Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-04 / 14. szám
Nagybánya, 1915. Április 4. — 14. szám. Csendes húsvéti ünnepeket! XLI. évfolyam. 7 hr 9 TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjeijEITIK nviiasTiDiEisr -VA.sA:R,isr.AJp >V Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félé' -e i K Negyedévre 2 K. :------ E"” —............. Fe lelés szerkesztő és laptulajdonos: EÉVÉ8!Z ji-KTOS. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Eelsöbányai-utca 20. szám alatt. = TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = Hús A féltein ... „ ,„pe iu kezelt. Magává, uozta a tavaszt, a rí fakasztó, virágnyitó tavaszt. Harangok zen& bugása közben mennek a hivők a templomba, hogy megfürödjenek a feltámadott igazság fényözönében és lelkűket újból megtöltsék az igaz hit szent malaszfjával. A husvét egyik legnagyobb ünnepe a keresztyénségnek. Szép magyar hazánkban is sokféle kedves szokást fűztek hozzá. A húsvéti piros tojás, a locsolódás, a húsvéti bárány és több ily fölvett szokás emeli az ünnep értékét. Vidéken, különösen faluhelyen sok felé szokásban van, hogy ha valakit kedvesen meglepnek, vagy valami meg nem fizethető szolgálatot tesznek valakinek, ily jutalmat igér: — Majd husvétkor kap piros tojást. A gyermekeknek élénk fogalmában él ez mindig s husvétkor egyébről sem beszélnek, ki hol volt köszönteni, öntözni és hány tojást, fillért kapott érte. Fiatal, hajadon leányok tréfás komolykodással biztatják a legényeket: — Husvétkor eljöjjön meglocsolni. S bizony nem egy leányka szivében nagy jelentősége van annak, hogy ez vagy amaz a legény nem felejti-é el, hogy őt meglocsolja. S a nótá^kedvü, vig legények csapatosan mennek a lányos házakhoz és ha elfogyott a rózsaviz, meg az otkolon, jóféle kútvizzel sivalkodtalják meg a kacagva szaladó lányokat . . , így volt. A mull valósága, mint álom tűnik elő és a bölcselkedők szava: Hagy- :uk a múltat. Miért is bolygatnók tovább? dán, hogy sok lélek fájó sebe újra föl- —adjon, talán, hogy az édes emlékezés töviskoszoruként vonja be az amugyis sajgó sebeket? Temessük el a múlt emlékeit, hogy az örömujjongás közt újra feltámadjon. Mert ez a nagy nemzeti husvét is el fog jönni. Az igazság, a világosság szent eszméjéért vívnak fiaink. Az emberiség általános javáért, boldogulásáért ontják vérüket és halnak hősi halált. A nemzet pedig a jövőbe vetett hittel, a feltámadás vigaszt nyújtó reményében temeti el az ő mártírjait . . . Husvét van. A vallás világossága immár diadalát üli a pogány barbarizmus sötétsége fölött. A keresztyén vallás már megvívta dicsőséges harcát a bálványimádás hazug képmutatóival s most diadalmi tort ül fölötte. Hát az emberek, a mi igazságunk, a nemzet igazsága? Még vívja emberfeletti harcát, még vérzik a célért. De nem sokáig már. Mert nem lehet az, hogy egy nemzet, mely a legszentebb célíól áthatva, a legemberibb igazságért: a becsületéért ragadva fegyvert, végig járja a kinszenvedés egész kálváriáját, nem lehet az, hogy egy egész világ feszittessék a kinpadra, mikor még sok igaznak kell lennie e földön. Vagy talán az elmúlt kétezer év alatt az emberek újra a régi bűnbe estek, újra bálványimádókká, istentagadókká leltek volna?... Lehet . . . S most az emberiségnek kell az emberiség vétkéért szenvednie, a bűnbe esettnek kell a bűn büntetését el- vennni. De álljunk meg. Ha Isten népünk bűnéért mérte reánk e csapást, úgy bizonyára megérdemelíük azt. Ha pedig minket szemelt ki fenyitő ostorául, úgy boldogok lehetünk, mert a jóért hozott áldozat nem marad jutalom nélkül. A nagy nemzeti husvét eljövetelét hirdesse nekünk ez az ünnep, a feltámadás ünnepe, mert a föltámadott igazság a szeretet glóriás fényével repesi körül az igaz ügy bajnokainak vérző homlokát. B. K. Áprilisban és később vethető, ültethető zöldségfélék. A múlt héten e helyen felsorolt korai zöld- ségnemüek folytatásaképen ez alkalommal közlöm azokat, melyek a meleg tavasz beálltával helyezhetők ki a szabadföldbe, szólván a májusi fagyok iránt érzékenyekről is, hogy ezáltal az érdeklődők áttekintést nyerjenek és legyen ide- jök kertjük talajviszonyai és más termelési körülmények mérlegelésével konyhakerti berendezésük tervezetét már most összeállitni és a vető- magvakat idejében beszerezni. A borai burgonyáról részletesebben lapunk rnárc. 