Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-22 / 8. szám

(4) 8. szám. 1913. Február 22. kávé elegendő másfél deciliter (150 cm3) erős kávé elkészítéséhez. Jó minőség» kávéból készült kávéházi kávénak egy csészéje legkevesebb 015 g, s legföllebb 0 40 g. koffeint tartalmaz. A kí­sérletekből kitűnt, hogy a szokásos módon pör­költ koffeintartalmú kávé a kísérleti egyéneknél (fiatalabb orvosok és idősebb orvostanhallgatók) említésre méltó zavarokat nem okozott mindad­dig, amig a kávéfőzetből két és fél decilitert, 20:250 arányban, 0T6 g koffeintartalommal fo­gyasztottak el. Csak amidőn nagyobb mennyiségű kávét fogyasztottak, összesen 0 9 g összkoffein- tartalommal, következett be álmatlanság és has­fájás. A 15 kísérleti egyénen sohasem észleltek érverésgyorsulást, ellenben nyolc Ízben az érve­rés lassúbbodását tapasztalták. Érdekes, hogy éppen annál az egyénnél, aki a koffeinből a leg­nagyobb mennyiséget fogyasztotta, nem lassult az érverés. Tizenöt eset közül tizenkettőnél a gyomorra is hatott. Két ízben némi gyomorégés, sok Ízben némi meleg- és nyomás érzete, továbbá feltűnően kevés remegés mutatkozott, melyhez a figyelem összpontosításának megnehezülése társult. Lehmann kísérleteiből tehát kitűnik, hogy a szokásos kávémennyiségek a szokásos koffein­tartalommal, egészséges emberek közérzését jelen­tékenyebben nem zavarják meg. Amerikai fizioló- gusok a koffein hatását a szellemi és testi munka­bírásra, valamint az anyagcserére és az izomerőre is megvizsgálták és az alábbiakat állapíthatták meg: Csekély koffein adagok (0 06—0 24 g) hatása majdnem kivétel nélkül a bevétel után csak egy óra múlva, nagyon gyakran még későbben mutat­kozott észrevehetően Az az idő, amely alatt az alsó karral 400 mozdulat végezhető, csekélyebb vagy nagyobb koffeinadagokkal megrövidíthető. Az írógépen elvégezhető munkát csekély (egészen 018 g-ig) koffainadagok fokozzák, 0 24—0 36 g-ig terjedő adagok lassítják, az elkövetett hibák va­lamivel csökkenek. Az összeadás műveletét a koffein határozottan kedvezően befolyásolja. A hatás 6—7 óráig is tartott, a nélkül, hogy levert­ség érzete jelentkezett volna, sőt nagyon gyakran a következő napon is, a melyen a rendszerint még valamivel jobb is volt, mint a kávéfogyasz­tást megelőző napon. Álomzavaró hatást csak nagyobb adagok (0 36 g-tól fölfelé) után figyel­tek meg. A 40 napra terjedő kísérleti idő alatt a közérzés általában kedvező volt. Ideges jelen­ségekről, jelesen főfájásról, meleg érzetről, szé­dülésről csak egyesek panaszkodtak 0 24—0 36 g koffein elfogyasztása után. Általában a leggyen­gébb egyéneken mutatkoztak a legerősebb hatá­sok. 0 24—0 36 g koffeint tartalmazó kávé a vér­keringésre úgyszólván hatástalan; az érverés inkább meglassult, mint gyorsult. Megállapítható volt, hogy egy ember egész munkaösszege a koffein hatása alkalmával nagyobb volt, mint koffein nélkül. Lehmann ugyanazokkal.az egyénekkel, akik koffeintartalmú kávét ittak, kísérleteket végzett koffeintől mentes kávéval is. A kísérlethez a HÁG néven forgalomba kerülő kávét használta, a mely­nek koffeintartalmát egészen 0 10%-ra csökken­tették. Ez tehát nem koffeintől mentes, hanem koffeinban nagyon szegény kávé. A kísérleti egyé­nek túlnyomó számán megállapíthatta, hogy az ilyen kávé még a legnagyobb adagokban is, neve­zetesen