Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-13 / 50. szám

1914. December 13.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

50. szám. (3)

gélyfi Gusztáv 5 K, Martinv István 2 K, Gébért 3 K, Jamnik 1 K. Pokol Eiek 10 K, Révai Károly 1 K, Wenk Gyula 2 K, György Gusztáváé 6 K, Ms dán Ferenc 6 K, Malenszky 2 K, Gálffy Pál 1 K, Muntyán Izidor 1 K, B:jnóczy Sándor 3 K, Berks Lajos 2 K, Berks Leóné 5 K, Bay Lajos 10 K, Nagybanya város takarékpénztára 10 K, Szeltczky Janón 1 K, Mike Imre 1 K, Fischer Karoly 1 K, B-yer Jenő 1 K, Bay József 3 K, Miadciovszky L^io^ne 1 K, Tóth Ferenc 2 K, dr. Stoll Tiborua 2 K, Kende Erzsi 6 K, Mikes Jánosné 6 K, G-re»y J inosné 6 K, Widder Péter 1 K, Breban Sándor 2 K, Hanzulovitsné 2 K, S:oil 2 K, Delhauyi 2 K, Ganz-féls villamos részv. társ személyzete 25 K, összesen 172 korona 30 fillér.

Jancsovits Margit és Jolán ivén: özv Ko vác3 Józsefné 5 K, Kov&ts Eiekué 2 K, Langer Sándorné 3 K, Kovács Gyu’ánó 3 K, Orosz Jenő 2 K, Égiy Jánosné 3 K, Jancsovits Józsefnő 2 K, összesen 20 korona.

Platthy Margit és Berks Érzsike ivén : Platthy Géza 20, Fok Jenő 2, N. N. 1, Dienes Piroska 60 f, Weisz Józsefné 1, özv. Dienes La- josné 1, Platthy Tera 3, Galió Erzsiké 60 f, Sebők Lajosné 60 f, Rumpold Gyulái,é 2, N. N. 1, Smaregla Mihály 1, dr. Pap VB.törné 3, Aurora takarékpénztár 5, Gondos 1, özv. Lehruer Fe- rencné 3, Pap Anna 1, Demián Titusz 1, N. N. 30 f, Szabó Bianka 3. Szegedy Kálmánná 3, özv. Kovács Józsefné 10, összesen 64 korona 10 fillér.

Szentmiklóssy Dusi cs Margit ivén : Szent- miklóssy Dusi és Margit 5, Szentpéteri Ferenc 4, Becske Sándor 1, dr. Horváth József 2, Szup- kay Gyula 1, dr Török Sándor 2, Nuridzsán 2, Barazeu Endre 1, Szigyáríó Dezső 1, Zsembery lioua 2, Rezsőné 1, Balczerné 3, Mórágyi Istvánná 5, Ábaházy Józsefné 5 dr. Weisz Igtiácné

2, Pap Sándor 1, Rancz János 1, Fischer Károly 1, St oil Bela 1, íVlitkrayné 3, Madarassy 3. Stro- bentz Péteroe 3, D imokos Ferencné 3, özv. Katona Jánosné 3, Török Ferencné 1, dr. Miskol- czyné 2, Matélfy Ipoly 2, Zarkövy Bonifác 2, dr. Péchy Alán 5, Boromisza Tiborné 2, Farkas Lipólné 1, özv. Garlathyné 2, özv. Fischer Ka- rolyné 1, Bernhardt Erzsiké 3, dr. Kádár An- talné 3 Pokol Etek 4, összesen 84 korona.

Külön adományoztak még közvetlenül a Vöröskereszt egylet pénztáránál: A Nagybánya Cs Vidéké fogyasztási szöveikesete 10, Radó Dezső 5, dr. Berks Aurél 3, özv. Kárpáti Györgyne

3, Szaitz Eiemér 14, Veress Lászlómé 6, Beaeth David 1, Tóthfalusi Józsefné 2, Boramersbach Peter 5, özv. lblauer Jánosné 2, Rosenthal Lajos

1, Gressner Maliid 1, Bocsa Pál 3, B-rsnyi Leóna

2, Barna Mariska 3, összesen 61 korona.

Ezenkívül adakoztak: Bernhardt Erzsiké 6 drb, Kupás Mihályné 3 drb, Lázár Mariska 1 drb, Némeih Belárré 2 drb. Ábrahám Janka 2 drb, Delhányi nővérek 2 drb, Berks nővérek 2 drb, dr. Vass Gyuláné 3 drb, Mikó Bélánó 2

V.

Lándzsáját László hón alá kapva Dandára körűt megindúlt vágtatva. Napistenképen fut körbe, körbe,

Ösvénye bokros, útja girbe-görbe.

— >Ne féljetek 1 — szólt — győzünk ma itten! Salamon öcsénknek új hada nincsen Miénk most a több had! vége se látszik.

Tölti az erdőt Rákosig, Váczig.

