Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
32. szám (3) 1915. Augusztus 8. Heti krónika. — Varsó f«iáa egy rémes áldozat . . . így | irta azt meg a költő s mondása újra teljesült, j csakhogy ez egyszer nekünk kedvezett a szerencse | s hisszük, hogy Varsó többé sohasem kerül a cár atyuska uralma alá. Nagy örömben úszott városunk csütörtökön, nemcsak nappal a nagyszerű hir friss hatása alatt, de este is éljenző, éneklő csapatok vonultak végig az utcákon, nemzeti zászlókkal. A házakra fölkerültek hamarosan a szehbnél-szebb lobogók, sőt a kirakatok is gyorsan díszt öltöttek s reméljük, hogy 8 ns pig ilyen díszben lesz Nagybánya Varsó tiszteletére. Az örvendezés benyúlt az éjszakába is. A polgári körben mulatott egyik társaság, az István Királyban a másik (a nagyobb), Rumpoldná! a harmadik s talán jutott még máshova is ember elég. A záróra megszűnt ezen az estén s nóta, daloiás, tánc járta, őszinte örömzaj verte föl az éjszaka csendjét, a mint illett is, mert mégis csak nagy dolog az, hogy — Varsó a miénk ! Tudtuk, vártuk mindnyájan, de nem hittük, hogy ilyen hamar elkövetkezik. Iíindenburg ugyan I megírta egy hírlapíró barátjának, hogy siessen, ’ ha Varsó bevételét látni akarja, mert hamar meg- ! lesz, de Fyen nagy dologban a »hamar* úgy véltük legalább is egy hetet jelent s ime a levél olvasása után (t. i. amikor mi nagybányaiak olvastuk a lapokban) 24 óra múlva már Varsó elesett. Mindenki azzal foglalkozik, tépe’ődik most már a lelkében, hogy mi lesz tehát ezután. Hiszen nekünk azt mondta X. vagy Y. vagy Z, hogy ha Galíciát visszavesszük s Varsót meghódítjuk, akkor vége lesz a háborúnak? Vége lesz tehát? Minden jóslást bajos megkockáztatni ebben a világháborúban, mert aki eddig jósolt, az mind felsült, mi p"dig semmiféle sültek közzé nem szeretnénk tartozni, igy a fiisültek közé sem. Annyit mégis kijelentünk, hogy igen nagy lépéssel közelebb jutottunk a békéhez s ezt a mondásunkat senki sem fogja kétségbevonni, úgy hiszi a krónikás. A hátralékos dijak szives beküldését kéri a kiadóhivatal. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Kitüntetés—kinevezés. Őfelsége a király Marosvásárhelyi Thordui István huszárszázadost az ellenség előtt tanúsító t vitéz magatartásáért a signum iaudis sai tüntette ki. — Öíömösi Ötömössy Zoltán tart hadnagyot pedig főhad nagygyá léptette elő A sebesültek aug. 3-án kedd n 42 adag szalonnát kapjak, az uj búza tiszteletére, a hadikenyerek után először buzacipóval és pedig ozson- náre. Aug. 5-én délben pedig, a mint Varsó bevételét 3/i 11 órakor Nagybányán megtudtuk, azonnal 45 üveg sört kaptak az ebédhez. A szalonna és cipó 22 K 40 fillérbe s a sör 19 K 10 fillérbe került a pénztárnak Így az eddigi bevétel 516 K 28 fiiiér s az eddigi kiadás 367 K 38 fiiiér volt. További szives adományok e lap szerkesztőségéhez küldendők. Tanítói kinevezések és áthelyezések. A vallás és közokt. miniszter Fodor Géza magyarlápos] tanítót Tiszafára, Ourszky Marqitot Felsőszécsre, Eusovszlcy Jankát Kapnikbányára. Katona Erzsébetet Miszbányára, Veres Izabellát Nagyilondára tanítóul kinevezte, Ferenozy Laurát pedig Kapóik- bányáról Nagybánya—Borpatakfeiepre, Olanzer Malvint Borpatakteleprő: Nagybányára, Moldován Györgyöt Miszbányáról Misztótfaluba áthelyezte. Aug. 18 án Őfelsége születés-napja lesz, ekkor tölti be a 85-ik évet. A nagy nap meg- ülésére az egész országban fokozottabb érdeklődéssel és kedvvel készülnek s igy nálunk is. A ref. templomban súg. 8 an délelőtt adakozás a háború első éveben rokkanttá lett katonák fölsegélyezésérs. Aranymisés