Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-03 / 40. szám

1915. Október 3 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 40. szám. (3) Külföldi esetek. Három valósi herceg. Aiford lady Edvard királyt, még mint va- lesi herceget álarcos fáncestélyre hívta meg. A társaság nagyon előkelő volt. A kapust utasították, hogy csak azokat bocsássa be, akik a meghívót előmutafják. A meghívóban említve volt ugyan, hogy a?, előmuíatandó lesz, egyesek mindazonáltal otthonn felejtették. A legelőször érkezők egyike is igy járt, de tudva, hogy a valesi herceg is eljön, úgy segí­tett a baján, hogy a meghívó előmutatását kérő kapusnak ezt mondta: — Valesi herceg vagyok. A kapus mélyen meghajtotta magát, az ál­herceg pedig belépett. A nemsokára jelentkezők egyike szintén elmulasztotta magával hozni a meghívót és mi dőn a kapus megszólította: — Kérnem kel! a meghívó kegyes előrnu- talását — kissé zavarba jött ugyan, hanem az­után elég nyugodtan mondta: — A meghívót otthon hagytam, azt hiszem azonban, hogy nem tesz semmit, én a valesi herceg vagyok. A kapus csodálkozva fcólingatfa fejét, de ugyanakkor az udvari fogatok egyikét megpil­lantva gondolta: nem ez, hanem az döbbeni szedett rá — és még mélyebben meghajolva engedte belépni a várakozót. Később elegáns piros kosztümben testes alak jelent meg, akitől a kapus szintén követelte a meghívó előmutatását. — A valesi herceg vsgyok — volt a rö vid válasz. A kapus mosolygott és udvariasan, de erélyes hangon mondta: — Többé nem engedem magam becsapni, kérem szíveskedjék a meghívót előmu'atni, mert ő Fensége előbb már kétszer jelent meg. A valódi herceg kénytelen volt álarcát le­vetni, hogy bebocsátást nyerjen. Kényes kórdós. Saint Armand francia táborszernagy kicsi leánykája rendkívül félénk volt. A bátorságáról ismeretes apa gyakran intette a leánykát: — Ne légy csacsi, ne ijedj meg minden csekélységtől. — Apa és te a tehéntől sem félsz? — Bizony nem. — Hát a kutyától? — Attól sem. — Hát a darázstól ? — Attól sem. — És akkor sem félsz, ha villámlik és menydörög ? — Akkor sem. — Apácska, te nem félsz semmi mástól, csakis a mamától. A jénai egyetem ítélete. Kundert Nándor egyetemi hallgatót követ­kező latinnyelvü okirattal tiltotta ki a jénai egyetem tanácsa: »Azt hallottuk ugyan, hogy a kanibilok a vademberek sötét országaiban fekete emberekre, avégből, hogy rabszolgákul vasraverhessék, ép­pen úgy vadásznak, mint a ragodozó vadállatokra é3 hogy a menekülőkre vérebeiket uszítják. De azt. sohasem hallottuk, hogy a kultúra zónáiban épeszű ember kutyáját békés emberekre uszítaná. Hogy a tudománynak hódoló értelmes ember ily cselekedetre képes legyen, arról csupán te Kun­dert Nándor győztél meg bennünket. Te — resteljük kimondani — a vásáron, világos nappal, a po’gárság szemeláttára, csupán tréfából, mint közönséges mészároslegény 14 éves leányokra és tehetetlen anyókákra uszítot­tad szelindek kutyádat. A kegyetlen durvaságért, igazságos bünte­tésül két évre kitiltunk Jena városából és egész határából.« Donizetti zongorája. A bergamot Donizetti kiállításon legérde­kesebb volt a hires művész régi zongorája, melyet a következő levél kíséretében küldte nővérének : — Ezt a zongorát semmi áron sem szabad eladói; 1822. év ófa magában foglalja életem­nek minden mozzanatát, hangja folyvást cseng a fülemben. Vele éltem a remény, a boldog házasság, majd az egyedüllétem éveit. Tanúja volt örömömnek, könnyeimnek, csa!