Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
f'4) 4, szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1914. Január 25. etetést űzik, balsikerről panaszkodnak, az a nem célszerű etetőházak s helyek alkalmazására vezethető vissza. Ott, ahol tömeges cinkeetetésről van szó, nincs értelme diszetetők felállításának. Mert az ilyen díszes és komplikált etetők, ha hó esik, rendesen nincsenek eléggé védve a^ hófúvástól, a behavazástól, pedig havas, fagyos vagy nedves eledelt nem szeret a cinke, sőt nem is igen jár utána ilyen tápláléknak. Oly etetőszekrényeket akgassunk tehát gyümölcsöseinkbe, amelyek a magot megvédik az idő viszontagságai ellen, amelyek felülről s minden oldalról el vannak zárva s csakis felülről közelíthetők meg. Ily etetőházak szárazon tartják a magot s biztosan, mert ezekhez nem tudnak hozzáférni a máskülönben oly szemtelen verebek. Hisz a veréb mindig felülről csap az eledelre, sohosem alulról, mint a függő cjnke. Nagyon fontos, hogy a verebeket távol tartsuk az etetőházaktól, mert azokat a helyeket, ahol verebek laknak, kerülik a cinkék. Az etetőházak felakgatásával azonban még nem tettünk eleget. Mert hisz az etetés által nemcsak kertünkbe akarjuk csalogatni a cinkéket, hanem be is telepíteni, Hasznot várunk a cinkéktől, tehát arra kell iparkodnunk, hogy a cinke állandó lakója legyen kertünknek. Azért egy időben a praktikus etetőkkel fészekodukat is kell kitennünk. Igaz, hogy az odúkba a cinkék majd csak tavasszal fognak beköltözni, de ha most már föltesszük az odúkat az etetők közelében, akkor a kiváncsi cinke megvizsgálja azokat, megbarátkozik jövendő kis lakásával, sőt még a hideg téli éjjeleket egyikben vagy másikban el is tölti. Aki cinke etetéssel foglalkozik, annak bizonyára feltűnt már, hogy az első cinkéknek, melyek kora reggel fölkeresik az etetőket, görbék a fark- tollai. Ez onnan van, mert hideg téli éjjeleken több cinke egy odúban össze szokott bújni, hogy szorosan egymáshoz simulva a hideget könnyebben elviselhesse. Az éji szállástól elgörbült farktollak csak a nap folyamán simulnak ki. Ha a madár a fészekodukat a tél folyamán megkedvelte, annál szívesebben keresi azt majd föl tavasszal a fészekrakásra. Mivel etessük a cinkéket ? Ez még mindig vitakérdés, amely fölött sokat tárgyalnak, már pedig régen meg van oldva. Sokan tévesen annak a nézetnek hódolnak, hogy a cinke legkönnyebben szoktatható valamely etelőhelyre, ha nyalánkságot adunk neki, mint pl. napraforgómagot, dióbelet, szalonnabőrkét s több eféle Ízletes, zsíros táplálékot. Ha csak ilyen zsírtartalmú magokkal etetünk, akkor nagy hibát követünk el, mert az ilyen nyalánksággal elkényeztetjük a cinkéket. Ők ugyan ily etetés mellett szívesen keresik föl az etetőnket, s hűek is maradnak a helyhez, de a kertünkben nem keresik majd a kártékony rovartojásokat, hanem ellustulnak, mint a tejjel s lelkesedésben úszik az egész város. Úri nőket láttam, kik ruháskosár-számra hozták s szórták a virágot, Nem mesterkélt, forró és őszinte testvéri szeretet szülte ünneplés volt ez. Bem apó népe megmutatta, hogy változatlanul él benne ma is az a rajongás, mely légiókba vonta a lengyel nemzet virágát a magyar szabadságharcok idején. Az ünnepi hangulat s a lelkes éljenek a temető kapujánál változnak át komoly, áhitatos csenddé. »Nyugosznak ők, a hősfiak Dúló csaták után, Nyugosznak ők, sirjok felett Zöldell bokor, virány.« Nyugosznak ők, de emlékük él, s emléküket ünnepelni eljöttek a hálás utódok. Rutowski dr., lembergi polgármester, büszke és öntudatos beszédben mutatott rá a lengyel történelem dicsőséges múltjára s szent meggyőződéssel ünnepélyesen fogadta és hirdette, hogy a mai lengyel nemzedék méltó őseihez s ha szólni fog a kürt s a harci riadó, feltámad karjuk nyomán az imádott haza s a lengyel szabadság. Délceg, párducbőr kacagányos magyar lép az ősz lengyel szónok helyére. Á magyar küldöttség vezetője : Nyáry Albert báró szavalta el rajongó, szép, alkalmi versét: »A lengyel sas«-t, melyet Kovács Jenő dr. fordított le lengyel nyelvre. Dunka Gerő mondott még igen szép magyar beszédet s a lengyel szónoklatok végeztével elszéledtünk pihenni s erőt gyűjteni az esti ünnepségekre. Este a városi színházban a: »Krakowiacy i góralt« c. darabot adták. Alig lép a magyar küldöttség páholyaiba, rázendít a zenekar a finom étellel hizlalt macska, mely nem bolond, hogy egerésszen, ha pecsenyén » tésztán élhet. Nem közömbös tehát, hogy mivel etetünk. Helytelen etetéssel elidegenitjük a cinkéket feladataiktól : a rovarpusztitástól. Dióbél s napraforgómag tehét semmiesetre se legyen az etetőn, hanem igenis töretlen kendermag. A kendermag feltörése munkát ad a madárnak, azért oly etetőket, amelyen csak kendermagot talál a cinke, csakis a legnagyobb szükségben keresi föl. Ezt mutatja a következő példa. Etetőmet csakis kendermaggal szórom tele s pontos megfigyelés után tapasztaltam, hogy hómentes vagy enyhe időben alig fogy a kendermag, de ha zord, havas s zimankós idő uralkodik, akkor napjában kétszer is kell szórnom a magból. E megfigyelés hizonyitja, hogy a kendermagot csak szükség esetén keresték föl a cinkék, Csak mikor a hó és fagy miatt nem találtak más nekik izletesebb eledelre. Bárcsak mindenütt átéli etetést gyakorolnák a gyümölcsösökben, mert akkor lehetségessé vál nék a cinkék betelepítése kertünkbe. S azáltal, hogy igy jót művelünk, áldás áramlik reánk, mert gyümölcsöseink nem szenvednek majd annyit a kártékony rovarok pusztításától, mig ha nem ete tünk, rengeteg cinke pusztul el télen. Kísérletek által, melyek igaz kegyetlennek mondhatók, de szükségesnek bizonyultak, meg lett állapítva, hogy a cinke nem tűri az éhséget. Csakis rövid ideig képes élni táplálék nélkül. Ugyanis húsz órai koplalás után elpusztultak a kísérleti cinkék, s már 18 órai koplalás után oly gyengék voltak az állatkák, hogy gyomroeskájuk már nem bírta a nyújtott táplálékot. Miután pedig télen az éj sokszor 14—16 óráig is tart, tömegesen pusztulnak el a cinkék, ha nem gondoskodunk róluk, azaz: ha nem szórunk nekik magot megfelelő etetőhelyekre, hol aztán bármely időjárásnál kielégíthetik éhségüket. Azt is megfigyelték, hogy ólmoseső idejében ezer meg ezer madár, de kü lönösen sok cinke pusztul el. Az ólmos esőtől ugyanis sikamlóssá válnak a fák ágai, s a madarak nem kapaszkodhatnak meg, hanem lecsúsznak róluk, minek következtében nem nézhetnek rovartojás után s igy menthetetlenül éhen halnak, ha csak magot nem szórunk nekik. KÁLVIN-BÁL 1914 FEBR. 1. »Rákó czi induló«-ra. A közönség feláll, hatalmas taps s szűnni nem akaró : »Éljen matyar I« tölti be a termet. Szegény színészek! Mi jut nektek, hisz’ a taps ma nem nektek szól, mi lesz játékotok jutalma ? A krakkói és tátravidéki népéletet festi a darab. Hanem a színészek is kitettek magukért. így a tapsot megkapták tőlünk Olyan kedvesen és bájosan játszanak, hogy folyton »ujráztatunk«. Egész játékuk a magyarságnak szól, a magyarokat ünnepelik ók is. S végül mindennek tetejébe magyarul kezd énekelni a darabban szereplő kántor: »Lentyel, matyar barátságban ...» Tovább már nem értjük az éneket, de a szivünk érzi a nagy szeretetnek ezt az újabb megnyilatkozását. Lemberg város, a házi gazda, színház után 1000 terítékes banketten látta szívesen magyar vendégeit. A lakoma csak folytatása volt a magyarság ünneplésének. Talán természetes is. hogy ez az ünneplés volt a legmelegebb. A magyar szónokokat vállra kapva éljenezték s mikor Divéky dr. lefordította Csengey: »Kos- ciuszkoi-ját, melyet nővérem szavalt el, sírtak a lengyelek, a hölgyek keblükre ölelték s a férfiak kézcsókkal halmozták el. Mély tisztelettel és hódolattal adóztak a magyar küldöttség hölgyeinek: a lengyeleknek élő és értök rajongó Pininski Viktorné grófnénak és a minden nemesért és szépért lelkesedő Robelly Lajosné: Thaisz Fanny urnőuek. A bankettet követő táncot csárdással: Stamirowski Tádé lovag, a lembergi lengyelmagyar egylet elnöke vezette be. Övé különben a mai napból a legtöbb érdem. Ö fárad, küzd lankadatlanul a lengyel-magyar barátságért. A Adja Isten, hogy a szánalom és könyörület. a madárvilág iránt, minden kerttulajdonost arra indítson, hogy a madarak téli etetését soha el ne hanyagolja, hanem az előbbi alapelvek szerint minél energikusabban és pontosabhan hajtsa végre. Mert hisz nem érzelgős jótékonykodásról van itt szó, mint azt sok magát reális gondolkozónak nevező ember fitymáló lebecsmérléssei emlegeti, hanem jelentőségteljes gazdasági tényezőkről, melyekkel minden jó honfinak, ki hazája javát előmozdítani óhajtja, de különösen az édes szülőfölddel úgyszólván eggyé olvadt gazdálkodónak ugyancsak számolnia keli. Tehát a hasznos madárfaj pártfogása hármas kötelességünk: ha- zafiui, gazdasági és állatvédelmi. Alexy Kornél. Heti krónika. Az országos vásárnak szép téli idő kedvezett, nem nagy hideggel és sok napsütéssel, azért a pénzbeli csekély forgalom mellett is elég élénkséget mutatotott a vásár. Az árusítóknak ma jó énekeseknek is kell lenniök. Az egyik sátorban pl. valami szörnyű síró keleti nótára énekelte egy atyafi: — Majom voltál, majom leszel Majom vagy. Majom apád, majom anyád, Te is vagy. t Es aztan a fájdalmas jajgatásra összebújt sokaság rengeteg majmot vásárolt meg 7 krjával, olyat, ami gummi zsinóron ugrál s minden közpolgári lámpának elengedhetetlen disze Másik sátorban újabb tenorban dalol egy gentleman : — Három krajcár a levelezőlap, A lipi lap, A lipi levelezőlap. Az is eladott egy-két hátikosárral. Érdeklődést keltett egy sapkás ember is eféle felkiáltással : — Itt a vacak, harminc krajcár. Az »uncili smuncilinak* sem hagytak nyugtot, meg a 7 kros zsebkendőnek sem. Szóval jól mulattunk, sokan egy fillért sem költettek, de a legújabb vásári nóták kedvéért korzóztak a piacon. Ám aki jól tudja magát keletelni (orientálni) az árubodék beosztásában, az most olcsó pénzért sok mindent beszerezhetett. A hét különben örvendetes vonásokkal kedveskedett. így a bank kamatláb leszállítása sokfelé kellemes érzelmeket váltott ki. Kevés ember, fájdalom, az, akit ne érdekelne, hogy most már mindenfelé olcsóbb lesz a pénz. tüzes lengyel és magyar táncok után kellemes emlékekkel oszlott szét a társaság. Szeptember 9-én a képtárakat és múzeumokat tekintettük meg Az utcákon mindenütt öröm fogad ma is. A munkába siető emberek pillanatra megállnak egy-egy »Éljent« kiáltani. Ezt a délutánt Kossak és Styka »Rac- lawice« körképének szenteltük. A mélységes hazaszeretettől ihletett lengyel festőművészet remeke ez a kép. Csak fanatizmussal, csak a haza iránti rajongással lehet igy festeni. Kosciuszko! Lengyel vezérek vezére, csak neked lehet ily emléked ! Neked, kinek nevét szentségként veszi ajkára minden lengyel. Valóságos zarándokhely ez a kép s azért marad örökké lengyel a lengyel, mert ilyen emlékei vannak. A lembergi ünnepségek utolsó eseménye a lembergi lengyel-magyar egyesület rendezte estély volt. Divéky Adorján dr. »Kossuth és a lengyelek« cimü lengyel nyelvű előadása világított rá az 1863-ki lengyel-magyar összeköttetésre. Elröpült a két nap s búcsúznunk kellett a kedves lengyelektől, ott hagynunk a lengyel földet, melynek virágait reánk szórta a magyarokat forrón szerető lengyel nép Eljöttünk, de nem feledünk. A magyar küldöttség tagjai szivében ezentúl még jobban fejlődik az a szeretet, mely őket idehozta S a szeretet alapján lassan testvérré lesz a két nemzet, mint volt oly sokszor a dicsőséges múltban. S ha egy testté lesz ismét a két kar, történelmet fog még Írni a lengyel és a magyar nemzet, A jövő méltóan fogja követni azt a múltat, melyre büszke lehet minden lengyel s minden magyar egyaránt! Syntinis Gyula.
