Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-01 / 9. szám

1914. Március 1.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

9 szám. (3)

ezt az uj ipari terméket — mig mi majd úgy a nyár derekán juthatunk csak hozzá — ez bennünket a mi egyenes ulunkról el nem térit.

A jónak győznie kell még Magyarországon is! Hogy ez valamivel később történik, mint az újvilágban, ez csak maradiságunk sajnálatos jele.

Talán fájna is nekünk, ami itt növényi tejünk körül a piacon történik I Fájna, ha nem tudnók, hogy az olyan eljárás, amilyennel valami tejféle dolgot városunkban minden módon a közönség nyakába sóznak, csakhamar önmagának töri ki a nyakát.

Ezért nem szóltunk a konkurrenciának eme jellegzetes módja ellen a mai napig egy szót sem.

De ha a sajtó érdeklődik, akkor azt kell a kérdésre válaszolnunk, hogy a Rigler-féle szabadalmazott növényi tej sem nem volt, sem ma nincsen az egész ország egyetlen városában sem piacon. Aki ezzel ellenkezőt állít, az tudatosan hazudik, hogy embertársait félrevezesse.«

A részvénytársaság igazgatójának ehez a nyilatkozatához nincs egyéb hozzátenni valónk, mint az, hogy: a fogyasztó-közönség érdekében őszintén kívánjuk, vajha sikerülne minél előbb a valódi Rigler-féle növényi tej forgalomba hozatalával kiszorítani a magyar piacról nemcsak az értéktelen és talán egyúttal káros utánzatokat, hanem azt a sokféle pancsot is, amit jelenleg »valóságos tehéntej« néven fogyasztunk!

Bálint László.

Színház.

A színi évad második hete igazolta az első héten tett tapasztalataink valóságát a szereplők tudására, ambíciójára s másrészről a közönség magatartására vonatkozólag. Ez a hét azonkívül változatosabb is, mint az első. Húshagyó kedden kabaré tarkította a hét műsorát, csütörtökön, pénteken Küry Klára vendégjátéka ment ünnepszámba. Emellett a társulat tagjai közül is újabbakat ismertünk meg, igy LenJceyt, Róna Stefit, Gyöngyi Jolánt, Fekete Lászlót s még e hét végén Radó Neüyvel, az uj primadonnával is megismerkedhetünk, aki a társulattól megvált Antal Erzsit lesz hivatva pótolni. Sajnáljuk a művésznő távozását, aki pár esti szereplésével nagyon be tudott férkőzni a közönség osztatlan tetszésébe.

Itt emlékezünk meg arról, hogy örömmel vesszük a vendégszerepléseket, de szívesebben láttuk volna, ha előbb az uj darabok iránti kíváncsiságunkat elégítette volna ki a különben dicsérefreméltó vezetőség, annál inkább, mert igy alkalmunk volna megismerni a társulat minden tagját többoldalulag is. A vendégszereplések az évad végén megcsappanó érdeklődést volnának hivatva uj életre kelteni. Ehhez egyébként részletesebben nem szólunk, ezt a társulat igazán ritka lelkesfdésü, buzgó igazgatójának

— Jaj, a gyertyatartó akkor ideröpül.

Az egyik alszik, a másik zölden nézi a Sasfiókat, a harmadik könuyezik.

— Adassék rá félliter bor.

Mozikirály. Fentiek

író: Ha nem hiszitek, hogy Antal Erzsi a legszimpatikusabb, nem is írok többé novellát, nem fejezem be színdarabomat és nem adom ki regényemet.

Ez a Stoll Béla maga a jókedv, valóságos ezermester. Ha nem hiszitek továbbra is megiszom a magamét.

Föpiktor: Az istenért, ne vesszünk össze, hiszen megáll a világ! Mondjuk ki, hogy Antal Erzsi, Ladányi Mariska, Zöldi Vilma és Stoll Béla nélkül nem érdemes színházba menni.

— Rendben 1

Sztrájkol a gólya. — Kedves mester, hallotta, hogy Antal Erzsi elmegy ?

— Beteg.

— Összekapott a direktorral.

Piktor: Mit beszélsz? Nézzétek Ladányi Marosát, milyen helyes, milyen behízelgő a játéka és a vonalak. Ha nem hiszitek, nem festek több képet.

— Férjhez megy.

— Fütyül a nagybányaiakra.

— Sztrájkol.

— Nézze mester, a gyengéd nemet csak a mamák képviselik.

A — lányok . . . Sztrájkolnak.

— Vájjon jószántukból sztrájkolnak ?

bölcs belátására bízzuk. A jövő hétre újabb vendégek játékára nézve folynak a tárgyalások, ügy értesültünk, hogy Márkus Emilia és Beregi Oszkár lesznek pár estén át a remélhetőleg nagyfokú érdeklődés középpontjában.

