Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-06 / 49. szám
1914. December 649. szám. (3) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE jára olvashatóan a kitüntetettnek vezeték- és keresztnevét, katonai rangját és az ezrednek pontos megjelölését. Amennyiben az újságok leirták annak idején a hőstettet, mellyel az illető a kitüntetést kiérdemelte és elnyerte, úgy ez is melléklendő. Az arckép beküldhető akkor is, ha az illetőt polgári ruhában ábrázolja. A kép és a reá vonatkozó adatok közlése teljesen díjtalan és ingyen kapják meg — mint emléket — hőseink vagy hozzátartozóik a műnek ama részét, mely reájuk vonatkozik. A küldemények — melyeken a küldő neve és cime pontosan feltüntetendő — kizárólag a következő cirnre kéretnek : Verwaltung des Werkes »1914,« Wien, I, Seitzergasse 6. Heti krónika. — Nándorfehérvár ismét a miénk ! — Belgrád elesett! Már szerdán délben elterjedt nálunk a hire s este 9 órakor megjött a hivatalos megerősítés is. A háború első felvonásának örvendetes epilógusa ez, melyre kivilágították és föllobogózták a fővárost s hogy nálunk nem világítottak, annak oka csupán az, mert késő este jött meg a sürgöny. Szivünkben azonban örvendeztünk mi is mindnyájan. Fehérvár tehát megkapta a maga régi jő gazdáját, nem lesz többé az aljas szerbek kezében. Az embertelen gaz merényletek és összeesküvések bünbarlangja magyar purga alá kerül. Derék vitézeinknek legyen érte hála és dicsőség! Szerbiáról eszembe jut a disznóölés. Ennek valóban itt az ideje, mivel azonban vásárunkat megzavarta a száj- és körömfájás, ami a szarvas- marhák közt ütött ki s mivel a szarvasmarhák gyengélkedése miatt nem szabad ide disznókat hozni, azért igen szép magasra fölment a sertés ára is, mint a hőmérő és lég3ulymérő higanya. Egy valamire való, elég virgonc malac ára kétszáz korona. Mondják, hogy a kukorica is drága. Ez azonban nem ok, mert a kukorica és széna árának magassága, a marha és disznó árával fordított arányban szokott állani (megfordított számlálóval és nevezővel kell szorozni, aztán négyzetgyökeret huzni belőle) mikor a széna drága, akkor a marha olcsó s mikor a kukorica olcsó, akkor drága a disznó. Az egészségtelen árak tehát okvetlenül csökkenni fognak. Bizony jó volna a sertésre is valami olcsó maximális árat elrendelni, mert mégis csak nem fér az ember fejébe, hogy egy sertés egy hold földet ér. Az idő pedig alkalmas volna, a korcsolyázás pompásan megindult. Minden éjjel fagyott keményen s az arany ifjúság több felé rögtönzött jégpályát. És ha látta az ember a zörgő korcsolyával sétálókat és ha hallotta koronként a legények nótázását az utcán, igazán meglepődik, hogy tulajdonkép micsoda vigság történik itt? Hát ami a nótázást illeti, azt a sorozásra vonulók követték el, a kik szazával igyekeztek Szatmárra a katonai mérték alá. Be is vettek ott sokakat. Büszke rá, aki bevált, de az sem szégyeiheti magát, aki »untauglich«, mert hiszen ő is elő állott, nem tehet róla, ha visszautasították. A sorozás többeket elvitt éppen a polgári őrségből, ezért ennek az uj intézménynek megint verbuválni kell. Reméljük azonban, hogy most a be nem váltak meg ezt fogfák fölkarolni lelkesen. A sorozás különben a mi nyomdánkat is megtizedelte, elvitte tőlünk éppen azt, a ki a gépnek a vezetését a kezében tartja t. i. a kerék hajtőt. Azt mondta Imbre, hogy ő már ezután nem a kereket, banem a muszkát fogja hajtani. Hajtják már ott fent is a Kárpátoknál, fogják össze és szállítják mint a rántani való csirkét. Berezna mellett pl. egy kincstári erdővéd maga hét muszka tisztet szállított bs Ungvárra. ügy lálszik, ezután jobbnál-jobb sürgönyöket fog kapni a krónikás. Névmagyarosítás. Weis» Aladár VIII. gimn. o. tanuló, Waisz Simon helybeli kereskedőnek a fia, nevét