»Látásban láttam Salamont az éjjel,

Angyal és ördöng rángatta kézzel,

Angyal és ördöng vitázott éite,

De lelkét ő a sátánnak ígérte.

»Ekkor az angyal lelökte székéiül.

Szent koronáját kivette fejébül 1 Elvette, vitte, Gé/ának vitte,

Görög koronája közepébe tette.«

Nagy lován László fut körbe, körbe,

Ösvénye bokros, útja girbe-görbe. Szálfa-lándzsája ferdén mered égre,

Hátul meg majdnem földig ér le.

Vágtat a ménló, botlott, ugrott.

Lándzsájával László érint egy bokrot.

S ím a bokorbul kis fehér menyétke Ül lándzsájára s felfut rajt ölébe.

Szerető szemmel nézi, mosolyogja;

Mi bízva néz rá pihegő foglya.

Mosolyogva fogja, bedugja futtába’ Szőrköpenyének bekötött ujjába.

drb, Mikes Jánosáé 3 drb, Gurszky Lujzi 3 drb, I Feuerstein Manóné 2 drb, dr. Kadér Antalné 3 drb cukorzacskót és 3 pár érmelegilőt, Magyar Zoltán, Paska Emma 1—1 koronát, mely szives adományokat és — gyűjtőinek fáradtságát köszönve — azok rendeltetési helyükre már el is kü’dettek.

A m. szent Korona országai vöröskereszt egylete nagybányai fiókja részére adakoztak f. év november bő 1 -tő!: dr. Kádár Antal 20 B. Kováts Géza 10, Bocsa Pál 2, B. Kováís Géza 4, özv, Kondor Sándorné 5, Lakos Imre 5, Phönix kénsavgyér r. t. 500, Sziojanovits Miklós 20, fisdó Dasső 5, dr. Kádár Antal 10, Sarmasűgh István 1, B, Kováts Géza 10, Orsz. bányász és köb. egylet nagybányai oszt 200, Pap Károly 20, Kende Daniéi 50, összesen 862 korona.

Az ide menekültek segélyezésére adakoztak: Steinfeld Béla 1 zsák lisztet, a Nigybánya és Vidéke fogyasztási szövetkezete több izbea különféle élelmi cikkeket.

Az összes szives adományok átvételét ez utón is hálás köszönettel nyugtázza a vörös- kereszt egylet nagybányai fiókjának pénztárosa.

L. Berks Leó

m: kir. pénzügyi főtanácsos_

— Miénk Magyarország ! Nem fiiunk a muszkát u. Eoyitu fiadat is ott van a csatában, ő se nem fél semmit.

A másik helyeslőén bólintott és büszkén vágta ki:

— Megyünk mink is ha kell, de a födünket nem adjuk oda.

Szeretem azt az önérzetet, ami ebben megnyilatkozik, szeretem a magyar földhöz való feltétlen ragaszkodást nemzetiségi testvéreink részéről is.

Amelyik népnek ilyen fiai vannak, ott nem nehéz bornyu, nem nehéz még az ágyú sem, leg- kevésbbé nehéz pedig a győzelem.

Már haladunk feléje, csak még egy kis türelmet és egy kis kitartást kér

a krónikás.

Kinevezés. Tisza István gróf miniszterelnök Csaba Adorján kormánybiztosnak helyettesévé dr. Damokos Andort nevezte ki.

Richter György kir. erdőmérnök-gyakornok az ádamvizsgát Budapesten kitűnő sikerrel letette.

Heti krónika.

A hét elején jött a lodzi nagy győzelem I hire. Egyik héten Bdgrád, a másikon Lodz, való- j ban Hófer őnagyméltósága elkényeztet miuket az i 5 jelentéseivel.

Mondják, hogy most már cseudes lesz a Balkán: busul Szentpétervár, sőt Loudon is, a lodzi eset nagyon meghatotta őket. Pedig valószínű, hogy a java még ezután jön, mert szövetséges csapataink kelet, nyűgöt és észak felől egyaránt diadalmasan nyomulnak Varsó felé.

Fölösleges kijelentenem, hogy a lodzi hir nálunk is kitüaő haogulatot teremtett S ebben a közörömben megiudult két jószivü, nemesen gon dolkodó fiatal asszony, bejárta a várost és elismerésre méltó hirtelenséggel megrendezte a háborús estélyt. Igaz ugyan, hogy még csak kedden lesz s hogy a hadsegélyző bizottság a hivatalos rendező, de akik a kulissza titkokat is ismerik, azok jól tudják, hogy két előkelő hölgy vetette meg az alapját az estnek, amelyet jó közönségünk bizonyosan pártfogolni fog, hiszen a nemes cél maga olyan, hogy minden meghívás nélkül kötelességünk sietni annak támogatására.

Hogy sokat áldoztu >k már, az mindegy, a j legnagyobb áldozattól sem szabad visszarettennünk. Hazafias önérzetünk diktálja, hogy erőnkön j felül is védjük ezt az országot.

