Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-11 / 28. szám
1 1915. Julius 11 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 28. szám. (3) büljek meg, egyszer voltam potyajeggyel, egyszer meg potyára, jegy nélkül.) Hogy aztán elhatároztam, hogy egyenesen Lakatos lüzoltc-csőparancsnok úrhoz fordulok, mint legilletékesebb személyhez. A Postaréten megiudtam, hogy a moziban található, a balfenéken, némileg jobbra. Miért van meleg a moziban ? Fölöttébb hiányos öltözékben, Ganz-féle zsebventillátorral és Perolin-fecskendővel felszerelve elszántan beléptem a legsötétebb gőzfürdőbe. — A csőparascsnok urat keresem, szóltam és átnyújtottam jegyemet, mire a jegyesasszony a vészkijárat felé mutatott; előbb azonban egy jeges asszonyt kerestem, de nem találtam. Miután igy közszemérem el'eni kihágás miatt 10 koronával megbírságoltak, megütköztem azon, hogy a vészkijáratok nyitva vannak. Szerencsére azonban a meleg bent maradt. Tűzoltó ur valóban ott ült a lépcsőn, a nagybányai tűzoltók egyenruhájában. — Miért nem funkcionál a szellőzőlyuk ott fent — kérdeztem — hiszen máskor nagyon is jól működött? — Igen, télen. — E« most ? — Most be van az deszkázva, kérem s jól betakarva fürészporral. — Aztán, miért nem bontják ki nyárra? Sok költségbe kerül az, kérem . . . A mozi mégis tömve volt — mint rendesen — verejtékező, elszánt közönséggel. Nincs is kifogása senkinek a jó műsor, a tiszta képek és a kitűnő zene ellen. Elismert dolog, hogy e tekintetben elsőrangú a mi mozgónk s nincs szüksége nagyhangú reklámra. Meg aztán városunk egyetlen szórakozása, erről beszélnek, eziránt érdeklődik a társadalom, erre adja utolsó koronáit és hatosait. Mindezekért pedig egy légmentesen elzárt gőzfürdőben, egy tengeralattjáróban, — egy pokolban kell megszenvedni. Rendjén van-e ez? (Végre ha az a hirhedelt légfűtés mindig hideg levegőt hozott, nem lehetne azt most megindítani ?) Petróleum. Megfoghatatlan volt előttem, honnan az a büdös (bocsánat, jobb szót nem találok) petróleum szag. Hosszas keresés után ráakadtam a falon függő istállólámpákra, amelyek nem églek, de pislogtak. Mármost, kérem szépen, mire valók ezek ? Megmondom. Mikor még nem volt ilyesmi a moziban s a film elszakadván, sötét lett, meg- gyújtottam zsebviüanylámpámaL — Rámszól a rendőr: — Kérem, sose volt moziban? — (Mellékesen, akkor voltam kétszázadikszor.) tettél azokkal, akiket — mondhatni — te vezettél be az életbe ? — Feltétlenül! — Börtönt nyitottam meg előttük, kiengedtem őket a fényre, a ragyogásra hogy éljenek, lássák és érrezzék az ujjongást, az életet s a mosolygásuk töltse be ezt a tovatűnő, szomorú világot I . . . Zavartan hallgatott el. Látszott, hogy szinte sajnálja, hogy ezt igy nekem elmondta. Mikor elváltunk, még megkérdezte: — Igazat adsz nekem ? Nem tudtam mit felelni reá. Amit mondott, az annyira egyéni, annyira elvont dolog volt, hogy nevetséges képzelgés lett volna határozott ítéletet mondani Igaza volt szegény Lacinak. Ezt nem lehetett megérteni. Az ő lelke azok közül való volt, akikből a Messiások lesznek. Félreértett, meg- nemértett áldozatok, akik életüket, saját »én«- jüket adják cserébe egy eszméért, melyet nem ért meg senki .... Szegény Laci két év múlva főbe lőtte magát .. . Az újság a tett elkövetését pillanatnyi elmezavarnak tudta be Minek kutassuk ? Végeredményében mindegy, hogy miért halt meg. Meghalt. Noha én tudom, hogy az én szegény barátom az ő negyvenéves, j szomorú életében egyszer csak ráébredt arra a j szomorú tudatra, hogy az