belügyminiszteri engedéiylyel: Szabóra magyarosította. Emlékeztető. A Szt Miklós és Szt. László bányakutató-vállaiat társasága e hó 6 án vasárnap d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében ülést tart. Felhívás a polgári őrségbe való belépés iránt. Amint lapunk más helyén is megírtuk, a nagybányai polgári őrség e hó 25 en megalakult. Sajnos azonban hogy oly kevés tag lépett a polgári őrök sorába, hogyha az nem szaporodik, akkor igen terhes fog lenni a polgári örök szolgálata. Ezen könnyítendő, de másfelől pedig előrelátóan gondoskodni óhajt a polgári őrség parancsnoksága arról is, hogy betegség esetén a szolgálatba nem léphető tagokat pótolhassa, tehát felkéri Nagybánya város mindama 18 évnél nem fiatalabb polgárait, kik a hazaűságot mindenekelőtt valónak tartják, hogy a polgári őrségbe belépni szíveskedjenek, mert a mostani sorozás áitai is megapadt, az esküt tett 51 polgári őrön kívül még legalább 100 polgári őrre van a parancsnokságnak szüksége, tehát szíveskedjék minden jó honpolgár és hazafi a polgári őrségbe belépni. Belépés iránt jelentkezni lehet a rendőrkapitányi hivatalban, Bajnóczy Sándor gyógyszerész, h. parancsnok urnái (Felsőbányái utca), Oláh László segédtisztnél Thököly Imre-ut (volt Fasor) 35. sz. alatt. Megjegyezzük egyben, hogy mindamaz urak, kik akadályozva voltak az eskületételben, a jelentkező uj tagokkal együtt fognak esküt tenni. Jótékonyság. Az István király borozó törzsvendégei szórakozás megváltása cimén összeadták filléreiket a hadsegélyezés javára s igy 57 K 32 fillért hoztak össze rövid idő alatt, ehez járult még három kis (részvénytakarékpénztári) perselynek a tartalma is 9.04 f s igy az összes gyűjtés 66 36 K-t tesz ki Ebből Strosz sebesültnek 11 koronát adott a társaság, egy másik sebesültnek Olmüczbe 10 K-át küldött s a hadse- gélyző bizottság hozzájárulásával 20 K át adott egy nemrég elhalt népfölkelő özvegyének, a többi pénz (25'36) a hadsegélyezés egyéb céljaira maradt a hadsegélyző bizottság kasszájában A szép eredmény első sorban Géczy Kálmán István király vendéglői üzletvezető érdeme, aki a hadsegélyezés céljait állandóan hangsúlyozza s ezt a kérdést folyton napirenden tartja az István királyban. Fogadja az egész társaság a hadsegélyező hálás köszönetét. A népfelkelő bemutató szemle dec. hó 1-én és 2 án Szatmárnémetiben volt- Jelentkezett a szemlén Nagybányáról helybeli és idegen 603, ebből előállott 568, nem jelenhetett meg 35, alkalmas 195, alkalmatlan 373. Alkalmasak közül az ismerősebbek a következők: Becske Sándor jbirósági kezelőtiszt, Liptay Sándor m. kir. számellenőr, Mikola András festőművész, Pálmay Sándor számgyakornok, Jakab Zoltán festőművész, Marosán Emil kereskedő, dr Papp Dezső ügyvéd, Frankovits Aladár könyvkereskedő, Maiachovszky Imre m. kir adótiszt, Inkey Ödön m. kir. erdőszámellenőr, Rátz Péter festőművész, Mandl Mór kereskedő, Muntyán Izidor m. kir. főbányabiztos, Szontagh Ubald kezelő- tiszt, Izsák Elemér jogszigorló, Rozner István ügyvédjelölt, Marossfy Gábor Gyula törvény- széki joggyakornok, Molcsány Gábor Antal erdőmérnök, Török Ferencz erdőszámtiszt, Horváth Ferencz kereskedő, dr. Török Sándor ügyvéd, Barna Sesták Sándor mérnök. Husovszky János festőművész, dr. Stoll László ügyvéd. Az áll. »Erzsébet« kisdedóvóda kicsiny növendékei perselybe gyűjtőit cukor filléreiből 4 korona 40 fillért Pap Izabella óvónő 1 korona 60 fillérrel 6 koronáig kiegészítve a hadsegéiyzés karécsoni céljaira a kir taofelügyclőség utján beküldött®. feléje közeledő árny silhouíettjét látta. Amint a szeme hozzászokott a félhomályhoz, meglepetve kiáltott fel. Egy egyszerű fehérruhás, fehérarcu leány állott előtte és felé nyújtotta a kezét. — Isten hozta — mondta cseDgő hangon. A kis hadnagy egy pillanatig