A napokban az Erdélyi utón két jókedvű oláh atyafival találkoztam. Szakállasfalusiak voltak a jó emberek. Az egyik hangosan azt kia- i bálta, hogy

Katáosoni ajándékokat, u. m. pénzt, élelmet, ruhaneműt köszönettel fogad a jótékony célú nőegyesület. Az ajándékok Hoffmann Árpádnéhoz küldendők. Ä kiosztás dec. 21-én lesz, amely napra szintén lehet ruhát és élelmiszert küldeni d. e. 9 órától a városházára. E célra eddig adakoztak: Pellionné Incze Lujza 30 H, Mike Sándorné 5 K, Hoffmann Arpádné 5 X, Révész Jánosné 2 K.

Jól állunk. Tegnapelőtt levelet kaptunk, melyben azt írják, hogy »a háborúval, annak megkezdése óta soha sem állottunk ilyen jól:« Tegnap pedig egyik nagybányai fiatal embertől, Syntinis Gyulától hozott a tábori posta friss levelet, mely a legnagyobb lelkesedéssel megállapítja, hogy folytonosan győzünk. A levél szószerint igy hangzik: »Kedves Szerkesztő Ur I Két társammal diszzászlót vittünk a lengyel légiónak. A főparancsnokságnak a harctéren adtuk át. A lengyel testvérek nagyon örültek. Egész Máramaros, Galiczia jó része (Jarerncze is) a mienk Semmitői sem félhetünk. A magyar honvédség s a lengyei légió áttörhetetien. Pár napja Delatinnál jól elverték hadaink a muszkát. A vonatok rendesen közlekedhetnek. Mindenütt győzünk. Éljen a Haza és Lengyelország ! Üdvözletét küld tisztelettel: Syntinis Gyula.«

fLakatos László cs. és kir. 26 gy. ezred- beli hadnagy nov. 27 én a nagykemencei csatában hősi halált halt. Egy ágyúgolyó ölte meg a 21 éves, bátor és lelkes katonatisztet, aki dr. Lakatos Mihály városi orvosunknak testvére volt. Nyugodjék békében az édes haza drága földében 1

Jó László herczeg, dísze nemednek 1 Ember és állat téged hogy szeretnek 1 . . . Öcsétek sorsa bukás, Nemesis! . . .

Hozzád menekült a szerencse is! . . .

Lehúllt a király szemiről a hályog.

Szívét elfogta megvetés, utálat.

— »Nincs már reményem csak Etel kardjában, Az ő nevében körébem! utánam !« —

VI.

Salamon szörnyed a ködök oszoltán :

— »Nézd! Ernej ispán, bús öreg oroszlán!« —

— »Haj, Rákosig, Váczig! a meddig látsz itt, Géza és László fegyvere szikrádzik . . .

»Hangos az erdő, huj! huj ! körültünk.

Uram, királyom ! hálóba kerültünk.« —

Sáppad Vid ispán, néz a királyra : Elfogatásukat bevárja? kivárja?

— »Hadnagyok, ispánok, a ki barátom ! Csatám’, koronám’ én veszve látom.

Mondjátok, merre mehetek innen?

Kiben szabad bíznom? kinek hinnem?

»Száz lovast adjatok védelmünkre;

Két kocsi rakományt élelmünkre.

Félnapi verekvés itt a Dunáig,

Két nap futás kell mosonyi földvárig.«

Lesütött szemmel motyog szemtelen Vid:

Ö bizony testőrt nem adhat semennyit.

Öíszáz a vértese, hogy’ adjon belőlök ?

Csak magát bírja kivágni vélök ! . . .

— »Bízhatsz, királyom, csákányba’, foicosba’, Ernej ispánba, Bátor Oposba’.

De bízni kár volt, eddig is hiában,

Sarkanlyús ritterek pengő szavában.« —

VII.

Hajh! le a hegyről könnyű rohanni! Mázsás verőnek üllőre zuhanni!

De mikor az üllő nem béketürő ? Cséphadarónak visszaüt a szérő ? 1

Neki a völgynek, a nagy sokaságnak ! . . Salamon és népe vágtatnak, vágnak.

Géza dandárját letiporják félig.

Fürge olaszok karddal metélik.

Hajh! de mit érnek a nagy rohanattal? Körül a halmok tele mind haddal. Nyakokba zúdul mindent legázló Két nagy sereggel Ottó és László.

Csehek, magyarok rájok nyomóinak. Csíkvölgy patakánál ők közbe szóróinak. Miként más szinü folyam a tengerben, Vonulnak, fogyva, e tömeg emberben.

Falamon, közből, kardhoz se tud nyúlni, Csak látja sorsát gyorsan alkonyulni. Elnyeli, nyomja hadát e tenger . . .

Ott Vid esett le . . . Amodáhb Ernej . . .

Jóvivó vértes olaszaik ellen

Jön egy óriás, szőrköpenyes szellem.

Arkangyali tűz lobog szemében,

Véres szekercze forog kezében . , .