Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-30 / 22. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A MA r <NYAI gazdasági egyesület hivatalos közlönye vj-BO-CTEI^EISriK: TMXIINTIDIBX'T 'V-A.SAlFlIISr.A.IP Egész évre 8 K. » :• ■■ & Egyes sz« -., Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉTÉSZ J-A.3STOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsóbányai-utca SO. szám alatt, = TELEFOS SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Népeim11 , ^ Olaszország királya háborút üzent! Az olasz királyság olyan hitszegést követett el két szövetségessel szemben, aminőre nincsen példa a történelemben Több mint harminc évig tartó szövetséges viszony után, amelyben növelhette területét és nem sejtett virágzásra emelkedett, cserben hagyott. Olaszország a veszély percében kibontott lobogóval ment át az ellenség táborába. Mi nem fenyegettük Olaszországot. Nem ejtettünk csorbát tekintélyén. Nem érintettük becsületét és érdekeit. Híven teljesítettük mindig szerződési kötelezettségeinket és védelmünkben részesítettük, amidőn hadra kelt. Még többet tettünk. Amidőn Olaszország sóvár pillantásait a mi határaink felé vetette, a szerződéses viszony és a béke fenntartásának céljából nagy és fájdalmas áldozatokra határoztuk el .magunkat, olyan áldozatokra, amelyek mélyen érintették atyai szivünket. Olaszország azt hitte, hogy kizsákmányolhatja a pillanatot. Kapzsisága nem volt kielégíthető. Be kell tehát a végzetnek teljesednie. Tíz havi óriási küzdelemben és fenkölt szövetségesem hadaival való hűséges fegyverbarátságban, győzelmesen állották meg seregeim helyüket az északi hatalmas ellenséggel szemben. A délről alattomban támadó uj ellenség nem uj ellenfelünk. Novara, Moríara, Kustozza és Lissa nagy emlékezete, ifjúkoromnak megannyi büszkesége, valamint Radetzkynek, Albrecht főher cegnek és Tegelhoffnak szárazföldi és tengeri haderőmben élő szelleme arról biztosit, hogy a monarchia határait dél felé is sikerrel fogjuk megvédeni. Üdvözlöm harcban kipróbált, diadaltól övezett csapataimat. Bízom bennök és vezéreikben és bízom népeimben, akik példátlan áldozatkészségükben fogadják atyai köszönetemet. A Mindenható áldja meg zászlónkat és vegye oltalmába igazságos ügyünket. Kelt Becsben, 1915. évi május hó 23-án. Ferencz József s. k Gróf Tisza István s. k. Olás*, szövetségesünk aki felett harmincz esztendőn át tartottuk oltalmazó karunkat, aki a mi barátságunknak köszönhette békéjét, haladását, anyagi és szellemi javakban való előmenetelét, aki egész birodalmat szerzett Afrikában, amelyre a mi támogatásunk nélkül még csak álmában sem gondolhatott, orvvul támadott meg bennünket éppen akkor, amikor önként át akartuk neki adni a monarchiánknak olaszlakta határszéleit, elérkezettnek látta a pillanatot, eldobta az álarcot, orgyilkos tőrrel hátba támadja az egész Európának, az olasz nemzetnek szabadságát is fenyegető orosz óriással harczban álló monarchiát. De rosszul számított. Tiz hónapi hősies küzdelemben megtanultunk a túlerővel szemben megállni, föl tartóztattuk, megőröitük, futásra kéoy- szeritettük keményebb ellenségnek milliónyi hadát, győztes seregeink nemes haraggal párosult utálattal fordulnak az árulók felé. Hatványozott elszántságot, ujult erőt szegezve az uj ellenség mellének lovagias lelkének egész valójában, felháborodástól remegve tettre kész elszántságban égve áll az egész nemzet uj harcz felé menő katonáink mögött, mint annyiszor a múltban. Az uj ellenség, az uj veszély ujult erővel váltja ki a nagy jellem legdicsőbb tulajdonságait, visszavonulás, kishitűség, csügge- dés nem látható sehol, az egész nemzet egy nagy egységes tettre kész önfeláldozó elhatározás. A kormány, amelyet ezekben a nagy időkben állított a nemzet élére, az isteni gondviselés, érzi a felelősség súlyát, a feladat nagyságát, de érzi azt is, hogy mindenre képes és mindenre kész nemzetre támaszkodhatik, amelynek egyesíteni, szervezni és küzdelembe vinni kell minden erejét, ezt várja a nemzet a kormánytól, ezt parancsolja saját kötelesség érzete, ezt az egy célt szabad csak ismernie, hogy méltónak bizonyuljon a nemzethez, mely sorsának gondozójává tette őt; ettől a tudattól áthatva fordul a kormány a nemzethez. Azzal a