Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-23 / 21. szám
Nagybánya, 1915. Május 23. — 21. szám. XLI. évfolyam. .Klófizeiás; är&k : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. —--—Egyes szám 20 fillér. =—--— Felelős szerkesztő és laptuiajdonos ^SÉ\7*±!SZi T Á.3STOS. \ Szerkesztőség s kiadóhivatal : :rrrr~ 1?eisőbáziy&i-ntca .80. szám a.lsitr.-------—— TELE FOS SZÁM KtßYBÄNYA tS: — A rai pünköstünk. Eltnondhaljuk a nagy kö!tövei, hogy »soha ilyen piros pünköst napja,« mert a művelt nemzetek nem is értek még soha ilyent. Éppen az ellenkezője valósult meg | annak, amit a biblia erről a napról mond: ! »És mikor a pünköst napja eljött, j mindnyájan egy akarattal együtt valának.« : Ezzel szemben a mai helyzetről inkább igy szólhatunk: »És mikor a pünköst napja eljött, S mindnyájan egymás ellen harcban valának.« ! Épp az ünnepre komplikálódott a ■ helyzet az olasz mozgalommal, melynek j nyomában sok más, eddig semleges nem- j zelnek az összegabajodása járhat. Hogy harcba keveredünk e másokkal is, ma még nem tudhatjuk, de elég tudni azt, hogy Olaszországban nagy az izgalom, népgyülések, tüntetések vannak napirenden, amelyeken követelik, hogy Olaszország is aktiv részt vegyen a világháborúban és a háborúért lelkesedő párt nagyobb vagy legalább is hangosabb, mint az, amely a semlegesség fenntartásában látja Olaszország sorsát legjobban biztosítottnak. Mi ugyan Olaszországgal szemben eddig megőriztük higgadt tárgyilagos álláspontunkat, tiszteltük semlegességét, noha eredetileg szövetségesünk volt és még mindig j nem várunk és nem várhatunk tőle sem j egyebet, mint hogy ö is tisztelettel lesz a • mi mozgalmaink iránt és reméljük is, — . talán éppen a pünköst ünnepének hatása alatt, hogy Itália kormányának sikerülni fog úrrá lenni az izgalmakon. A mi hadaink bátran, vitézül, erő- ; teljesen haladnak előre, halmozzák a győzelmeket, csordaszám hajtják a foglyokat, s az újabb komplikációkra sem sokat hede- ritenek. A mi királyink komoly bölcsességgel hangsúlyozta már a kezdetkor: ! »számot vetettünk 'mindennel*. Népünk életét, vérét áldozza, ám azért j sorsunk Isten kezében van. Ö beléje ve- j lett rendületlen hitünknek kifejezője legyen ez az ünnep, s hozza meg azt a szent szellemet, mely az ős keresztyéneket is békére,“'fezéretetrC egyetértésre tanította. A békét, szeretetet, egyetértést óhajtanok mi is megvalósítani, vajha ne sokáig kellene már hős fiainknak ezekért harcolni. Ezért imádkozzunk piros pünköst napján. ff A hadikölosön jegyzése »» S3 es hazafias kötelesség! '«na ® “ •■snoAí s&B&auxzfGf cacagsg» »oaatiwwa Az iMöicsö!1 és í\ nép. Az áiiam ismét a nemzethez fordul. Ahhoz a neimethe?, amely eddig is százszor és ezerszer bebizonyította, hogy méltó ivadéka az ősöknek és méltó ahhoz a földhöz, amelyet a honfoglaló vezérek óta annyiszor öntözött a magyar vér. Az állam segítségért fordul a néphez akkor, amidőn mindenkit kér, hogy jegyezzen az uj hadikölcsönbői. Most, amikor még csak megindult a jegyzés munkája, már bizalommal tekinthetünk az eredmény elé, mert előre látjuk, hogy az az eredmény teljesen kielégítő lesz és be fogja váltani azokat a reményeket, amelyeket nemcsak ez az ország, hanem dicső szövetségeseink is fűztek a magyar nemzethez. A nemzet, amely eddig oda adta élete reménységét, erős férfi seregét a hazának, oda fogja most adni a pénzét is, odaadja pedig azért, meri szüksége van az országnak a nemzet pénzére és mert ez a befektetett pénz százszorosán és ezerszeresen biztosítva van. A II. hadikölcsön gyűjtésének nagy munkájából kiveszik részüket a szövetkezetek is. Az a gyönyörű szervezet, amely immár 16 esztendő óta működik ebben az országban, ismét gyönyörű eredményeket fog elérni. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe lar- tozó keltőezernégyszáz szövetkezet hivatalos aláírási helyei a nemzeti kölcsönnek Az ország népe, az államfenntartó elem csoportosult a kis szövetkezetek körül, amelyek összesen és együttvéve ennek az országnak egyik leghatalmasabb sziklavárát adják. Az első hadiköicsönnél közel 50,000 tételben, kis hijján ötven millió koronát in a rwr i>n~r»ir i n i émwii i«.h r t rrf-i í nur m TfWwnwiiTr nr-rri iffl-rrr-itmT ‘‘p/v m ryrrrr""rr;T-f'? '.1 »ill $H Mii és MM eras? felei ftóll. — Irta: Csikj' Lajos, a Ferencz József rend lovagja. — Debrecenben, honnan e bó elején állandó tartózkodásra e szép és kedves bányavárosba költöztem, hova a hála szava is hívogatott vissza, mert két évvel ezelőtt halálos nagy betegségemből a nagybányai liget ozondús, tiszta, föí- séges levegője gyógyított ki — mondom : Debrecenben, mint nyugalomra lépett theofogiai tanár, lelkészi jellegemnek teljesen megfelelő aktiv szolgálatba léptem vissza akkor, mikor önkéntes jószágomból két nagy katonai kórház — az egyik egy hatalmas nagy lelep — lelkiekkel való gondozására vállalkoztam. Hetenként rendesen öt magyar- és öi. németnyelvű istentiszteletet tartottam magyar, osztrák és németországi eebesülfjeink, betegeinkkel. Egyszer pedig hadifogoly orosz lisztek kerültek hozzánk, s beraeavéu közéjök, felajánlottam nekik is lel- ké3zi szolgálatomat, a melyet ők kész örömmel fogadván, velők tartottam istentiszteletet. E nagy isteni!életi időben alig tud az ember egyébre gondolni, minta háborúra, a háború? dolgokra. Idő- és stüszerü tárgy tehű, ha mikor e soraimmal először mutatkozom be új otthonom t. közönsége előtt, én is háborús dologgal fogok foglalkozni. 0 y rendkívül érdekes volt, néhány mozzanatában legalább, ez az én lelkészi szolgálatom, s oly végtelenül érdekes világításban íünteti az elő, főként az oroszokat, hogy e nagy háború rengeteg épületének mozaik-kövei közö't az is bátran helyet foglalhat, a mit a következőkben én próbáink meg abba beilleszteni. Az osztrák és német birodalmi németek rendkívüli hálával és igazi örömmel vették részökre, vallásfelekezeíi különbség nélkül tartott istentiszteletemet. Mikor először jelentem meg egy nagy kórteremben, ho! ők együtt feküdtek a magyarokkal s ezekkel végeztem szolgálatot, ő velők pedig ágytól-ágyhoz menve, beszélgettem, rám izentek, hogy ha beszélgetni tudok velők németül, tudok éu is'entiszteletet is tartani ré- szökre. Kértek, kérettek tehát, hogy tegyem azt meg ielkök javára. Miért ne? — gondoltam, s azontúl mindig ugyanannyi német, mint magyarnyelvű istentiszteletet tartottam. A német birodalmi németekkel,— kik többnyire protestánsok voltak, mindig elénekeltettem Luther gyönyörű énekét; »Ein feste Burg ist unser Gott» s valóban megragadóan szép volt, mikor a .véres csaták daliás hősei betegségüknek ágyában felülve, szentelt ihlettel énekelték az alkalomnak teljesen megfelelő második strófát: »Mit unsrer Macht ist nichts gethan, Wir sind gar bald verloren; Es streift für uns der rechte Mann, Den Gott selbst hat erkoren. Fragst du, wer der ist? Er heisst Jesus Christ, Der Herr Zebaoth, Und ist kein andrer Gott ; Das Feld muss er behalten.« Végfelen lelkesedéssel hallgatóik, mikor az istentisztelet után, esetleg annak keretében e ő- adtam nekiek Arndt Ernő Móriénak, a bonni egyetem volt nagynevű rektorának, a világirodalom hazafias dalkölíői közűi az egyik legnagyobbnak, mély vallásosságtól és lángoló haza- szeretettől áthatott e költeményét: »Deutsches Herz verzage nicht, Thu’, was dein Gewissen spricht.« (Német szív ne csüggedj el, Tedd, mit lelked követe’) s mikor e fölséges költeménynek ezt a strófáját mondottam előttük: »Deutsche Freiheit, deutscher Gott, Deutscher Glaube ohne Spott, Deutsches Herz und deutscher Stahl Sind vier Helden allzumahl,« (nem fudom versalakban lefordítani, azért csak prózában adom vissza: Német szabadság, német Isten, Gúny néikül való német bit, Nemet szív és német acél: Négy hős ez igy együttvéve) — az én jó német hallgatóim sohasem tudták megái- latsi, hogy hangos »brávó, bravó!« kiáltásokba ne törjenek ki. Elmondtam nekiek azt. is, hogy nemzeti nagy büszkeségükben nemcsak ők tudnak ám Írni és beszélni a »német Istenről«, hanem mi magyarok is emlegetjük a »magyarok Istenét« s eszembe juíoít, hogy egyszer engemet erősen megdorgált valaki Debreczenben e kifejezésnek használatáért. Jól fudom, hogy dogmatikailag nem helyes az, — de mit tehetek én arról, hogy TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE mbgjbLíEI'Tih: min idibisár ‘VA.sAptisr a.i?
