Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1914. December 20. (2) 51. szám. A lengyel légió magyar zászlója.-- Nagybányai vonatkozások. — Ismerjük már mi is a kis lengyel fiukat. Itt jártak ők nálunk, mikor Krácsfaluban ólálkodott az ellenség. Olyan csupasz képű diá- kocskák, de mind vadász az. ügy puffogatja le a muszkát, mint fáról a verebet. Szabadságért rajongó, lelkes, halálra szánt, merész katonák a gyerekek, édes testvérei a székely honvédeknek. A budapesti »Diák otthon« nagyon illendőnek találta, hogy a magyar fiuk diszzászlót adjanak a vitéz lengyel légiónak. Syntinis Gyula báró kezdeményezésére és soha sem lankadó lelkesítő szavaira az egyetemi diákság megszerezte a szép zászlóhoz való anyagot, a fővárosi nők pedig elvégezték a kézi munkát rajta, a gyönyörű díszítéseket, hímzéseket, a lengyel fehér sas kivarrását stb Szóval a zászlót már föl is lehetett szentelni. Szentelés után kedélyes est volt, ahol Hindy, Kiss Menyhértnek a »Czesíochowi szűz« c remek költeményét szavalta. Elénekelték a lengyei himnuszt s aztán Kopacsek Ferenc lembergl gyógyszerész, legionista szép beszédben köszönte meg az egyetemi ifjúság szereteíéf. Majd levelező lapon Stannirovszki k'ubbelnököt üdvözölték. Ezután egy küldöttség ki akarta vinni a galíciai harctérre a zászlót s ennek a küldöttségnek fáradhatatlan lelke megint csak Syntinis Gyula volt. Sokat kellett itt is bajoskodni, összeverbuválni az ifjakat, jegyeket keríteni, megtervezni az utat stb., de ami kedves pátrink, S. Gyula nem nyugodott addig, mig a szép küldöttséggel és az értékes zászlóval a vonatra nem ült. Végre elindulhattak pénteken este 7 óra 45 perckor. Budapesten az állomáson szép csokrot kaptak s megindult a zászlóval Syntinis Gyula, egy ulánus, egy távirász, két gyalogos és két autós legionista. Szolnokon meglepetésül nagy munícióval várták a küldöttséget, a muníció közt meleg homokban, meleg tea is volt. Szombaton déii 1 órakor értek Szatmárra, ahol szintén nagyon szívesen látták az ifjakat. Este kilenc órakor értek Királyházára, honnan vasárnap d. e. 3 órakor jutottak ei Taracz- közre. Innen már eliávozott. akkorra a légió. A küldöttség nyiit parancscsal utána ment a kőrösmezői vonalon. A vaspályának semmi baja, pompásan utazlak. S túl Kőrösmezőn Lengyelországnak egy községében adták át a harctéren a művészi kivitelű szép zászlót, mint a magyarok szeretetteljes elismerését azért a fegyvertényért, hogy a lengyelek az első máramarosi betörés alkalmával megmentették Nagybányát s oly hősiesen védték a magyar Kárpátokat. Fáradtan sárosán jöttek a hős lengyel előőrsök. Az utászok, a vezérkar és lovas kiséret. D. fogadta a küldöttséget. Schág beszédet mondott, amit D. tolmácsolt s felolvasta lengyelül mondanunk, hogy ha uem is fér össze a brutalitás a vallással, azért a vallásos ember a maga hitét, éppen a legborzasztóbb háborúban is drága kincsként őrizi. így tehát mégis beszélhetünk háborúról és vallásról. Marst, a hadistent vagy a költők által anynyiszor megénekelt Hadúrt mi nem hisszük; nem mutatunk be sem állat , sem emberáldozatokat az Isteneknek az ütközetek kezdetén vagy azok győzelmes befejezésekor, de úgy fogjuk föl a háborut.mint egy nagy sorscsapást, mely viharként reánk nehezedik s mint amelyet nekünk zúgolódás nélkül, türelemmel és Istenbe vetett reménységgel el kell viselnünk, bármily borzasztó legyen is. Az ó-szövetség telve van háborúk fölsorolásával, a Zsoltárok legnagyobb része a hadi költészet vallásos meguyiiatkozása. De az újszövetség sem ment a háború szellemétől. Maga a szelidlelkü Jézus is ezt mondja Máté 10, 34 v.-ben: »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássák e földre, nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák, hanem, hogy fegyvert.« Máté ev. 24, 67. v.-ben pedig igy szól: »Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell leuniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nem zet ellen; és lesznek éhségek és dóghalálok és földindulások mindenfelé.