Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-29 / 35. szám

1915. Augusztus 29. 35. szám. (3) ilyen »robbantásról«, milyen büszkén, milyen nyugodtan irt a meg a vezető hadnagy, mintha ő maga is nem az éleiével játszott volna . . . Három gépfegyver is van, pompás takarásba beásva, rám olyan benyomást tesz, mintha farkas köíyket látnék. Furcsa kis jószágok. Van figyelő állomás is, gályákká! elbarrika- dirozva. S végül, mint fenséges nyugodtságu bölények, hatalmas ágyuk, jól beépítve, gályákká! elfö- dözve. Ezek jóval a front mögött bujkálnak, ter­mészetesen. Sok és különféle írén kocsik, szaniíész sze­kerek és véges-végül a gulyás ágyú! Pompás kis szerszám. Azt hiszem jobban szeretik a katonák az igazi gránátnál . . . A lobogódiszes pavillonben lehet is kapni gulyást belőlök, 1 korona 30 fillérért; az Auguszta alap javára árusítják. Mikor kijutottam, megkönnycbbü’ve sóhaj­tottam föl. Mégis, mindenkinek meg lehet a re­ménye, hogy szerettei nem éheznek és főleg nagy az eshetőség, hogy vissza is jönnek a drágák, a várva-vártak, a visszavártak ! . . . A föld, a jó anyeföld. három oldalról védi őket, meleg ölében eltakarja gyermekeit. A föld soha sem mostoha anya, mindenki az ő gyer­meke és ő mindenkié; ha idegen is neki az, ki nála oltalmat keres, nem az ellenséget látja benne, csak a gyermeket, ki anyja ölébe vágyik. Elta­karja, melengeti, védi, óvja. Föld, idegen föld, hol véreink, hőseink most küzdve küzdenek, védd őket, takard el őket, óvd a mi katonáinkat! . . . Nem téged mentek bántani, csak mint paj­kos gyermekek, ember-ember ellen játszik nagy szent, halálos játékot. S ha fáradtan eipihennek, megpihennek öledben, lágyan elringatod, meleg két karoddal eltakarod őket, oh Föld, védd, védd az embereket. Ike. Külföldi esetek. A rejtélyes gyűrű. Beauval franczia színésznő egyik szerepé­ben vőlegényének adja ékszereit, hogy hitelezői­nek karmai közül kiszabadítsa. Ez alkalommal az ujján levő gyűrűt is át­adja. A gyűrűt, mint a színház tulajdonát, elő­adás előtt a rendező adja át és előadás után veszi vissza. A 6-ik előadásnál, a színház értéktelen gyűrűje helyett, szép tokban fekvő és nagy ér­téket képviselő gyűrűt, lepecsételt levél kísére­tében nyújtott át a rendező, az egész színházi közönség kedvencének. A levél tartalma ez volt: — A gyűrű, melyet öt előadáson az ujján láttam, annyira értéktelen, hogy kézbe venni is alig érdemes, azért kérem, viselje ezt, mint tu­lajdonát. Az ajándékot nyugodtan elfogadhatja, mert az semmi egyebet nem jelent, mint művé­szetének elismerését. B ’C műszavamat adom arra, hogy engem soha sem fog ismerni. A fiatal színésznő, a levél megnyugtató tar­talma dacára, vissza akarta küldeni a gyűrűt, de a rendező ugyanabban a pillanatban mondja: — A jelszó már is elhangzott, ha nem siet elkésik. A színház gyűrűje hiányában kénytelen volt a színpadra siető hö'gy. a tokban fekvőt ujjára illeszteni és igy az ajándék el volt fogadva. Az ajándékozónak sok éven keresztül se hire se hamva. A művésznő valamennyi ékszerét az aján­dékgyűrűvel együtt Konsíance nevű komornája, férjének segítségével ellopta. Maion?, a tolvaj komorna férjét Sváiezban elfogták és az ékszerek legnagyobb részét nála találták, de az ismeretlentől származó gyémánt gyűrű nem került elő és a tolvaj nem akart, vagy nem tudott róla számot adni. A művésznőt nagyon bántotta, hogy éppen ezt a g^űrü'" nem kapta vissza. Neháav év mu'va az egyik álarcos íánc- estélyen mulató színésznőt elegáns domino szó­lította meg: — Emlékezik a Brusgler és Palaprat 6 ik előadására. — Hogyne emlékezném. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE — Örülök, hogy emlékezik a csekélységre, amelytől megfosztották. Mondja meg kérem őszintén, rosszul esett, hogy a gyűrűt ellopták? — Őszintén mondhatom, hogy hiánya na­gyon rosszul esik, de csak azért, mivel oly sa­játságos módon jutottam hozzá. — És örülne, ha a gyűrű ismét eiőkerü'ne ? — Nagyon örülnék. Az ismeretlen ajkához emelte a művésznő kezét és hallkan mondta : — Becsületszavunk akkor is szent, ha an­nak betartása szivünk vágyával homlokegyenest ellenkezik. Isten áldja minden jóval életének utolsó napjáig! A domino hirtelen eltűnt. A művésznő meghökkent, midőn észrevette, hogy az ellopott gyűrű gyémántja az ujján ra­gyog. Az eltűnt ui.áu sietett, de a Redouíe vala­mennyi termét eredmény nélkül járta be. A gyűrű ajándékozójáról többé soha sem hallott semmit. Báli jelenet. A lipcsei csata után a II. gyalogezred Mei- ningben tartózkodott. Az uralkodó herceg özvegyénél minden héten táncestély volt, melyre az ezred tisztjei meghívást kaptak. A most uralkodó herceg a gyermekkort alig lépte (ú', két nővére is legfeljebb 16 — 17 éves volt. Mindhárman örömest időztek a katona­tisztekkel. Adél hercegnő, aki később Angolország királynéja volt, Reichenbac'a őrnaggyal franczia- négyest táncolt. Mivel pedig a háború zordsága a parkett simaságával nehezen volt összeegyez­tethető, nem lehet csodálni, hogy az őrnagy el­csúszva nagyot esett és táncosnőjét magával rántotta. Az őrnagy balesetét fokozta az a saj­nálatos körülmény, hogy sebesült karja kötés­ben volt, miért is fölkelése neki örökkévalóság­nak látszó másodpercekig tartott. Az odasiető udvarhölgyek és kamarások a hercegnőt egy pillanat alatt talpra segítették és kevéssé kifogásolhatóvá vált toilettjének rendbe­hozása céljából a szomszédos terembe vezették. Reichenbach resfelte ügyetlenségét és a terem egyik szögletébe húzódott. Nehány perc múlva a hercegnő ismét a táncterembe sietett, ahol az őrnagy tartózkodási helyét fölfedezve, a legbájosabb előzékenységgel szólitá föl a tánc folytatására. — A vaskereszttel kitüntetett vitézt, akit karjának jelentékeny sebe a lipcsei csatában való résztvételtől sem tartott vissza, sokkal többre becsülöm, sem hogy a megszakított tán­cot ne ővele fejezném be. Mint királyné is örömmel emlékezett erre a báli jelenetre. Tanügy. — Beiratkozás a polgári leányiskolába. — A nagybányai állami polgári leányiskolában I és a vele kapcsolatos női kézimunka- és női ke- reskedeimi-tafolyamon a jövő 1915—1916. tan­évre szeptember 3 án és 4 én a helybeli, 6-án a vidéki tanulókat írják be, mindenkor d. e. 8 — 12 óráig. A javitó-vizsgálatok szeptemher hó 1-én, a felvételi vizsgálatok szeptember hó 2-án délelőtt 8 — 1 óráig lesznek. Az intézetben először beiratkozó növendé­kek a beiratásaál szüleik, gyámjuk, vagy azok megbízottjainak kíséretében tartoznak megjelenni és előmutatják a) az előző osztályról szóló bizo­nyítványt; b) keresztlevelet és c) ujraoltási bizo­nyítványt. A polgári leányiskola első osztályába oly növendék léphet be: a) ki életének 10. évét betöltötte; b) ki az elemi iskola IV. osztálya számára előirt tantárgyakban kellő jártasságát vagy bizo- nyitványnyal, vagy az állami polgári leányiskola tanítótestülete előtt fölvételi vizsgálat utján iga­zolja. Azok a tanulók, akik az elemi iskola V—VI. osztályát, végeztek, különbözeti vizsgálat alapján vehetők fel a polgári iskola II., illetőleg III. osz­tályába. 1 Évi íandij ...............10 K — f 2. Felvételi dij . . . . 3 K — f 3. Ifjúsági könyvtárra . . 1 K — f 4. Értesítőre...................1 K — f 5. Kirándulási alapra . . 