még 100 g kávéból készült forrázat sem okoz kellemetlen mellékhatásokat, A lélekzés, ér­verés, alvás teljesen rendes maradt még akkor is, a mikor olyan nagy adagokat ittak meg, a milyenek a mindennapi életben aligha jönnek tekintetbe. A rendes koffeintartalmú kávé vese­izgató (hugyhajtó) hatását a koffeintől mentes kávénál egyáltalán nem tapasztalták. Lehmann vizsgálatai szerint az egészséges emberek többsé­génél a szokásos kávé az emésztésre nincsen káros hatással. A Lehmann kísérleteinél a Thum eljárása szerint megtisztított kávé ugyanolyan eredmé­nyekre vezetett, mint az egyéb koffeintartalmú kávékkal végzett kísérletek. A Thum eljárása szerint készült kávé izét mintegy 40 kísérleti egyén több Ízben összehasonlította a közönséges módon készített tejes kávé izével, azonban az eredmény az volt, hogy az egyiknek az egyik, másiknak a másik Ízlett jobban. Lehmann nézete szerint a Thum eljárása szerint készült kávénak más, rendesen készült kávéval szemben semmi gyakorlati elsőbbsége nincsen. A kávé egyetlen fő hatóanyaga a némely­kor mérgezőleg is ható koffein, a pörkölési ter­mékek nagyon fontosak a kávé izére és zárná-­NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE tára, azonban a középpontonti idegrendszerre nincsenek lényegesebb hatással. Lehmann fejtegetéseinek végén még egy rendkívüli fontos nézőpontot emel ki, nevezete­sen azt, hogy az élvezeti szerek megítélésénél nemcsak a középponti idegrendszerre ható alkotó­részek hatását kell figyelembe venni, hanem mindenek fölött a zamatanyagokét is, a melyek izlő- és szaglóérzékünkre hatnak, A kávé, tea, bor és dohány élvezetiszer értékét inkább zamat­anyagtartalmuk alapján méltányolják,mint koffein-, borszesz- vagy nikotintartalmuk szerint. »A ki, igy foglalja Lehmane fejtegetéseit össze, teljes egészségben azért iszik kávét, hogy szellemi és testi munkabírását mulóan tetemesen fokozza, illetve meghosszabbítsa, akinek olyan idegrendszere van, mely a kávé hatásával foko­zott tevékenység után is nagyon könnyen ismét nyugalmi állapotba jut: az természetesen koffein­tartalmú kávét fog választani. A ki azonban tapasztalásból tudja azt, hogy koffeintartalmú italoktól vértolulást, szívdobogást kap, vagy nem tud aludni, az értékes pótlékot talál a koffeintől mentes kávéban, amely biztosítja az illetőnek a kávé mellett megtalálható derűs órát és az eredeti ital teljes jó izét, anélkül, hogy ártalmára volna. Szív- és vesebajosok, kezdő vagy már kifejlett köszvényben szenvedők, idegesek s álmatlanság­ban szenvedők a koffeintől mentes kávéban kelle­mes és szívesen vett pótlékot találnak. Színház. Alig hangzottak el a nagysikerű kath. batyu­bál reggeli csárdásának utolsó akkordjai, alig tűntek el a parketröl az ifjúságtól, a tánc má­morától piruló párok, már uj gárda vonult be a színház termébe. S ahol annak az izzó, forró éj­szakának a mámoros kődéből egy-egy foszlány még ott húzódott meg a néma, de szem- és fül- tanu páholyok ölén s ahol a beszédes szemezések, titkos kézszoritások, suttogások, a kacagó élet­örömnek százféle nyilvánulásai élték egy éjszakai kérész életüket, ott most komoly munka folyt: Thalia papjai és papnői készültek a bemutat­kozásra. Szívesen üdvözöljük őket, akik hivatva van­nak és lesznek arra, hogy a művészetnek, ennek az édes fölöslegnek a révén feledtessék