Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-29 / 48. szám
1914. November 29 48. szám. (3) már: a lustaságot. A francia ember körülbelül többet gondolkozik, mint cselekszik. Ezért van aztán, hogy egy filmet — kivéve néhány történelmi eseményt ábrázoló slágert — sohasem tudnak úgy előállítani, hogy valamiben hiányt ne szenvednének. A legkitűnőbben rendezett és beállított jelenetek is sokszor nem tudnak érvényre jutni, mert a színészek szinte cammogva haladó játéka mellett nem is érvényesülhetnek. A főjelenetek körül annyi apró, kevésbé összefüggő jeleneteket produkálnak, hogy sokszor annak kifejlődése pillanatában sincs nagyobb hatása, mint a közepes jelentőségű jeleneteknek. Ennek pedig csupán a színészek az okai. Vigjátékaik is rendesen nélkülözik a legfőbbet: a groteszk alakítást. Legtöbbnyire a vontatott játék tönkretesz minden ötletet. Az tagadhatatlan, hogy legjobb komikusaik a franciáknak vannak, ; ezek azonban kiváltságok. Mert itt nem a mozi- csillagokról kívántam szólaui, hanem az átlag minőségű erőkről. Mert minden nemzetnek minden téren vannak kiválóságaik, akik azonban vajmi j kevéssé képviselik népüket és még kevésbé engednek önmaguk u*án következtetve betekintést nemzetüknek e téren elért haladásával. Az angol moziszinészet alig van képviselve a provinzon. Ha csak az amerikai cow-boy drámákat nem tulajdonítjuk angol terméknek, amelyek bővölködnek izgalmas epizódokban és ezekkel nyerték meg a közönség nagy részének tetszéséi. A német színészek éppen az ellentétei a franciáknak. Drámai darabjaik nem viselnek annyi piperét, nincsen annyi fölösleges cifraság, külső pompa rajtuk, hanem gyors közvetlenséggel, ruganyos életrevalósággal törtetnek a cé! felé. A főjeleneíek sokszor váratlanul, meglepetésszerüleg bontakoznak ki és keltenek nagy hatást. Ha az ő filmjeik oly gyönyörűen volnának színezve és a felvett témájuk annyi szellemmel felépítve, mint franciáké, akkor minden versenyen felül állnának. Csakhogy a német nép egyszerű természete körülbelül nem szereti a sok fölösleges sallangot, termékeit pedig inkább ez erő, mint a finomság jellemzi. Vigjátékaik sokszor minden határozott alapot nélkülöznek, mégis oly sikereket tudnak elérni a színészek rendkívül ügyes és fürge mozdulatai által, hogy akármelyik öllet-teli francia vígjáték elbújhat mellette. A többi filmeket most figyelmen kívül hagyom. A francia moziszinészekrői is azért mertem annyi mindenfélét állítani, mert bízom benne, hogy ha békét kö'ünk velük, náluk fogom a magyar moziszinészeket lerántani, akik még nem bírtak annyira haladni, hogy valami gazdag atyafit egy filmgyár építésébe be tudtak volna ugrasztani. A németeket dicsérni viszont a szövet- ségesi hűség parancsolja, ami mentségem lesz, ha egyikkel kissé elfogultan, a másikkal meg nagyon is páríolóiag bántam. De hát az alcim nem azt akarja elárulni, hogy itt kritika lesz a filmekről, hanem a mozi meg a háborúról szól, amit sok féle képen lehet érteni és amelynek a magyarázatába előbb bele is kezdtem, de magasabb taktikai szempontból úgy hagytam. Most csak azzal akarom kiegésziteni, hogy azért nincs a mozikban francia, meg angol gyártmányú film, mert a mozitulajdonosok tudják, hogy a n. é. közönség lábánál fogva verné be a fejét úgy a kánya faranciáknak, mint a falánk angoloknak, amennyiben a magyar ember nem szereti az ellenségét, még akkor sem, ha nem él, csak mozog. III. A mozi meg a levegő. (Még ezt tessék megszívlelni). A héten egy hideg estén egy barátom társaságában sétálok. Többek között rátérünk a beállott hideg időkre és társam, kinek rettenetes rósz szokása mindenféle badar összehasonlítást csinálni, egyszer csak ama nyilatkozattal lep meg, hogy a mozi olyan mint