1 K — f A tandíj két részben fizethető. A tandíj elengedéséért csak azok folyamod­hatnak, kiknek az ének, szépírás és testgyakor­láson kívül egynél több elégséges osztályzatuk nincs. A kérvények a szatmármegyei kir. tanfel­ügyelő úrhoz címezve, a beiratások alkalmával az igazgatóságnál nyújtandók be; I osztályos ta­nulók csak kivételesen, különösen méltánylást érdemlő esetben kaphatnak tándijmentességet. A folyamodványhoz csatolandó : 1. az előző tanévről szóló iskolai bizonyítvány ; 2, egy évnél nem régibb keletű szegénységi bizonyítvány. A tanügy terén működő egyének gyermekei, ha jó előmenetelt, szorgalmat és jó magaviseletét tanú­sítanak, a tandíj fizetése alól szegénységi bizo­nyítvány bemutatása nélkül is fölmentetnek. Ily esetekben a folyamodványra 1 korona, a mellék­letekre 30 filléres bélyeg teendő. A folyamod­ványok a szülő és nem a tanuló nevében Írandók. A kellően fel nem szerelt folyamodványok tekintetbe nem vétetnek. A vidéki szülőket kéri az igazgatóság, gyer­mekeik elhelyezésénél forduljanak hozzá taná­csért O'yan helyre, ahol már fiuk is vannak el­helyezve, polgári leányiskolái tanulók semmi esetre sem helyezhetők el. A kézimunka tanfolyamon tetszés szerint a varró-csoport, vagy himző-csoport tárgyaira le­het beiratkozni. A varró-csoporton fehérnemű és felsőruha szabást és varrást tanu’nak. A felsőruha varró tanfolyamon azon újítást tette a tanítótestület, hogy megrendelést fogad el a tanulók részére s igy a növendék jóformán ingyen tanul meg varrni. Ez utón is először is kötényekre kérünk megrendelést. Többen kerestek föl azzal a kéréssel, hogy a kereskedelmi lanfolyamot nyissuk meg, ezt csak úgy tehetjük, ha 30 tanuló jelentkeznék, hogy kü­lön hetységet bérelhetnénk. Kérem azért azokat, kik beiratkozni akarnak, hogy ebbeli szándéku­kat mielőbb jelentsék be az igazgatóságnál. Ezt naponként déli ya12 órakor tehetik. Waigaiult Anna. Heti krónika. Végre megvolt a népünnepély vasárnap. Természetesen jól sikerült. Mikor halogatnak valamit, az is öröm, ha egyáltalában létrejön. Az igényeit leszállítja az ember, mikor az esős napok közt egy kis enyhén kibukkanó napfény mellett, hamarosan rendezhet valamit. A rendezőség különben is takarékoskodott nagyon. Kevés kiadással sok bevételt akart el­érni. Ez ugyan nem lehetséges, de vigasztalja magát azzal, hogy ma sok kiadással sem lehet nagy közönségei összehozni. Mert először is nincs közönség, másodszor pedig, ha volna is pénz, a családok hangulata nem az öröm és pajzán mu­latságok felé hajlik. Lepényevés, zsákban futás, csuportörés, póznamászás, szamárverseny, stb. volt már elég a múltban, nem is valami épületes dolgok ezek, de azért csak megnézi őket a közönség, talán a gyermekkori emlékek édes bus melódiája rezdül meg a szivében. Legnagyobb hatást ért el mégis a tűzijáték, melylyel ugyan siettek a mozi miatt (hisz annak is élnie kell) s igy majdnem világoson tartották, de azért szépen érvényesült az erre kiválóan alkalmas Klastrommezőn. Widder rendező gyógyszerész urnák alkalma volt a trombitát is megfuvatni, lévén ő tűzoltó parancsnok is s igy annyit trombitáltathat, ameny- nyit akar és mintha a harsogó kürtszó mellett vigabban sziporkáztak volna a rakéták. Ez a része az ünnepségnek, mint csattanó?, pukkanós befejezés okozta azt, hogy a közönség elégedet­ten távozott. Más jelentősebb dolog is történt a héten, amiről azonban nem szabad Írni, hogy valami katonai szemle volt, ahol taták és nagytaták is voltak érdekelve és megállották a sarat nagyobb percemben, mint a fiatalok. Akárhány családban megszégyenítette az apa a fiát. Gyermekkörökben örömet is hozott ez a nagyon komoly mozzanat mikor egy-egy iskolai igazgató bevált, milyen jó lesz, már most nem lesz igazgató. Vagy amikor arra gondolnak, hogy majd elmegy apa s magával viszi a nadrágszijat, meg

Next

/
Thumbnails
Contents