hangtalan állott előtte. A lány szépsége, bizalmas, gyermekre valló naivsága visszavitték a csata hevében elfelejtett emlékei közé. Azután megragadta a lány kezét s nézte bámuló szomjas csodálattal, mint egy féltve őrzött Ráfael-kép glóriás alakját. A szerb leány anyja, egy visszataszító külsejű, ráncoskezü szerb nő épen akkor lépett a szobába. Kenyeret hozott be s vágni készült belőle, amikor az egymás nézésében elmerült két embert s a szivarozó bakát meglátta. — Milica I — kiáltotta lányának didergő gyűlölettel s kiaszott kezében magasba villant a kés. — Csak csendesen asszonynéném! hallatszott Kovács dörmögő hangja — még el talál sülni ez a puska a kezemben! A kis hadnagy hirtelen észhez kapott s szó nélkül ment át a baka által megjelölt másik szobába. Pihenni akart És nem tudta egy percre sem lehunyni a szemét. Az arcát még mindig égette a lány tiszta tekintete, a keze még mindig érezte a lány kezének bársonyos simaságát. Mikor felébredt, Milica, a szép szerb lány állott az ágyánál. Tamássy megfogta a kezét. Milica menekülni próbált, keze úgy reszketett a kis hadoagy kezében, mint egy pihegő madár. — Eresszen ei — kérlelte — csak töl akartam ébreszteni, mert késő van! Tamássy szeméből egyszerre kiröppent az álom s tekintetével végig csókolta Milica mosolygó, üde lényét. A leány szemében lázasan égett a kezdődő, mindent bevalló gyermekszerelem selymes melege. Tamássy azt hitte, hogy még mindig álmodik. De csakhamar meggyőződött az ellenkezőről. Infanterist Kovács ugyanis épen akkor fogott el egy gyanútlan csirkét az ablak alatt a >me- názsi szempontjából« s e tettének jogosultsága fölött alföldi stílusban vezetett pokoli vitát kezdett a dühösen rikácsoló szerb asszonnyal. Milica alig észrevehetően elmosolyodott s ez a mosolygás volt az oka, hogy a kis hadnagy a parancsnoknál egész délután, tikkadt, csókos leányajkakat látott a hadi térkép komor szinei között — Megigézett ez a lány — állapította meg s erre a fölfedezésre valahogyan nagyon boldognak érezte magát. Most már nem jutott eszébe, hogy meneküljön az érzései elől, hanem a régi mámoros nemtörődömséggel élvezte az életnek egy percre ismét felélobbanó ragyogását. Szinte türelmetlenül várta az estét, hogy viszontlássa Mílicát. Infanterist Kovács merev haptákba vágva magát, átnyújtotta a napiparancsot. Este indulás! . . . Tamássyval fordult egyet a világ. Sietve kötötte fel kardját s szinte futva vágott neki a falu ködpárába vezető főutcájának. Milica épen a lámpát gyújtotta meg a szobájában, amikor belépett. — Milica — mondja dideregve, majd hirtelen lázasra piruló arccal, — búcsúzni jöttem! . . . éjszaka tovább megyünk . . . talán sohasem látom . . . pedig . . . pedig. Valamit mondani akart még. Emlékül adni a lánynak valami szépet, biztatót . . . valamit a leikéből, az érzéseiből! Hiába kereste a szót . . . Hirtelen szikrázó forróság csapott át a testén. Érezte, amint két forró, gyümölcsízű ajak tapad a szájára, két vo- nagló pici kéz öleli lázas reszketéssel. Tamássy karjaiba szorította a lányt majd ujjongó, féltő boldogsággal maga mellé ültette . . . csókolta. Hogy is láthatta volna meg az ablak üvegén átmeredő, gyűlölettől égő szempárt . . . Lassan eloszlott a lőporfüst. A kis hadnagy még mindig átölelve tartotta a lányt. Csak az arca lett csodálatosan sáppadt s az áléit lány leomló szőke haján látszott illatos, meleg pünkösdi rózsának a kis hadnagy melléből kibugy- gyanó vér. Az őrjárat nesztelenül lépett a szobába. A feitüzött szuronyok között eszelős didergéssel vánszorgott a gyilkos, a Milica anyja. Mire a nap fólragyogott a montenegrói hegyek megett, már egészen árva volt Milica. A honvéd golyók jól találnak! A kis hadnagyot is eltemették. Sírját azóta rég eltakarta a csillogó hó.