a levegő, vagyis a levegő olyan, mint a mozi. — ??? (Sóbálvány) — Na igen, mert kérlek, sétálj kint ezen a levegőn egy órát, akkor eredj haza és hirtelen nézd meg magad a tükörben, úgy fog kinézni a kiped (jelzem a barátom is kevésbé müveit fiú, ő sem idevalósi) mintha az oroddv! rendeztél volna borversenyt, oly gyönyörű színekkel rajzolta tele a hideg, vagyis a levegő anélkül, hogy láttad volna, kezének súlyát érezted volna. Viszont eredj el a moziba, egy darabig nem látsz NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE semmit csak a vásznat, meg a közönséget, azután meg ezeket se, mert sötét van, mig egyszer csak megjelenik előtted egy címsor, vagy egyenesen egy csomó figura, amik nagyon hasonlítanak az emberhez, azt se tudod, hogy kerültek oda, mig azoknak rángatódzásai kezdenek benyomást gyakorolni a te kedélyhangulatodra, éppen úgy, mint a hideg a vörös-ksk-iila színeket a fípedre. E hallatlan egvügyüség hallatára a méregtől nem tudtam mit felelni. Heti krónika. A hadikölcsön jegyzése nálunk is dicséretre- méltóan oldódott meg. Mindig beszéltük, hogy • Nagybánya szegény, de nem mutatja, Felsőbánya gazdag, de nem látszik meg rajta« s ima régi közmondásunkat megcáfolta ez a hét, mert mind a kél város hazafias érzületben annyira gazdagnak bizonyult, hogy több mint egy félmilliót aláirt hamarosan a nemzeti célra s igy gazdagságát meg is mutatta. Hát még ha a miniszter a városi közpénztáraknak is megengedte volna, hogy kövessék szivük vágyát, de úgy látszik, ezúttal nem any- nyira a városi házi pénztárakra, mint inkább a magánfelek kuporgaiott garasaira utazott és dacára a sok megszorításnak, a vállalkozás mégis nagyszerűen sikerült. Általában Nagybánya egész gazdag képet mutatott. Láttam Pioptyisánt brenzadosszal a szájában, Petru is meg Gavrila is milareszt szívott s az urasági kocsisok íbisz cigarettával parádéztak. A trafikban t. i. elfogyván a közkeletű, közepes áru dohányok és szivarok, aki szívni akart, az kénytelen volt finom, válogatott specialitásra gyújtani. Csütörtökön uj állapot kezdődött a kenyérben is. A kormány, igen helyesen, hadi kenyérre fogta az egész országot s aki ennek izére kiváncsi volt, az ma Steinfeld Bétánál meg is kostóihatta az árpával, meg a kukoricával kevert érdekes süteményt. Ilyen viszonyok közt talán már be is lehetne szüntetni a sok dísztárgy lutriázást, inkább a helyett 10 pakli kapadobányt, egy zsák hetes lisztet, vagy egy uj divatu boát kellene kisorsolni, sokkal nagyobb örömet okozna a nyertes félnek s egész lázadást idézne e!ő a közönség körében. A kitartó korcsolyás idő dacára a lelkesedés tüze nem lankadt s egy újabb mozgalom, a »cukor-zacskó mozgalom« tűnt föl a láthatáron. Cukros hölgyikék indították meg s amit a nők akarnak, az mindig meg is valósul, mert hiába a hölgyek kormányozzák a világot, a férfiak csak amolyan sak figurák, miket kényök kedvök szerint ida-oda rakosgatnak. Ne tessék ezt sértésnek venni, magamról is hiszem és vallom én, hogy eíéle sakfigura a krónikás. A legszebb karácsoni ajándék volna kiadóhivatalunk részére, ha a hátralékokat beküldenék t. lapjáratőink. Utalvány, postai megbízás és eljáró kopogtat be a szerény fillérekért, amikért már megszolgáltunk. Szives látást kér a kiadó- hivatal. Himenhir. Szupkay Gyula kir. telekkönyv- vezntő eljegyezte Kertész Irénke áll. isk. tanítónőt Mszigetről. Katz Antal kir. bányaigazgatósági számtiszt, hadapródot hadnagygyá nevezték ki. A korcsolyapálya iránt kárdé3 merült föl hogy a háborús időben tartsuk-e föl. Véleményünk az, hogy úgy, mint a fővárosban, zene nélkül, igenis fenntartandó a pálya, mert hiszen ez tisztán a közegészség kérdése s ha volna belőle valami tiszta jövedelem, azt