Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-30 / 35. szám
1914. Augusztus 30. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Az egyházakat, bármilyen legyen is azoknak hiibeli világa, úgy kell tekintenünk, mint egy láncszemét azon végtelen fejlődésnek, melyen az emberi cultura az időben és térben keresztülment. A cultura az emberi léleknek örökkön élő ereje, egy históriai termék, nem egyes ember müve, hanem az emberi nemé, a maga történeti fejlődésében. Az embernek veleszületett erői, tehetségei, képességei és hajlamai vannak és éppen ezeknek kifejtése az, mit culturának nevezünk. Azon ismeretek és alkotások, melyek az emberiségnek világéletét szebbé, jobbá, gazdagabbá teszik. A cultura az ember életerejének alkotása ugyanezen életerő továbbfejlesztése érdekében, az emberi nem tehetségeinek és képességeinek nagy müve. A vallás pedig nem valami sajátszerü és különálló élete az emberi léleknek, hanem a lélek egységes, egyetemes életének csak egy különös iránya és nyiivánulása. A vallás is az emberi cultura terméke, de csak egyik terméke, mely az ember lelkiélelének egészében foglal helyet s az egésznek hatása alatt áll, vele emelkedik, fejlődik vagy visszafejlődik. Amint az emberiség maga, úgy az emberi cultura sem állandó, hanem nemzedékről nemzedékre változik. Ez a változás pedig szakadatlan, mert stabilisaiul, valamint a természetben, úgy az emberi társadalomban is lehetetlen. Ez áll az egyházakról is. mert az egyházak élete sem egyéb, mint szakadatlan mozgás és változás és ezen mozgásoknak mozgató erejét az emberi lélekben kell keresnünk. Újabb időben szokássá vált az emberiség sorának és egész lelkiéletének egyedüli és vég-ő alapjául a gazdasági irányokat venni fel, mert — mint mondják — a gazdasági viszonyok alakítják az emberi társadalmat. Közelebbről vizsgálva ezt az állitást, igazság gyanént rájövünk, hogy az emberiség cultu- rája nem egyedül és kizárólag az uralkodó gazdasági forma eredménye Eredménye az az ösz- szes lelkiélet, tehát a fejlődő tehelségek és tudományos megismerések ama fokának, melyre az illető kor eljutott. A culturát nem a gazdaság, hanem az ember teremti meg, mert a gazdaságnak magának is az ember a megteremtője. Az együtt élő emberek együttes hatása és kölcsönös munkája az a mozgató erő, mely a cultura épületét az egész emberi nem számára felépíti. Ez ál! az emberek vallásos életéről, vallásos társa daimáról s annak szervezetéről, az egyházakról is. Különböző idők vallásos élete különbözik egymástól. Évszázadok, évezredek alatt szerzett benyomásokat az emberi nem átörökíti és ösztönökből hajlamokká fejleszti. Az emberi értelem fogékony lesz az emlékezetébe lerakodott benyomások iránt, azokat egymással vonatkozásba hozza, a múltnak tapasztalatait a jövő megértésére használja fel. Minél gazdagabban bontakozik ki ez a megértés, annál inkább válik a cselekvés céltudatossá. Ez oknál fogva egyazon időpontban is a társadalmi osztályok értelmi világához képest azoknak vallásos élete is különböző és változó. Más vallásos világa van a földművelőnek, más az iparosnak, más a pusztán, a faluban, a városban élő embernek. Ha pedig összehasonlítjuk az ezer év előtt élt ember vallásos életét a mai kor vallásos életével, be keli i látnunk, hogy ezen a téren is nagyszerű változás és haladás megyen végbe A durva babonaságch, j a nyers formákat magasabb, tisztább fogalmak váltják fel. És be kell ismernünk, hogy mindez nem a véletlen vak munkája, kanem egy belső törvényszerűség ereje, melynél fogva az embe- ! riség vallásos világa is meghatározott irányban j halad előre. Amint lassan fejlődik és halad az emberi társadalom műveltsége és gyarapodik és ! gazdagszik az egyén szellemi ereje, úgy a val I lásos érzés is az ismeretlen ártó erőktől való 1 durva félelemtől halad és nemesedik az Isten- i imádás emelkedettebb érzelmei felé. Az ösztön- szerű rettegéstől a belátó és megértő léleknek szándékos cselekvése felé. Az értelem nélküli szokásoktól a tudatos ok- és célszerű vallásgyakorlat felé, a szenteskedéstől az igazi vallásosság felé, Ezen nagyszerű jelenséget vizsgálva és okait kutatva ezen munkánkban, mint a búvárkodás I minden más terén is, nem szabad más vezér- j elvet elismerni, mint a tiszta igazságot, melyet j erőnkhöz és tehetségünkhöz képest felderíteni j iparkodunk. Ha ezt aztán sikerült valakinek fel- i ismerni, azt teljes őszinteséggel ki is kell mon- j dani és közreadni. Az igazság kimondásától semmi szín alatt eltántorodni nem szabad. Az egyházakat, bármilyen is azoknak hitbeli világa, ugv kell tekiníenüek, mint egy-egy láncszemét azon végtelen fejlődésnek, melyen az emberi