Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-20 / 38. szám

1914. Szeptember 20

38 szám. (3)

Bizalommal nyújtják oda a sebesült katonák átfúrt vagy szétroncsolt testrészüket a fehérköpenyes, fehér főkötős, vöröskereszt-karszallagos ápoló »kisasszonyoknak.« Nem panaszkodik fajdalomról egyik sem. Még ha fáj is a kötözés, csak akkor mondják, ha valaki kérdi. Csodálatos, milyen béketüréssel, nyugalommal viselik a haza védelmében szerzett sebeket.

A második kórteremben vidám, ismerős arc kerül elémbe.

— Jónapot kívánok — szólít meg — hát nem ismer engem ? Valamikor osztálytársak is voltunk.

— Hogyne ismerném.

Be van kötve a keze egy kis deszkadarabbal együtt, amelyen nyugszik a .szétroncsolt kéz. Srapnel! zúzta szét.

— Fáj a keze ?

— Mikor kötözik fáj egy kissé. Nagyon csúnya a kezem, kérem. Széttéple a srapnel).

A harmadik kórteremben egyik katona sebéből éppen most vették ki az orosz golyót. Fénylő, hegyes kis acéldarab Oldalán noeglátszik, ahogy a fegyver vontcsővé horzsolta

Amelyiknek már kész a kötözése, kap a »kisasszonytól,« vagy a »nagyságos asszonytól« cigarettát — meg is gyújtják neki — s kezébe vesz egy képes újságot. Ezzel szórakozik. Délutánonkint nagy élvezettel hallgatják sebesültjeink a mindennel kedveskedő ápolónőik kellemes, fülbemászó zongorajátékát a legnagyobbik kórteremben, kórházi köpenyükben érdeklődéssel körüiállva a zongorát. Talán sohase volt ilyen jó dolguk. Ennyi kedveskedés, odaadó ápolás mellett el is felejtik sebeiket. Feledteti bajaikat a nemes szórakozás — a zenei hangok gyógyító Írként hatnak a sebekre . . .

A kórtermek közepén, két sor ágy között asztal, rajta éiővirág, csergőóra, szublimál, kötszerek. ollók. Némelyik ott tartogatja, féltve őrzi az emlékül hozott muszka töltényt.

Fényképfelvételeket készitak mindegyik teremben. Gépem előtt csoportosának a katonák; bejönnek azok is, akiknek szabad kint járni. Mindegyik a bekötözött sebét akarja előtérbe tolni. »Hadd lássák — mondják — hol sebesültem meg«

Egyik baptákban áll meg az ágya előtt.

— Talán üljön le, — mondom — úgy jobb lesz.

— De kérem, akkor nem látszik jól a sebesülésem 1

Itt ez a fő. Természelesen. Máskor meg takargatni szokta az ember. Ha nem látnám bekötözött ujjait, nem hinném, hogy sebesült. Olyan katonásan áll még a kórházban is.

Egy másik meg katonaz-ubbonyt vesz magára.

— Minek öltözik fel — kérdem — hiszen akkor senki se fogja elhinni, hogy sebesült.

Ez hatott. Leveti gyorsan a zubbonyt s csikós kórházi köpenyét huzza magára. így megtörténik a felvétel.

A sarokszoba fthérnemüraktár. Ott rendezgetik, számozzák, vagy adják ki — ápolónőinkhez már hozzáképzelt gondossággal — a beérkezett .sok ágyneműt, fehérneműt. Hosszú asztalokon toronymagassögban elhelyezve fehérlenek a tiszta vászonholmik. Itt van az éléskamra is; üveg alól kandikálnak ki a jobbnál-jobb ennivalók. Fényképfelvétel itt is.

Hogy milyen rendben megy minden, annak illusztrálására megemiitem, hogy az összes kórtermek ajtaján táblácskák fürgnek az illető terem levegőtartalmának s az ápolónők neveinek feljegyzésével. A főbejáratnál nagy táblán külön összeírva termek szerint az összes ápolónők. A kórtermekben minden ágy fölött a. sebesült fejlapja Írógéppel csinosan kiállítva. A fekvő betegek kényelmére villamos csengőt is szereltek fo!. A sebesültekről s az előforduló dolgokról könyvet vezetnek. Effélékben a »vöröskeresztes« fiuk is sok hasznos szolgálatot tesznek. Az ágyakat, feliratokat nagyobbrészt ők készítették S mint akik szintén levizsgáztak az ápolói tanfolyamon, kötözéseket is végeznek. Ők járnak ki a vasúthoz, beszállítani az érkező sebesülteket.

Dél felé jár az idő. Orrcsiklandozó ebédillat vegyül a kötszerek erős szagához. Ápolónőink a folyosón elhelyezett hosszú asztal körül szorgos- kodnak. Kirakosgatják a frissen sült cipókat minden katona helyéré, megtöltik félig jó borral poharaikat, tele párolgó levessel a csinos cseréptányérokat.