felhívással, hogy bocsássa rendelkezésre minden téren az egész vonalon összes erejét s á véráldozat mellett, amelyet olyan pazar hősiességgel ont a haza oltárára, a nemzet gazdasági terén is adja a haza szolgálatába erőforrásait, a háború nemcsak vért, anyagi javakat is kíván, a győzelemnek gazdasági erőfeszítésünk is egyik előföltétele; teljes siker és teljes dicsőség csak annak a nemzetnek homlokát övezheti, amely gazdasági téren is megüti a mértéket. Ezt az áldozatkészséget, ezt az elszántságot nyilvánította a nemzet a háború eddigi folyamán, zúgolódás nélkül tűrte a gazdasági bajokat, egymáson segítve igyekezett a hadrakeltek munkáját is teljesíteni, fényes tanujeleit adta a jósziTisza mentén kanyarodik a vasút. (Katona-dal >Édes anyám kiállott a kapukat dallamára.) Tisza mentén kanyarodik a vasút, Észak felé, Kárpátokba visz az ut. Elejétől messzire van a vége, A vége, de a vége, Baka-ezred tekint ki a vidékre. Megy a vasút erdőn-mezőn keresztül, A nyomában még a föld is megrendül. Magyar anyák, feleségek, leányok, Leányok, de leányok, Sírva-ríva integetnek utánok. Dalba fognak a pántlikás vitézek, Messzire száll, messze hangzik az ének : • Édes anyám ne sirasson engemet, Engemet, de engemet! Visszajövök nemsokára, ha lehet.« A sok asszony, a sok leány letérdel, Imádkozik égre kulcsolt kezével, ügy emelik a kezüket imára . . . Imára, de imára Elhallgat a magyar bakák nótája. Nem látnak mást, csupán azt a sok kezet, Mely a földről arra kéri az eget, Az imádság a magyar föld imája, Imája, de imája . . , Magyar földünk, ne imádkozz hiába! Komái István. Steil! Béli ion» és MM orosz ilszi közi. — Irta : Csiky Lajos, a Ferencz József-rend lovagja. — j II. Egyszer tehát, amint első cikkemben Írtam, orosz hadifoglyokat hoztak debreczeni megfigyelő kórházunkba, közöttük 17 tisztet, akikről hallván, hogy nehányan közülök beszélnek németül, természetesen azonnal beléptem közéjök. Német nyelvű üdvözlésemre, ugyané nyelven öten feleltek közülök, s mikor szóba állottam velők, csakhamar egy hatalmas szál fiatalember vette át a szót, akit társai, egyszerre látszott, szószólójuknak tekintenek; egy fiatalember, kiről azonnal megtudtam, hogy 24 éves kereskedő ügynök, bejárta Ausztrálián kívül az egész világot, s elfogatása előtt egyéves önkéntes volt az orosz hadseregben. Mondta, hogy több nyelven beszél. Próbára akartam hát tenni nyelvtudását. Egyszer a németből angolra fordítottam át beszélgetésünk folyamát. »Do you speak English, Sir?!« (= beszél ön, uram, angolul?). »Igen, uram, teljes folyékonysággal és minden nehézség nélkül beszélem az angol nyelvet,* — felelt kérdésemre angolül az én oroszom, tökéletesen jó kiejtéssel és gyakorlottsággal. E nyelven folytatván egy darabig beszélgetésünket, franczia nyelvre csaptam át, s kérdésemre, hogy hát e nyelven beszél-e, tiszta ! francziasággal felelte: »Oui, Monsieur, je parle I la langue Frangaise parfaitement,* (= igen, uram, én tökéletesen jól beszélem a franczia nyelvet), — s elkezdett beszélni tisztán csengő fianczia nyelven. Olaszul én nenTtudok, legfentebb csak annyit: »Paria italiano?« (— beszél olaszul?), de azt meg tudom Ítélni, hogy valaki jól vagy tökéletlenül beszéli-é ezt a nyelvet. Az orosz fiatalember fenti kérdésemre zengő olasz nyelven kezdett el beszélni, s látnom kellett és láttam is, hogy csakugyan egy nagy világot bejárt, világnyelveken beszélő, intelligens emberrel van dolgom, kinek arcából, egész megjelenéséből, modorából előtűnt, hogy szellemileg rendkívül magasan fölötte áll társainak, kik közül főleg nehánynak kifejezéstelen arca, tekintete a műveltségnek jóformán teljes hiányáról tanúskodott. Ezt a fiatalembert választottam már ki a társai közt végezni szándékolt munkámhoz tolmácsul. Megkérdeztettem általa az orosz tiszteket, szívesen vennék-e tőlem, ha istentiszteletet tartanék velők, orosz tolmácsolás mellett németül, miután az én fiatalemberem kijelentette, hogy ő készséggel hajlandó lesz a tolmácsolás munkájának végezésére. Az oroszok hálás szívvel vették ajánlkozásomat. Megjegyzem, hogy a fiatalember lutheránus vallásu volt. Ez volt aztán az igazán bábeli dolog! Magyar' kálvinista ember német nyelven egy lutheránus vallásu orosz tolmácsolása mellett