hadsegélye- zásre kellene fordítani. A hadsegélyzö bizottság ma, nov. 28 án, d. u, 4 órakor teljes ülést tartott s nehány rendkívüli segéiykérvényt intézett el. Gyászhir. Kuszkó Dezső, hírlapíró, honvédhadnagy, Kuszkó József helybeli építőmester fia, a harctéren hősies küzdelemben elesett. Áldott legyen emléke! Az izr. nő és filióregylet ma, 28-án, este 8 őrskor tea-estélyt tart a Vinkovich-féle cukrászüzletben. A tiszta jövedelmet a szegények föl- segitésére fordítják. Népfelkelők figyelmébe. A 24—36 éves nép- föikelök bemutató szemléje nem Nagybányán, hanem Szatmáron lesz és pedig nem a hónap végén, hanem december elején. A mai számunkban közölt ide vonatkozó, hivatalos hirdetésre fö hívjuk az érdekeitek ügye mét A dohányzók panaszkodtak az utóbbi napokban, hogy nincs szivar, nincs cigaretta, nincs dohány. Sokan szidták a főírafikot, megtették bűnbaknak. »Nagybánya« nevű laptársunk is igy kiált föl legutóbbi számában: »Ha a dohány egyedárusághoz van kötve, akkor semmi mentséget sem lehet találni arra, hogy nines, mert minden áron lennie keli«. Arany szavak volnának ezek békés időkben, amikor talán az ellenzéki padokból az országházban is el lehetne dörögni. Háborús világban azonban egészen másképp áll a dolog. A katonáknak sok dohány kell és cigaretta, szivar, több mint béke idején, már pedig ők az elsők, csak azután jövünk mi, itthon maradt cibilek. A gyárakban pedig a munkások megapadtak, igy kevesebbet gyártanak. A gyártmány tehát kevesebb, a szükséglet nagyobb. Ezért a kormány csak bizonyos százalékot ád egyes dolgokból a főtrafikoknak (50—60%-ot), vagy semmit, éppen azokból, amik legjobban fogynának. Ezért kell nekünk a dohánnyal is takarékoskodni vagy esetleg olyasmit szívni, ami éppen juh S ezért lesz minden hónapban egy kis dohányzavar, akármint dörgünk is mi hírlapírók. Most a fő'rafikban van elég dohánygyártmány, tessenek sietni a beszerzéssel, mert nemsokára megint nem lesz. Ami a szomszédos községeket illeti, azok is innen Harácsek V. utódaitól kapt- ják, szintén o/o-os arányban a dohánytermékeket s azért azok is éppen olyan ínségesek, mint mi. Mivel azonban ez a katonaság és a háború miatt van, viseljük el hát ezt is türelemmel és megadással. Báró Korányi Frigyesné köszöneté. Az országos központi Iditelszövetkezet háborús akciójának vezetője: br. Korányi Frigyesné kedves emléklapot küldött mindazoknak, kik őt támogatták buzgó munkájában s a harezmezőn küzdő fiaink számára melegítő ruhaneműt, prémeket küldöttek. Az ellenséges földön, fenyves alján terülő havas mezőkön, metsző hideg szélben, hózivatarban masíroznak a katonák . . . Aki e képet látja, önként buzdul adakozásra, hogy küzdő véreinket a nélkülözéstűi megmentse . .. A kép alatt a következő sorok olvashatók : Bizony mondom, hogy győz most a magyar, Habár ég s föld ellenkezőt akar! Azért nem győzött eddig is e hon, Mert soha sem volt egy akaraton ; Most egy a lélek, egy a szív, a kar . . . Mikor győznél, ha most sem, oh magyar? Egy ember a haza s ez halni kész, S ezért, oh népem, ép ezért megélsz. Irta: Petőfi S. 1819-ben. Az O. K. H. és Szövetkezeteinek 1914. évi háborús actiója emlékére, hálás szívvel báró Korányi Frigyesné. A szénaszükséglet fokozódása a háború következtében. A bábom következtében a takar mányfélék — de különösen a réti széna fogyasztása rendkívül fokozódott, mert a hadsereg lóállománya csak réti szénával lesz takarmá nyozva s ennek folytán főleg tavasz felé ugyancsak keresett s drága lesz a jó széna, sőt a nagy kereslet a jövő évbe is bele fog nyúlni mert a készletek teljesen ki fognak fogyni. Most, késő ősszel van az ideje annak, hogy a jövő évi szénaszükséglet kielégítésére gondolM izitan !iltatizznl(f ilnialiáffiii!!
