Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-24 / 4. szám

(2) 4. szám. 1915. Január 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE pénztárt létesít. Megértette az egyszerű emberekkel, hogy a jó esztendő adomá­nyából a gyenge, sőt a rossz esztendőkre készüljenek elő, amikor egymást segíthes­sék. Kérte őket, adjanak terményeikből ajándékba a magtárba e célra, ó járt elől az adakozásban is jópéldával. Három év alatt 9000 koronánál többet adott igy össze a nép. Évek során olyan tőkéjük gyűlt, hogy iskolát, uj papi, tanítói lakást építettek s a községi szövetkezetnek szép helyiséget emeltek. De abban a községben éhező nem volt. A magtáregylet bírta és adtak kamat nélkül a jövő évi termésre magot kölcsön annak, aki különben szük­séget látott volná és adtak a legszegényeb­beknek ingyen is. Udvarhelymegye Homoródszentpál köz­ségében, mely 750 legnagyobb részében unitárius vallásu lakost számlál a derék Ürmösi József unitárius pap 8 év alatt nehány lelkes embernek segitségével szövet­kezetét létesített, mely a 8-ik évben 41.682 korona forgalmat produkál, tejszövetkeze- tet állít, mely 10.000 koronánál több pénzt hoz be évente a községnek, legelőt javít, 35.000 koronáért »Szövetkezeti népházat« épit, melyhez a homokot, követ s közmun­kát ingyen adja a város kicsinye-nagyja. Vagyonuk van, adósságuk semmi. Én úgy gondolom, ez a nagyobb meg­próbáltatások alkalmára okos előrelátást, ésszerű berendezkedést jelent. Ahol igy gondolkoznak, ott az emberek egészséges, helyes elvet követnek. így aztán a mai küzdelmet is könnyebben kiállhatják. Sajnos, ilyen »Boldogháza« kevés van. Mi a legtöbben csak a kedvező, a derűs időre számítunk. Ha nem igy tettünk volna, alig volna szükség segítségre. Akkor az existenciájában megtámadott iparost a helyi ipartestület, a kereskedők, a kereskedői kör, mindazokat, akik rászorultak, akár saját egyházaik, akár a város segíthetné. Ha erősek volnánk, a hadbamentek családjai­nak az éhenhalástól való megmentését minden község a maga erején vé­gezné s amit az állam segélyül két kéz­zel szór, megmaradhatna más országos feladat teljesítésére. Nagybánya, 1915. ja­nuár 20. Székely Árpád. Háborús apróságok. Szmik Antal budapesti igazgató-mérnök, aki­nek lelke minden kulturális dolog iránt annyira fogékony, aki könyveket ir, háziipari, néprajzi tárgyakat gyűjt, jótékony egyesületeket istápol, kiállításokat rendez, múzeumokat, egyházakat tá­mogat, stb. most 251 darab háborús apró tárgyat szedett össze s ezeket a helybeli múzeumnak ajándékozta. Hálás köszönettel fogadja városunk muzeum egyesülete a nekünk most is becses, a jövő nem­zedéknek pedig megbecsülhetetlen értékű apró­ságokat s talán nem lesz éppen érdektelen, ha e tárgyak jegyzékét ismertetésül itt közöljük : I. Különféle nyomtatványok: 1. Bizalmunk az egyesült erőnkben. 2. Éljen a királyi 1914. 3. Éljen a haza, király, hadsereg, Vilmos császár. 4. Éljen a fegyverbarátság. 5. Éljen a király! 6. Népeimhez! Az európai háború emlé­kére 1914. julius 28. 7. Emléklap a háborúból 1914. 8. Európa 1914. 9. A háborús Európa térkép karikatúrája. 10. Humoristiche Karte von Europa, im Jahre 1914. 11. Humoristische Darstellung der Wappen unserer Feinde 1914. 12. Imádkozik a király. 