velünk — ha csak pár órára is — röghöz kötöttségünket. Az eddigi esték s a bérletekről már előre terjesztett jó hírek azt bizonyítják, hogy művé­szeink ebben a kis művész-levegőjű magyar Bar- bizonban megértő közönségre találnak. S viszont az eddigi esték sikere arra enged következtető', hogy művészeink és a közönség már közel állanak egymáshoz, már megtalálták egymást s hogy kedves művészeinkben megvan a képesség és hi- vatottság arra, hogy a közönségnek, ennek az ezerszemü kritikusnak az érdeklődését állandóan le is kösse. Az előre beígért változatos műsor is ennek a szolgálatában áll majd, úgy hogy remél­jük, hogy a legjobb anspiciumok mellett meginduló színi évad kedves és értékes lesz mindkét részre nézve, a közönségre és a társulatra is. Vasárnap, febr. 15 ín volt a megnyitó elő­adás igen nagy közönség jelenlétében, a színház miaden zuga megtelt nézőkkel s az állóhely fo­lyosókon szinte a közlekedés is lehetetlenné vált. A Katonadolog cimü operettet adták elő, Mérei és Béldi müvét Zerkovitz zenéjével. A darab maga igen nagy léhaság, cirkuszi mutatványokkal fűszerezve, a zene kedves, fülbemászó, de sok ismétléssel, még több reminiscenciával. Ám azért kétségtelenül igen mulatságos a a darab, eleven, jókedvű, változatos, olyan, amilyet a mai kor szeret. Dr. Márffyní Naivinak szere­pében elegáns, ügyes jelenség volt, szépen isko­lázott hangjával valósággal brillírozott és bő részt kapott a tapsokból. Oalgóozy Lajos (Bodor Pista) gyengén énekelt, kímélte a hangját — re­kedtségét előre bejelentették — mi ugyan rekedt­séget nem tapasztaltunk nála, inkább azt, hogy takarékoskodik kellemes, tiszta hangjával, a hideg szinház azonban gondoskodott róla, hogy való­sággal berekedjen, berekedt itt mindenki, még a kóristák is, mert a fütetlen színpad valóban em­bertelen intézmény a lenge ruháju színészekre nézve. Stoll Béla, mint Fucufu elsőrangú színész­nek bizonyult. Ladányi Mariska (Man Sing) csinos alak volt, éneke, játéka összhangban állt alakjával. Rónay Qéza mint tanító jeleskedett. Székely Gyula őrnagy hatalmas hanganyaggal rendkelkezik. Kétszer akkora nézőtérnek is elég volna. Jókedvvel játszik. Antal Erzsi Pimpimpáré, jóizü alakítást nyújtott és tűzről pattant kitűnő táncosnak mutatkozott be. Tangója Ladányi Ma­riskával művésziesen szép és discrét volt. A leg­szebb, amit e nemben eddig Nagybányán produ­káltak. Eomokay Gabriella (Ping Pang) nem neki való szerepet kapott, de ö azért ezt is pom­pásan kezelte. A zenekar élén a lelkes karmesterrel mű­vésziesen felelt meg hivatásának. A karok is jól működtek. A díszletek csinosak voltak. Már amint az nálunk lehetséges. A rendezés összevágó, figyel­mes. Szóval az első este arról győzött meg min­ket, hogy hivatott színészek érkeztek városunkba, akik egy csapásra meghódították a közönséget. Hétfőn — szintén telt ház előtt — meg­ismételték a Katonadolog c. Tiszavirág-operettet. Az első est kiválóbb szereplőit most is megújuló taps honorálta, dacára annak, hogy meglehetősen indiszponáltak voltak énekeseink. De ez nem az ő hibájuk. Annál szívesebben láttuk a közönség meleg tetszésnyilvánításait, mert tudjuk, hogy indiszponáltan énekelni sokkal nagyobb munka és fáradság. A 14 tagú zenekarnak a vezénylete, úgy látjuk, igen jó kézben van. A zenekar ugyan nem olyan színes, mint a legutóbbi