« Az ismeretes történetből, mikor Getsemáne kertjében Jézust elfogták s Péter a poroszlónak fülét levágván azt mouSyntinis kiáltványát (ebben van szó Nagybányáról is), mire mind könnyezlek a lengyel fiuk. Majd D: megköszönte igen szép beszédben a »magyarszky náció« szeretetét s megígérte, hogy a légió megmutatja, hogy meg tud halni a magyar hazáért és hogy »Niech Zyje Polska!« »Ahol ami kardunk, szuronyunk villog, ott nyugodtan alhatik a magyar testvér, mert mi lengyelek vérünkkel védjük őket.« Itt táboroznak a honvédek is D, mellett. Erre nem kell félni a betöréstől, ahol a légió és a honvéd védelmezi az országot, ott nem lesz baj soha. Varsó alatt is harcol vagy 100 ezer legionista. Ők akarják bevenni a szent falakat. Kedden reggel indult visszafelé a küldöttség kedves emlékekkel. Kőrösmezőn aludtunk, Szigeten 3 órai idejök volt. Megnézték a várost, piszkos, sáros, de kárt nem tett benne a muszka, mert nem volt rá ideje. Beszélik, hogy az ágyuk már Szigeten túl szóltak s a szigetiek szorongva hallották éjszaka, hogy az ágyuk egyszerre csak elhallgatnak. Azt hitték, hogy megvertek minket s a muszka üldözi csapatunkat. Egyszerre csattognak az utca kövei s egy dal, egy ima reszket a légben és rázza meg a sziveket — Bozse cos’ Polski! . . . s vágtatva kergetik a muszkát a lengyel iégionisíák. Megszólaltak a harangok, Sziget megmenekült ! Ezután a magyar diszzászlóva! fognak előljárni a vitéz lengyelek, a fürge legionista hősök. — Jesíye Poiská nye zginula 1 . . . Télen a harcmezőn. — Egy nagybányai fiú levele. — Ami fiaink, úgy látszik, nemcsak a kardot, puskát, kezelik jól, de a tollat is. Szebbnél-szebb meleghangú levelek érkeznek onnan a hideg, téli harctérről. A sok közül kiválasztottunk egy hosszabbá!, mely érdekelni fog mindnyájunkat s amely meg is nyugtat sökakat, hogy még sem olyan borzalmas a helyzet ott a határon, ahonnan ilyen kedves sorok érkeznek. Maga a levél padig igy hangzik : Kedves Édes Anyám és Erzsiké! Ismét nehány stációval beljebb; hogy meddig maradunk iff, magam sem tudom, sok mindentől függ. Két napja vagyunk Sz . . . n, már be is rendezkedtünk teljesen. Érr jelenleg nagyon megvagyok hülve, egy hétig ki voltam com- mandirozva a harctérre s onnan tizenkét szekérrel és tizenkét emberrel szállítottam a sebesülteket és betegeket a voioczi kórházba. Nuhéz szolgálat volt, nemcsak a hideg és hó miatt, hanem más tekintetben is. dotta az Üdvözítő »tedd a helyére a te szablyá- dat«, egyrészről látjuk ugyan, hogy az Isten országának ügyét Jézus nem fegyver által akarta elintézni, de látjuk másrészről azt is, hogy még az ő tanítványai is föl voltak fegyverezve. Luther szerint nem azt kell szemlélnünk az orvos operációjában, mint vágja le a lábat, kezet, fület stb. hanem, hogy mikép segít a fájó operáció által az egész testen. Ilyeu szemmel kell a háborút is néznünk. Ne csupán a borzalmait vegyük észre, hanem gondoljunk arra is, hogy hat ki az egészre. Hogy mennyire lehet vallásról és háborúról beszélni, arra elég legyen még csak annyit fölhoznunk, hogy a vallásért is folytak véres harcok nem egyszer, sőt sokszor éppen a szent kereszt égisze alatt. Isten által ránk küldött megpróbáltatásnak kell vennünk. Ilyen fölfogással azonban csak azok lehetnek, akik nem okai a háborúnak. Ellenfeleinknek számolniok kell Isten előtt gonoszságukért, de mi a legszentebbet védjük: hazánkat s bizonyos tekintetben vallásunkat is. Azért nem kontraszt, ha a mi katonánk imakönyvet visz magával, imádkozik a Iövész- árokban édesanyjáért, kedveséért vagy feleségéért, gyermekeiért. Nehéz kötelességét teljesíti, de az ágyuk dörgése, a puskák ropogása közben is Isten gyeimeke marad. Érthető, ha a német katonák az »Erős vár a mi Istenünk« kezdetű zsoltárral mennek rohamra, A harctéren is vannak papok, csak a napokban Mindennap reggel négy órakor indultunk Voloezról és este 11—12 órakor jöttünk vissza, igy az alvásra, pihenésre alig pár óra maradt. Tizenkét szekérnek voltam a commandánsa, nehéz