13. Europäische Treibjagd. 14 Europäische Keilerei 1914. 15. Schlachtruf Gedenkblatt. 16. Éppen jókor jött. Karrikatura. Összesen 16 darab. 11 Háborús képes levelező-lapok 1. A király, trónörökös és az uralkodóház 2. Vilmos császár — — — — — 3. Veres Kereszt — — — — — 4. A m. kir. honv. min. hadseg. hivatala által kiadott — — — — — 5. 1914. Mikulás — — — — — 6. 1914. Karácson — — — — — 7 1915 üj-év— — — — — — 8. Katonai typusok — — — — — 9 Háborús képek — — — — — 10. Verses háborús képek — — — 15 drb. 1 » 4 » 12 » 2 » 4 » 2 » 7 » 15 » 6 » két, amint aláhajolnak egy sebesült hőshöz, sze­mébe néznek melegen s a bekötött fejükre pil­lantva eddig ajkukra nem talált uj hangon meg­kérdezik : nem fáj ? . . . Igaz, amit Prohászka mondott erről: »a háború kalapácsa kikalapálta belőlünk a hideg földi önzést, a gőgöt, a rész- vétlénséget, az idegességet s belénk kalapálta az összetartásnak, a törhetlenségnek, az egységnek a lelkét s attól tudunk részvéttel lenni, szeretni, könyörülni és ellágyulni « Ezért keresem én a háború borzalmai és pusztításai, a hadakozók vadságai között az al­kotást, a szépet, az emberiest. Ez is elég, hogy az egymással farkasszemet néző seregek rajzásá­ban a jobb, a nemesebb embert lássam, az örök, a belül is fejlődő embert erezzem meg az unifor­misok alatt. Ez is elég, hogy a háborúban a hu­mánussá got figyeljem. * Ennek a háborúnak megvannak a maga nem is olyan tulmélyen mozgó politikai, gazda­sági és népérzelmi okai, de a közvetlen oka egy minden emberics érzést mélyen sértő rémtett volt. És ennek a hatása nem utolsó erőforrás, tehát nem figyelmen kívül hagyható tényező a háború erőviszonyainál. Mikor ott, azon az emlékezetes sarajevói utcán eldördült a gyilkos revolver, az összefutott emberek és reudőrlovak által felvert porgomo- lyagból és benzinfüstből — úgy láttuk — két fehér galamb — két szerető lélek — szállott fel­felé . . . Talán akkor is még egyszer a fészkük felé, a konopisti kastély felé , . . És ekkor történt valami . . . Az uralkodó­ház gyásza, tragikuma — demokratizálódott. A finom érzésű kulturvilág elsáppadó arcára oda­vetette árnyát a megtorlás gondolata s ugyan­akkor a kis emberek szive és ökle is összeszorult. Kis emberek sírtak a nagy gyászpompában: az embert, az emberi élet boldogságát, a szép csa­ládi élet szétrombolását siratták és szánták. Oh az a három kis árva — ugyan ki veszi észre? — hatalmasabb tényező e háborúban, mint a diplo­mácia egy-egy tétovázó lépése: azok sírása min­den félrevert harang zúgásánál inkább izgatta a lelkeket: azok mozgósítottak Sziveket. A kuny­hók világa megérezte a villámütést, mely a trón várományosát terítette le. A kibontott zászlók felett ott lebeg, ott vezényel most is a fehér hadvezér, az apákat véres áldozatra hivó apa. Oh a hadvezérek, az árvákat hagyott fehér hadve­zérek verhetetlenek. Varázserővel kommandiroz- nak. Varázserővel, mely a sziveket melegíti, a karokat acélozza meg... Lelkeket köt magához. Ha ez a régen készülődött háború nem azzal a szivünkbe vágó uvertürrel kezdődik, a mi o'da- lunkon a fizikai kisebbséget nem pótolta volna ki az az erkölcsi fensőséges öntudat, mely a mi katonáink kezébe, abba a szuronyt szorító kézbe erőt sugároz. A háború oka determinálja e háború célját is. Az egyik oldalon villogóbb a katonák szeme, élénkebb a vitézek nótája, áhitozóbb az imája, mert tudják, hogy igaz ügyért harcolnak. A másik oldalon valami sötét átok kúszik a csa­patok mögött, a tervek elrontódnak, a vitézek megroppannak : teher van a lelkükön, a gonosz 11. Tréfák és karrikaturák — — — 38 drb 12 Ugyanaz — — — — — — 9 » 13. Mozgatható képes levelező-lapok — 2 » 14 Horvát vöröskereszt lev.