volt, oboa, fagott hiányzik, de jól fegyelmezettnek látszik. Kedden Földes Imre Halló! c. vigjátékában mutatkozott be a drámai ensemble. A darab a mai kornak ötleteken alapuló, de a valószínűség­gel kevésbbé törődő müveiből való. Hatásra szá­mitó és hatásos csoportosítása a jeleneteknek, aforisztikus ötletek a párbeszédekben, a valószerü- ség határának az észrevétlen kitolása a C3elek- vényben, mindez a mai kor gyermekének vallja a szerzőt. Ide sorozza az erotikus tárgynak bár eléggé diszkrét földolgozása is. Ami a szereplőket illeti, dicsérettel szólhatunk csak róluk. Jól esik viszontlátnunk Zöldi Vilmát, aki többek közt a Testőr-ben, Karenin Annában emlékezetes szép alakítást nyújtott. Művészete, úgy látszik, azóta is fejlődött: öntudatosabbá vált. Gabi szerepében ez este is jól motiváltán mutatta be a hóditó szép asszony izgalmas portréját; azét a szép asszonyét, aki telefonon át suttogja a szerelmes szókat, hogy aztán szemtől-szembe állva kínzó próbára tegye szerelmesét, miközben önmaga talán többet szen­ved, de akit nem is annyira a szerelem, mint inkább a rendkivüliség, a kalandosság izgalma köt le. Méltó partnere volt a huszárfőhadnagy szerepében Lajthay Károly, akit egyébként a rendezés is dicsér. A komikumot Bogoz Imre képviselte Decskó hadnagy szerepében, továbbá Stoll Béla, a kutyamosó, akik állandó derültség­ben tartottak a táblás házat. Szerdán Edmond Rostand A sasfiók cimü remekét hozták színre. Merész vállalkozás ilyen kis színpadon. De fokozott dicséret illeti meg épen ezért a társulatot, hogy meg mert küzdeni ezzel a nagy feladattal, amelyet természetesen nem támogathatott a színpadi technikának illúziót keltő külsősége. A darabnak az érthetőség rovására történt »meghúzása« sem volt mindenütt szeren­csés ; talán a nehéz, bár Ábrányi mesteri fordí­tásában gyönyörűen gördülő drámai nyelv meg­tanulását is ez a »húzás« még jobban nehezítette. Ettől mind nagyjában el tudunk tekinteni. Attól is, hogy pl. a herceg hálószobája is nagyon sok kívánni valót hagyott hátra (hogy egyébről ne beszéljünk). De azt igazán nem tudjuk megérteni, mit keresett a wagrami síkon a háttérben a ma­gyar falu bogárhátu, nádfödeles kunyhósora ? 1 Ekkora illúzió-rontást nem volna szabad ilyen könnyedén oda vetni 1 — Mindennek a bántó külsőségnek a dacára csak az elragadtatás hang­ján szólhatunk Zöldi Vilmáról, aki a hatalmas címszerepben nem is alakítást, hanem valóság­gal alkotást nyújtott. Sarah Bernhardnak ez a kedves szerepe, a reichstadti herceg, igazán drámai erőpróbául szolgálhat. Mindvégig annyira az elő­térben van, annyira körülötte, vele és érte tör­ténik minden, hogy igazi, vérbeli mestere legyen a karakterizálásnak, a színjátszásnak, aki meg­birkózik e szereppel. Ha másért nem, már csak annak az 5 felvonáson keresztül szakadatlanul folyó, megfeszített, sokszor megrázó idegmunká­nak a kedvéért is dicséret, köszönet illeti meg a művésznőt. Hol van azután még a drámai tónus­nak finoman nüanszirozot-t kifejezése, a végletek­ben csapongó érzés-skálának visszaadása, a tra­gikumnak az első szótól az utolsóig fokozódó, szinte lenyűgöző súlya, a szerepnek mindannyi nehézsége, amely szellemi, testi erőt, tudást, el­mélyedést követelt 1 Az egész szerep egy nagy feljajdulás a sors ellen, amely csak nagy nevet,

Next

/
Thumbnails
Contents