Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-27 / 39. szám
1914. Szeptember 27. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ____ ____39. szám. (3) la dva fog felfelé szállni, nem reked meg sehol és jól szántja az összes cserényeket. Akinek Meidinger- (köpenyéé) kályhája van (egész kicsiny kályha is jó), az meg e főié állíthat ilyen szekrényt, de úgy, hogy az alja (vagyis az egyik vége az eredeti ládának) éppen csak úgy íegyen kivágva, amint a kályhaköpenyeg kívánja, tehát hogy a kályhaköpenyegen belül felfelé szálló levegő a szekrényen át húzódjék tovább. Ugyancsak a löpenyeges kályhához hosz- szabb aszaló szekrényt is lehet alkalmazni a Ryder-aszaló mintájára. Ez esetben a deszkákból összeállított hosszú szekrény 2 végét lenyitható ajtókkal látjuk el és a szekrényt úgy állítjuk a káiyhaköpsnyre (levéve arról a rácsos boritót), hogy a fenékdeszkázat, azon végrésze, melyiyel a láda kályha fölé illeszkedik, el legyen fávo- litva és a felszálló levegő itt a ládába menjen be, ha a láda ellenkező végén egy két arasz nyivai magasabbra áliitjuk kellően alátámasztva, aképpen, hogy a kellő hajlásszög alatt álló ládában az áthúzódó levegő lassen felfelé és a felső, részben nyitott végén kifelé áramolhasson. Ha a láda és a kályhaköpeny közt a láda ferde állítása folytán keletkező hézaghoz bádogot haj fiiunk és ezzel a nyílást eltakarjuk, kifogástalan lesz a működés, csak a láda alsó végén (a kályhánál) levő ajtót tartsuk zárva, a magasabb végén isrő ajtót pedig részben nyissuk, meg, hogy itt az átvonuló levegő eltávoiodhassék és az aszalványból elvont párát magával vikesse. Ilyen berendezésnél a láda hosszában egymás- mén toljuk be az alacsony lábakkal is ellátott és részint egymás főiébe, részint egymás után rakott cserényeket a gyümölcscsel, vagy zöldséggel együtt. Mondanom sem kell, hogy igen gyengén fűlött takaréktü'helynek a sütödéjébe helyezett cserényeken is lehet aszalni, továbbá gyengén befütött sütőkemencében szintén, de ez esetben különösen hőmérővel kellene ellenőrizni a hőmérsékletet, mely általában 65 Celsius fokot ne haladjon tuí; sőt szilvánál eleinte csak 50 fok legyen és később, ha már ráncosodni kezd, emelhető feljebb (kis utánfűtéssel) 60—70 C-fokra. Ajánlatos lesz az aszalni valót az előkészítés után a napon szikkasztani, este azután a kemencébe tenni száradni és ha még kei!: ismét a napon szárítani tovább. Esős időben czak a kemencében lehet végezni a szárítást, melyet, ha lehü'ne, az aszaiváay kiszedése után egy-egy kicsit uíánafüthetünk. Akinek pedig valamely különálló kisebb kamarája van (ahol a fűtés nem okoz kellemetlenséget), vagy pajtája, itt is áUiihat fel köröskörül lécpolcokat és ezekre cserényeket, középen pedig felállíthat egy kis vaskályhát, melynek füstjét akár rendes kéményen, akar talán bádog- csőből hevenyészett kürtőn át elvezetheti a szabadba; ha a kamra ajtaját (vagy ablakát, ha van) kissé nyitva hagyja, csendes fűtéssel átmelegszik a kamara, szárad a gyümölcs vagy a zöid'-'égnenjü és elkészül az aszaivány. A napon való elő- és utószikkasztás természetesen — ha lehetséges — itt is alkalmazható. Nem félek a gáncsoló szótól, mert rendkívüli eszközök is helyénvalók; csak példát akartam mutatni arra, hogy ahol nincs rendes aszaló, ott is segíthet a találékonyság! Ki ki a maga viszonyaihoz szabva módját lelheti az aszalásnak, melynek most a kevésbé célszerű eljárásai szintén jogosultak ; nem kétlem, hogy az elmondottaknál jobb és ügyesebb módokat is fognak egyesek kieszelni maguk és ismerőseik számára. A fődolog, hogy akár igy, akár másképpen, de aszaljuk meg azt a fölösleges szilvát, almát, leveszöldséget, főzeléknek való konyhakerti terményt, amit eltartani másképpen nem tudnánk. A szilvát az aszalásra nem keli előkészíteni, de minél érettebb legyen az; kezdetben 