-lap — — 1 » 15. Tábori postai lev.-Up — — — 1 » Összesen 119 drb 111 Különféle kiadványok: I. Az általános háborús mosgósitás alkal­mára. 2 írna Ferencz Ferdinánd és nejéért. 3 Hej, Nándorfehérvár. Benjamin Ferenctől. 4. Gyászjelentés Belgrád elestéről. 5. Humoristiches Extra-Blatt.-Der Völker- Virieg 1914, 6: Ki lesz a világháború győztese ? Talányos térkép. 7. Az 1914. évi világháború rejtvénye. 8. Vier die eich Gründlich verrechnet haben. 9. Ima a hadbavonultakért. 10. Hadsegélyző hivatal: Tájékoztató nyom­tatvány. II. Hadsegélyző hivatal: Hadsegélyző emlék­érem-nyomtatvány. 12 Hadsegélyző hivatal: Felhívás, 13. A háború könnye, mosolya, szivárványa 1 füzet. 14. Előre! 2 füzet. 15. Mit kell tudni a háborúról ? füzet. 16. Der Volker-Krieg 1914. füzet, matric- képekkel. 17. Egy magyar hős etc. elbeszélés, fűzet. 18. Kikap a szerb, harci dal. 19. Harci-dalok. 20. Honvéd induló. 21. A háborúba induló katonák dala. 22 Nóta a szerb háborúból. 23. Uj csatadalok. 24. Csata-induló. 25. Ének Belgrád bevételéről. 26 Harci induló. 26. Legújabb harci dalok. 28. Belgrádi baka-nóta. 29. Tárca-naptár 1915-re. 30. A hadsegélyző hivatal árjegyzéke. 31. A hadsegélyző hivatal számla-lapja 2 filléres. 32 A hadsegélyző hivatal számla-lapja 10 filléres. 33. Offizielle Sammlung osztrák számla-lap 2 filléres. dolog léleksorvasztó tudata ... A háború oka nagy erőt ad, vagy erőt vesz s a háború célja vagy lelkesít vagy elcsüggeszt: az igazság még a vesztett csatát is úgy erősít elviselni, mintha a győzelem már megvolna, a gonosz ügy szolgálata a diadal után is borongó sejtelmekkel sötétíti, árnyékolja be a lelkeket. A sarajevói merényletet a mi népünk nem politikai merényletként fogta fel, hanem a családi boldogság templomrombolásaként és igy nyertünk mi egy hatalmas, minden felkészültségnél erősebb, minden szövetségnél jelentősebb erőforrást, a nép lelkének egybeverődését, résztvevő hozzásimulását megpróbált, koronás királyához s hallgatag, el­szánt rajvonalba tömörülését a szív birodalma ellen merényletre vetemült sötét hatalmakkal, a békében háborút készítő, bombás és revolveres hatalmi érdekekkel szemben. íme az ember. Ecce homo. Ez a felkiáltás tolult ajkunkra, midőn láttuk a családjuktól bú­csúzó, gyermekeiket sorra megcsókoló hős nép­felkelőinket csatába indulni Ott volt a szemükben az igazságos ügy diadalába vetett bizalom, ott az a tudat, hogy fegyverét egy láthatatlan ha­talom adja kezébe; ez irányítja a célzásnál, ez. veszi körül szivét valami varázspáncéllal, melyen nem tud áttörni a félelem, ez csendesíti el haza- vágyó lelke zúgolódását, ez édesiti meg a halá­losan sebzett szivének utolsó dobbanásánál a végső búcsút ... Ez az ágyuknál hatalmasabb erő: az igazság szövetsége, amelyik seregnek oldalán ez áll, fölényben marad az. Miért?

Next

/
Thumbnails
Contents