14-iki számában volt szó. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy későbbi használatra bármely faj alkalmas, ha tyúktojásnál nem kisebb, egészséSzegény öreg asszony. — Irta: Dura Máté. — Szegény öreg asszony eresz alá ül ki, Fiának levelét nagy gonddal betűzi; Lassan megy a munka, pedig az Írásra Oda túz a napfény legszebb ragyogása. Az öreg betűkből is szeretet árad — De hajh, baja esett szeme világának, Sírástól, dologtól meglepte a hályog, Most az egyik ad egy kis világosságot, Az is csak úgy, hogy ha pápaszemmel nézi: Egyetlen jó fia mit firkantott néki. Följajdul a szive elméláz a lelke: Szerelmes magzatát csak azért nevelte, Hogy most tőle messze idegenben éljen ? Elrontsa a gyomrát más főzte ebéden S gyönge beteg testét ne ő ápolhassa? Oh de jó az Isten, elveszni nem hagyja ! Járjon ám va:úton, viilámoson, hintón, Megőrzi, megóvja őhelyette bizton; Hisz az ő élete — fia boldogsága, Azéit száll az égbe sűrű imádsága. S milyen igaz, jó is az az örök Isten, Ott terem az rögtön, hol kell hogy segítsen. Lám, mikor a fiát kedvese megcsalta S az rá adta magát gyilkos bubánatra: Világalkotó kéz csak lenyúlt az égből, Létoltó fegyverét kiüté kezéből, Visszaadta vágyát, czélját, életkedvét . . . Hát a villám kémény s több ily baleset még! — Hogy száz halált nem halt, az Isten kegyelme S ezt mind az ő buzgó imádsága tette! Majd férjére gondol, ki már régen porlad; Földerül emléke sok rósz, jó napoknak, Feledi a rosszat, ujrázza a jobbat, Békés nyugodalmat kíván a halottnak, Azoknak is, a kik vagyonát elorzák — A hatalmas Isten a jóknak csak jót ád : Őt a szegényt, ime, hosszú léttel áldja, Mig a sok rósz testvért kora sírba vágta S nem is él, mint annyi kegyelem kenyéren, Fia szeretete eltartja őt szépen. Közben köré gyűlnek pajkos unokái, Kérdezik erősen: mit izent a bácsi? Küldött-e valamit gazdag Budapestről? Majd szót az esetről Julcsa lánya vet föl. Ő is anyja mellé ülve, a férjével, Mind az egész tanács Máté ellen érvel. Járja a szó bőven, mig megállapodnak: Végét kell szakitni a rósz állapotnak; Mit a szivük diktál, meg is Írják sebten: Meg kell házasodnod, még pedig nem Pesten Édes anyám, ez a szegény öreg asszony, Kit az erős Isten még soká megtartson, Oda íratja a levele végére: Az a kívánsága, minden reménysége, Hogy a drága menyét megcsókolja, áldja — Elvágyik ő aztán ama jobb hazába, Mely immár készen áll büntelen lelkének — S én mégis, mégis csak magányosan élek! Talán azért, hogy az anyám imádsága Ne halálát, hanem menyasszonyom várja! Találkozás a keresztfánál. — Irta: Olsavszky Margit. — Mi hinté he égő rózsákkal, mi szórja teli meleg, pezsgő rakétákkal a Kárpátok hóval borított büszke bérceit? Mi festi vörösre a Száva fodros habjait? . . . Vér. Szeretett fiainknak drága szép hazánkért ontott hősi vére. Hollók sürü csapatai csapkodják boldógan kékesfekete szárnyaikat. Varjak, csókák lesnek a gazdag prédára. A gonddal ápolt, fényes reményekre jogosított, bűnös, délceg testekre. Mert hiába, bűnös a testetek. Sok évtizeden keresztül megfeledkeztetek róla, hogy lelketek is van, csak a testnek éltetek. Önzés, nagyravágyás, fennhéjázás, bűnös vágyak vezérelték tetteiteket és lelketek mégis megdic8Öül. Öh mily boldogok vagytok! Meglett engedve Nektek, hogy vérrel áldozzatok bűneitekért Istennek és a hazának. Mint ahogy egykor Krisztus ontotta drága vérét a keresztfán Érted, értem s az egész világért. Sokszor hallottál Krisztus kínszenvedéseiről ugye ?
