar 2 óra letelte után is füstölt. — Hadnagy ur, szíveskedjék valamivel gyorsabban szívni. — Türelem Gomez ur! Na zavarjon utolsó élvezetemben. Reményiem, hogy adott szavát megtartja. Azután még takarékosabb volt a szivar fogyasztása. Hirtelenül nagy lárma támadt, melybe lövések durranásai vegyültek. — Mit jelent ez ? — kérdezte a rablóvezér. — Azt hiszem, hógy Gonzaiesz százados és csapata — válaszolta nyugodtan a hadnagy, most önre kerül a sor utolsó szivarját elszívni. Valóban úgy történt. A rábióbanda 5 perc alatt le volt fegyverezve, mert a nagy túlerővel szemben, ellenállásra gondolni sem lehetett. A katonák, akik életök megmentése czéljá- ból a bandához csatlakoztak, örömmel léptek ismét a katonai pályára. Herrera hadnagy a még mindig füstölő szivarvéget teljes nyugalommal nyújtotta a bandafőnöknek, hogy utolsó szivarjára gyújthasson. A hálás német. Henschei Miksa német származású munkás Amerikába vándorolt. Sok viszontagság után New Yorkba jutott, de a'kalmazást ott sem talált. Einyomorodva kopogtatott Simons gazdag ember házának kapuján. A megjelent cseléd elakarta utasítani, de ugyanakkor érkezett oda Simons kisasszony a gazdag háztulajdonos leánya és több kérdést intézett az alkalmazást keresőhöz aki hűségesen adta elő nyomorult helyzetét. A fiatalember értelmes előadása megindította a jószivü úihölgyei. — Várakozzék itt, majd beszélek atyámmal. Eme szavai után Simons k. a. sietett atyjához, akinek melegen ajánita a szerencsétlent. Simons egy dollár ne pillérrel lovásznak fogadta fel. Az uj lovász híven és pontosan teljesítette kötelességét, de különösen Simons kisasszonynak úgyszólván leste kívánságát. A fiatal leány néhány év múlva William György bankigazgatóhoz nőül ment és mivel később Simons meghalt, a háztartás feloszlott. A volt lovászt a bankigazgató akarta szolgálatba vonni, ő azonban dohánygyárban nyervén alkalmazást, utóbbit választotta. Tíz esztendő alatt annyi vagyont gyűjtött, hogy jóforgaimu üzletet vehetett magának. Henschel 1903. évben, midőn már 75 éves volt, súlyosan megbetegedvén, a new-yorki szanatóriumok egyikébe vétette föl magát. Miután egészségi állapota itt sem javult, William Györgynél, egykori jótevőjét, kérette magához. Az urhöigy haladék nélkül teljesítette a beteg kívánalmát. Henschel most is köszönte neki, hogy ötvenegy év előtt nyomorult helyzetéből kimentette és s párnája alól kivett kulcsot azzal a megjegyzéssel adta át, hogy az a lakásán levő pénzszekrény ku'csa. A pénzszekrény tartalmát pedig, a kellőleg kiállított végrendelet értelmében egykori jótevőjének hagyományozza, azután még egyszer megköszönte jóságát és a fal felé fordulva. szemét örökre behunvla. William György bankigazgató neje egykori lovászától nagyobb vagyont örökölt, miut gazdag szüleitől.
