Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
-L •^37 Nagybánya, 1914. December 20. — 51/szám. AJ l( U XL. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVTECI'KmX.ElSJT.K ^VLXJSHDEJNT V ASÁBNA Előfizetési Árait : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K.----- — Egyes szára 20 üllér. - - = Jön a karácson. Karácson a béke, a szeretet ünnepe. A boldog rüegelégedés szent ünnepe, mert ilyenkor magába száll minden ember és boldog szívvel, üde lélekkel siet az Ur hajlékába, hálát zengedezni a mindenek teremtőjének, hogy a béke, a szeretet, az igazság hirdetésére elküldte egyetlen Fiát, A templomban búgó orgona lélekemelő hangjai mellett uj életre, uj valóságra érzi ébredni minden ember testét-lelkét. Villogó gyertyák fényében ragyogó apró csecsebecsék karácsonfára aggatva örvendeztetik a gyermekek szivét, kiknek boldogságtól mosolygó orcájában gyönyörködnek a szülők, az anya és apa, kiknek kedélyirányitójuk a kedves gyermek lelkilükre: az élénk csiilogásu kac ;gó szemek és nevető orcák. A családapa jóakaró titkolódzással tervelget ünnep előtt, hogy majd mi mindennel lepheti meg övéit, sz< relett nejét, imádott gyermekeit. Uj ruha, uj cipő és sok kedves dolog, mik a karácsonfa okozta örömnek fokozására és a hiányok pótlására valók. És a szeretett nő, a kedves gyermek oly hálásak ezért, megelégedett tekintetük, csókra nyújtott ajkuk köszöni, apró viszontmeglepetéseik, mit a szeretet nő, a hű gyermek megelégedett boldogságban repeső szive jónak, kedvesnek vél, hálálja meg a férj, az apa figyelmét. A kivilágított karácsonfa szomszédsá. Háború és vallás. — Révész János beszéde a december 15-én tartott háborús estélyen. -• Tisztelt közönség! Nagybánya városában még sohasem volt ilyen háborús összejövetel. Az utóbbi évtizedekben ugyanis Magyarországnak nem volt háborúja s igy háborús estélyt sem rendezhettek a magyar városok, a régebbi időben pedig nem ismerték még ezt a formáját a jótékonyság megnyilatkozásának. Bizony, eléggé fáj az mindnyájunknak, hogy az ilyen est rendezésének a lehetősége most megvan, eléggé fáj az nekünk, hogy hazánknak a háború viselésébe bele kellett mennie. Mi nem kívántuk, nem akartuk, nem kezdtük, nem erőszakoltuk, sőt éppen a magyar volt az igazi őre századokon át Európa békéjének. Mi okai nem vagyunk. De ne gondoljuk azt sem, hogy a világháború oka a fenséges trónörökös pár meggyilkoltatásának borzasztó epizódja volna. A közönséges fölfogás az. hogy mi ezért Szerbia megfenyité- sébe kezdtünk, Oroszország pedig nem tűrhetvén azt, hogy egy nagyobb hatalom tönkre nyomorítsa a kisebbet, ellenünk támadt, az angol meg fölháborodott a belga semlegesség megsértése miatt, a minket támogató német ellen és igy tovább. Mindezek jámbor mesék, stiláris gyakorlatok a világirodalomban. A szarajevói merénylet megrendelésre készült, alkalmatos időben szállították a muszkának, aki vágyik a mi földünkre, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ TÁZCSTOS. gában, gazdagon terített asztalnál az összegyűlt rokonok és ismerősök tea-szó mellett folytatott vidám társalgása veri föl a ház csöndjét. És a társaság valamennyi tagja olyannak érzi magát, mintha valami illatos fürdőből lépett volna ki, hol nem a test, de a lélek frissült volna meg, hol sziveiket balzsamos érintések tisztították meg minden gondtól, bánattól és hívták volna uj éleire. Mintha az ember csupán a nemes érzésekre, napsugártól hevített gondolkodásra volna rendelve, mintha soha nem érte volna bú és bánat, oly boldog, oly megelégedett. A születő Jézuska előfutárai ezek, ki igy is érezteti, miért született az ember, miként kellene élnie, gondolkodnia és cselekednie . . . Elmúlt képek, átélt érzések, mikre nagyon illik egy regénybeli sirfelirás, hogy: volt, nincs, lesz. Talán most' is Ws!htunk karácsonfát kicsinyeinknek, talán most is szerzünk kedves meglepetéseket, de nem oly zavartalan örömmel, nem oly könnyű lélekkel, búmentes szívvel, mint máskor. Minden nevető arcnak, kacagó szemnek van most egy erőltetett vonása, minden vidámságnak van keserű háttere, melyet talán ideig óráig elfeledtet velünk az ünnep jelentősége, de amelynek csak előtérbe kell lépnie, hogy sírássá változtassa nevetésünket, hogy ürmöt keverjen örömeink közé és leigázza fölszabadulni törekvő lelkünket . . . neki kell a szép. búzatermő magyar alföld, a déli lejtőjű Hegyalja, a debreceni kenyér, meg a tokaji bor, neki kell Konstantinápoly, meg a Balkán is, Románia is, szóval kell minden, hogy az éjszaki pólustól, le a földközi tengerig korlátlan ura legyen Európának. A muszka már rég szállította katonáit a harctérre, mikor a borzasztó merénylet még csak meg veit rendelve, mikor még csak oktatták a sihedereket az orgyilkosságra, A francia bosszú és az angol irigység társul szegődött a muszka telhetetlenséghez és igy kemény tusa zudult a mi hármasból kettősé devalválódott szövetségünk nyakába. Ez a háború tehát élethalálharc különösen a mi részünkről, mert 70 millió németet tönkre verni mégis csak nehéz vállalat volna, mig velünk a kisebb ellenféllel, úgy hiszik — könnyebben elbánnak. Fölösleges talán hangsúlyoznom, hogy eddig Ausztria— Magyarország derekasan megállotta helyét s hogy aki nagyon meggyöngült, az a fél nem mi vagyunk. E szerint a mi háborúnk védő és nem támadó. Létjogosultságunkat, tűzhelyünket, szülőföldünket, ezeréves hazánkat védjük életre-halálra. Tudatosan mondom, hogy »védjük«, mert habár kétségkívül vitéz katonáink veszik ki ebből az oroszlánrészt, de mégis mi itthonmaradottak is, tőlünk telhetőén közreműködünk sokféleképpen a haza védelmében, közreműködünk pl. most is, amikor a hadsegélyezés céljaira és a katonák karácsonjára akarunk ez estén nagyobb összeget egybehozni. 4 kiadóhivatal : 'ám alatt. JNYA 18: = Jön a kalácson. Még mi idehaza, a templomokban búgó orgona hangjai mellett énekeljük majd hálatelt szívvel a dicsőítő énekeket s örvendezünk magasztosult lélekkel a Megváltó eljövetelének, addig a szeretett férj, apa, hűséges fiú és testvér dermedt tagokkal a lövészárkokban bontogatja a hazulról kapott ajándékcsomagot és midőn erről eszébe jutnak otthon hagyott kedvesei és hogy mi van ma: akkor az érzéshullámok által hányt-vetett szive karácsom énekek zengésére nyitja az ő ajkait is, — melyhez orgona a zizegő shrapnel!, a dőrgő ágyú és kórus a fütyülő puskagolyó. De a született. Jézusnak neve betakar minden sajgó sebet, enyhít minden fájdalmat; reményt önt a csüggedők leikébe, bizalmat a kétkedők szivébe; gondoskodik az itthonmaradt árvákról és özvegyekről; az elmenteknek pedig hitet, erőt ád, hogy folytassák a megkezdett munkát. Kisded kezével le fogja a meghalók szempilláit, lelkének szent malasztjával megkönnyíti elszállásukal e földről, oda a szebb, a jobb mennyei otthonba, hol nincs lélküzdelem csak örök szeretet, béke. A jajkiáltástól hangos csatamezőn hitének biztató szent igéjével vigasztalja a sebesülteket: Ne féljelek, én a béke, a szeretet és az igazság hirdetésére jöttem és veletek leszek a világ végezetéig! Mi pedig, akik itthon maradtunk bizzunk őbenne, mert aki őbenne hisz, meg nem csalatkozik. Régi etikai fölfogás az, hogy csak a védő háború jogosult, mint ahogy jogosult pl. az, ha a házigazda védekezik a betörök ellen. Am igaz az is, hogy nem minden háború támadó, ami annak látszik, mint ahogy pl nem támadás az, mikor egy várost vagy vármegyét megtisztanak a rablóktól, hanem a közjónak védelme. Bármennyire borzad is bennünk a jobb lélek a háborútól, bármennyire elitéljük is a tömeg- gyilkolást humánus szempontból, a háborút ezzel még nem szüntethetjük meg s bizonyos az, hogy amint évezredek óta volt, úgy évezredek múlva is lesz, megmarad »ultima ratió«-nak, mikor már okos szóval, érvekkel nem lehet elintézni a nemzetek pőréit. A legbékésebb polgárt megtámadja valaki fegyverrel, mit tegyen, ő is fegyverrel védekezik. A leghumánusabb nemzetnek neki mennek emberirtó gépekkel, mit tegyen, ö is kénytelen hasonló módon védekezni. Ha szépen kérne, könyörögue, az mit sem használna, egyszerűen megsemmisítenék. A legműveltebb ország is kénytelen fegyverrel védekezni, ha fegyverrel támadják. És nem is mindig a barbár csorda támad, sőt hogy a magas műveltség is hajlandó embertelen módon neki menni testvéreinek, arra legundokabb példa éppen most a nagyon miveit franciaország és a nagyon vallásos anglia. Vájjon összefér-e a szeretet vallásával az a sok kin, fájdalom, veszteség, bánat, gyász, boldogtalanság, kétségbeesés, őrület, vadság, amit a háború rémes szellemét fölidéző anglia okozott ? Bizonyára nem De másrészről mégis azt kell vfce