Az elmúlt hét részletesebb beszámolóját egyébként a szombati Szirmay-operettel nyitjuk meg, A mozikirály cíművel. A darabon megérzik nagyon, hogy szövegét is, zenéjét is három szerző szállította. A megszokott operette-trük- kökkel fölszerelt mese szétfólyó, de pár igen jó szerepet nyújt. Zenéje mélyebb, komolyabb eszközökkel igyekszik hatni, nem úgy, mint a Zer- kovitz-slágerek: Antal Erzsi Fregoli-szerepében szolgált rá a fel-felhangzó tapsra, Lenkey a filmgyáros és filmszínész szerepében játszott elis- merésreméltóan. Mellettük Homokay, Ladányi, Deák Flóra, Stoll Béla és a többiek is tőlük telhetőleg igyekeztek a táblás ház tetszését kiérdemelni.

Vasárnap délután a régi jó Peleskei nótárius most már naivnak látszó, de még mindig érdeket keltő bohózata gyűjtött szép házat, este pedig a Mozikirályt ismételték meg az első estéhez hasonlóan felt ház előtt és hasonló sikerrel.

Hétfőn a Sztrájkol a gólya c. énekes bohózat került bemutatóra. Hasonló darabok előadásánál kérnők a már ezelőtt igen jól bevált megkülönböztetést, a piros szinlapot. Ebben az esetben maga a cim »szebben beszélt« és fölöslegessé tette ezt az intő eszközt. A legnagyobb Ínyenceket is kielégíthette a darab is, meg pl. Antal Errsi »csipke és fehérnemü«-kiállilása is. A darab meséje, az egyébként igen meglepően és kacagtatóan váltakozó helyzetek a közbeszurt megjegyzésekkel sokszor annyira szemérmetlenül nyíltak voltak, hogy bizony a jóizlésbe ütközőnek kell tartanunk, hogy a közönség túlnyomó részben nőkből állott. Az idők jele ez. Most már csak az van hátra, hogy lassan-lassan bevezessük az ifjúságot is, tekintettel az ilyen darabok erkölcs- nemesitő hatására. Az előadás egyébként igen gördülékeny volt, am i Lajthay rendezését is dicséri, akit még ilyen jónak nem talláltunk. Igen temperamentumos volt Antal Erzsi, akinek ez volt utolsó szereplése. Uj és igen bájos volt Róna Stefi (Zsuzsi), pompás karikatúrát adott Stoll Béla (tanár) Homokai és Rónai is keilő sikerrel illeszkedtek be az együttesbe.

Kedden a Jótékony asztaltársaság kabaréja zajlott le a színház termében, mig a társulat egy része Felsőbányán vendégszerepeit Bisson Válás után c. pompás bohózatával.

Szerdán szerepcsere volt, a Válás utánt itt mutatták be, mig a kabaré Felsőbányát szórakoztatta. A bohózatot nálunk mérsékelt, közönség nézte végig. Pedig igazán kár. Francia bohózatot láttunk ugyan, amelynél szinte elengedhe- tellennek látszik a finomabb vagy kevésbbé finomabb malacságok sorozata, de ebben nyoma sem volt a pikantériának. Természetesen, mert

— Ugyan ne viccelj. Ez a jelenség a huszadik század legfenyegetöbb sztrájkja.

— Istenem, mikor nem lesznek sztrájktörők.

— Mi lesz a pikturából ?

— Miről fogunk énekelni?

— Mi lesz a népességi statisztikából ?

— Történelmi múlt.

Történelmi operettek. Vig özveyy és a Lili.

— Megöllek, ha nem hiszed, hogy hering vagyok.

— Amice, a viz ütött ki rajtunk; valóságos gőzfürdő az Istvánban. Milyen jó lehet odafenn a fürdő felett.

— Ne irigyeld. Mindenkinek zsebkendő nőtt az orrára.

— Pedig milyen bájosan játszik az ő hamis- kás modorával.

— Az ám, a hangja is olyan.

— Nem csoda.. ez a gőzfürdő .. ez a gőzfürdő.

Frenetikus tapsvihar. Azután sörmelletti

méla visszaemlékezés.

A világ tovább jár, a bogár tovább áll.

Szivem szerint szeretlek ó operas. Kedves Szerkesztő ur 1 A hó már elolvadt. A viz se csorog. A nagybányai lányokat is — bár köszönni nem tudnak — szeretem, de mégjobban szeretem a fent jelzett szivarnemüséget. Lepjen meg kedves Szerkesztő ur egy db.-val. (Azon gondolkozom, hogy nagyobb meglepetés volna, ha nem kül- denék. Szerk.) Nem darab, hanem doboz értendő. Akkor jövök a következő számba jó szívvel. Viszlát!

Scarificator.

ez a bohózat még abból a korból való, amikor még a franciák sem dolgoztak érzékies eszközökkel. Érdemes volna megismételni ezt a nagyszerű bohózatot, amely nehány igen hálás szerepet juttatott a szereplőknek. : Az előadás maga is pompásan gördülő volt, ami Rogoz ügyes rendezését is dicséri. Homokay, Zöldi, Róna Stefi, a férfiak közül Rogoz, Lenkey tettek ki magukért. Külön említjük fel Rónai kabinelalakitását (Bourganeuf), amely igazán nívós volt.

Csütörtökön mérsékelten fölemelt helyárak mellett a közönség zsúfolásig megtöltötte a nézőteret : Küry Klára művészi hírneve vonzott ekkora tömeget. A Vig özvegy címszerepében csillogtatta művészetét — nálunk először. Játékának üde- sége, bája, temperamentumossága ragyogóan bontakozott ki előttünk, halvány képét adva annak, hogy mi lehetett a művésznő pályafutásának de- lelőjén, amikor éveken át úgyszólván egyeduralkodója volt a fővárosi színpadoknak. Valamit azonban nem hagyhatunk szó nélkül. A nagy művésznő önmaga nimbuszát nagyon lerontja, ha ilyen indiszpozició közepette is énekel, fellép. Bámulatos következetességgel mélyebben énekelt »a kis hamis « Igaz, hogy szerepeinek hangsúlya nem az éneken van, de mégis elválaszthatatlan a szereptől a főszereplőnek főképen kijutó sok szép énekrész. Az énektudás, a hangkezelésben, hangszinezésben való művészete nem tudta feledtetni az állandóan mélyebb intonálási. — A nagy művésznő partnere Fekete László volt, aki Danilo szerepében mutatkozott be közönségünknek. Rokonszenves megjelenésű, intelligens színésznek látjuk, akitől még sok szépet fogunk hallani. Ez estén ő sem volt diszponálva. Annál csillogóbban tűnt föl előttünk Gyöngyi Jolán, akinek pár énekszámából arra merünk következtetni, hogy kiváló énekesnőt fogunk majd benne megismerhetni. Jól esett — pihenőül — hallanunk gyönyörűen, tisztán csengő hangját, amely bájos megjelenésével párosulva hivatva van arra, hogy szép jövőt biztosítson az ifjú művésznőnek. A többi szereplő is kitelt magáért, az ünnepi hangulat átragadt reájuk is s a sűrűn felhangzó tapsban méltán osztoztak ők is.

Pénteken újból táblás házat vonzott a művésznő, aki egyik régi, kedves és sok diadallal járó szerepét mutatta be a Lili c. örökértékü operett címszerepében. A nagy művésznő jól megalapozott hírneve s a közönség legszélesebb rétegében gyökerező rokonszenvessége diadalmas estét biztosított most is, amikor ebben a sok szép emléket fölidéző, hasonlíthatatlanul bájos, melodikus operettben ragyogtatta újból játékát. Az előbbi estének megjegyzéseit nem akarjuk megismételni a művésznő nagy művészi múltja iránti tekintetből. Örülünk, hogy ebben a szerepében láthattuk, amely még nagyobb tetszésnyilvánítást hozott számára, nyílt színen is percekig hangzott fel a taps. Partnere, Fekete (Piinchard) ma jobb volt, mint a bemutatkozásakor. Homokay, Rónai, Lajthay, Stoll és Székely a többiekkel együtt újból nagyon kitettek magukért, osztozva az ünnepi estének nagy sikerében.

Ma szombaton délután 3 órakor az Ördögűző huszártiszt c. bohózatot mutatják be az ifjúságnak, este pedig Gárdonyi A bor c. parasztdrámáját.

Heti krónika.

Már hétfőn délután tudtuk a szörnyű debreczeni merénylet szomorú históriáját. A hétnek megdöbbentő kezdete volt ez s a farsangnak borzasztó befejezése. Hiába, változik a világ gondolkozása, régente tréfával töltötték a három utolsó napot, most pedig gyilkoltak kegyetlenül ártatlanokat, minden igaz ok és értelem nélkül.

És vájjon, ha arról volna szó, hogy száz püspöknek kell föláldoznia magát a szent ügyért, a vallásért, a hazáért, nem támadna-é csakugyan száz lelkes apostol egymásután?!

Odakerült szegény Csath is az áldozatok közzé, csupa merő véletlenből. Ezt a kedves, rokonszenves embert ugyan ki akarta valaha bántani? Soltész ref. lelkésznek volt az iskola- társa, a legszorgalmasabb tanuló az osztályában s a legkedveltebb fiatalember a társadalomban.

Nagybányára is szeretett ellátogatni, az idei nyarat éppen itt akarta tölteni. Most már mi zarándokolhatunk a sírjához.

Szávay elküldte nekem a fölrobbantott palota képét Bizony lelketlenség volt azt a