dolog volt ezekkel az orosz paraszt fuvarosokkal boldogulni. Mindamellett, a hülést leszámítva nem bántam meg ezt a kis kirándulást, mert ismét igen sok mindent láttam és tapasztaltam, amire a kórházban, az irodában nem lett volna alkalmam. Láttam azokat a gyönyörű fedezékeket, takarásokat, melyeken 2000 munkás dolgozott heteken keresztül. Hogy ezeken nem törhet be a muszka, az egészen bizonyos, mert ezek bevehetetlen erődítések. Katonáink itt úgy el vannak ásva, hogy csak a sapkájuk és a két szemük látszik ki. Igaz, hogy a hidegtől, hótól sokat szenvedtek, de ezt most már némileg enyhítik a kis tábori kályhák, melyeket heteken keresztül szekereken hordtak ide. Kicsiny, földalatti lakások vannak itt, melyeket nagy részben a katonák maguk csináltak. Most látszott meg, ki az ügyes, praktikus ember. Némelyik valóságos kis fórfiszoba, oly ügyes célszerűséggel van megcsinálva, Némelyiknek még lőnyilása is van, ki sem keli mennie, lőhet onnan. A lőárkokban is vannak kályhák, úgy, hogy a hidegtől összegémbaredett ujjaikat megmele- githetik. Egy-egy ilyen kis odú úgy néz ki a nagy természetben, mint egy vakondtúrás. Némelyiken az ajtón kívül még kis ablak is van, melyen ugyan nagyon gyengén szűrődik be a : világosság. Bent a kis tábori kályhán éppen tea fő a csajkában, pompás, jó illatot terjeszt, az ember alig várja hogy igya ezt a jó meleg vizet, mert | bizony rumos teára nem igen jut a vakondhoz hasonló életet élő bakának. A kályha körül 2-—3 nagyobb kő, ezek a férfiszoba kényelmes karos- | székei, két-három elfáradt, átfázott-ázott katona ül rajta, kezét a kis kályha felé nyújtja mindegyik. A kunyhónak egyik oldalában a földön szalma, nehány jo meleg takaró, ez a fekvőhelye a katonának. A másik sarokban a tüzelésre ösz- szehordott fa. A fölszerelés a falon egy ágasra van akasztva s egy laterna, melyben a gyertya í az utolsókat pislákolja, ennyi az egész bérén- . dr-zés. Lehet, hogy még valami elmaradt a leírásból, de ennek a gyertya az oka, mert ela’udt minden megkérdezés nélkül. Kivül hóval van fedve az egész táj, úgy, hogy messziről alig vehetők észre ezek a vakondtúrások. Beljebb, a védettebb völgyben nagyobb térfogad barakok is vannak építve fából, melyek kívülről szurkos papírra! vannak bevonva, hogy az erős havasi szél ne fújjon keresztül a hasa- dékokon. Kályha, nem egy, nem liz, hanem nagyon sok ontja a meleget. Katonáink esténként kis csoportokban a kályhák körül ülve melegszenek. Iít beszélgettünk és álmodoztunk a boldog, I meleg otthonról . . . Ide jártain én föl néhanapján, ha friss hineveztek ki újabb tábori lelkészeket minden vallásfelekezetből, akik hirdetik az igét, ápolják a vallásos érzelmeket, teljesítik a funkciókat, osztogatják az épületes füzetkéket, könyveket stb. Tisztelettel vagyunk az apa iránt, aki igy irt fiának: »Jézusba vesd hát minden bizalmadat, benne higyj és benne remélj a csatazaj közepette is és el ne bocsásd, ha ellenséges golyó földre térit, hanem hívd halálos órád idején és ő megszabadít téged ! Tied lesz akkor a menny, az örök élet, mert mindhalálig hü voltál megváltó Jézusodhoz.« Sőt magunk is tudunk imádkozni öreg királyunk Ő felségéért, derék katonáink sikereiért. Azért, hogy viszontlássuk őket, hogy győzzön az igaz ügy, hogy hozza meg a nagy küzdelem az áldott, az állandó békét drága hazánknak. Láthatjuk ezekből, hogy háború idején is lehetünk vallásosak, sőt vallásosabbak, mint máskor. A nehéz idők megtanítanak imádkozni és jót cselekedni. Avagy nem igazán magasztos goudolat-é a karácson ünnepét kivinni a csatatérre. Gondoskodni minden hadfiról, hogy neki is legyen szent estéje. Mikor elénekii, hogy »Mennyből az angyal eljött hozzátok« s elimádkozza a »Miatyánkot«, az édes hazából jött kis küldemény vigasztalja meg a távollevőt, hogy szeretettel gondoltak ő reá is azok, akik most talán éppen érette imádkoznak. A németek még két szál kis gyertyát is küldenek minden katonának, hadd gyújtsák meg a lövészárokban s jusson eszükbe az édes gyermek-