óc|ásaimn?k, kitüntetéseimnek. Velem izza­dott és fáradotí. Benne él nemtőm és az egész pályafutásom. Atyádat téged, fivéredet, szóval mind- annyiunkat látott és ismert; mindannyian kínoz­tak és ő mindnyájunknak hű társa volt. Legyen ezentúl leányodnak hű társa, te­kintse részemről való nászajándéknak! A cárné és Voltaire kölcsönös ajándéka. II. Katalin, orosz cárné hagyatékához tar­tozó ingóságok között, volt az oro3?. nemzeti szinü selyemből komit harisnya, mely a benne fekvő levél szerint VoUairetől származott. A hires költő megköszönte a levélben azt a kitüntetést, hogy a cárné sajátkezével készí­tett dohányszelencét ajándékozott neki, továbbá Írja, hogy végtelen hálájának kifejezhetése cél­jából, hivatásától íávoleső kézimunka megtanu­lására szánta magát és igyekezetének első sike­rült bizonyítékát azzal a kérelemmel mutatja be, hogy azt elfogadni kegyeskedjék. Az arany liba. A drezdai udvari színház egyik prímádon- ! Mája — Rettich I. — Wienben vendégszerepeit i és az arany libához címzett szállóban lakott, j Elutazása előtt kívánt számla feltűnően nagy 1 volt. Midőn a szállóból távozott, a tulajdonos kérte, hogy látogatásával ismét mielőbb szeren­cséltesse. A művésznő mosolyogva felelte: — Ha azt akarja, úgy'jövőben ne álli'son cégérével egy sorba. Meleg óvóruhát a katonáknak. Az Országos Hadsegélyző Bizotlság II (ru­házati) albizottsága a közönség tájékoztatására a következőket leszi közzé : A hadjárat múlt évi tapasztalatai alapján megállapították, hogy hősiesen küzdő katonáink a hadvezelőség részéről mindennemű szüksé­ges meleg ruházattal elvannak látva, de mind azonáltal a közönség áldozatkészsége részéről a következő adományok ismételten kívánatosak még a hadvezetőség által nyújtott kincstári fel­szerelés kiegészítésére: I. Gyapjú fonalból ké­szítendő volna: a) Sál, circa 250 cm, 25 hosszú cm. széles legyen a fül és nyak belakarására. b) Érmelegitő, 30 cm. hosszú, oldalny iliással a hüvelykujj számára c.) Kötött térd védő, 45 cm. hosszú, középen megfelelő kidudorodással a térdkalács számára Az Országos Hadsegélyző Bizottság által a meleg óvócikkek készítéséhez biztosított gyapjufonal gyári árban kilogram­monként 15 koronáért lesz beszerezhető rövid időn belül. A megfelelő gyapjufouál a főváros több helyén kapható a fenti áron. Vidéken pedig a főispánok, illetőleg polgármesternél vagy a járási főszolgabiráknál a szükséges mennyiség október 15-ig bejelentendők. II. Seiymet vagy puha gyapjúból készített szövetet (ruha, bélés stb.) akár uj, akár j használt állapotban küldje az áldozatkész kö­zönség az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága címére Budapest, Képvi­selőház). E selyem vagy szöveldarabokat a II. I számú albizottság jótékony nőeg} letek fog­lalkoztatói utján lógja a hadvezetőség által esetről esetre szükségesnek jelzett cikkekre a katonaság részére feldolgoztatni. A közönség felkéretik, hogy a lehetőségig az itt jelzett cik­kek készítésére szorítkozzék, mert ezen cikkek előírása tapasztalatok alapján történt. A múlt évben szállított hósapkákból még elegendő kész­let van. a hósapkák a jövőben inkább a selyem és gyapjuszálial lesznek helyettesíthetők. A gyapju- ! fonalból kötött kész cikkek a honvédelmi rninisz­i V terium Hadsegélyző Hivatalának címére (Buda­pest, IV., Váczi-utca 38), mig a selyeurgyapju- szövelek, mint előbb említettük, az Országos Hadsegélyző Bizottság II. számú albizottsága címére (Budapest, Képviselőház) küldeudők- Mindezeknek