S hallatszik a hivó szó:

— Katonák, jöjjenek ebédelni!

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

S jönnek szép sorjában, ki mankóval, ki szabadon s hamar helyet foglalnak a hosszú asztal körül. Jóízűen szürcsölgetik a forró levest. — Megörökítem ezt az érdekes mozzanatot is. — A súlyosabban sérülteknek tálcán viszik oda a kitűnő ebédet.

... Az asztalon már a főzeléket osztogatják, mikor búcsút mondok a fehérköpenyes »kisasszonyok,« a vörös keresztek, a hazáért vérzett derék katonák barátságos, kedves termeinek.

—lint —ó.

Heti krónika.

A napokban előtötyögött egy »s« alakú öreg ember valahonnan a perifériákról, végigbandukolt a felsőbányái utcán s a Luther-utca sarkán megáilott, kezében egy üres cserépkorsóval. Az öreg úgy nézett ki, mint egy darab ittfeledett középkor. Kereste a lutheránus kutat. Tetszik tudni, azt a kupolás, kerekes bazilikát, ami ott a múlt századnak egyik dísze volt. Vizet akart onnan vinni, mig végre fölvilágosították, hogy van már vízvezeték a Rák-utcán.

Ami jó öreg barátunk hej! de sok dolgot kereshetne a világon. Lüttichet, Namurt, talán Oroszlengyelországot is, vagy annak legalább is egy részét nem találná meg, kereshetné a békés, udvarias, művelt nemzetek egynémelyi- két is, elmentek azok is a lutheránus kút után, valamintségesen, mint a hivatalos sürgönyök mondják, el fog menni Szerbia is.

Nemsokára igy keressük a nyári időt is, noha nem panaszkodhatunk a remek, szép nappalok ellen, olyan bor lesz az idén, hogy asszut is szűrnek s olyan gyümölcs, hogy az alama dinnyének is beillik és mégis az őszi kikerics akkora nagy számban dugta ki már a fejét a letarolt fűből, mint a muszka sereg Lub- linnál s tépik is kaszálják is a gyermekek, mint a »vörös ördögök«, azután meg szerdán, 23-án beáll az őszi nap éjegyenlőség, ami a hivatalos ősznek kérlelhetlen bejelentése.

Ám azért nálunk legkevésbbé sincs őszi hangulat, a zöld lombok olyan barátságosan integetnek még mindig a ligetben, hogy mesz- sze földről érkezett idegen vendégeink most is szívesen fölkeresik.

Mi nagybányaiak ellenben szedjük az almát, a barackot, verjük a diót, meg a genera 1- marsot a bevonuló iskolásgyermekeknek, akik szintén táborba szállottak már, sőt túl is estek az első tűzkeresztségen, amely mindenesetre könnyeb és kedvesebb, mint amilyennek kép zeli a harctér mozgalmas rajzásait

_______ a krónika«.

Az előadások megkezdése az áll. főgimnáziumban. Értesítem az érdekelt szülőket és tanulókat, hogy a nagybányai m. kir. áll. főgimnáziumban az előadások i f. hó 24-én, csütörtökön kezdődnek; ezen a napon d. e. 8 órakor tehát úgy a helybeli, mint a vidéki tanulók pontosan jelenjenek meg az intézet épületében. Nagybánya, 1914. szept. 19. Dr. Rencz János áll. főgimn. igazgató.

, Nagybányai képek Az Érdekes Újságban. ;

Az Érdekes Újság mai számának 25. oldalát két nagybányai felvétel tölti ki, az élelmezési j szekerek indításáról, mint nagybányai háborús J aktualitások. — A két érdekes felvételt, melyek a városháza tanácstermének ablakából készül- • tek, olvasóink figyelmébe ajánljak.

Sürgönyeink. A miniszterelnökség sajtóirodájának sürgönyeit a »Nagybánya és Vidéke« naponta kétszer háromszor is megkapja. | Múlt vasárnaptól kezdve tehát úgy intézked- j tünk, hogy ezeket a Widder Péter gyógyszer- j tárának kirakatába helyezzük. Kiválóan al- j kalmasnak találjuk ezt a helyet nemcsak j főtéri, központi fekvésénél fogva de azért is, j mert este sokáig nyitva van s igy a 8 óra után j érkező sürgönyöket is olvashatja az érdeklődő i közönség. Úgy hisszük, hogy a sokféle kósza- hir és mende-monda ellensúlyozására már is a legkitűnőbben hatnak lapunk eme sürgönyei, amelyek a legilletékesebb és a leghitelesebb '

; helyről jönnek. A jövő héten az érkező sürgönyöket szintén a Widder gyógyszertárban J függesztjük ki.

