Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
1914. November 8. SWF Ne igyunk többé francia cognacot! Megemlékezés az elesettekről. Halottak uapján megelevenednek a temetők. A kegyelet megemlékezik a kedves halottakról, akiknek elvesztése annyira faj De hogyan emlékezzünk meg azokról, akik tőlünk messze-messze, idegen országokban haltak meg, ott vérzettek el a hazáért, hogyan emlékezzünk meg a nyugvó hősökről, akiknek köszönhetjük az ádáz világháborúban, hogy mindez ideig megvédték ami drága magyar hazánkat Hogyan tegyünk virágot sirjokra ? Gyújtsunk gyertyát a megszentelt hantok fölött? * És három gyás/fátyolos, fekete asszony ősz- szefogott, hogy sok ezer ember, sok ezer hősnek, a Kossuth hamvaitól megszentelt földön, a fővárosi kerepesi-uli temetőben áldozhasson; egy könyet, egy virágot, egy kicsi mecset . . . Elkértük a Kossuth Lajos volt sírhelyét és megkaptuk erre a célra. * Repülni szerettem volna halottak estéjén a hősök sírjához, de még csiga lassúsággal sem haladhattam a nagy tömegben. A gyertyát áruló asszonyok zsivaja, belevegyült a villamosok folytonos csengetésének zajába s a krizanthémumok üde illata, könnyű felhőként úszott a levegőben. Amint bementünk a kerepesi úti temető főkapuján, már messziről szemünkbe ötlött a Batt- hiányi és Deák mauzóleum között egy hatalmas, emeletnyi magas fekete piramis. Mint egy ott feledett kun halom, avagy óriás tábori sátor, úgy hatott a szemlélőre. Négy oldalán nagy, fehér keresztek, négy sarkán három-három bástya, közepén kettő leomlott, letört bástyák, szintén fekete posztóval bevonva, gazdagon aranyozva, róluk borostyán csüng alá, mellettük pálmafák állanak. Legszebb symboluma az elesett Hősöknek, a leomlott véd- bástyáknak. Három fekete lépcső vezet föl a bástyákig körö. körül s minden oldalon három huszár áll teljes díszben, csákóval, puskával, félválra dobott mentével, egy altiszt mindig körül jár, őrzik az alvó bajtársak álmait. A lépc-őkön'köröskörül csokrok, szorosan egymás mellé téve. mint szivárvány vonalak úgy hatnak messziről, mert egész közelről nem láthatjuk, mivel a sírtól körülbelül két méternyire állhat csak a közönség, mert addig az apró gyertyák óriás tömege, mint égő folyam veszi körül a Halottak várát . . . Kis cserkész fiuk járnak csak közöttük, ügyesen oltogatva az elégett mécset és gyújtva a friss gyertyácskát. — Az enyémet is vegyék el — szólt egy cselédleány mellettem — kidolgozott kezében nagy csomag gyertyát nyújtva az egyik fiúcskának, talán egész napi keresete ment rá . . . Öreg asszony reszkető kezéből fehér koszorú hullott a lépcsőre ... az egyik katona lehajolt s feltámasztotta a sirhoz Fiatal lányka kis csokrát tépte le kabátjáról ... s az emberek tömegén átnyúltak a kezlyüs és keztyütlen kezek gyertyát szorongatva . . . Egy férfi csendesen sirt. — Két testvérem esett el Sabácznál, az egyik 22, a másik 27 éves . . . öreg anyóka fehér zsebkendőjét szorongatta, nem szólt s nem kérdezték, ősz fürtéi előcsusztak a fekete kendő alól . . . — A város adta ezt a sok virágot ? — kérdem az altiszttől. — Nem, kérem, ezt mind a közönség hozta — felelte a katona — a város itt ezt a koszorút adta. A piramis alján a lépcsők fölött hatalmas babérból és pálmából font koszorú feküdt, piros, sárga, kék szalagján arany betűkkel ez a felírás olvasható: »A hazáért meghalt Hősök emlékének — Budapest székesfőváros közönsége.< NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A koszorú mellett a fekete falhoz dőlve félig kibontott nemzeti lobogó . . . Már nem uj, használták augusztus 1. óta. A lángok lobogva égnek, oly tenger sok, hogy minden hősnek jutott belőle . . . Mögöttem halkan beszélnek: — Ezt a tizet a másikra visszük . . . Indulnak . . . utánok megyek én is, az avar már harmatos lábunk alatt, amint neki vágunk a rétnek. Nemsokára a Kossuth Lajos hatalmas mauzo- leumja előtt vagyunk, az alsó lépcsőnél, a főbejárat előtt két nemzeti lobogót lenget a szél, körülötte emberek erdeje kalaplevéve áll. Hozzájok megyek, utat engednek, frissen hantolt hatalmas sirdomb áll előttem, halommal a virág, gyertya rajta Az elején fehér krizanthémumból a név: »Az elesettek« ... itt is 10—14 éves fiuk gyújtogatják a gyertyákat, kérdem az egyiket: — Mióta vagy itt ? — Egész nap! — felel lelkesen a fiúcska. — Kialudt ezen a síron a gyertya ma ? — Ezen a síron ma még nem aludt el a fény! — felelte büszkén és szorgalmasan gyújtogatott egy nagy csomó gyertyát, amit egy szőke katonatisztné adott neki. Kicsi székely lány nemzeti páutlikás bokrétát dugott a koszorúk közzé — De szép emlék ! sóhajtott egy idős úri nő a barátnőjéhez fordulva. Az egyik zászló mellett egy őszes ur halkan imát mormolt, két könny pergett végig fakó arcán . . . * Ma — szerdán — délelőtt ismét ellátogattam a hősökhöz; a sirdomb friss virággal volt telve újra s a hatalmas piramis körül még dusabb a virágfüzér, egy kath. pap két őrnek magyarázott valamit mellette. Mikor elment, fölébredt bennem a riporter s megkérdeztem : — Mit mondott a tisztelendő ur ? Készségesen felelt az őr: — Auguszta főherczegnö d. u. 3 órakor koszorút szándékozik tenni a sirra és Bécsböl, az udvartól is küldtek egyet, azt is elhozzák . . . Ike. ■ Ne vegyünk többé^ ■ ■ angol szövetet!'^ 5 Heti krónika. Temetői világításokkal kezdődik a hét s az egész novembernek ez a szomoiu hangulat adja meg a jelleget. így szoktuk azt mondani. Az idén azonban másképpen történt. Ez az egész hét ugyanis oly gyönyörű- üde, na- j pos, kedves és ragyogóan meleg volt. hogy ! tavasznak is egészen jól beillett volna. Igazi pompás szüreti időjárás kedvezett nekünk nov. , első hetében, pedig a holdnak szerdán akkora i udvara volt, mint egy zártkutatmány. Mi több eltűnt az üstökös is, (bár eltűnnék már vele ■ együtt a háború szintén) Visszatérve a sirvilágításra, kénytelen va- | gyök megállapítani, hogy az emberek nagy ; része tévedésben leledzett. Sokan ugyanis úgy 1 hitték, hogy azért kell nehány hatost, vagy í 1 — 2 koronát leszúrni, hogy szabadon világit- i hasson az ember a temetőben. Azaz megváltja pénzért azt a jogot, hogy világíthasson szeret- 1 teinek. Innen eredtek az efféle sóhajtások : — Nem világítunk az id n, mert külön fizetni kell azért valamit, ha világítani akar az ember. A tényálladék pedig az volt, hogy a világításra szánt pénzt kellett volna a hadsegély- zŐbe adni Vagyis az ember pénzért megváltja azt a jogot, hogy ne világítson. Voltak tehát olyanok, akik világítottak és nem váltották meg. Akik nem világítottak és megvádolták. Akik se nem világítottak, se nem váltottak. Akik megváltották és mégis világítottak stb. Eszembe jut a miskolezi táncmester szó moru variatiója: Jakab Lőrinc tánc mester Jakab tánc Lőrinc mester Mester Lőrinc, Jakab tánc, Jakab Lőrinc mester tánc. »‘ % És igy tovább. Denique bizony elég sok világítás volt mind a két temetőben. Ötven év előtt nem világított még senki s ma már ez annyira megcsökönösödött szokássá vált, mintha csak