Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-25 / 30. szám

/ Nagybánya, 1915. Julius 25. — 30. szám. XLI. évfolyai A TÁRSADALMI HETILAP. NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY MEGJELENIK 3VEXIMID33UNT 'V ASÁ.JRTsT.A_~P ára ír ; . Lévrc 4 K. Negyedévre 2 K. r,^yts ssacn 20 ftlihér. :-------­Felelős szerkesztő és laptulajdonos: vész 0-A.3STOS. vielem. — Csak egy liter buzaszemet! — így aratáskor sok érték megy veszendőbe azzal, hogy a megtermett kalászokat mind fel- takaritani, keresztbe rakni, összegereblyézni nem lehet. Az igy letarolt földeken szerte hullott s ott maradt kalászokat a falusi szegények nagyjából összeszedik enyhíteni velők a szegénységet. De ezután a tarlózás után is marad még sok-sok kalász a földön. Még a nagyobb földbirtokosok és uradalmak nyájai sem szemecskélhelik mind össze. Ezeket a veszendőbe menő kalászokat ké­rem én a vöröskereszt egylet javára! A vöröskereszt nagy feladatai közt nem utolsó helyen áll ugyanis a sebesültek, beteg és átvonuló katoDák frissítőkkel ellátása, élelmezése az egyes vasúti állomásokon, ahol a Vörös Kereszt Egyesület üdítő állomásokat tart fent. Ennek a feladatnak megfelelni szent kötelessége az ellen­ség által megtámadott Hazának. Nem engedhet­jük, hogy a Hazáért, mindnyájunkért vérző, Ha- zánknnk második évezredet biztositó sebesült, beteg és átvonuló bőseink éhen, szomjan, frissítő és élelem nélkül utazzanak végállomásukig. Ezt a feladatot teljesítették eddig is a vöröskereszt fiókok és egyes dicséretre méltó községek. Ebben a munkájukban feltétlen n f . zorulnak a társa­dalom támogatására. A lelkes magyar társadalomhoz, a közigaz­gatás buzgó vezetőihez, a községekhez és föld birtokosainkhoz, valamint a nép erkölcsi érzüle­tére legközvetlenebbül ható lelkészekhez és taní­tókhoz fordulok tehát a következő indítványom­mal és kérésemmel: A földbirtokosok és kisgazdák engedjék meg a buzatarlózást learatott búzaföldjeiken és pedig a nagyobb birtokosok — kik a tarlót nyájaikkal lelegeltetni szokták — tarlójuk egy általuk kije­lölendő részén, az egyes községek pedig nyoma­tékosan szólítsák fel a lakosságot a Vörös Kereszt Egylet javára való búza tarlózásra, lehetőleg kötelezzék erre a hadisegélyben részesülőket — mintegy küzmunkaszerüleg — hogy mindenki legkevesebb egy liternyi tiszta buzaszemet tar­lózzon össze. A közigazgatási tisztviselők, a fő- szo'gabiró, szolgabiró és községi jegyző, valamint lelkész és tanitó urak szíveskedjenek ennek a szerintem nagyon jelentékeny búza mennyiséget eredményező eszmének kivitelét hathatósan elő­mozdítani olykép, hogy egyes községekben erő3, lüktető akciót kezdve a tarlózásra, ennek kivi­telét a községi képviselőtestületek utján lehetőleg ellenőrizzék. Az összetarlózott búza mennyiséget a községi bírókhoz szolgáltassak be, akik azt összegyűjtve a jegyző urak utján a magyar szent korona országainak Vörös Kereszt Egyesülete szat­mári fiókjának küldjék be (Szlávi Dezsőné úrnő, alelnöknő címére Szatmárnémeti). Hogy a tarlózást a földbirtokos engedélyezhesse, a községi jegyzők által a jelentkező tarlőzőknak tarlózási iga­zolvány állítandó ki, melyet az illető azon föld tulajdonosának szolgáltat át, ahol tarlózni akar. Ez az