cultura az időben és térben keresztülment A ma élő egyházak különböző korúak és ez idők folyamán fokozatosan fej:ődtek egymásból. A ma élő egyházak közt annyi az azonosság és megegyezés, hogy azoknak vérrokonságát j és közös származását lehetetlen kétségbevonni. De vannak olyan bélyegeik és tu'ajdonságaik is, melyek azokat egymástól megkü;önböztetik. Ezeket mind tekintetbe véve, kimondhatjuk, hogy a ma élő összes egyházak, mint élő szervezetek, vérrokonok és évezredekre visszanyúló fejlődésnek eredményei, meiyek az emberi cultura erőinek hatása következtében jöttek létre Fejlődésük maga pedig lassú és folytonos volt. A ma élő egyházak különböző korúak és az idők folyamán fokozatosan fejlődtek egymásból. Legrégibb ősalak a zsidóság, ebből fejlődött a kereszténység. A kereszténység ismét legelőször keleten virágzott, a keleti egyházból származott a nyugati egyház, a nyugati romai katbolikus egyházból a protestáns egyházak. Alapjában jelentéktelen, de folytonosan ható emberi gondolatok, eszmék és vágyak folytonosan tartó változásokat okoztak és okoznak ma is. Ennélfogva ezen egyházak szakadatlanul változtak és változnak ma is. Az egyházak történél- j mének egyes szakaszai fokozatosan hajlanak át j egymásba. Az egyházak jelene semmi más, mint j múltjának folytatása. így látva azt az irányt, melyben az európai j cultura halad, könnyű rájönnünk, hogy a XVI. századnak azon nagy vallásos mozgalma is, me- j lyet reforraatiónak nevezünk, nem esetleges okokból, véletlenül előállott episodja a vallásos eszmék történetének, hanem egy nagyszerű fej- j lődési folyamatnak egyik jelentős korszaka. Ezen korszakban régi állapotok romokba dőlnek. Maga I a római katholifeus egyház se az többé, a mi volt, uj irányok uj jelenségeket hoznak léire s a régi j róm kath, egyház olyan változásokat tüntet fel, melyek azt a muH egyháztól jelentékenyen meg- j különböztetik. A protestantizmus új eszméket, új szervezetet, új alakulásokat teremt és úgy a rótr. katholicismus, mint a Protestantismus külön egyé- j niséget és jelleget feljeszt. Az áll. főgimnázium megnyitása. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak 1914. évi augusztus hó 24-én, 114.811. sz. rendelete alapján értesítem az érdekelt szülőket és tanulókat a következőkről: A nagybányai m. kir. áll. főgimnáziumban a jauiló vizsgálatok folyó I év augusztus hó 31-én lesznek, de a vidéki tanulók szeptember első napjain is letehetik a javító vizsgálatot. A beiratkozások az 1914—15. iskolai évre f. év szeptember 1 tői szeptember hó 12-ig bezárólag fognak történni. Az intézetnek az elmúlt iskolai évben volt tanulói közül a nem helyben lakók írásban is jelentkezhetnek beiratásra, ha a beiratási dijakat beküldik. (A beiratási dijak: I--IV. oszt. tanulóknak 15 K 40 f, V—VIII. oszt. tanulóknak 17 K 40 f). A helvbeli és az I. osztálvba beiratkozó */ tanulókat csak személyes jelentkezés és az előirt okmányok (születési bizonyítvány, elemi iskolai bizonvitvánv) felmu- tatása mellett Írhatom be. A rendes előadások előreláthatóan csak f. év szeptember hó H-én kezdőd nek meg. Tisztelettel kérem a nagybányai és a környékbeli lapok szerkesztőségeit, szíveskedjenek ezt a közleményt átvenni; a vidéki lelkész, tanító és körj 3gyző urakat pedig arra kérem, szíveskedjenek az érdekelt szülőknek a szükséges útbaigazítást ezen közlemény alapján megadni. Nagybánya, 1914, aug. 29. Dr. Renoz János áll. főgimn. igazgató. ________ 35. szám. (3) Ka tona-dalok. — A nép ajkáról ellesve. — 1. Mikor visznek Lengyelország felé, Visszanézek magyar hazám felé, Úgy sajnálom apámat, anyámat, De még jobban a kedves babámat. II. Csapj fel pajtás, de csapj fel katonának, Gyere a réz angyalát, gyere hát huszárnak, Kucsma helyett disz csákót, fényes kardot is [kapsz, Nézd meg azt a szép zászlót, azért majd [harcolhatsz III. Jókor reggel megfujják a trombitát, Minden baka szedje össze rüsztungját, El kell menni a csatába galambom, Édes csókot adj a számra angyalom. 2. Ha meghalok, vagy a csatán elesek, Meghagyom a pajtásomnak, írja meg: Itt nyugszik egy bű szerető katona, Hazájáért híven küzdött s meghala. 3. Majd kiverik a hős magyar huszárok, Majd kiverik ellenségét hazánknak, Lő utánna a baka is pusztítva, Nem jön már az többé vissza, nem soha. IV. Kis Szeben, Nagy-Szeben megfujták a trombitát Minden huszár, minden baka szedje össze [rüsztungját, Kapitány ur komandiroz rekszum, kert euch, [abmasirt. Kapitány ur kérem, ne bántsa a szivem, Mert meghasad a babámért. V. Ha felül a huszár sötét pej lovára. Rávágja csákóját borús homlokára, Rávágja csákóját fekete szemére, Plogy ne lássa senki, amint hull a könnye.