az apostolok kezdték volna ötven emberöltővel ezelőtt. Igaz, hogy azért a hadsegélyzőnek is jutott szépen, jeléül annak, hogy a mi közönségünk még a mostani nehéz viszonyok között is tud áldozni, ha akar. Virág volt persze bőven, hisz a természet még most is oly szép és pazar. Tegnap egy nagy ág málnát hoztunk be a kertből, tele piros érett gyümölcscsel, pedig itt van Márton napja, kezdődik az előtél. A király őfelségének is viszik már a pozsonyi zsidók szerdán a szokásos libát, amelynek az idén nagyobb értéke lesz, mint máskor, nemcsak azért, mert a helyzet olyan, hanem azért is, mert drága a piac mindenütt s ha a hagymát aféle áron kinálgatják. mint a rubingombokat, hát még a szép libamájnak mekkora belbecse lehet Bécsben! Márton nap után meg tudvalévőén vásár szokott következni az a bizonyos legnagyobb vásár amikor (más pénzesebb esztendőben) sertvést szokott vásárolni a krónikás. ____ 45. szám. (3) Re formáció emlékünnepén okt 31-én, az evang iskolás gyermekeknek, d. e. 8 órakor ünnepi istentiszteletük volt, melyen Révész János lelkész megmagyarázta a nap jelentőségét s aztán a gyermekek együttesen imát mondtak az egyházért és a magyar haza boldogulásáért. Bankkamatláb leszállítása Az Osztrák- Magyar Bank múlt csütörtöki ülésén a bankkamatlábat 6 százalékról 5 és fél százalékra szállította le. Nagysomkut község részére az igazságügyminiszter külön kir. közjegvzőséget létesített. Hogy kit neveznek ki az uj állásra, ma még nem tudjuk. A pótadó. Ki nem ösmeri akinek csak kis háza, földje, szőlője van, a pótadót. Szóval nem ösmeretlen valami a pótadó, de annak : folytonos emelése bizony nagyon kellemetlen Legújabban a vármegye alispánja jelenti a vár megye közönségének, hogy minő pótadók megszavazását hozza javaslatba az őszi közgyűlésnek. Ha csak ez volna a pótadónk, ugyan nem volna sok, mert mindössze 97« ról ! van szó, amely pótadó a vármegye háztartását ! illeti. Azonban a legnagyobb pótadóról, a köz- j ségi pótadóról ebben a 9%-ban szó nincs. Kíváncsian vártuk már szeptemberben városunk költségvetését 1915 évre, bár már novemberben vagyunk, még hirt sem hallottunk róla. Miért késik ? Azért talán, mert a város zárszámadásai is ott hevernek felülvizsgálat nélkül? Mindenesetre kívánatos, hogy a városi költségvetést mielőbb lássuk, hogy tájékozva legyünk és ahhoz is szólhassunk, de óhajunk az is, hogy a záró számadások is napirendre hozassanak, mert lehetetlen állapot, hogy évekig pihenjenek felülvizsgálat nélkül. Az evang. egyház arra kéri a híveket, hogy a f. évi adót befizetni szíveskedjenek, mivel a háborús viszonyok miatt az egyház is nehéz helyzetben van s fizetési kötelezettségeinek csak akkor fog tudni megfelelni, ha hívei is támogatják. Ugyancsak kéri az egyház azokat is, akik kamathátralékkal tartoznak, hogy az év vége közeledvén, kötelességüknek eleget tenni igyekezzenek. Mikor lesz a 24 — 36 évesek szemléje? A 24-36 évesek népfölke- lési bemutató szemléje, itt Nagybányán lesz, a nagybányaiakra nézve és pedig dec 28. és 29. napjain, amikor is a már jelnnlkezeltek alkalmasságukhoz képpest fognak osztálvoztatni Az aranyat vasért mozgalom nevében fölhívjuk mindazokat, akik Turman Olivérné vezetése alatt álló gyűjtésben ékszereket adni szívesek voltak, hogy a f. év november hó lő én d. e. '/„Iá! órakor a városháza tanácstermében, a vasgyürük átvétele végett megjelenni szíveskedjenek. További adakozást a nemes célra szívesen fogadnak: Damokos Ferencné és Makray Mihályné