50, majd később 60 és végül 70 C-fokon aszaljuk. Az alma csak fan-érett legyen, de a nem teljesen érett alma — kivált ha előbb kisé fekszik és ulána érik — szintén felhasználható; ezt már fel keli vékonyra hasogatni, ha férges volna: attól is ki tisztogatni, és azután forró vízbe mártani 1—2 percre és úgy aszalni (forrázás nélkül csúnya barnává lenne, előre kénezve pedig nem egészséges). A körtét szintén hasogatni kei!, de szo- työs ne legyen az, hanem még köményes husu ; forrázni azonban ezt. is kell, még pedig tovább, mint az almát: 5—6 percig is, mert ez nem málik szék erősebb forrázásnál sem úgy, mint, az alma. Az alma és a körte aszalására mindvégig megfelelő lesz a 65 C fok körüli hőmérséklet. A zöldségekből a laboda tisztán leszedve, előkészítés nélkül szárítandó; ugyanígy a sóska, a zöldkapor, a petrezselyem zöldje. A káposztafélék (fejes káposzta, olasz kel, kalaráb) durvára metélendő és megforrázandó, azután 65 C-fokon szárítandó. A gyenge 2Öld. vagy viaszbabot le keli szálkázni, vékonyra felmetéíni, 4 -5 percig forrázni és 65 C-fokon szárítani; a kiszemelt zödiborsó szintén igy forrázandó és aszalandó. A murokrépa, petrezselyem, pasztillák gyökereit meg keli kaparni (Osztogatni), vékonyra felszeletelni, hasogatni, vagy metélni, pár percig megforrázni és szintén 65 C fokon aszalni. Amit meg nem említettéin név szerint, az is aszalható a fentiek szerint. Legjobban arra vigyázzunk, hogy nagy meleget ne alkalmazzunk, mert akkor megperzselődik az aszalvány, megkeseredik és hasznavehetetlenné ienne; vigyázzunk továbbá arra is, hogy füst se érhesse azt. Az aszal vány t száraz, szellős helyen (pl. zacskóba kötözve és felakasztva) kell eltartani; ártalmára vau ennek az erős világosság, melytől a színe romlik (a szilva kivátaiéve), mely nem kényes); ha nincs jól bekötözve, úgy eimoiyo- sodhatik, kivált, ha meleg helyen (p*. fűtött, szobában), vagy a melegebb időjárás beálltával; nyirkos helyen pedig a penész ronthatná meg. Használat, előtt célszerű lemosni az aszaiványt; azután leforrázni s több órán át áztatni, végül úgy kel! vele bánni, amint az elkészítés módja kívánja, tehát a szükség szerint megfőzni és tovább készíteni eledellé. Dr. Györy István. Heti krónika. Európa és Vidéke még mindig Marsnak oltárán áldoz. Az uj világrész békeközvetitése meghiúsult. Úgy látszik, megint igaz lett a régi latin közmondás: Si vis pacom para bellum! (Ha békét akarsz, csinálj háborút). Azért harcolunk, mert igazi békét akarunk. A helyzet szignaturáját különben megírta az én kis lányom egy rögtönzött 4 soros versben, mely igy hangzik: »Esős az idő, sötét az ég, A katonabácsik harcolnak még? Igen kis lányom még harcolnak, Porozzák a hátát az orosznak.« Látnivaló ebből, hogy apróbb körökben is csak ezzel a tárgygyal foglalkoznak. Népünknél különben nem kis megnyugvást, mondhatnám, örömet keltett, hogy az államsegély a katonák családtagjai részére végre a héten megérkezett. A bizottság pedig azoknak, akiknek most már bő államsegélyük van, többet szűkös társadalmi segélyt nem oszt. De lesz dolga elég azonkívül is, hisz az élet mindig újabb és újabb munkateret jelöl ki s a hazafias nagy vállalkozásban lankadni nem szabad. Sőt mintha még erősödnék az akció. Képeket és egyéb értéktárgyakat sorsolnak ki öt helyen egyszerre, perselyeket rendszeresítenek, bélyeget árulnak, vendéglői filléreket szednek, temetői világítás megváltására buzdítanak síb. stb. Egy lelkes hazánkfia hadi adót akar behozni. Szép az eszme, ez azonban már nehezen fog menni, mert országgyűlés kellene hozzá. A hósapkákat és ütér mólegitőket meg gondosan szövögetik minden házban, minden iskolában. Odakint a hegyen pedig folyik az almaszedés. Igen szép és nagy termésünk van, csak a vevők nem nagyon tolonganak tömegesen, de a gondos gazda elraktárolja a