kanonok. Pe-mp Antal szatmári prelátus kanonok és püspöki helynök tegnap, augusztus 6 án tartotta aranymiséjét Szatmáron. Pemp hosszabb ideig Felsőbányán volt róm. kath plébános, onnan hívták be a káptalanba. Sohasem szerette a zajt, a fényt, pompát s igy most is a legnagyobb csendben ülte meg 50 éves jubileumát. Orosz fogságban. Levelezőlapon arról vet tünk értesítést, bogy S einfeld Adolf, Kornreich Kálmán és Sztrimb János helybeli születésű katonák Moszkvában, hadifogságban vannak. Ezúton értesítjük róla a hozzájuk tartozókat. Vármegyei közgyűlés lesz augusztus 16 án, hétfőn, ezt megelőzően állandó választmány, melyre a főispán a következő meghívót adta ki: Az állandó választmány tagjait Nagykárolyban a vármegyei székház emeleti (alispáni) ki* termében folyó évi augusztus 14-én délután fél négy órakor kezdődő ülésre meghívom Nagykároly, 1915 augusztus 3-án. Hazafias üdvözlettel: Csaba, főispán temetése augusztus 2-án voll Kápoinokmonosfo- ron, hova nagybányai barátai közül is többen elmentek a végső tisztess ’gtéíclre. A pompás temetést Mladeiovszkv helybeli első temetkezési intézete rendezte. A családtól következő gvász- lap érkezett hozzánk : Alulírottak fájdalommal tudatják szeretett nagybátyjuk illetve rokonuk Kápolnokmonostori Pap Sándor urnák nyug. táblabiró, egyházi főgondnok, földbirtokos és többizben országgyűlési képviselő, stb. folyó évi julius hó 27-én, életének 77 ik évében történt gyászos elhunytat' A megboldogult hűlt tetemei folyó évi julius hó 30 án d u. 2 órakor Budapesten beszenteiteiven Kápoinoktnonos- íorra szállíttatnak, ahol folyó évi augusztus hó 2 án d e 10 órakor a családi sírboltban fognak örök nyugalomra helyeztetni Budapest, 1915. julius 30 Az őrök világosság féuyeskedjen fe lelte ! K dr Boér Géza és neje, K Boér József, dr ív Kulcsár V ctor öccse! Kulcsár Heién férj. Nyisztor Pál :é, Km. Pap Vilma férj Urdea Györgyné húgai Km özv. Pap Lászióné sógornője K. Pap Ágoston, N Nyisztor Pál, dr. G Urdea György sógorai dr Pap Aurel, Pap Sándor. Nyisztor Aiexandrina, Nyisztor Maliid, Kulcsár Dórika, Urdea László, Urdea Mara unokái. Adakozás. H-sivi hadsrigélyző-bizotts&gunk j pénztárába fis céljaira újabban adakoztak: ö .v. Bittsánszky Edéné 6 K, Brebän Sándor 20 K, Smaregia Mihály augusztusra 5 K. A helybeli állami iskolák és óvodák tanítótestületének augusztusi adománya 75 K 96 fiiiér, melynek fele a hadban elesett tanítók özvegyei és árvái javára adatott. E 75 K 96 fillérhez hozzájárultak : C'árich Ida 2d K, Rozsos István 5 K 20 f, Szaucsek Diniéi,’^Székely Árpid 5—5 K Alexy Kornél 4 K 16 f, Bozán Péter 3 K 28 f, Fejes Antal 3 K 52 f, Bozán Péterné 3 K 8 f. Buday Etelka, Imre Károly, Steiger Erzsébet 3—3 K. Szabó Mária 2 K 62 f, Benedek Józsefné 2 K 46 f, Szabó Irén 2 K 44 f, Hajdú Sándor 2 K 20 f. Bányai Ida, Juhász Mária, Szentpátery Sándorné, Fiiesz Henrikné 2 K 20 f. Az István király-napi népünnepély most mát valóságos hézagpótló lesz. Valahol meg kell nyilatkoznia a muszkaverő harcok nagyszerű í győzelmei fölött érzett örömünknek. Mi minden I fog még történni Istvánnapig Addig elfogják I az egész muszkasereget Nikolajeviccsel együtt. ! Tessék tehát csak egész jókedvvel készülni az aug. ; 20-iki népünnepre, ahol lesz zsákba futás, pózni j mászás, lepényevés, lisztfuvás fazéktörés, sőt még tűzijáték is, csekély 40 fillér, vagy 20 fillér mozi-belépődíj mellett. De már oda elme gyünk ugy-e Dörmögő komám? ♦ Piaci dolgok. A m.i kolerás és tifuszo* világban elsőrangú követelmény egészségünk meg óvása érdekében az élelmiszerek bamisTatan, Km. Pap Sándor