A katonák ügyes-bajos dolgainak elintézésére vármegyénkben a bizottságok következően alakultak meg :

Elnök: Kölcsey Ferenc dr. vm. tiszti főügyész, Nagykároly.

Nagykároly város: Borody György, Nonn Gyula, Berger Ármin,

Nagybánya város: dr. Makray Mihály, Révész János Dr. Weisz Ignácz

Felsőbánya város: Dr. Moldován Ferenc, Spáczay Gyula.

Nagykárolyi járás: Dr. Falussy Árpád, Csighy István, Zahoránszky István.

Mátészalkai járás: Nagy Zsigmond, Katona Géza, Gál Sándor, dr. Fuchs Jenő.

Csenged járás: Sulyok Éde, Kun István, Lichtman Kálmán.

Fehérgyarmati járás: Dr. Jármi Béla, dr. Hunvald Izidor, Kormány Lajos.

Szatmári járás: dr. Nagy Vince, Cs. Mayer Sándor. Böszörményi Emil dr.

Szinérváraljai járás: Dr. Lányi Sándor, ifj Papolczy László, Neumann Zsigmond.

Nagybányai járás: Molcsány Gábor, Révész János, dr. Drágos Theofil.

Avasujvárosi járás: Széli György, Nagy Bálint, Nyáguly Mihály.

Károlyi erdődi járás: Rébay Dezső, dr. Mets Gyula, Lichtman Oszkár.

Nagysomkuti járás : Mánn Lajos, Bocsánczy Márton, dr. Olsavszky Gyula.

Elfoly a vízvezetéki viz. (Panaszos levél.) Tekintetes Szerkesztőség ! — Ä »nagy szárazság«, amiről a rendőrkapitányi hivatal sok szépséghibával lekopogtatott hirdetménye szól, talán már lejárta magát; vizünk mindazonáltal még kevesebb van a vízvezetékben, mint eddig. Nem elég, hogy éjjelre megvonják tőlünk (akik nem tartozunk azon kiváltságosak közé, akik a fesŐbányai utca vonalán szerencsések lakhatni) egyik legfőbb éltető elemünket: a vizet, hanem nappal többször elapad a viz. Nincs nyomása, nem bir a magasabb fekvésű helyekre fölszaladni. Pedig mi — magasabban lakók — is épen úgy fizetünk a vízért, mint Te, kedves Polgártársam, aki pár méterrel lejjebb lakói. — Ahol fürdőszoba van, még lehet mosdóvizet kapni a kályha tartányából, de ha ezt a vizet fürdés céljából jól felfűtik s közben elapad a viz a vezetékben, ennek a forróviznek se lehet hasznát venni. Már hogy inni lehet-e az ilyen állott vizet az ízlés dolga. — Úgy látszik, valahol megint cstirepecUs van s elfoly a viz, bár a vizmester ur szerint a fogyasztás nagy s a befolyó viz kevés. Hogy melyik igaz, nem vagyok hivatva megállapítani, hanem bátorkodom felhívni rá az illetékes körök figyelmét. Egy olvasó

Gyászhir. A mi boldog emlékezetű polgár- mesterünknek, a sok érdemet szerzett Turman Olivérnek a nővére, Irma halt el Nagybányán csütörtökön. Évtizedek óta beteges volt, igazán csak az orvosi tudomány s a gondos ápolás tartotta benne az életet s mint beteges nő aránylag szép magas kort ért el. Betegsége miatt a társadalomban nem igen mozgott, csupán a családi kör, a két szomszédos Turman-ház volt mindene. Megszabadult szenvedéséből, nyugodalmat adott neki az Ur! Temetése ma d. e. U órakor volt a város általános részvéte mellett. Nyugodjék békében! A család gyászlapja igy hangzik: Birodalmi nemes Turman László és leánya Anna férjével oroszfáji Mikó Árpáddal gyermekeikkel, özv. Turman Olivérné kürthi Csaba Margit, mint sógornő Zoltán és Olivér fiaival fájdalmas szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett testvér, sógornő és nagynéne birodalmi nemes Turman Irén Irma f. év és hó 17-én d u- 6V2 órakor, életének 73 ik évében, megerősödve az üdvösségünkre rendelt szentségekkel, csendesen elhunyt. Drága halottunk kihűlt porai f hó 19-én szombaton d. e. 11 órakor lesznek a családi sírboltba eltemetve s vallásos jó leikéért az engesztelő szent miseáldozatot ugyanazon nap d. e. 9 órakor fogjuk az egek Urának bemutatni. Nagybánya, 1914. szeptember 17. Áldás és béke lengjen sokat szenvedett porain 1

A debreczeni m. klr. tudományegyetemen a

rendes beiratkozások a kivételes állapotokra való tekintette! f. évi szeptember hó 16-án