gyönyörű gyümölcsöt Majd eljön annak is az ideje. Egy két hónapot várhatunk mi vele, nem vagyunk kénytelenek elprédá ni. Aszalnak is, amennyit csak bírnak. Nagybányán bizonyosan többet, mint az ország bár ■ mely más helyén, ahol nem is ismerik úgy az aszalás titkait és meredélyeit, mint mi. Hej ha azokból a szép gyümölcsökből küldhetnénk északra, meg délre, a mi fiainknak Vagy: _ Die Russen und Serben Müssen schon verderben. (Az oroszoknak és szerbeknek el kell pusztulniuk). Ein Schuss: Ein Russ’. Ein Stoss: Ein Franzos’. (Egy lövés: egy orosz. Egy döfés: egy francia.) Talán megfordítva jobb volna, de a rím így kívánja. Más : Inhalt Russengift. — Warum haben wir gelbe Schuhe? Weil die Wichse für die Russen brauchen. (Miért sárga a cipónk ? Mert a »suvikszot« az oroszoknak tartjuk fenn). Más.’ »Salonwagen nach Warschau!« Az osztrák katonák határtalan lelkesedését tükröztetik vissza az itt kővetkező felírások: Hoch Österreich! — Hoch Deutschlandl — Hoch die Monarchie! — Hoch Tiro!,! — Heil uns; glück auf! — Heil und Sieg dem Deutschland! — Hoch unserer Offizierkorps ! Mutig, durch das Glaubens Stütze Führen man uns, mit weisser Hand! (Bátran, a hitre támaszkodva vezetnek bennünket, tiszta kézzel!) . . . Sok eső mosta, csapkodta már a világlátott kocsi igénytelen fekete oldalát. Eimosódot- tak a krétairások, de azért mindegyik könnyen kibetüzhető; hiszen az értelmét nem nehéz kitalálni. . . . Mennyi lelkesedés, mennyi önbizalom, | mennyi hazaszeretet van ezekben a beszédes, kusza fehér vonalakban! Eddig nem volt alkalmam, hogy mindezt magyar kiadásban is megtapasztalhassam, de egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a mi magyar fiaink is ugyanilyen önbizalommal, lelkesedéssel, hazaszeretettel siettek ellenségeink ellen s hasonló érzelmekkel jönnek vissza közülök sokan sebesülten, abban a reményben, hogy rövid időn belül ismét visszamehetnek a diadalok színhelyére. ... A nagy időkben nagy utakat megjárt osztrák kocsik pedig békésen közlekednek a mi I csendes vicinális vasutonkon, szokatlan kényeimet J nyújtva a harmadosztályú utasoknak. Mert oldalfolyósós kocsik ezek, külön fülkékkel, minden ülőhely fölött praktikus fogasksmpókkal, úgyszólván minden ablaknál vés:fékkel, modern berendezéssel. A tiroli tüzérek ilyen kényelmesen utaztak a harctérre. * Pár napig vesztegelt az állomáson egy-két feldiszitett teherkocsi. Megszáradva rajta a zöld- galyalr, a virágok, leszakadva a király és Vilmos császár képe, de a maradványok még sejteni engedik a csinos díszítést, amely nem hiányzott egy katonavonatunkról sem, amelyet a képes lapokban is láttunk. Ez a kedves emlékek foszlányait hordó vaggon most kukoricát szállított hozzánk. Talán felkerül majd ismét a harctérre, hogy újra virágdíszbe öltözve hozza vissza győzelmesen a magyar katonákat. * A vasút mellett végighúzódó keskeny, puha gyalogösvényen haladok visszafelé, a máskor ilyen időben élénk, mozgalmas, most majdnem kihalt gyümöicséríékesitő raktár mellett. A nagybányai gyümölcs főpiaca: Galícia nemigen fog ebben az évben almát, aszaltszilvát, vagy lekvárt venni. Inkább onnan menekülnek hozzánk azok, akik talán szintén fogyasztói voltak a mi országos hírű gyümölcseinknek. Egy évvel ezelőtt mozgalmas életet, sürgést- forgást örökítettem meg érzékeny fénykép-leme- zemen, Most csöndes minden. Hetekkel ezelőtt még szortyogott a lekvár néhány üstben; most már az sincs. . . . Bizony megérezzük mi, nagybányaiak is a világháború egyes következményeit; meglátszik a nyoma városunk külső képén, csak már megszoktuk, nem vesszük észre. Megszoktuk a köztünk járkáló sebesült hősöket, a behlvási hirdetményeket, a mindennapi hosszú táviratokat s a sok kényelmetlenséget éppen úgy, mint a tábori posta rózsaszínű lapjain meghúzódó kedves sorokat . . . Bálint László.