szálilása a Honvédelmi minisztéri­um Hadsegélyző Hivaíalához poslán 20 kilog­rammig és vasúton bármily súlyban, a Orszá­gos Hadsegélyző bizottsághoz pedig postán 20 kilogramig díjmentesen történik, ha a szállító- vagy fuvarlevélen felvan tüntetve, hogy »Táborba szállt katonák részére szeretefadomány.» A közönség részletesebb útmutatása végett rajzokkal ellátott tájékoztatók lesznek a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala állal a községi elöljáró­ságokhoz küldve. Heti krónika. A mi drága vasutunk ólomlábakon jár (bizony, jó volna lábait rekvirálni), majd min­dennap akkor érkezik Szatmárra, mikor a cim­borája már Nagykárolyban zsindelyez. Sokszor, úgy látszik, minden ok nélkül már a kiinduló pontnál vesztegel egy félóráig s annyit iszik Sikárlón, meg A.-medgyesen, mint egy 42 es gödény, vagy mint hajdanában a czinkotai kántor. Ezért aztán mikor berándulunk a porvá­rosba alkotmányos jogainkat gyakorolni, akkor arra legalább is 3—4 nap kell, még jó, ha ki­jön vele az ember. A mostani megyegyülés is fölemésztette majdnem egész hetünket. Persze erre azt mondhatnák az avatatla­nok, hogy ne menjen be a bányi ember a székhelyre, igen ám, csakhogy az avatott pol­gártárs meg jól tudja, hogy a szerkesztő ur a lengyel-kérdés miatt akasztotta nyakába az uti- tarisznyát, a virilisek pedig a 20000 K jövede­lem miatt való panaszkodásra kerekedtek föl, mert amint adóról van szó, szegénynyé lesz nálunk magyaroknál azonnal mindenki. Boldogult Széli Kálmán, aki bankigazgató is, meg miniszterelnök is volt, nyilatkozott egyszer ilyenformán: — Igazán különös. Bankigazgató korom­ban annyi jóhitelü, gazdag nagybirtokos kere­sett föl, akik most mint, szegények különböző jogcímű leírásokért kopogtatnak nálam, a mi­niszterelnöknél. Igazán milyen különös, hogy oly hamar elszegényedtek. És csodálkozva tapasztalta nemsokára, hogy mire ismét bankigazgató lett, akkorra megint meggazdagodtak az ő zsentri polgár­társai. Persze azért nálunk is a hadiadón nem sok változás esik, akit egyszer megróvtak vele, azt már viz se mossa. És a hadiadóra szükség is van, mert az ön­kéntes adakozás nem mindig és nem minden­kinél sikerül. A helybeli vöröskereszt egylet múlt héten szalmát kért a hadfiaknak. Egyetlen egy termelő sem küldött egy szalmaszálat sem. Egy szegény cselédleány azonban elindult keresni zsúpot a városon, nem bánja ő ha drága is, de nem nézi, hogy a szegény katonáknak még csak derékaljnak való szalmájuk se legyen, ő vesz legalább egy zsúpot. Még mindig szép dolog volna, ha egy-egy birtokos lefőzné azt a sze­gény cselédleányt. Most meg almát kér a kórház. Szalma­alma, úgy látszik mindegy, hátha abból sem ! esznek a katonák ? Ilyen malegben különben minden bokor szállást ad. 25 C fok az árnyékban. Ami egé­szen természetes. A posta mára »hüvösébb«-et jósolt, tehát ilyenkor rekkenő melegnek kell lennie. Megint előbujtak a legyek, végig dong­ják a szobát, konyhát, termeket s jól esik is­mét a sörözés, szárad-készül a sarju, izzadnak a munkások s igaz, hogy a napszám már tiz koronára ment föl, de legalább vigasztal az, hogy a hús is fölment 4 K ra. Ami pedig a háborút illeti, ott is elég nagy a hevülés, az európai koncert ugyancsak fals hangokat ád, pedig már csak olyan, mint a bányászbandánk, kisdobos, nagydobos, karmes­ter, ennyiből áll az egész. A Balkán egész malacbandává változott. De bármint fenekedjenek is a sunyi vitézek)

Next

/
Thumbnails
Contents