Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-23 / 34. szám
(2) 34. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1914. Augusztus 23 elégedésben és tisztességben hazánk javára is dicsőségére! Közbe-közbe az ifjúság is énekelt. Ők is a javát vették elő a gyújtó daloknak s bejárták velők a várost. A házak ki voltak világitva. A 84 éves király tiszteletére ezzel is tüntetni akart Nagybánya közönsége. Az István király szállón messzire ragyogó vörös transparent diszlett. Sok helyen nemzeti- szinü takarókkal, szalagokkal, képekkel di- szitellek, virágokkal halmozták el az ablakokat, az egész város úgyszólván versenyzett abban, hogy egyszerűen, de mégis melegen adjon kifejezést uralkodója iránt való őszinte érzelmeinek. Túlzás nem volt sehol. Cifrálkodás, fényűzés, pénzbeli áldozatban verseny nem mutatkozott egy háznál sem. A komoly időkhöz mért igénytelenség párosult most a tisztelet és szeretet közvetlenségével. A bányász-zenekar térzenéje közben, az István király erkélyéről, L. Bay Lajos orsz. képviselő szólott a néphez, röviden és velősen, mintegy megnyitóul. A képviselő följegyzésünk szerint körülbelül a következőket mondta: T. Polgártársak I Akire az egész világ évtizedek óta, mint a béke ledöntbetlen oszlopára tekintett s akinek koronás fejét az országos gondokon kívül annyi családi csapás érte, hogy alatta bármely nemzet is összeroskadt volna, annak a 84 éves agg királynak születésnapját ünnepeljük ma; még pedig oly időben, amikor a békekirály kezében tartott olajágból kard lett, hogy családja becsületét megmentse, népeinek jövőjét biztosíthassa. Nevének, korának, egyéniségének varázsa tartotta fenn a világbékét. Harcra kényszeri- tették; Istenbe, népeibe és rettenthetlen szövetségesébe vetett bizalmával ifjúi eréllyel viseli a nem aggastyánnak való fáradalmakat és izgalmakat. A legkevesebb, amit e nagy napon kívánhatunk, hogy hadainak útját diadal kisérje, s az ezt követő békét ö még sokáig élvezze. Adjon példát minden magyarnak keresztje türelméről, töröljön le minden könnyet, szülőnek. hitvesnek, gyermeknek szeméről. Éljen a király! Éljen a haza! szült senki. Miért ? Hisz úgyis visszajönnének mind a háborúba. Erre vártak, ettől remélik, hogy újra visszaszál a Wáveire a lengyel sas, újra szabad, virágzó nemzet lesz a lengyel És kérdezték tölünk : »Vájjon megint olyan jó testvér lesz a magyar, mint eddig volt ? S rokonszenvre fog-e találni a testvérnemzet körében az orosz járom lerázására való törekvés? mert »Nincs elveszve Lengyel- ország, ha csatára felkel magyar és lengyel.« S visszajöhet-e majd megint az a szép idő, mikor a magyar és lengyel együtt harcol, együtt mulat: a nagy Bátory, Bem apó ideje. S mi éreztük, hogy visszajön, hogy vissza kell jönnie annak az időnek, amikor ismét szabadon szárnyal a szenvedésektől megtisztult, hófehér legyei sas ; mert olyan nemzet, amelynek lélekben, testben ilyen ifjúsága van, el nem veszhet. Tele van a lengyel ifjúság vágygyal és sejtelemmel, erővel és kitartással, hazaszeretettel és bátorsággal. Ilyen ifjúságra van bizva a lengyel ügy, a lengyel szabadság. Nehéz, fáradtságos munka lehetett ilyen nemzedéket nevelni, de meg van az eredmény. Ropogó puskatüzben a szokolok mennek Később Brebán Sándor g. k. lelkész jelent meg az erkélyen, ő tartotta a hosz- szabb ünnepi beszédet, szép erőteljes, csengő hangon, jellemezve a királyt, mint béke apostolt, aki fájó szívvel húzta ki kardját, hogy megvédje az ország becsületét, jövőjét. Szépen emelte ki a népek egyetértéséi Brebán a mi hazánkban, keményen elitélte a szerbek viselkedését s az őket pártoló nemzeteket. Lelkes, tartalmas beszédét sokszor harsány éljenek, itt- ott, mikor a szerbekről szólt, abcugok szakították félbe s szűnni nem akaró éljen- zugás követte. Brebán után még Nyisztor János is szólott ügyesen, aki jó népszónoknak mutatkozott be. A beszédek befejeztével a nép szétoszlott s ment megtekinteni a szép kivilágítást, amelyben az utcákon föl s alá hullámzó sokaság hosszabb ideig elgyönyörködött, mig a vihar szét nem riasztotta, amelyről azonban lapunk más helyén emlékezünk meg. Katona-dalok. i. Ha bemegyek a nagybányi ligetbe sétálni, Ott látok egy szőke kis lányt keservesen sírni, Hozzá megyek, megkérdezem, mért sir keservesen, Házasodik a szeretőm, verje meg az Isten. El akartam a bakkancsot kerülni, De már látom nem kell azt viselni, Rövid az én bakkancsomnak a szára, Esik a hó fázik a lábam szára II. Megy a gőzös Szerbiába Rezervistát viszen rája Rezervistát viszen rája Magyarország oltalmára. III. A huszárnak jól megy dolga Semmire nincsen gondja, A ristungját kipuczolja Úgy megyen a háborúba. Nyolc vasat is kap egy baka Lénungot egy napra. Majd jó lesz a babájának Képes levelezőlapra. elől. Pár hét előtt nevüket sem ismerték s ma már száznegyvenen haltak meg közülük vértanúként a szabadságért. S ki tudja, hánynak, hány lengyelnek fog még összefolyni a vére magyar vérrel a könyáztatta lengyel földön, a lengyel szabadságért, Európa békéjéért s azért, hogy még egyszer összeforrjon a két nemzet, örökre, elválaszthatatlanul . .. Készülünk haza, ahol még béke volt, mikor elindultunk. Mindenki el akar búcsúzni, kezet akar fogni. Sokan vannak köztük, aki először beszélt magyar emberrel s lehet, hogy utoljára. Sokan elkísérnek a vasúti állomásra. Isten veletek lengyel testvérek! Viszontlátásra a szabad Lengyelországban ! A vonat magyar bakákat hoz. Két hét múltán először hallunk magyar nótát Felszállunk a kupéba Kalaplengetve búcsúzunk. Isten veled szép, ébredező Lengyelország. A vonat indul. »Vivat Hungária« zúgják a szokolok. »Vivat Hungária et Polonia!« a felelet. A vonat fenyvesek között robog hazafelé. Elmarad a szokol-tábor s végre eltűnik, ha Isten segít, a »rab Lengyelország« is — örökre. Syntinis Béla. Értesítés. Úgy a saját, mint a szövetségeseink hadseregéhez (hadi- tengerészet, honvédség, népfölkeléshez) tartozó sebesültek és betegek tartózkodási helyéről és állapotáról szóló értesitéseket kizárólag a Vöröskereszt-Egylet budapesti és bécsi értesítő irodái adják meg és pedig osak írásban vagy táviratilag. Nagykároly, 1914 augusztus 17. ILOSVAY s k, alispán. El kell menni Szerbiába Orgyilkosok országába, Orgyilkosok országába Ferencz József parancsára. Ferencz József udvarába Eltörött a lova lába, Gyere pajtás gyógyítsuk meg. Itt az orosz kergessük meg. Tisza Pista kemény gyerek Nyakon fogta már a szerbet, Addig fogja szorongatni, Mig Szerbiából kiveri. Baltazár Dezső ref. püspök körlevele. — Valamennyi kebelbeli lelkésztársaimhoz és prés- byteriumhoz. — A reánk özönlött világháború viharában az én gyenge szavam is próbál szólam hozzátok. Elhatározásom volt ez alkalommal némának maradni. Mert meg voltam győződve, hogy a magyar reformátusnak a szive dobbanása is tolmácsolja, mit kell cselenednie, mikor veszélyben a haza. Most se változott meg ez a meggyőződésem. A törvény, mely minket, magyar reformátusokat a haza és a szent korona iránti hűségűnkben, odaadásunkban és áldozatosságunkban vezet, mélyebben fekszik, erősebb, álhatatosabb és párán* csolóbb, sem mint azt önző szavakkal igazítani kellett volna. Sok vérünk hullása bizonysága ennek. Bennünk, igaz magyar reformátusokban se a haza, se a király nem csalatkozott s nem fog csalatkozni soha. Mivel azonban épen lelkipásztorok részéről támadt az óhajtás, hogy az egységes eljárás céljából valami útmutatást adnék, ezt készségesen megteszem, ismételten hangsúlyozva, hogy nem a felesleges buzdítás okából, hanem csak azért, hogy lelkűnknek egységes érzése, egységes cselek * véssél legyen nyilvánuló. 1. Mig lefolyandanak a világháború vérhullámai, az Istenhez emelkedő minden imádság, a hívekhez szóló minden egyházi beszéd vagy egészében, vagy részében emlékezzék meg a szent tusakodásról, melynek fegyverét szabadságunk és igazságunk adta a kezünkbe s amelyet a seregek Urának s Istenének nevében bizván, a győzelem és dicsőség biztos tudatával vetünk a nagy elszámolás mérlegébe. Kérjük az Istent s indiísuk bátorságra és áldozatra az embereket. 2 Indítsunk segély-gyűjtést, vagy mindennemű segélygyüjtéshez nyújtsunk buzgóságos kezet, amelynek célja a hadba vonult hősök itt. hagyott gyámoltalanjain segíteni. Akinek aranya 1 és ezüstje van, ezzel, akinek a lélek adománya adatott, azzal segítsünk és pedig ne csak a mi I hitünk cselédjein, hanem mindazokon, akiket i közös édesanyánk, magyar hazánk szentséges szerelme testvéri egységbe szerzett mi velünk. 3. Hadba vonult egyházi és iskolai hivatalosok járandóságait fokozott pontossággal, sőt lelkesült szívességgel szolgáltassuk ki vagy maguknak, vagy hozzátartozóiknak. Mert aki a szent ügyön nyerni vagy megtakarítani akar — Aná! niáshoz és Zafíréhoz hasonlatos. 4. Amennyiben a hadat viselő s annak útjait egyengető magyar vagy szövetséges hatóságoknak kezére járhatunk, teljesítsük azzal a gondolattal, hogy mikor az igazság, szabadság és világosság ügyét szolgáljuk, az Istennek teszünk tiszteletet, aki mindent lát és az örök Írásba feljegyez. 5. Az iskolák megnyitásának idejéről felvilágosítást később nyújthatok. Ennek közeli vagy távoli állása a szerint igazodik, hogy a mindenható korábban vagy későbben koszoruzza-e meg fegyvereinket diadallal. Ahogy én a dolgok sorát látom, egy hónapi késedelemre számíthatunk. Most a lelkünk minden indulata azon legyen, gondolkodásunk és cselekvésünk annak a célnak oltárán égesse magát, hogy versenyezzünk minél nagyobb áldozatot hozni hazánknak és a trónnak. Végezetre megkövetve mindazokat, akiknek önkéntesen kész buzgóságát buzdító szavaim bántanák, Istennek oltalmába ajánllak mindnyájan titeket, bizonnyal elhivén és vallván, — hogy a gonoszság és sötétség fejedelmét megszégyeniti