apostol szerepe nagyon j Kis idő múlva megszűnt az áram, megállt a gép, kigyultak a zseblámpák. És szólt a rendőr: — Szíveskedjék azt a zseblámpát meggyuj ■ tani . . . Felszerelték ezután a csinos kis akkumulátorokat, amelyek azonban hasonló esetben, előttem ismeretlen okból nem funkcionáltak. (Nem értem, akkor másutt mért váltak be ?) A részvénytársaság nem zárkózik el a haladás elől, igy az elavult villamos lámpák helyett modern petróleum istállólámpákat alkalmazott. — Rendben van. De akkor 1. mért nem égnek ezek a lámpák? 2. mért büdösek? Így aztán ilyen modern felszerelés mellett is előfordulhat az az eset, ami a kolozsvári Urániában történt, ahol minden villanyerőre van berendezve: a világítás, a mozigép, az óriási szellőztető repülőgép csavarok és a — zongora. Megszűnt, az áram. Megszűnt a kép, megszűnt a zen8 s egyszerre elviselhetetlen lett a hőség. A sötétség nem. Tessék ezekből tetszés szerint levonni a konzekvenciákat. Ez mind nagyon szép. Meg van oldva tehát a hőség és a büdösség rejtélye anélkül, hogy az Érdekes Újság pályázatot hirdetett volna rá. Ez mind nagyon szép, — mondanád kedves Olvasóm, — ha verejtékezve kell mégis végignéznem a Bánk bánt, s benne a sisakos pesti rendőri: Második Andrást (valószínűen innen nyerték a rendőrök nevükéi), s végig kell néznem—mondanád — mig lizperc szünetkor kiürül a mozi, s addig nem ju'hatok a friss levegőre, amely már nem is friss, mert egy egész moziközönség szíjjá, — mondanád. S hogy gőzölögve kell hallgatnod Révay bácsit, amint Vészi Margit kisasszony Írásait olvassa hasonló állapotban, — s még | fürdőruhában sem jelenhetsz meg, vagy nem nyílhatod ki az ajtókat. . . . Menj fel a gépházba, kedves Olvasóm, — ott hűvösebb, én mondom. Meg Szírácsányek. Megnyugtatásodra legközelebb mégis meginterjúvolom az Igazgató urat, ha meg nem haragszik szerény offenzivám miatt. Legalább, ha már a szellőztető lyuk kibontása olyan nagy befektetéssel jár, ajánlanék neki valamit, ami kevesebbe kerül. Mellékeljen minden jegyhez egy fürdőkádat hideg vízzel (bár a viz kissé drága, mert elöntözi a közönség, elissza, úgyhogy utcaöntözésre se jut, de ez elengedhetetlen), — vagy mellékeljen egy-egy tűzcsapot, szűrve, habbal. Lapunk zártakor értesülünk tudósitónknak Báró Károly jegyirodafőnökkel folytatott szenzációs beszélgetéséről. Eszerint a fent leirt körülmény a részvénytársaság előzékenységéből fakad. A társaság ugyanis azért a pénzért a mozi mellé elsőrendű, modern gőzfürdőt is rendezett be, ahol mindenki maga izzadja ki a szükséges gőzt, és fürdik benne (fürdőruhát azonban nem adnak). nehéz, nem embernek való szerep. Körülötte lobogott az élet, a csillogás s ő a kétszobás hideg garszoolakás rabja egyszerre nagyon üresnek, nagyon céltalannak látta az életet. Egyedül maradt, mert a maga számára nem hagyott semmit a tüzből, amit elpazarolt, nem gyújtott egyetlen egy érzést sem lángra, amely neki világítson, az 6 életébe lopjon egy kis szint, melegséget. És öngyilkos lelt. A mosolygószemü lángok már régen elfeledték azt az elegáns fiút, aki az első csók után érthetetlenül elhagyta őket. Senki sem volt a temetésén .... Az apostolok rendes sorsa. Pedig szegény Laci még a halálával is jót tett. A szerencsétlen Krausz háborús czikke helyett az ő haláláról közölt héthasábos riportot a szerkesztő ........................................................................ El őre megmondtam hogy a novella banális lesz és lehetetlen. Pedig jó téma lett volna, mert tényleg megtörtént. . . . Aminthogy az életben sok történik, amiről senki sem ismeri el, hogy lehetséges! . . . Jó komédiások vagyunk 1 . . . . Törökfalusi Pap Zsigmoitd. Ha igy áll a dolog, előbb körkérdést kellett volna intézni a közönséghez s tekintve azt, hogy a közönség nagy része konzervatív érzelmű, szembehelyezkedett volna ezzel a modern újítással. így nem maradt más bálra, mint kértem egy mozijegyet, gőzfürdő nélkül. Felelvén ő: — Ilyennel nem szolgálhatunk, kérem . . B. L. ' Külföldi esetek. A seb következményei. Turner Vilmos hires angol tájképfeslőnek apja borbély volt. A borbélymesfer saját tudományát nagyra becsü'te. Vágyainak netovábbja az volt, hogy üzletének vezetését annak idejében fiára bizhassa, és hogy méltó utódja legyen egyetlen csemetéje. A fiú korántsem osztotta apjának ízlését, a borbélymesterséget utálta s igy természetes, hogy a hajnyirás, meg borotválás terén semmiféle ügyességre sem tett szert. Divatosan öltözött csinos fiatal ember jelent meg az üzletben. A fiú kénytelen-kelletlen fogott a munkához. A szükséges beszappanyozás és borotva- fenés után a fiatal ember arcát hol jobbra, hol balra fordítva, oly ügyetlenül nyomta borotváját a beszappanyozott archoz, hogy azon rögtön feltűnő mennyiségű vér mutatkozott. Az áldozatul esett vendég fájdalmában nagyot kiáltott és annyira megharagudott, hogy az odasiető apa, meg principális alig volt képes őt kibékíteni. A vendég távozása után bánatos hangon mondta az apa: — A mai véghetlen ügyetlenséged, megdönthetien bizonyítéka, hogy méltó utódom nem lehetsz. A szappanyozó ecset helyett ám vedd kezedbe a mázolót. Az én ecsetem biztos utján haladhattál volna gondtalanul, de hogy a mázoló ecsetek hova fognak vezetni, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Vilmos örült, hogy hajlamának megfelelő foglalkozása lesz. Legnagyobb buzgósággal kezdte és folytatta munkáját. Elismerést nem egyhamar talált. Volt idő, midőn a szó teljes értelmében éheznie kellett. Művészeti tehetsége azonban mégis utat tört magának és a hires festőnek a jövedelem gazdag forrásai is megnyíltak. Úri ember kereste föl műtermében és előadta, hogy nejének születésnapi ajándékul óhajt kisebb méretű tájképet venni, mert tudja, hogy nejének semmivel sem szerezne oly nagy örömöt, mint a hires mester egyik tájképével. A művész több képet mutatott. — Ez megfelelne. Kérem mi lenne az ára? — 200 font. — Sajnos, annyit nem fizethetek, mert az ajándékra 100 fontnál többet nem áldozhatok. — Nekem úgy látszik, hogy mi nem ma látjuk egymást először. — Én is ngy emlékezem, mintha már találkoztunk volna, de fogalmam sincs róla, hogy hol és mily körülmények között. — Majd támogatni fogom emlékező tehetségét. A Regent-utcai borbély-üzletben. Igaz, hogy önre nézve kellemetlen visszaemlékezés. — Ah, igaza vanl Arcomon mély sehet ön ejtett. — Nem tagadhatom, hogy én voltam az ügyetlen, de az is bizonyos, hogy szerencsémet az arcán ejtett sebnek köszönhetem. — Hogy hogy? — Mert atyám ily módon győződött meg arról, hogy méltó utódja nem lehetek. Éq pedig csak ily módon szabadulhattam a gyűlölt foglalkozástól és léphettem a művészeti pályára. Hanem az is igaz, hogy önnek fájdalompénzzel tartozom és annak fejében a kiválasztott kép árából 100 fontot levonok, vagyis az ajándékra szánt 100 fontért engedem át a tájképet. A vevő utódai több ezer font sterlinget kaplak a becses képért. A köcsögkaiap előnye. Thiers, a franczia köztársaság elnöke, annak idejében az ajxi főiskola hallgatója volt. A 20 éves korú fiatal ember, szép fiatal