indítványom és kérésem. Sok szen­vedést enyhítünk ezekkel a máskor elveszett búza szemekkel. És jót cselekszünk anélkül, hogy bár­kinek vagyonából csak egy fillérnyit is elvon­nánk. Csak egy kis buzgóság, egy kis fáradság szükséges hozzá, hogy nagy eredményeket érjüuk el. Szalmát varhegyében Vább tízezer a hadi segélyezettek száma ; és akinek lelkében a haza­szeretet lángja ég, akik a háborús célokra nem sajnálnak faradságot, akiknek közeli vagy távo­labbi rokonai vannak a harctereken, olyan még több tízezer és tízezer van. Ha ezek mind csak egy-egy liter búza szemet hordanak össze, száz és száz hectoliter búza fog majd rövidesen állani a szatmári vörös kereszt egyleti fiók rendel­kezésére ! Böszörményi Emil A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület és a Szatmári Vöröskereszt Egyesület alelnöke. Szei'kesztósétf s kiadóhivatal : rrrrrrrrr JF'elsöbá.nyai-utca 30. szám alatt, n~~ = TELE FOS SZÁM NAGYBÁNYA 18: ■ Nagybánya gyümölcstermelése. Városunknak a gyümöicsíermeies terén, or­szágszerte olyan jó hire van, hogy e jó hírnév­nek a jövőben leendő megtartása, sőt fokozása kell, hogy főgondját képezze az illetékes körök­nek. E cél elérésére munkálkodnak sokan, több­kevesebb hozzáértéssel és buzgalommal, sajnos kevés sikerrel. Jelen közlemény célja éppen az, hogy reá mutassak a gyümölcstermelés terén ta­pasztalható hibákra, felhívjam gazdatársaim figyel­mét a követendő és — nézetem szerint — helyes irányra és eljárásokra. Közleményemnek az a kö­rülmény ad akluálitást, hogy a földmivelésügyi minisztérium által kedvezményes árban kiosz­tásra kerülő csemeték engedélyezéseért folyó hó végéig lehet folyamodni. Vidékünk a gyümölcsnek oly igazi hazája, mint a Bánság a gabonának, Nagykörös az ugorka és sa!átának, Heves a dinnyének. Ezt a termé­szetadta előnyt okos, átgondolt irányítással és úgy a termelési tényezők, mint az értékesítési viszonyok kellő figyelembe vételével a jövőben a mainál sokkal fokozottabb mértékben kell ki­használnunk, ha hazánk, közelebbről városunk gazdasági fellendülését elő akarjuk mozditni és gyermekeinknek szebb, gondtalanabb jövőt biz- tositni. — Hivatkozhatnám külföldi, főleg ame­rikai példákra, illetve gyümölcstermelőkre, kik törvényes intézkedések nélkül, belátásuknál fogva telepitnek óriási kiterjedésű gyümölcsösöket és irt­ják e gyümölcsösök kártevőit, de hazai példánál maradva rámutatok Kecskemét város európai barackpiacára és arra a nemzetgazdasági tényre, hogy ilymódon milliókkal gyarapszik a magyar A tekintetes asszony nyaralni készül. Sötét, boltíves hálószoba Meleg, tarka párnák széjjel lökve. Különböző ruhadarabok dobva székekre, díványra. Egy rosszul célzott gyermekruhácska kap­csa akadt meg az uj csipke függönybe. A kis kutya erősen dolgozik a kiszabadításán eredménytelenül ráncigálja jobbra, balra. Az asztalon öblös családi teás-kanna, feldőlt teáscsészék hevernek egy törött nyakú rumos üveg büszke lábainál Egyik sarokban maszatos gyerekek vígan öblögetik apjuk ivó poharát a behozott mosdótálba. Férj izgatottan nézi az órát. Dühösen csap­kod, Földre szórja az összes fiókok tarka tar­talmát. Keserves verejtéket izadva néz század- szőr a három lábú öreg divány alá. Kampós bottal kotorász a