óta annyi kegyetlenséggel tűzött le reánk, hogy ezt soha sem lehet neki megbocsátani. Egyedül ültem az egyik vasúti kocsi kicsiny fülkéjében, midőn hirtelen fölrántják az ajtót s csinos, feketébe öltözött, fátyolozott arcú nő ugrott, vagyis inkább bukott be a kocsi ajtaján. U olsó pillanatban érkezett — füttyentett a vonatunk s kirobogtunk a nyomorult kis állomásról. Szörnyű izgatott állapotából alig birt föl- ocfúdni. Segítségére siettem pakkjai rendezésében, melyek közül — mellesleg mondva — hiányoztak a kalapskatulyák. Felajánlott szolgálatomat korrekt németséggel köszönte meg. Egyideig néma hallgatásba merülve ültünk a két ellentétes sarokban. Végre engedelmet kérve tőle, megkérdeztem késésének és fáradtságának okát, mire ő nyájasan, vidáman felelt. A jég meg volt törve. Kellemesen beszélgetve, mig az első állomásig értünk, megtudtam hogy egy irányba utazunk, t ő’-, az ő végcélja csak pár állomással van előbb, mint az enyém. S igy reggelig együtt megyünk. Közben erősen besötétedett, a hegyeknek már csak a körvonalai látszottak, itt-ott egy-egy őrháznak gyorsan eltűnő világos ablaka . . . Végre, kis világitó lámpájával bejött a kalauz és, hogy mi az ördög ösztönzött azt a mai napig sem tudom magamnak megmagyarázni — csak benyúltam a zselembe, kimarkoltam belőle egy csomó koronát s a kalauz kezébe nyomtam — s ez, mint jól nevelt kalauzhoz illik, amint í kiment — becsukta maga után az ajtót . . . Nem tudom, szép utitársnőm észrevette e kalauzjelenetet, vagy sem, de nyugodt, szép arca j nem árult el semmit , . . Azt gondolhatjátok, hogy sem savó, sem aludttej nem csörgedezett az ereimben — s a gondolatra, hogy itt a sötét éjszakában, csukott vasúti fülkében, robogó vonaton egy szép asszonnyal vagyok együtt . , minden vérem mozgásba jött. Beszélgettünk a háborúról, a magyarokró1, németekről, végre rátértünk a szerelemre — mely kihozta belőlem e kérdést: — Mondja csak Nagyságos Asszonyom nem fél ? — Mitől? — így egyedül utazni ebben a zavaros időben. — No hallja, kapitány ur, szégyellem magam, hogy magyar asszony vagyok és, hogy éppeu most, midőn mindannyiunkaak Zrínyi Fonáknak kellene lennünk, teszi föl nekem ezt a kérdést. De ez a kérdés most jogosult ebben a helyzetben : mi most itt vagyunk a robogó vonaton, ebben a szűk kis fülkében — — ketten — — Az asszony reám néz: nem a megbotránkozás kifejezésével, hanem a csodálkozás, a megdöbbenés érzésével és lassan méltóságteljesen felelt — És, hogy én most nem félek — miközben tiszta szemét komolyan reám függesztette — sőt — sohasem éreztem magam ennyire biztonságban, mint most — kérdőleg néz reám, ugye? Igen! Hiszen én egy német katonatiszt társaságában utazom — és ez nekem elég arra, hogy ne féljek . . . És ezzel stoikus nyugalommal feküdt végig, mint egy szép nagy macska a vasúti kocsi ülésén — egy szóra sem méltatva többé engem .. . Oly nemes tisztasággal, annyira minden ha rag nélkül mondta ezt, hogy a lelkem belsejéig elszégyeltem magam. Ha kipirul, ha dühösen ugrik föl s talán könnyekben tör ki, kételkedtem volna szavai őszinteségében — de csöndesen kiejtett szavai, tiszta szemének pillantása, egyszerre meggyőztek arról, hogy alávaló iparlovag módjára cseleked tem . . . Lesütött szemmel, mint a csinnyen kapott gyermek halkan, megszégyenülten susogtam : — Bocsásson meg! Hosszú ideje múlt e dolognak, de még most is az arcomba szökik minden vérem, hí eszembe jutnak a velem együtt utazó szép asszony óiéi tósággal kieltett szavai. Életemben soha sem szégyeltem mag&ni annyira, mint ama vasúti kocsi kicsiny fülkéjében . . .
