Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-15 / 46. szám
(2) 4t>. szám. 1914. November 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE indítandó akciója igen termékeny talajra fog találni akkor, ha ezzel egyúttal a kisgazdák hazafias áldozatkészségére is hivatkozik. Az ország közép- és nagybirtokos közönsége pedig fokozottabb mértékben vehet részt a kölcsön jegyzésében egyrészt, mert erre a célra átutalás utján igénybevehetők az egyébként moratórium alá eső pénzintézeti betétek, másrészt, mert az uj kölcsön kötvényeire az Osztrák-magyar bank és a m. kir. hadi kölcsönpénzlár igen előnyös feltételek mellett nyújt lombard kölcsönt s igy az uj kölcsönbe fektetett tőkék legnagyobb részének bármikor való mobili- zálhatása biztosítva van. Budapest, 1914. november hó 7-én. Ghillány. A nagybányai gazd. egyesület ezek alapján fölszólítja városunk közönségét az ügynek kellő támogatására. Az uj papírok igen jók, mindenki a maga érdekében is cselekszik, mikor jegyez s arai fő, a haza javát is előmozdítja. Mutassuk meg egész Európának, hogy mi is tudunk áldozni impozánsul a haza oltárán, mint derék szövetségeseink: a németek s hogy mint »egy ember« ott vagyunk mindnyájan, ahol a hazán segíteni kell. g. e. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: „Hadsegélyzo Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta ■■■■■■ ingyen szállítja. ■■■■■■ Látogatásunk a sebesült hadilovak tattersalli kórházában. Az Országos Állatvédő Egyesület engedélyt kért, hogy képviselői látogatást tehessenek a katonai lókórházban és hogy e látogatásról tudósítást tehessenek közzé. Brezovay András cs. és kir. alezredes okt. 3-án kelt iratában értesítette az egyesületet, hogy az engedélyt megadja. Ennek alapján Grimm Gusztáv ügyvivő al- elnök, Fodor Árpád főtitkár és Hansler Károly kádárhoz, mert el kell rakni a káposztát holnap okvetlenül. Elérkezett a várva-várt nap. A család minden egyes tagja részt óhajt venni az ünnepélyes aktusban, sit a szomszédból is akadnak vendégek. Sajnos nálunk s a legtöbb helyen a taposás kiment a divatból. Ma már csak »botokkal« döngölik le a káposztát, mégsem veszített ünnepélyes jelentőségéből a »káposzta szüret,« Amint a hordónál állok, eszembe jutott a a káposztáról az iglói diákkonviktus idevágó esete. Ott is káposzta berakás volt. A taposást a diákok közül a legerősebb »zipser,« Goldhammer Jankó végezte. Természetesen először ünnepélye sen jól megmosták s úgy eresztették be a friss, üde káposztába. Elvégezték a berakást, a taposást. Jankó nagyon bosszús. Nem találja sehol a harisnyáját. Pedig úgy emlékszik a hordó mellé tette. Bármennyire is kutatják, nincsen sehol. Már el is feledték az egész dolgot, mikor egyszer a konviktusban a diákok várják az ebédet. íme káposzta kerül az asztalra, jó sertvés- hus feltéttel. Mindegyik tartja már a kezében a villáját, hogy diákszokás szerint mennél nagyobb húst kaparinthasson a főzelékes tálból, Jankó is várja a káposztás szilkét s kikapja hirtelenében a legnagyobb húst, hát csudák csodája, a hús tulajdonképp a másfél hónappal azelőtt eltűnt harisnya volt. Most jutott eszébe, hogy a káposztaszüretkor ő a hordó szélére tette s úgy került bele a főzelékbe. titkár okt. 7-én délután megjelentek a kerepesi- uti Tattersall nagy lóvásárcsarnokában levő katonai lókórházban. (Pferdespital des Ersatzdepols der K. u. K. Traindivision No. 4). Brezovay András alezredes, a lókórház parancsnoka jelen volt és néhány magas látogató társaságában (báró Podmaniczky Gyula földen, min. tanácsos, gróf Keglevich Gyula, gróf Sza- páry stb.) szemlélte a sebesült lovak gyógykezelését. Kőt, szalmával kipárnázott korlát közé vezették a lovakat, ott 6—8 ember kíméletesen lefogta őket, két hosszú fehér vászonkabátos katonai állatorvos pedig kellő segédlettel kimosta és újra bekötözte a sebeket. A művelet a lehető legnagyobb kímélettel történt, mégis olyan benső hangokat adtak szegény állatok kínjukban, aminőket sohasem hall az ember lótól. A fertőtlenítő, gyógyító és kötöző szerekkel telt asztal mellett megilletődve szemléltük egy ideig a jelenetet, majd jelentkeztünk a parancsnok urnái, aki meleg szívességgel fogadta az állatvédő küldöttséget és megbízta az egyik állatorvost, hogy kalauzolja az egyesület képviselőit. Az állatorvos ur először tájékozást nyújtott a sebesült lovakról s azután végigvezette a látogatókat a nagy csarnok két utján, megmagyarázta és megmutatta az érdekesebb eseteket. Budapesten ezenkívül még három katonai lókórház van jelenleg és pedig a Vilmos-kaszár- nyában az Angyalföldön, Óbudán és a verseny- istállókban. A Tattersallban 238 ló volt, már jórészt meg is gyógyult, de a mirigykor miatt rövid időre zárlat alatt volt a kórház, tehát sem a meg- gyógyultakat nem vihették ki, sem uj betegeket nem hozhattak be. A betegek legnagyobb része nyereg törési seb miatt volt kezelés alatt, egy része patarokkantság és csuzos bábtalmak miatt, de voltak szúrt, vágott és lövőfegyvereklől eredő sebesülésektől beteg lovak is szép számmal. A nyeregtörést nem a nyergek hibás volta okozta, hanem az, hogy igen sokáig voltak a lovak nyereg alatt egyhuzamban. Egy alkalommal például 23 óra hosszat ültek lóháton harcosaink és midőn levették a nyergeket, a lövak marjáról a bőr lejött. És ezek a sebek nagyon fájdalmasak, gyógyulásuk pedig hosszantartó. Kivezettetett egy rokkant patáju lovat az állatorvos. A ló nagy fájdalommal lépdelt és már gyógyíthatatlan volt. Egy másikat azonban, melynek egyik hátulsó combja már majdnem elsorvadt, a rendkívül gondos, szerető ápolás helyreVelem is történt egy káposztás kaland pár évvel ezelőtt. A káposzta taposás nehéz szerepe akkor nekem jutott. Én sikeresen meg is oldottam a feladatot. Már készen volt, el volt raktározva a szép, ehetős, jó fehér káposzta. Boldogan néztük a hordót s mindenki meg volt elégedve az eredménynyel, nyugodtan várhattuk a telet. Egyszer csak, amint az ujjamra nézek, látom, hogy drága, uj brilliáns gyűrűm elveszett. Eszembe jutott Jankó esete. Hátha éu is úgy jártam mint Jankó ? Hátha beleesett a káposztába nagy ugrálásaim közepette ? Nosza a nagy vigasság búra fordult. A finom jó káposztát ki kellett szedui, apróra átkutatni. Az egész család neki látott, keresték, ku tatták a gyűrűt, de csak nem került meg, hanem a káposzta az jól összetört. Azután távoztunk nyugovóra. Reggel mikor fölkelek, zsebkendőm után nyúlok, hát uramfia, a gyűrű a zsebemben! Most eszméltem csak fel. Nagyon előrelátó voltam s magam tettem a gyűrűt a zsebembe, nehogy a káposztába bele csússzék. S a sok ideges, fáradságos keresés, izgalom mind ingyen volt. Hja, hiába Én is olyan szórakozott voltam s vagyok1 mint az a tudós, aki egy ismerkedési estéről hazatérvén, az esernyőjét az ágyba fektette, ő maga pedig a sarokban virrasztóit reggelig. hozott. Egy lónak a lábában a puskagolyó lecsúszott olyan helyre, ahol benn lehetett a golyót hagyni, mert a mozgást nem akadályozta; egy másiknak csánkjából pedig ki kellett műtéttel venni egy mogyorónyi nagyságú shrapnelgolyót, mire a ló meggyógyult. Alelnökünk cukrot osztogatott a betegek között. Ezek szívesen fogadták a kedveskedést, de az állatorvostól nem vették el, mert őt okozták szenvedéseikért, ügy látszik, kivétel volt Brehmnek az az okos majma, amely hálás kéz- szoritással köszönte meg az orvosnak az elvégzett műtétet. Pedig félreismerhetetlen volt az állatorvos meleg szive, aki nemcsak azt a negyed- millió koronát óvta, ami azokban a nemes állatokban rejlett, hanem az érző lényeket is iparkodott felesleges szenvedésektől mentesíteni. 1 ■ ___________________ ■ {rmr Ne vegyünk többé'' 5 3 angol szövetet3 Katonák karácsona. Az Auguszta Gyorssegély-alap, mely a háborús jótékonyság terén igazán áldásos tevékenységet fejt ki és amely a többi közt szives volt elvállalni a budapesti összes kórházakban a karácsom ünnepek rendezését, — elhatározta, hogy Karácson szent estéjén általában megemlékezik azokról a véreinkről, akik odafenn zordon Északon és lenn délen, ezer veszély és nélkülözés között hősi harcban állanak az ellenséggel. Az Egyesület e célra, úgynevezett Auguszta-csoma- gokat hoz forgalomba s ezeket szeretetteljes megemlékezésképen eljuttatja Karácson estéjére minden katonához, jeléül annak, hogy az itthon maradottak nem felejtkeztek meg a harctéren küzdő testvéreikről. Szeretettől áthatott küldeményeivel módot óhajt nyújtani az Auguszta-alap arra, hogy puskaropogás és ágyudörgés közepeit is megünnepelhessék hős katonáink a Megváltó születését. A székesfőváros tanácsa hazafias lelkesedéssel karolta fel ezt az eszmét és bizalomteljes reménnyel kéri városunk hathatós támogatását is arra, hogy a tervnek hatáskörében minél löbb hívet szerezzen. Talán nem szükséges bővebben fejtegetnünk az erkölcsi szükségességét annak, hogy ezen az estén minden magyar együtt érezzen. Aki otthon a családi tűzhely melegében töltheti el a szeretet ünnepét, gondoljon a harctéren küzdőkre. És hős katonáink is hadd tudják, hadd érezzék, hogy az itthonmaradottak nem feledkeztek meg róluk. Hadd jusson minden katonának valami a szeretet adományából. S hogy ez óhajunk valóra váljék: a célból országos gyűjtést indítunk Az Auguszta Gyorssegély-alap mint kezdeményező 25000 K-val jár elöl, Budapest székesfőváros 15000 K-at adott e célra. A hadse- gé'.yző bizottság a gyűjtést haladéktalanul megindította nálunk is. Egy-egy Auguszta-csomag ára 3 korona. A gyűjtött összeget az Auguszta-alap központi irodájába küldik. Ez a központi iroda a minta-csomagot azonnal elküldi, amint a helyi bizottság kívánja. A szép és hazafias eszmét mi is ajánljuk a nagybányai nemesszivü közönség jóindulatába, tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy a harctéren küzdő véreink karácson estéjét igy avatjuk számukra legméltóbban a szerető meg- ! emlékezés ünnepévé. Abban a szent reményben : élünk, hogy Nagybánya ezen a téren sem fog j háttérben maradni.