leszakadt rugók között. Kibo­rítja a fásládát, de mindhiába, a cipő gomboló nincs sehol. Mérgesen nyomja meg a villany csengő gombját. Juli az uj cseléd hetykén libeg be: Mit parancsol a nagyságos Asszony?! Az asszony csípőre tett kézzel áll meg a cseléd előtt. — Hallja! egyszer és mindenkorra meg­tiltom magának, hogv engem nagyságos asz- szonynak nevezzen. Tudja meg én úri asszony vagyok. Nagvobb uriasszony mint a nagyságos, j méltóságos! Tudja meg, hogy én ős régi nemes I családból származom Az én őseim még II. ! Rákóczy Györgytől nyertek címeres, nemes i levelet, mely azonban a Hóra és Kloska láza­dáskor nagyrészben megsemmisült. Az én Nagyanyám pertu barátnéja volt Szendrey Júliának. Nagyapámnak ezerötszáz hold fekete földje volt, igaz nincsen belőle már I csak kétzász, de ez teljesen tehermentes. Min- ; den testvérem ki van elégitve, az egész birtok I reám fog szállani. Nemzetes és vitézlő urak daliás fiai vete­kedtek az én kezemért. Szegény cseléd ijedten néz körül, legjobban futni szeretne. — I . . . . i . . . i—gén-is nagy—sá— tekintetes asszony! — Mind a hárman hozzá látnak a kereséshez: Végre meglelik a cipő- gombolót a teáskannában. Az asszony indignálódva mutatja: Látod Fiam én tettem ide az este. csak elfeledkeztem róla. Kár volt úgy mérgelődni. Különben is elhatároztam, hogy mindennek keresek egy biz­tos, jó helyet, hogy míg nyaralni fogok, ne kel­lessen magad fárasztani az állandó kereséssel­Férj már nem hall semmit, gombolatlan cipővel ront a hivatalba. Délben fáradtan, éhesen jön haza. Finom ; jó pecsenye szag üti meg orrát. Sajnos a szom szédból jön. Felesége csak tejbegrizt főzött, mert ke­ményen kell spórolni a nyaralásra. A cselédet is eleresztik mert természetes dolog, hogy a férj vendéglőben kosztol, mig felesége üdül. Elutazás előtt hetekkel varró leányok fára­doznak a Nemzetes asszonytól örökölt első báli ruhának strand toáletté való átalakításán. A Férj délutánonként türelmesen huzza a fircet. | Esténkint össze gyűlnek a ház jó barátai, mert nagy és hosszú ideig lesznek kénytelenek I őnagysága kedves társaságát nélkülözni. Sürü kocingatások között éjfélig, hajnalig kártyáznak. Az első össze spórolt tízese elúszott már az asszonynak. — Banki Huszonegy! Fuccs! Gyors tempóban jön utána a második, har­madik, negyedik. Egészen oda képzeli magát Monte-Karló zöld posztós asztalaihoz A Férj rémülten gibicel Nem mer szólani, fel felizgatja feleségét és akkor nem éri be Abbáziával, hanem egyenesen Ostendébe megy. így ismétlődik ez minden este. Lassan jól a nyár derekában vagyunk. Nem beszél a háznál már senki a nyara­lásról, a barátnők emlitik csak néha gúnyosan. A cselédet is visszahívják, rendes mederbe folyik minden. Az asszony egész délelőtt főz, délután kimerültén dől végig az öreg díványon, a nagy hőség eltikasztja, elalszik. Gyenge szellő csap be az ablak kitörött tábláin, jól erősen legyezi meg izzadt homlokát. Oh milyen édesen bágyasztó ez a sirocco lágy simogatása! A gyermekek sírva ráncigálják a díványt. Óh milyen boldogság egy csónakba ülni, melyet az Adria kék hullámai kényük-kedvük szerint ringatnak s ami a fő, a barátnők otthonn pukkadoznak ! Olsavszky Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents